Csele koppanó léptei elvegyültek a táncteremből kiszűrődő zenében. Odakint halkan csepergett az eső, egy-egy kövérebb esőcsepp meg-megrezzentette a gang bokrainak leveleit. A zene elhallgatott, abban a pillanatban, mikor Csele az ajtóhoz ért.

– Ügyesek voltatok ma. Ne felejtsétek el otthon gyakorolni az öt alappozíciót... – Az egyre erősödő zsivajban Nemecseknek fel kellett emelnie a hangját. – ...és tessék szólni a szüleiteknek, hogy az edzéspénzt... Ha nem nagy probléma a tandíjat hozni...

Csele félrehúzódott, hogy a kifelé igyekvő balett-tütüs kislányok elférjenek mellette, csak azután dőlt neki az ajtófélfának. A táncterem falát beborító tükörben szemügyre vette magát, és elégedetten megállapította, hogy igazi filmsztárnak nézett ki lezser farmerdzsekijében és piros csíkos ingében. Nem is látszott rajta, mennyire mocskosul izzadt ebben a késő augusztusi párás hőségben.

– El fogsz szegényedni, ha nem tanulsz meg kiabálni – sandított Nemecsekre vigyorogva. Nemecsek éppen ivott, vízzel teli arca kikerekedett, akár egy hörcsögé, de még így is hősiesen kivágott egy grimaszt.

– Mintha eddig milliárdos lettem volna – morogta, miután nyelt egyet. – Neked nincs meleged?

Csele válasz helyett előhúzta a telefonját.

– Felhívtak. Megkaptam.

Nemecsek szeme elkerekedett.

– Tényleg? Úristen! És mit mondtak? Hova kell menned? Mikor kezdődik? Mondj már valamit!

– Majd, ha előbb hagysz szóhoz jutni. – Csele nevetve felé nyújtotta a telefonját. – Itt van, olvasd el.

Nemecsek izgatottan végigfutotta a részleteket tartalmazó SMS-t, de mire a végére ért, a mosoly lehervadt az arcáról.

– Nem írja, kivel fogsz táncolni.

– Csak ne sportoló legyen – mondta Csele. – Bárkit meg tudok tanítani táncolni, csak sportolót nem.

Nemecsek elfordult, a pólóját rángatta le izzadt hátáról, és csak a válla felett szólt hátra:

– És ha mégis sportoló lesz?

– Nem sportoló lesz – szögezte le nyomatékosan Csele. Kellett Nemecseknek előre rémisztgetnie őt. – Különben meg, veled mi van? Téged még nem hívtak vissza?

Nemecsek nem nézett rá, lehajtott fejjel oldotta ki a balettcipőjét.

– Miért hívnának? – Könnyedén mondta, de Csele látta a válla ívében a feszültséget. – Bukókat nem hívnak vissza.

Csele beharapta a szája belsejét. Még a Táncművészetiről ismerte Nemecseket, ahol mindketten balettet tanultak, amíg Nemecsek ki nem bukott. Azóta kapott ugyan kisebb munkákat háttértáncosként az X-faktorban meg videoklipekben, de csinos táncosfiút kevesebbet kerestek, mint csinos táncosnőt, ráadásul kevesen akarták elhinni Nemecseknek, hogy nem csak a baletthez ért, így maradt a tanítás, a gyorséttermi melók és az időszakos munkák. A Tánc a csillagok között lett volna az utolsó lehetősége, hogy újra táncosnak érezhesse magát.

Csele átszelte a köztük lévő távolságot, és gyengéden tarkón legyintette Nemecseket.

– Hé!

– Ne beszélj marhaságokat! – pirított rá Csele. – Ki volt itt a Budapest első?

Nemecsek elröhögte magát.

– Fogd már be, te meg Európa második voltál! – lökte arrébb. Csele nem tudta elfojtani elégedett vigyorát, ahogy hátbaveregette Nemecseket. Régen volt már, de Európa másodiknak lenni még mindig jólesett, enyhítette az incidens fájdalmát.

– Akárhogy lesz, estig még hívhatnak. Ha pedig nem, akkor inni fogunk. Amúgy is, de akkor különösen.

Nemecsek a fejét csóválva felkelt, és a vállára vetette a táskáját.

– Hívjuk a Gerébet is – kérte. Csele fintorgott.

– A Gerébet? Minek? Utál velünk lógni.

– Jó, de most nehéz lehet szegénynek. – Nemecsek közelebb hajolt, úgy súgta, mintha lett volna körülöttük valaki: – Az Áts Feri már megint szakított vele.

– Nem is jártak.

– Jó, de... Ez bonyolult. Főleg, hogy megint egymás ellen mennek ebben a műsorban.

Csele a szemét forgatta.

– Nem értem, hogy tudtál neki megbocsátani.

Nemecsek valamelyik X-faktorból ismerte Gerébet, ahol együtt táncoltak. Nemecsek mindent megtett, hogy a barátja legyen, Geréb pedig cserébe minden különösebb bűntudat nélkül szabotálta Nemecsek Szombat esti lázas jelentkezését. A műsor alatt találkozott Áts Ferivel, akivel azóta sem tudtak szabadulni egymástól. Csele időről időre visszagondolt arra a négy hónapra, amikor Nemecsek minden szombat este a tévé előtt fetrengve zokogott, ő pedig egészségügyi jelleggel diktálta bele a mentás fagyit, hátha attól jobban érzi magát. Remélte, hogy Gerébnek elég büntetés az Áts Ferivel való se veled, se nélküled, de nem tudott szabadulni az érzéstől, hogy a férfi annál is rosszabbat érdemel. Úgyhogy – határozta el –, ha végre szembekerülnek a Tánc a csillagok közöttben, főnixszerű feltámadásának részeként a sárba tapossa Gerébet, ahogy azt megérdemli. Csak ne sportolót kapjon.

*

Kolnayval a kocsma előtt találkoztak, a kinti asztalokhoz ültek le a lámpafénybe. Geréb szokás szerint késett. Csele hátbaveregette Nemecseket.

– Kérj, amit szeretnél, Ernő. Ma én fizetek.

– Nagyszerű! – dörzsölte össze a tenyerét Kolnay.

– Neked nem – emelte fel az ujját Csele, mielőtt Kolnay túl messzire mehetett volna. Ők hárman egy hónapja a Tánc a csillagok között meghallgatásán találkoztak, ahol Kolnay és Nemecsek szinte azonnal egymásra hangolódtak. Azóta tartották a kapcsolatot, össze-összeültek sörözni.

Kolnay latin táncokra specializálódott, de túl alacsony volt a legtöbb emeléshez, így tradicionális versenyt sose nyert, inkább időseket tanított salsázni a kerületi közösségi házban. Ő volt az egyetlen, akinek volt tapasztalata azonos nemű táncban, ahol őt emelték, de elmondása szerint azt nem szerette, mert őt csak ne emelgesse senki. A műsorhoz viszont nagy reményeket fűzött.

– Remélem, elég alacsony lesz, hogy emelgetni lehessen – mondta a partnerére célozva. Nemecsek felszipogott; Csele jóvoltából már lötyögött benne néhány sör.

– Úgy örülök, hogy valóra válnak az álmaitok – motyogta könnyesen, majd Csele vállába temette az arcát. Csele és Kolnay összenéztek a feje fölött.

– Nem hívták – tátogta Csele.

– Mi? – emelte a kezét a füléhez Kolnay.

– Nem hívták – ismételte Csele, de Kolnay csak közelebb hajolt.

– Mi? Tudod, hogy nem tudok szájról olvasni, mondjad már!

Csele bosszúsan fújt. Ezért nem bírta a srácokat, akiket Nemecsek összeszedett; semmi érzékük nem volt a finomsághoz.

– Nem hívták – emelte fel a hangját suttogásig, éppen ugyanabban a pillanatban, mikor Nemecsek a kezét szétcsapva elkiáltotta magát:

– Ha nem hívtak, akkor magukra vessenek! – Azzal az asztalra borult.

– Ó. – Kolnay szemében felismerés villant. – Ó! És azt meséltem már, hogy megvettem az Igazság övét az Orkokban? – próbált témát váltani. – Olyanja még annak a szemét Barnabás89-nek sincs!

– Úgy örülök neked! – bőgte Nemecsek. Csele bosszúsan megdörzsölte a homlokát, Kolnay meg csak a vállát vonogatta. Az Orkok, teljes nevén Orkok és elfek a kedvenc online videójátéka volt, amelybe nem elhanyagolható mennyiségű időt és pénzt ölt. Életcélja volt, hogy legyőzze a nemezisét, egy bizonyos Brbs89-et, akinek valahogy mindig jobb cuccai és több XP-je volt, mint Kolnaynak. Most az asztalon áthajolva tovább folytatta a témát.

– Háromezer forint volt csak az az egy öv, de megérte, van benne ilyen kék gyémánt, ami lézert lő ki magából, na, majd azzal tökön lövöm a Barnabás89-et, azt se fogja tudni, mi kapta el...

Geréb ebben a pillanatban vetette le magát melléjük, nem is köszönt, csak lehúzta Nemecsek sörének maradékát.

– Na? Mi a helyzet?

– Ünnepelünk – fordult felé Nemecsek könnyáztatta arccal. – Olyan boldog vagyok! – A söre után kutatott, de nem találta, így Csele felé lökte a sajátját. Kolnay Geréb arcába hajolt, hogy neki is elmagyarázza az Igazság övét, Csele pedig a pénztárcája ellenőrzése után még egy kört rendelt.

– Csönd! – kiáltott fel Nemecsek, és ahogy felpattant, majdnem lelökte Cselét a padról. – Méh van a zsebemben!

– Mi?

– Méh van a zsebemben! – ismételte Nemecsek, miközben lázasan körbefordult. Geréb úgy röhögött, hogy majdnem lefordult az asztaltól. – Vagy darázs... Lódarázs! – Csak akkor huppant vissza a padra, mikor Csele sikeresen kioperálta a zsebéből rezgő telefonját. Mindannyian a képernyőre meredtek, amin egy ismeretlen szám állt. Nemecsek a kezével megtámasztotta a fejét.

– Részeg vagyok – motyogta rémülten. – Nagyon részeg vagyok, én ezt nem tudom felvenni! – Könyörgőn Cselére pillantott, aki maga sem volt éppen szomjas, de azért elvette a telefont. Megköszörülte a torkát.

– Nemecsek Ernő telefonja, tessék?

– Te mindig olyan szépen tudod mondani – suttogta áhítatosan Nemecsek, de Csele az arcába nyomta a mutatóujját, hogy maradjon csöndben. Geréb a szemét forgatta, Kolnay pedig izgatottan közelebb hajolt.

– Na? Ki az? – kérdezte.

A vonal túlvégén a beszélő hangja alig volt valami, Csele csak annyit tudott elkapni, hogy az illető neve Csengey, és irtózatosan sajnálja, hogy...

– Már előbb meg kellett volna ejtenem ezt a hívást, bocsásson meg, valahogy elkeveredett a telefonszáma... Kérem, ne mondja el a főnökömnek!

– Nem fogom – értett egyet Csele, bár maga sem tudta, mivel ért egyet. – Hibák előfordulnak – bólogatott.

– Úgy örülök, hogy ezt mondja – sóhajtotta megkönnyebbülten Csengey. – Csak egy hónapja dolgozom itt, tudja, sokat kell még tanulnom...

– A jó pap holtig tanul – bölcselkedett Csele, miközben felkészült rá, hogy letegye a telefont. Ez a beszélgetés nem vezetett sehova.

– Őszintén köszönöm a megértését – hálálkodott Csengey –, és gratulálok...

Csele két kézzel a füléhez szorította a telefont, hátha ettől jobban hall.

– Mihez?

– A Tánc a csillagok közötthöz, természetesen. Nemsokára küldünk önnek egy SMS-t a részletekkel, de még a délután folyamán személyesen értesítenem kellett volna, hogy önt beválogatták a...

Csele első meglepetésében ordítva eldobta magától a telefont, ami, hiába kapott utána, Geréb sörében landolt.

– Megkaptad! – rántotta magához Csele Nemecseket, miközben Kolnay és Geréb a csöpögő telefont halászták ki a korsóból. Nemecsek bambán pislogott.

– Mit kaptam?

– Beválogattak! – rázta meg Csele. – A Csillagokba! Beválogattak téged is!

Kolnay diadalmas üvöltéssel felpattant, és már rázta is Nemecsek kezét, miközben az még szédelegve próbálta felfogni a híreket. Mikor sikerült neki, ő is ugrálni kezdett, így örültek egymásnak egy csomóban, Csele, Nemecsek és Kolnay. Geréb bosszúsan törölgette Nemecsek telefonját.

– Van fogalmad róla, milyen koszos ez a szar? – morogta. – Húgyozás közben is ezt fogdosod, és benne volt a sörömben, én ezt már nem fogom meginni.

Nem számított; Nemecsek örömében annyi sört rendelt neki, amennyit csak meg tudott inni, hogy aztán úgy szétcsapják magukat, ahogy gimnázium óta egyikük sem. Elvégre ünnepeltek.

*

Csónakos görcsben álló gyomorral toporgott a főbejárat előtt. Odabent várt rá a táncpartnere, de ő úgy érezte, mintha a lábai földbe gyökereztek volna. Mégis ki hallott már róla, hogy egy vízilabdázó táncversenyen szerepeljen?

Az edzője, természetesen. Csónakos már akkor tudta, hogy baj lesz, mikor a csapat két éve egy új csinos, progresszív női edzőt kapott. Ő adta ki parancsba Csónakosnak, hogy fogadja el a Tánc a csillagok között ajánlatát, hogy reklámozza a sportágat, ráadásul a pénz, amit ezért kapott, sem volt elhanyagolható. Csónakosnak öt testvére volt, három közülük még nem nagykorú, így nem lehetett visszautasítani egy ekkora ajánlatot.

Az előző estéket Csónakos azzal töltötte, hogy végignézte a Tánc a csillagok között összes eddigi évadát. Párszor be is aludt rajta, de azért összerakott magában egy képet a műsorról. Mégis kinek volt az a briliáns ötlete, hogy az idei évadot azonos nemű párokkal forgassák? Az edző szerint ez friss volt, és eredeti, igazi kihívás, a világ első azonos nemű táncműsora, de Csónakos sejtette, hogy az ötletgazdának titkos szadista tendenciái vannak. A csapattársainak eddig fogalma sem volt róla, mibe kényszerítették bele, de amint kiderül, hogy táncikálni fog, ráadásul egy férfival, a baszogatásnak se vége, se hossza nem lesz majd. Csónakos a falnak dőlve cigarettára gyújtott. Kellett neki ez az őrület?

Egy férfi állt meg mellette. Hozzá hasonlóan idegesnek tűnt, feltűnően sápadt volt. Csónakos szótlanul felé nyújtotta a cigisdobozát, és a férfi kivett egy szálat.

– Köszönöm.

– Te vagy az a színész, nem? – kérdezte Csónakos. – Az a Boka János.

A férfi bólintott, majd kifújta a füstöt.

– Ön pedig...?

Csónakos elröhögte magát.

– Hagyd az udvariaskodást, papuskám, nem kell az ide. Csónakos – nyújtott kezet. Boka arcán mosoly suhant át, de nem tett megjegyzést. Csónakos le is harapta volna a fejét, ha olyasvalaki tesz megjegyzést a nevére, akit egy testrészről neveztek el.

– Szintén a műsorba? – kérdezte Boka.

– Ja. Kényszerítettek.

– Engem is. Azt mondták, jó reklám a színháznak.

Csónakos oldalba vágta a férfit.

– Ugyanezt mondták nekem is, hogy jó lesz a csapatnak, az meg nem érdekli őket, hogy engem ezért halálra fognak baszogatni.

– Őszintén sajnálom – mondta Boka, és úgy nézett hozzá, mint aki mindjárt elhányja magát.

– Hát te? – kérdezte Csónakos. – Te sem nézel ki úgy, mint aki mindjárt meghal örömében.

– Nem arról van szó – rázta a fejét Boka. – Én... – Mélyet szívott a cigarettából, majd leütögette róla a hamut. – Az exem itt táncol.

– Ó – mondta Csónakos értelmesen. – És te... vele fogsz táncolni?

– Attól tartok – bólintott Boka. Úgy nézett, mint a halál maga. – De nem tudom biztosra. Viszont, ha nem is vele táncolok, mindenképpen találkozni fogunk.

– Baszd meg, papuskám – vágta hátba Csónakos együttérzően. Boka ráemelte elkínzott tekintetét.

– Nem tehetem. Egyszer már megtettem, és nem lett jó vége.

Mielőtt Csónakos válaszolni tudott volna, melléjük lépett a legmagasabb srác, akit Csónakos valaha látott.

– Ti is a táncműsorba vagytok? – kérdezte, majd kezet nyújtott. – Barabás Kende.

– Te vagy az e-sport gyerek! – derült fel Csónakos. – Az öcsém odáig van érted, adsz egy autogramot?

– Kinek írjam?

Amíg Csónakos jobb híján a pulcsiját dedikáltatta Barabással, Boka új cigire gyújtott. Barabás az okos karórájára nézett.

– Nem megyünk be?

Csónakos felbámult rá.

– Te nem is izgulsz, papuskám? Bokának itt az exével kell majd táncolnia – bökött a férfi felé. Boka, ha lehet, még jobban elsápadt.

– Az szar – felelte lakonikusan Barabás. – Én úgyis ki fogok esni az első körben, szóval no problem. Meg amúgy sem volt soha táncos exem.

– Ne legyél ilyen pesszimista – mondta Boka a harmadik cigijére gyújtva. – Még akár meg is nyerheted a versenyt.

– Nem vagyok pesszimista – vonta meg a vállát Barabás. – Nem tudok táncolni, de valamennyi pénzt akkor is adnak, ha egyszer fellépek, nekem az elég. Bemegyek, kimegyek szituáció.

Csónakos nevetve hátbaveregette Barabást.

– Ez a beszéd, papuskám! Kopaszd meg őket! Lehet, nekem is azt kéne tennem... – Most először jutott eszébe, mi lesz, ha kiesik az első körben. Tuti megspórolná magának a csapattársai baszogatását, majd azt mondja, ő is csak a pénzért jött, és jót röhög a többiekkel azon, hogy kiejtette magát. Ez az. Ezt fogja tenni: olyan szarul fog táncolni, hogy azonnal kiszavazzák.

– Ideje mennünk – jelentette be Boka síri hangon. Barabással ellentétben neki nem okosórája, hanem régimódi, bőrszíjas karórája volt.

Csónakos mély levegőt vett. Ezzel az új tervvel már nem is tűnt olyan vészesnek a helyzet. Együtt léptek be az előcsarnokba, mint a három muskétás, ahol egy gyakornok, valami Csengey és a többi versenyző, férfiak és nők vegyesen, már várták őket. Csengey papírjai szanaszét szálltak, ahogy eléjük toppant.

– Jó napot! – Olyan kis piros arca volt, hogy Csónakosnak kedve támadt megcsipkedni. – Elnézést a rendetlenségért, csak egy kicsit... Pillanat... Meg is van! – Előhalászta a listát, amelyre a párosok nevei voltak felírva. Csónakos igyekezett lesni, de egyetlen nevet sem tudott elkapni. – Szóval, most a tánctermekhez fogom önöket vezetni, ahol mindenki találkozni fog a párjával. És köszönjük, hogy vállalták ezt a megjelenést, biztos vagyok benne, hogy remekül fognak szerepelni!

Csengey izgatottan fecsegett, miközben a tánctermek felé vezette a tizenkét hírességet, aztán már ott is voltak a szürke szőnyeggel bevont, végtelennek tűnő folyosón. Két oldalról sorban számokkal jelölt ajtók nyíltak, amögött lapultak a tánctermek.

– Most felsorolom a neveket – húzta elő a listáját Csengey – és a táncterem számát, ahova az illetőnek mennie kell. Sajnos a lista nincs ábécé-rendben, így lesznek, akiknek kicsit várniuk kell, de ígérem, nem sokáig. Tehát... Kisfaludi Győző, egyes táncterem. Sok sikert, művész úr! – Csengey tapsolni is megpróbált, de senki sem tapsolt vele, így hamar abbahagyta. – Liliom Emília, kettes terem. Sok sikert kívánok!

Liliom Emília, a Fogd a pénzt és fuss nevű rockbanda énekese egy kacsintással eltűnt a kettes számú ajtó mögött. Csónakos izzadni kezdett. Sokáig tartott, míg rákerült a sor, mellette Boka is egyre idegesebbnek tűnt. Végül már csak hárman maradtak, ő, Csónakos és a szemtelenül higgadt Barabás. Csengey kipirulva kereste az információt a papírjai között, miközben Boka, úgy tűnt, imádkozott.

Csengey végre megtalálta, amit keresett.

– Csónakos András, tízes terem. Sok sikert kívánok!

– Kösz, papuskám – veregette meg a vállát Csónakos, ahogy a folyosó vége felé vette az irányt. Igyekezett arra gondolni, hogy majd az első körben jól kiejti magát, ezzel a gondolattal nyomta le a kilincset is, de mikor belépett, kishíján megállt a szíve.

Odabent várta ugyanis a legszebb férfi, akit Csónakos valaha látott. Magas, vékony, szőke, szépszemű. Mikor az ajtó nyílt, ragyogó mosollyal Csónakos felé fordult, és kezet nyújtott. Csónakos úgy érezte, mintha fejbevágták volna. Nem lehet, hogy reggel elcsúszott a zuhanyzóban, kómába került, és ezt csak álmodja?

– Szia, Csaba vagyok, Csele Csaba. – Csónakos mindig büszke volt a szorításának erejére, de most csak bénultan hagyta, hogy a férfi keze kicsússzon az övéből.

– Csónakos. András – motyogta.

Csele hümmögött, miközben körbejárta őt.

– Elég jó fizikumod van, ez előnyös a tánchoz – pördült elé mosolyogva. – Mivel is foglalkozol?

– Ühm. Vízilabdázom. Tavaly voltunk a világbajnokságon, biztos láttad.

Csele még mindig mosolygott, de Csónakos meg mert volna esküdni rá, hogy a mosolya ráfagyott az arcára.

– Vízilabdázol – ismételte. Csónakos zavartan bólintott. – Szóval... sportoló vagy.

– Miért, talán baj? – Csónakos nem akart ilyen támadónak hangzani, de Csele úgy csinált, mintha vízilabdázni ördögtől való lett volna. Most az ajtó felé indult.

– Tudnál adni nekem egy pillanatot? – mondta édesen.

Csónakos természetesen követte, amint kirontott a folyosóra, és a tizenegyes táncterem ajtaján kezdett dörömbölni.

– Sportoló – kiáltott fel, ahogy lenyomta a kilincset. – Hallod ezt, Ernő? Sportoló, a jó ég áldja meg, sportoló! – Megtorpant. – Itt meg mi történt?

Csónakos átkukucskált Csele válla fölött. A fal mellett Boka pihegett, mellette a partnere, kis szőke srác, egy prospektussal legyezgette. Mikor Csele belépett, felemelte a fejét.

– Fogalmam sincs, csak bejött, meglátott, és le kellett ülnie – magyarázta riadtan.

– Az a Boka János – súgta Csónakos Cselének. – A színész.

– Tudom, kicsoda – mordult rá Csele. – De mi baja van?

– Az exével kell táncolnia – világosította fel Csónakos.

– De én nem vagyok az exe – pislogott a kis szőke. – Még soha életemben nem láttam. Csak a tévében, és ott sem volt olyan jó.

– Parancsolsz? – ült fel rendesen Boka. A partnere beharapta a száját, de Csónakos valami egészen mással volt elfoglalva.

– Te, Boka, akkor most ki az exed?

– A Geréb Dezső. Úgy hallottam, itt dolgozik, nem? – nézett egyikükről a másikukra Boka. Csele és a kis szőke horkantva próbálták visszafojtani a nevetésüket, de mielőtt bármelyikük is mondhatott volna valamit, a folyosóról kiabálás hallatszott.

– Ezt nem hiszem el!

Csónakos hallotta, ahogy kicsapódik az ajtó. Egy alacsony kis ürge rontott ki rajta, és végigsietett a folyosón. Még Boka is feltápászkodott, hogy lásson. Csele odaszólt az alacsony ürgének:

– Kolnay, várj már! Mi történt?

Kolnay mögött Barabás sétált zsebrevágott kézzel, Kolnay pedig rámutatott.

– Ez egy zsiráf! – A magasságkülönbség tényleg szembeszökő volt. Csónakos majdnem elröhögte magát, mikor Barabás felhúzta magát, és visszavágott:

– És te mi vagy? Zsebkutya?

– Aki mondja! – vetette oda Kolnay. – Hol van ez a Csengey? Megölöm! Vagy a producert, azt is megölöm!

Csele és a kis szőke összenéztek.

– Senki nem azt kapta, amit szeretett volna, mi? – sóhajtotta Csele.

– Hé!

– Rám ne nézz – vonta meg a vállát a szöszi. – Én nem számítottam semmire.