„A ᴍúʟᴛᴀᴛ ɴᴇᴍ ʟᴇʜᴇᴛ ʟᴇᴢáʀɴɪ. Aʜʜᴏᴢ ᴋᴇᴠéꜱ ᴇɢʏ éʟᴇᴛ. Cꜱᴀᴋ ᴍᴇɢʙᴏꜱꜱᴢᴜʟɴɪ ʟᴇʜᴇᴛ."
Tɪʟʟʏ Bᴀɢꜱʜᴀᴡᴇ

„A ᴅüʜ (...) ɴéʜᴀ ɴᴀɢʏᴏɴ ɪꜱ ʜᴀꜱᴢɴᴏꜱ ꜱᴢᴇɴᴠᴇᴅéʟʏ. Eɢʏ ᴅüʜöꜱ ᴇᴍʙᴇʀ ꜱᴏʜᴀꜱᴇᴍ ғéʟ ᴀɴɴʏɪʀᴀ, ᴍɪɴᴛ ᴇɢʏéʙᴋéɴᴛ."

Iꜱᴀᴀᴄ Aꜱɪᴍᴏᴠ

Nᴇᴍ ᴠᴏʟɴᴀ-ᴇ ᴇɢʏꜱᴢᴇʀűʙʙ ᴀᴢ éʟᴇᴛ, ʜᴀ ᴀᴢ ᴇᴍʙᴇʀᴇᴋ ᴀᴢᴢᴀʟ ᴠᴇᴢᴇᴛɴéᴋ ʟᴇ ᴀ ғᴇꜱᴢüʟᴛꜱéɢüᴋᴇᴛ, ʜᴏɢʏ ɴéʜᴀ ᴇɢʏᴍáꜱʜᴏᴢ ᴠáɢɴᴀᴋ, ᴍᴏɴᴅᴊᴜᴋ, ᴇɢʏ ɢʏüᴍöʟᴄꜱöᴛ?

Kᴀᴛʜ Sᴛᴀᴛʜᴇʀꜱ

-Jó reggeeelt! - rázott ki reggel az ágyból Zete.

Hogy tegnap mi is történt miután Zete megérkezett? Itt a válasz:

-Nem is tudtam Aida, hogy te is itt vagy. Nagyon örülök, hogy újra láthatlak, már baromira hiányoztál - mondta Zete.

-Nekem is te - azért nem ez a teljes igazság. - nem is tudtam, hogy táncolsz.

-Hát igen, azután kezdtem, miután elköltöztünk, és baromira megtetszett, de inkább ez is ilyen hobbi, mint a biciklizés. Én nem veszem olyan komolyan, mint te. Tudom, hogy te imádsz táncolni, és valamit kezdeni is fogsz vele.

-Hát igen. Ha nem is egész életemben ezzel foglalkoznék, legalább csak egy kis időszakaszban - közben odasétáltunk a többiekhez.

-Sziasztok srácok, Zete vagyok - köszönt, utána meg persze a többiek is bemutatkoztak.

-Már régebről ismered Aidát? - kérdezte meg Félix.

-Igen, általánosban legjobb barátok voltunk meg ilyesmik - örülök, hogy nem hozta fel azt a témát.

-És mióta táncolsz?

-Nem olyan régóta, csak pár éve, de szerintem elég jól haladok...

Tegnap csak ilyen kis ismerkedős beszélgetések voltak, semmi érdekes. A mai nap már annál inkább az volt.

-Mi a szarért kell felkelteni? - nyöszörögtem.

-Mert itt az ideje, már mindenki fent van.

-Jó reggelt - köszöntem a többieknek is. - ma már lesz próba, ugye?

-Ami azt illeti, fél óra múlva kezdődik - nézte meg az időt a telefonján Írisz.

-Miért nem keltettetek hamarabb?! Nem tudok ilyen hamar elkészülni! - gyorsan beszaladtam a fürdőszobába és elvégeztem amit kellett.

-Üdvözöljük az új tagot a csapatban - köszöntötte Timi Zetét a táncpróbán.

-Nagyon örülök, hogy megkaptam ezt a lehetőséget. A koreot a videó alapján próbáltam gyakorolni. Esetleg mutassam meg, hogy mennyire megy?

-Azt megköszönném - mondta Timi.

És elkezdte táncolni Krisz részét és be kell vallanom. Lehet jobb volt, mint anno Krisz. Hogy tud ilyen jól táncolni?

-Hűha, hát nagyon jó vagy szerintem. Le a kalappal előtted - dicsérte meg Timi.

-Egyébként lenne egy ötletem - szólalt fel Zete. - szerintem lehet jobban össze dolgoznánk ha én táncolnék Aidával - mi a szar beszél ez a hülye gyerek?! - hisz én már régebb óta ismerem, mint Erik őt - mondta ki gúnnyal Erik nevét. - meg mi már jobban összeszoktunk, és úgy is egymásra lennénk hangolódva - kacsintott.

-Na jó.. - szólalt volna fel Erik, de közbevágtam.

-Figyelj Zete, szerintem én pont jó vagyok így Erikkel és majd a későbbiekben Egonnal párban. - mikor ezt meghallotta eléggé elcsodálkozott. Azt nem tudta, hogy én Egonnal is fogok táncolni. - Teljes mértékben egy hullámhosszon vagyunk tánc közben. Még ha lehetne akkor sem cserélném el - muszáj volt neki megmondanom. Azért közben a szemem sarkából láttam Erik arcát, és mintha azt üzente volna Zetének: Ezt én nyertem.

-Igen Zete, Aidának igaza van. Erikkel együtt nagyon jól táncolnak, és majd a későbbiekben szerintem Egonnal is ugyanolyan jó lesz, ha nem jobb - adott nekem igazat Timi. - na de folytassuk a táncot.

Odaálltam Erik mellé, és vártam a zenét.

-Ennyire bírsz, hogy nem is cserélnél le senkire? - nézett rám Erik egy félmosollyal az arcán.

-Azért ne bízd el ennyire magadat - forgattam meg a szemeimet. - csak szimplán jól táncolsz.

-Ahha perszeee. Tudom jól, hogy nagyon is bírsz, sőt biztosan tetszek nekeed - jól sejtessz valamit, de az van, hogy más iránt is érzek ilyet.

-Álmodozz csak. Ilyenről szó sincs - és közben a zene is elkezdődött, de az utolsó pillanatban még belesúgott valamit a fülembe.

-Az álmok valóra válnak - megőrít ez a fiú. Fú basszuuus... Hát végül nem tudom, hogy ki álma kerül bele a valóságba.

-Aida, ne maradj le! - szólt rám Timi.

-Elnézést.

Egész próbán próbáltam kiigazodni az érzéseimen, de nem sikerült. Még most sem. És ez kikészít. Erik és Egon. Mindketten nagyon aranyosak, kedvesek velem. Segítenek amiben csak tudnak. Nem tudom még most sem, hogy hogyan fogom ezt megoldani. Lehet jobb lenne lemondanél mindkettőről és akkor senkit nem bántanék meg. Ha így haladunk tovább, akkor ez lesz a végső döntés...

Erik szemszöge

Ma Aida eléggé furcsa volt a próbán. Olyan mintha szellemileg nem is ott járt volna, hanem valami más világban.
Egyébként Zete viselkedése nagyon kiakasztott. Mi az, hogy ő jobban illene Aida párjának?! Szerintem én nem csak táncban lennék Aida tökéltes párja, hanem egy kapcsolatban is. És én ezért küzdeni fogok. Nem fogom hagyni, hogy ez a gyerek mindent elrontson. Látom rajta, hogy még szerelmes Aidába. De ő az enyém! Vagyis lesz az enyém. Legszívesebben nem is engedném, hogy Egonn táncoljon majd, de muszáj lesz. És ő sem állíthat meg a terveimben. Ő a legveszélyesebb vetélytársam.

Aida szemszöge

-Tudnál jönni egy kicsit beszélni? - hívott félre Zete.

-Öm, persze. Mit szeretnél?

-Figyelj, mi volt ez amit mondtál?

-Mire gondolsz?

-Hát arra, hogy te inkább Erikkel meg Egonnal táncolsz, mint velem. De hisz mi legjobb barátok voltunk. És még volt egy olyan időszak mikor együtt jártunk. Azok voltak a legszebb pillanatok. Hát neked nem hiányoznak? Nem szeretnéd vissza hozni őket? - simította meg az arcomat.

-Még most sem mondtál le rólam?

-Hogy is tudtam volna? Elmondtam neked, hogy én mindig szeretni fognak, bármi is történjen. Amióta elmentem nem volt olyan nap, mikor nem gondoltam volna rád.

-Hát ez szép volt, de értsd meg, hogy én nem érzek irántad semmit, és ezek az érzések nem is fognak változni.

-Honnan veszed? Tudom már. Tetszik neked az a ficsúr Erik? Vagy nem is. Inkább Egon? Vagy mindkettő? Hogy néznek már ki. Mint két buzi. Úgy sem fogtok összejönni, mert én úgy is hamarabb meg foglak szerezni!

-MOST RÖGTÖN TAKARODJ A SZEMEM ELŐL! - kiabáltam. Erre persze a többiek is odajöttek.

-Tán valami baj van? - jött oda mellém Egon, és karolta át a derekamat.

-Van, te meg Erik. Haggyátok békén Aidát, vagy ha nem, elintézem én - mondta Zete.

-Én hagyjam békén? Te zaklatod most is! - szállt be a vitába Egon.

-Nekem egy ilyen balfasz gyerek ne pofázzon. Szüleid is utálnak biztosan. Nagyon egy elbaszott gyerek vagy.

-Na jó Zete - ment közelebb Egon Zetéhez. - ha mégegyszer így mersz beszélni velem, vagy bárkivel azt meg fogod keserűlni, meg értetted?! - szinte fortyogott már a dühtől Erik.

-Kussba legyél inkább. Biztos a kurva anyádtól tanultál ilyeneket.

-Ennyi volt az önuralom - és majdnem nekirontott Zetének, csak Félix és pár közelben lévő ember lefogta. Hárman is alig tudták visszatartani, annyira dühös volt.
Zete pedig csak simán elsétált.

-Nyugi, ne foglalkozz vele - fogtam meg Egon kezét. Szemem sarkából láttam Eriket. Egy kicsit csalódott volt. Ő is odajött mellém és megölelt mint a többiek is. Közben pedig felsétáltunk a szobánkig, ott pedig leültünk a kanapéra. Szerencsére nem volt ott Zete.

-Olyan jó, hogy itt vagy - ölelt meg szorosan Egon. Én közben úgy ültem, hogy a lábaim Egon ölében voltak, melletem pedig Erik ült. - nagyon köszönöm.

-Nem kell megköszönni. Rám mindig számíthatsz. Bármi legyen a baj - és így ültünk órák hosszáig, és csak beszélgettünk. Nem tudtuk hogyan lesz tovább. Zete viselkedését hogyan fogjuk kibírni. De az biztos. Nem akarom elveszíteni a barátaimat, köztük Eriket és Egont sem, akik már ennél több nekem.