– Vedd fel... Vedd már fel... – Csele türelmetlenül topogott a síkosra vakszolt csempén. – Kell neki délig aludni, aztán majd csodálkozik, ha nem kap macisajtot... – Türelmetlenül végigjártatta a pillantását a tejtermékek polcán, a telefon pedig egyre csöngött és csöngött. Nemecsek csak nem vette fel.

Csele inkább letette. Nem ért rá egész nap itt vásárolgatni, a legszívesebben el sem jött volna, ha nem ő lett volna a soros. Gondolta, majd szempillarebegtetéssel meggyőzi Nemecseket, hogy csinálja meg ő a nagybevásárlást, de Nemecsek haza sem jött az előző esti partizásból, Csele pedig megunt rá várni, úgyhogy befáslizta a térdét, beállította a haját, felvette a dzsekijét és elindult egyedül a banyatankjával, amit csak azért vett, mert nehéz volt felcipelni a harmadikra két-három hétre való nagybevásárlást.

Bedobott a kocsijába egy sima trappistát – Nemecsek meg majd vesz magának macisajtot, ha annyira akar –, azzal továbbállt a zöldséges pulthoz. A cukkini nem volt olcsó, de még mindig jobb volt, mint a padlizsán, és ezerszer jobb, mint a behűtött zöldségmix. Csele éppen azt latolgatta, megéri-e ez neki, vagy hajtsa be az árát Nemecseken, mikor valaki megkocogtatta a vállát.

– Bocsi, ne haragudj... Te vagy a Csabi, ugye? – Két kamaszlány állt mögötte, izgatottan összevihogtak, ahogy Csele óvatos mosollyal egyikükről a másikukra pillantott. Ha meggebed, sem jutott volna eszébe, honnan ismeri ezeket a lányokat.

– Miben segíthetek?

A lányok izgatottan oldalba lökdösték egymást, amíg a magasabbik, barna hajú végül megszólalt:

– Csinálsz velünk egy fotót? – A lányok úgy pillogtak Cselére, mintha egy közös fotótól valóra válna minden álmuk. – Légyszi? Láttunk a Tánc a csillagok közöttben, annyira szexi volt az a szamba...

Csele összerezzent, mire alacsonyabb, vöröshajú társa oldalba könyökölte a magasat.

– Ezt most miért mondtad?! – sziszegte. – Nem mondhatod neki, hogy szexi, zavarba hozod, biztos van barátnője...

Istenem, mit tettem? – futott át Csele agyán. Ahhoz végképp nem volt ereje, hogy megbirkózzon egy csomó szülővel, akik majd azzal vádolják, hogy megrontotta a lányukat a botrányos csípőmozgásával. Ideje sem volt válaszolni, a lányok már hozzá is dörgölődztek, a magasabb felemelte a telefonját. Csele mosolyt erőltetett az arcára, és a kép kimerevedett, a lányok pedig hangos „köszi"-kkel elszaladtak. Izgatott vihogásuktól Csele késztetést érzett, hogy megnézze, nincs-e valami a foga közt, vagy – ami még rosszabb –, nincs-e lent a slicce. Nem volt.

– Bocsánat, fiatalember – szólt hozzá egy néni a paradicsomok fölött –, maga híresség? Úgy felizgatta azokat a lányokat... – Ezektől a gondosan megválogatott szavaktól Csele elgondolkozott rajta, melyik gyümölccsel lenne a legpraktikusabb öngyilkosságot elkövetni, amíg a néni tovább tűnődött: – Hol láthattam magát? Színész esetleg?

– Táncos vagyok a Tánc a csillagok közöttben. – A néni üres tekintettel bámult rá. – Szombat esténként adják a TV2-n – tette hozzá Csele segítőkészen.

– Sosem hallottam róla – rázta a fejét a néni, azzal továbbindult a gluténmentes termékek felé. Csele megkönnyebbülten kifújta a levegőt. Ha tudta volna, hogy a szereplésével ekkora katasztrófát szabadít magára és az országra, sosem vállalta volna el. Nem arról volt szó, hogy nem szerette a figyelmet, de a figyelemnek is megvoltak a maga fokozatai. A legnépszerűbb twinknek lenni a melegbárban egy dolog volt, heteroszexuális kislányok imádatának tárgya lenni pedig egy másik, és nem volt nehéz rájönni, melyik járt kevesebb felelősséggel. Csele hirtelen elhatározásból a borok felé vette az irányt.

Minimum tíz percet elvacakolt vele, melyik az a bor, ami elég olcsó, de finom ahhoz, hogy egy délutánra kiüsse vele magát, és már éppen döntött volna, mikor megrezzent a telefonja. Ez csak Nemecsek lehetett, végre kegyeskedett visszaírni, hogy megmondja, hol vannak a macisajtok. Csele lelkesen előhúzta a telefonját, ám majdnem elhajította, mikor megpillantotta a kijelzőt. Csónakos írt neki.

[14:32] dis you?

A szöveg alá Csele tíz perce készült képét csatolta a lányokkal. Cselének el kellett ismernie, hogy nem nézett ki rosszul rajta, de fontosabb kérdés volt, hogy Csónakos hogyan jutott hozzá ehhez a fotóhoz, és ezt meg is írta neki, csupa nagybetűvel. Már a pénztárnál járt, mire Csónakos válasza megérkezett.

[14:55] sztár vagy a csenge általánosában te capslock huszár

[14:55] mondtam neked, hogy ne csodálkozzál, papuskám

[14:56] amúgy tied a banyatank a háttérben?

Csele égő arccal hátranézett az utánfutójára. Most már egy egész általános iskola tudott róla, hogy Csele Csaba, professzionális táncos, a Tánc a csillagok között sztárja banyatankkal jár vásárolni, de ennél is jobban zavarta, hogy Csónakos tudott róla.

[14:56] Könnyebb vele felmászni az emeletre, OKÉ? >:(((

Kis gondolkozás után hozzátette:

[14:57] Nem tudom, akarok-e sztár lenni.

Csónakos perceken belül válaszolt, de Csele csak akkor nézte meg a telefonját, miközben már hazafelé kaptatott.

[14:58] nem tudtam hogy szegyenlos vagy papuskam

Csele egy bosszús mosollyal megforgatta a szemét, és azon volt, hogy félkézzel választ gépeljen, mikor megcsörrent a telefonja. Nemecsek hívta.

– Na, végre! – szólt bele Csele. – Most már lesheted, hogy veszek neked macisajtot! Különben meg azt sem tudtam, hol tartják, sehol sem láttam azt a ronda dobozt, de...

Nemecsek suttogva félbeszakította:

– Segíts!

*

– Mi?! Miért? Mit csináltál?!

Nemecsek összeszorította a szemét, és a mosdókagyló szélének dőlt. Csele hangja a telefonon keresztül is túl hangosnak tűnt a halántékában lüktető fejfájással.

– Nem tudom – motyogta. – Nem emlékszem.

– Mi az, hogy nem emlékszel?! – csattant fel Csele. Nemecsek felnyögött.

– Tudtad, hogy rikácsolsz, amikor ideges vagy?

– Vigyázz, Ernő, mert leteszem! Hol vagy?

Nemecsek körbenézett. Körülötte a fürdőszoba makulátlan volt az övékhez képest. Ahol náluk Csele össze-vissza piperecuccai hevertek, itt csak egy tusfürdő és egy samponos tubus állt katonásan egymás mellett, a törülközők egyetlen ránc nélkül lógtak alá, a mosdókagylón pedig egy pohárból egy tubus fogkrém és egy utazófogkefe meredt elő, a műanyagtok szorosan rácsatolva a biztonság kedvéért. A kád elé kilépőt terítettek.

Nemecsek lehunyta a szemét.

– Bokánál – suttogta.

– Mi? Hogy kerültél oda?!

– Mondtam már, hogy nem emlékszem! – mordult fel Nemecsek. – De szerintem... nem tudják, hogy itt vagyok.

– Tudják? – visszhangozta Csele. Nemecsek halkan nyelt, a hangja elvékonyodott, mikor megszólalt.

– Itt van a Geréb is.

Csele felhorkant.

– Most vagy életed legjobb édeshármasában voltál, vagy a világ legrosszabb gyertyatartója vagy.

– Honnan veszed, hogy ez volt a legjobb?

A folyosón léptek csosszantak, mire Nemecsek riadtan elhallgatott. A kilincs megrezzent, ő pedig éppen időben vetette magát a kádba, mielőtt nyílt az ajtó. A kezét a telefonjára szorította. Csele a vonal túlsó végén még mindig azt kérdezgette:

– Mi az? Mi történt?

Nemecsek a hűvös porcelánnak szorította a homlokát, lélegzetvisszafojtva várt. A léptek a szobában erre, majd arra mozdultak. Hallotta, ahogy valaki könnyít magán, majd lehúzza a vécét. Egy darabig csend volt, és Nemecsek éppen fellélegzett volna, mikor résnyire húzódott a függöny, és benyúlt egy kéz, elfordította a csapot. Jéghideg víz zúdult a nyakába, mire Nemecsek felhördült. A függöny félrerándult.

– Nemecsek?!

Nemecsek felpillogott a hitetlen Gerébre.

– Mizu?

Geréb már meztelen volt, Boka valamelyik törülközőjével a vállán, amit most gyorsan maga elé kapott. Nem mintha lett volna bármilye, amit Nemecsek nem látott azelőtt.

– Mi történt? Ki az? – Csele hangja tompán kihallatszott a Nemecsek ujjai közé szorított telefonból. Geréb döbbent tekintete elsötétült, mikor meghallotta.

– Mit keresel itt?! – dörrent rá Nemecsekre.

– Á. Szóval a Geréb – állapította meg Csele.

– Én csak... – kezdte Nemecsek.

– Rántottát vagy tükörtojást... Jézusom! – Boka hátrahőkölt az ajtóból. Úgy hunyorgott Nemecsekre, mintha fel sem ismerné. – Ernő?

– Ez egyre jobb lesz – jegyezte meg Csele, de nem sokáig örülhetett. Nemecsek végre kinyomta a telefont, és ázottan, a fejét lehajtva kikászálódott a kádból. A szobában megfeszült a csönd.

– Nos – mondta Boka. – Most, hogy hárman vagyunk, lehet szavazni. Ki szavaz a tükörtojásra?

Nemecsek felemelte a fejét. Boka véresen komolyan bólintott felé, mintha tényleg érdekelné, ki mit szeretne reggelizni, és Nemecsek hálásan elmosolyodott. A reggel kínosságán a közös reggeli vajmi keveset segített, de legalább se Boka, se Geréb nem tudták, hogy Nemecsek közülük menekült a kádba. Elég volt, ha ő tudta, milyen felébredni Boka és Geréb között, Boka karjával a dereka körül, amint rajta keresztül Geréb felé nyúlt. Szerencsére mindketten azt hitték, Nemecsek részegen tévedésből este is a kádba dőlt be, és arra ébredt fel, hogy Geréb rányitja a vizet.

Végül tükörtojásban állapodtak meg, amit néma csöndben fogyasztottak el. Boka és Geréb tétova pillantásokat vetettek egymásra a sótartó fölött, Nemecsek pedig kénytelen volt megállapítani magában, hogy bármi is történt előző este, az nagyon nem édeshármas volt.

– Sajnálom Eduárdot – szólalt meg, hogy megtörje a kínos csöndet.

Geréb felnyögött, a tenyerébe temette az arcát.

– Ezt muszáj volt?

– És mit fogsz csinálni? – Boka könnyedén tette fel a kérdést, miközben a tojását vágta, mint akit egy cseppet sem érdekel a válasz, de közben Gerébre sandított.

– Nem tudom – motyogta Geréb.

Boka elkapta Nemecsek gúnyos mosolyát, azt tátogta:

– Mi van? – Nemecsek mosolyogva megrázta a fejét. Boka visszafordult Gerébhez. – Meglátogathatnád, bocsánatot kérni. Vihetnél virágot.

Nemecsek majdnem felhorkant; túl sok időt töltött Cselével. Igazából a bocsánatkérés nem volt rossz ötlet.

– Szerintem a felesége be se enged – mormolta Geréb a tenyerébe. – A fejemre dob egy virágcserepet, vagy ilyesmi.

Olyan szerencsétlenül nézett ki, hogy Nemecsekből kibuktak a szavak, mielőtt megállíthatta volna magát.

– Veled megyünk!

– Igen? – nézett fel Boka.

– Én biztosan – bólintott elszántan Nemecsek. Nem hagyhatta magára Gerébet akkora túlerővel szemben, mint Eduárd felesége. Geréb végre felemelte a fejét. Nem tűnt kifejezetten hálásnak, de a szája sarkából azért odamorogta:

– Kösz, Ernő.

*

Mikor Csónakos megkapta a hívást, azonnal tudta, hogy ott a helye.

– Dráma van – jelentette be Csele, amint Csónakos felvette a telefont. – Fejlemények az Eduárd-ügyben, Nemecsek kérdezi, jössz-e.

– Röhögni és mutogatni? – Csónakos éppen pénzt vett ki, a telefonját a füle és a válla közé szorította, ahogy beütötte a PIN kódját.

– Azt hivatalosan úgy hívják, hogy lelki támogatást biztosítani Gerébnek. – Csele vigyorgott a vonal túlvégén, Csónakos tisztán hallotta. – A Margit hídnál találkozunk tízkor, ott leszel?

Csónakos lecsekkolta az időt a telefonján. Fél tíz volt, a Margit híd pedig egy villamosútra.

– Persze. Csak a délutáni edzésre végezzünk. Te hazavitted már a banyatankot?

– Tudd meg, hogy bármennyit is piszkálsz, az a tank jobb barátom, mint te valaha is leszel – vágta rá Csele egy sértett szipogással.

– Akkor miért nem vele táncolsz, papuskám?

– Tudod, mit? Jövőhéten lecseréllek rá, és szerintem senki sem fogja észrevenni.

Csónakos elvigyorodott.

– És így mindenki jól jár. Na, megyek, papuskám, ott találkozunk.

Egy órával később már hatosban bámultak fel Eduárd rózsadombi villájára, ő, Kolnay, Boka, Nemecsek, Geréb és Csele, aki valahonnan szerzett magának egy Segwayt, és most azzal lavírozott a budai hegységben.

– Kolnay mit keres itt? – kérdezte Csónakos, első napirendi pontként. – Azt se tudja, miről van szó.

– Pont ezért! – vágta rá Kolnay. – Még a Barabás is benne volt, de engem kihagytatok! Most én jövök, a Barabás meg maradjon csak ki!

Tényleg, hol volt a Barabás? Csónakos körbenézett, bár feleslegesen. Barabást nagy tömegben is fel lehetett ismerni, úgy magaslott ki az emberek közül, mint egy világítótorony, épp ezért a hiánya is hasonlóan éreztette magát.

– Nem erről van szó – szólalt meg Boka, még mielőtt Geréb rávethette volna magát Kolnayra, hogy megfojtsa. – Nem azért vagyunk itt, hogy jól szórakozzunk, azért vagyunk itt, hogy Geréb bocsánatot kérjen Eduárdtól.

– Úgy van! – mordult Kolnayra Geréb. A kezében egy virágcsokrot szorongatott, amit Csele elmondása szerint Nemecsek és Boka tukmáltak rá. Most ketten együtt a ház felé lódították Gerébet.

Csónakos kurjantott egyet.

– Ez az, papuskám! Jó lesz ez!

Csele tapsolni kezdett.

– Hajrá!

– Lássunk valami akciót! – csatlakozott Kolnay is.

Boka és Nemecsek rosszalló pillantást vetettek rájuk, Geréb viszont már nem nézett hátra, mert végre a házhoz ért, és csöngetett. A kaputelefon felrecsegett.

– Igen? – Eduárd felesége volt a túloldalon.

– Csókolom – nyögte Geréb. Csónakos a tenyerébe röhögött. Mik voltak ők, óvodások? Már csak az hiányzott, hogy Geréb hozzátegye, „néni, kérem". – Eduárdhoz jöttem... Dezső vagyok, a Geréb Dezső, hoztam...

– Menjen innen, amíg szépen mondom, hagyja aludni a férjemet! – Azzal Galambosné letette.

– ...virágot. – Geréb sápadtan megfordult. – És most mi legyen?

– Eduárdot kell elérnünk – mondta Nemecsek. – Tudod a számát, ugye?

– Jó ötlet. Írj neki egy SMS-t, kérdd meg, hogy ha ráér, hívjon fel – bólogatott Boka. Nemecsek rámeredt.

– Mi? Nem! Eduárd sosem fogja magától hívni, de a telefont talán felveszi.

Geréb egyetértően tárcsázta is Eduárd számát, de Boka lefogta a kezét.

– Ha nem hívja fel magától, az azért van, mert nem akar beszélni vele. Talán időre van szüksége, hogy lenyugodjon, Dezső bocsánatkérése is hatásosabb lesz akkor.

Nemecsek arcán piros foltok gyúltak. Csónakos, aki eddig úgy kapkodta a fejét, mintha pingpong meccsen lenne, a szája sarkából odasziszegte Cselének:

– Ezen most össze fognak veszni?

– Kétlem – súgta vissza Csele. – Nem Nemecsek stílusa a konfrontáció.

Kolnay lábujjhegyre állva közéjük hajolt.

– Higgy nekem, ez már konfrontáció.

– Te már csak tudod, papuskám – lökte oldalba Csónakos. Csele is elnevette magát.

Nemecsek mormogva visszavonult, Bokának pedig szemmel láthatóan hízott a mája, milyen jól kezelte a helyzetet, ám ekkor Gerébből kitört:

– Faszság ez az egész, olyan, mint valami sértődött kisgyerek, hogy meg se akar hallgatni! – Elhajította a Bokáék által rábízott virágcsokrot, ami az egyik ablaknak csapódott. – Eduárd!

Nemecsek arcából kifutott a vér, Kolnay fénysebességgel videózni kezdett, Csele pedig elképedve felröhögött. Csónakos leginkább az ő reakcióját osztotta, de azért előrelépett, hátha le kell fogni a dühöngő Gerébet. Boka csitítóan felemelte a kezét.

– Ne csinálj jelenetet...

– Nem csinálok jelenetet! – dörrent rá Geréb, és hangosabban kiabált. – Eduárd! Nyisd már ki az ablakod, csak bocsánatot akarok kérni! Eduárd!

– Ne húzd fel magad, papuskám – próbálta lenyugtatni a férfit Csónakos, de a röhögéstől nehezére esett kinyögni a szavakat. Nemecsek a fejét fogta.

– Eduárd! – Geréb a fekete fémkerítésre vetette magát, és mászni kezdett. A többiek egyszerre hördültek fel, Csónakos már előre is lendült, hogy lerángassa Gerébet a kerítésről.

– Ez mit szívott? – nyögte Csele. Alig tudott elhajolni, mikor a következő pillanatban kitárult az ablak, és kirepült rajta két magassarkú cipő, ami majdnem fejen találta. – Hé! Én nem a Geréb vagyok!

Eduárd felesége jelent meg az ablakon.

– Már hívtam a rendőrséget! Ajánlom, hogy azonnal tűnjenek el, és hagyják abba a férjem zaklatását!

Geréb megdermedt a kerítésen. Még Csele röhögése is elhalt, csak Kolnay videózott tovább.

Geréb lassan hátrafordult.

– Hát... Ezt elbasztam.

A következő pillanatban az utcában felzúgtak a szirénák.

– Futás! – kiáltotta Csónakos. Boka és Nemecsek úgy néztek ki, mint akik ott akarnak maradni, hogy mindent bevalljanak, de Csele magával rántotta Nemecseket, aki magával húzta Bokát, aki pedig Gerébet vonszolta le a kerítésről, és futottak. Illetve Csele a Segwayt maxra nyomva tepert felfelé a lejtőn.

– Váljunk szét! – adta ki az utasítást a kereszteződésben Csónakos.

Kolnay, Geréb és Nemecsek balra fordultak, amíg Csele jobbra, a hegy lába felé kanyarodott. Boka megtorpant, tanácstalanul körbefordult, de Csónakos taszított rajta egyet, hogy egyenesen menjen tovább.

– Ne legyél hülye!

Ő maga jobbra fordult le, próbálta beérni Cselét, aki olyan gyorsan száguldott lefelé, hogy majd' feltépte az aszfaltot. Csónakos lélekszakadva loholt utána.

– Lassíts, papuskám, lassíts!

– Nem tudok! Neki fogok menni valaminek!

Csónakos alapból nem értette, hogy a rohadt életbe jutott eszébe Cselének Segwayjel nyomulni ilyen meredek terepen, de most, hogy már megtörtént a baj, és Csele gőzerővel száguldott a katasztrófa felé, nem is ért rá ezt boncolgatni. Cselekednie kellett.

Megszaporázta a lépteit, egyre hajtotta a lendület, és már-már fej-fej mellett haladtak. Csele elfehéredő ujjpercekkel kapaszkodott a Segway kormányába, nem kiabált, csak halálra váltan meredt az utca végén magasodó kőkerítésre, amitől már csak percek választották el.

– Ugorj, és elkaplak! – kiabálta Csónakos. – Vetődj oldalra!

– El fogsz ejteni!

Nem volt meglepő, hogy Csele nem bízott benne, a közös táncaikba se koreografált bele semmilyen emelést, viszont ez most élet-halál kérdése volt. Csónakosnak még az is megfordult a fejében, hogy az ütközéstől a Segway fel fog robbanni, mint a Cobra 11-ben.

– Bízz bennem! – próbálkozott, de Csele csak a fejét rázta. Csónakosnak új taktikához kellett folyamodnia. – Így is, úgyis megütöd magad, nem mindegy, hogyan? – kiáltotta elkeseredetten. Ez hatott; Csele felé kapta a fejét.

– De aztán tényleg kapj el! – Azzal elengedte a kormányt, és elrugaszkodott. A lökéstől a Segway kifordult, és Csónakos előrevetődött. Csele derekát kapta el, de az ütközés ledöntötte a lábáról, a talpa megcsúszott, és elesett, lehorzsolta a könyökét is. Legalább sikerült tompítania Csele érkezését, aki a mellkasára támaszkodva éppen térdre küzdötte magát. A Segway dörrenve a falnak csapódott, mire Csónakos a másodperc törtrésze alatt Csele fölé gördült, úgy várta a robbanást.

A robbanás nem jött.

Csele felpislogott rá, hanyatt fekve a betonon.

– Üm... Andris?

– Tessék? – zihálta Csónakos.

– Mit csinálsz?

– Védelek a robbanástól.

– A mitől? – hökkent meg Csele.

– A robbanástól. Tudod, a... a Segway, ha felrobban... – Csónakos hátrapillantott a válla fölött, hogy lássa, hol késik az a kurva robbanás. A Segway az oldalára dőlve hevert az egyik kerítés mellett, a kerekei még mindig forogtak.

– Nem tud felrobbanni. – Csele felkönyökölt, hogy Csónakos fülébe súgja: – Elektromos.

Csónakos tehetetlenül elröhögte magát. Csele felvigyorgott rá, nem gúnyosan, inkább jókedvűen, mint aki most csodálkozik rá, hogy léteznek ilyen idióták a világon.

– Megütötted magad? – kérdezte Csónakos, miután lecsillapult.

– Kicsit. – Csele megböködte az oldalát. – Most már leszállhatsz rólam.

Szerencsére már nem hallották a szirénákat. Csónakos lekászálódott Cseléről, majd talpra segítette őt is, és felállították az elszabadult Segwayt. Csele arcán, valahányszor arra a kerekes kínzóeszközre nézett, széles mosoly terült szét, épp csak annyira gúnyos, hogy Csónakos tudja, sosem felejti el a történteket.

Jobbnak látta terelni a témát, mielőtt még tovább égette magát.

– Nem kellene megkeresnünk a többieket?

– De. Felhívom Ernőt.

Nemecsek nem vette fel, Csele pedig nem tudta a többiek mobilszámát, így úgy döntöttek, leballagnak a villamoshoz, majd ott újra megpróbálnak kapcsolatba lépni a többiekkel. Csendesen baktattak egymás mellett, Csele vonszolta magával a megkínzott Segwayt.

Mikor somolyogva Csónakosra sandított, Csónakos már sejtette, mi következik.

– Tudod, eddig egyetlen partnerem sem védett a testével egy robbanástól – jegyezte meg Csele.

– Vacak partnerek lehettek, ha még ezt sem tették meg.

Csele elnevette magát.

– Én sem tettem meg értük, úgyhogy lehet, én rosszabb partner voltam.

– Lehet – bólintott Csónakos komolyan. – Leckéket kéne venned tőlem.

– Talán tényleg kéne. – Csele lassan elkomolyodott, eltelt egy kis idő, mire újra megszólalt. – Tudom, hogy nem voltam a legjobb partner.

Csónakos majdnem felhördült; semmi kedve nem volt mély beszélgetéseket folytatni a műsorban való együttműködésükről, mikor még dübörgött a vérében az adrenalin.

– Tudom, hogy nem akarsz itt lenni – folytatta Csele –, és tudom, hogy nem segítettem azon, hogy motivált legyél, de ígérem, jobban igyekszem majd...

Csónakos most már tényleg felhördült, egy mozdulattal Csele elé fordult. Csele megtorpant.

– Ez nem csak rólad szól, papuskám – mondta Csónakos. – Nem csak miattad fogunk nyerni vagy veszteni, nem csak az számít, te mennyire igyekszel. Én is kellek ide. És eddig nem voltam itt.

Csele halkan nyelt, az ádámcsutkája fel-le mozdult. Várta, hova akar kilyukadni Csónakos, csakhogy Csónakos maga sem tudta, mit akar mondani. Eszébe jutott a szívgyógyszer, Zsolti és a felesége, Klári, aki már a hetedik hónapban járt. Csenge, Csilla, Ágica. És Csele, aki eddig mintha egyedül úszott volna árral szemben.

– Ez fontos neked, nem?

Csele bólintott.

– Akkor küzdeni fogunk érte. – Csónakos a kezét nyújtotta. – Te is, de én is, mert sportolók vagyunk. És ha van valami, amit a vízilabdában megtanultam, az az, hogy a csapatban senkit nem hagyunk egyedül.

Csele elvigyorodott.

– Nekem úgy tűnik, lelkesítő beszédeket tartani is kiválóan megtanítottak.

Csónakos megvonta a vállát.

– Mit mondjak? Sokrétű tehetség vagyok.

*

– Baszd meg, Kende!

Barabás az asztalra csapta a fülhallgatóját. A csapat már harmadszorra halt meg az ő hibájából, és Zoli kezdett berágni. Olyan hangosan verte az asztalt, hogy Barabás fülhallgató nélkül is hallotta.

– Bocs... Bocs, én hibám... – mormolta.

– Mindenki tudja, hogy a te hibád! – dörrent rá Zoli.

– Hagyjad már, az ilyesmi előfordul – próbált Barabás védelmére kelni Huba, de Zoli meg sem hallotta. Barabás a legszívesebben kinyomta volna az egész számítógépét.

Mi volt a baj vele? Még sosem akart kilépni egy játék közepén. Most viszont nem tudott másra gondolni, csak az Orkok és elfekre és kingklnyra.

Aznap a műsor után inkább hazament, át kellett gondolnia a dolgokat. A villamoson összerakta magában: kingklny... K... L... N... Y... A magánhangzókat behelyettesítve Kolnay. Pedig annyi kombináció létezett; lehetett volna Kölney. Vagy Kálnáy. Bármi más, és mégis Kolnay volt. Ha a névnek nem hitt volna, ott volt a Kolnay telefonjából szóló zene. Kolnay azonnali reakciója az üzenetére. Hogy kingklny csak azután volt fent, miután Kolnay befejezte a munkát. Barabás hiába kereste ebédszünetben, mindig csak este kapott választ, mikor Kolnay hazaért.

– Kende! Kende, figyelsz? – kérdezte Csongor.

Barabás pánikszerűen az Escape gombra nyomott.

– Bocs... Bocs, most mennem kell... Anyukám hív... – Gyenge kifogás volt ez huszonhat évesen, de Barabásnak hirtelen nem jutott jobb az eszébe.

– Mi? Kende, várj...

Barabás kilépett a játékból, még a számítógépét is kikapcsolta. A csapattársai ezt nem érthették. Nem tudták, milyen idegőrlő és lebilincselő kingklnyval játszani, egyáltalán nem olyan, mint az edzések alatti feszült, koncentrált játék. Nem értették, milyen érzés az, mikor az ember ősellenségéről, akivel már lassan egy éve játszott mindennap, kiderül, hogy az új táncpartnere.

Barabás megpróbált visszaemlékezni minden egyes beszélgetésükre, amikből rájöhetett volna valamire. Visszapörgetett magában minden szót, minden utalást a közös munkájukra. Élesen beszívta a levegőt.

Kolnay azt mondta, fel fogja emelni, ő pedig fogadott vele... Ellene fogadott. Kolnay győzelme az ő együttműködésén múlott; ez volt az első gondolat, ami valamennyire felvidította Barabást. Kolnay a markában volt.

Megugrott ijedtében, mikor a telefonja megzörrent; a képernyőre pillantva Kolnay kereste. Órákkal ezelőtt küldött valami gúnyolódó üzenetet, amit Barabás el sem olvasott, csak rezgőre állította a telefonját, hogy senki ne zavarja, miközben edz. Lehet, Kolnay most azért kereste, hogy számonkérje rajta, miért nem válaszolt neki. Barabás dobogó szívvel fogadta a hívást.

– Vasárnap van – vágott bele –, egy percre sem lehet nyugtom tőled?

Kolnay nem tudta, hogy ő volt Brbs89 – nyugtatta magát. – Ha Barabás ügyesen keveri a kártyáit, megtarthatja a helyzeti előnyét.

A vonal túlvégéről nem érkezett válasz, csak sistergés.

– Halló? – Barabás újra próbálkozott. – Itt vagy?

Az egyetlen válasz a fehérzaj volt. Valami fémesen koppant. Barabás a telefonjára meredt, de nem volt tévedés, tényleg Kolnay hívta. Lehet, hogy valami történt vele? Elütötte egy autó? Elrabolta a maffia, és most nem tud beszélni, de jelezni próbálja Barabásnak, hogy hívja a rendőrséget?

Barabás mély levegőt vett.

– Halló?! – kiabálta a telefonjába. Ha erre sem érkezik válasz... – Kolnay?! Ha elrabolt a maffia, és szeretnéd, hogy hívjam a rendőrséget, ne válaszolj!

Pár percig sistergős csönd volt, aztán valaki megszólalt.

– Beszélnek a seggedből. – Ez nem Kolnay volt, hanem egy nagyon bosszús Geréb.

– Mi? – Kolnay hangja úgy hangzott, mintha egy alagút mélyéről szólt volna. Barabást pár percig megsüketítette a sistergés.

– Ne mozogj, úgysem éred el! – csattant fel Geréb.

– Mi folyik ott? – kérdezte Barabás. – Gerébet is elrabolta a maffia?

– Nincs semmilyen maffia! – Kolnay úgy kiabált, mintha nagyothallóhoz beszélt volna. – Csak zsebhívás... Most már leteheted!

– Miért nem mondod el neki, mekkora idióta voltál? – kérdezte Geréb epésen.

– Én?! Nem én akartam átmászni a kerítésen!

Geréb felemelte a hangját.

– A Kolnay bemászott egy fémcsőbe a játszótéren, és beragadt!

– Csak azért ragadtam be, mert a Geréb már előbb itt volt, és túl kevés a hely! – kiabálta Kolnay.

– Ez az, mit mászol valaki másnak a búvóhelyére?!

– Te miért másztál pont ide, amikor annyi másik hely van?!

– Egyáltalán hogy kerültetek egy játszótérre? – szakította őket félbe Barabás. – Miért kell bujkálnotok?

– Gerébnek eldurrant az agya, és át akart mászni Eduárdék kerítésén – magyarázta Kolnay. – Videóm is van róla, hogy megnézhesd, miről maradtál le, és rosszul érezd magad. De Eduárd felesége kihívta a rendőrséget, úgyhogy most előlük bujkálunk.

– Te egyáltalán minek jöttél ide videózni meg bámészkodni? – csattant fel Geréb. – Ki kért meg rá?! Ha nem jöttél volna, most nem lennénk beragadva, te...

Barabás vigyorogva körbefordult a székében, miközben Kolnay és Geréb újra veszekedni kezdtek. Úgy sejtette, egy darabig ellesznek ezzel, amíg a tűzoltók ki nem szabadítják őket a mászókából, ő pedig úgy tervezte, itt marad, hogy végighallgasson minden szót. Kolnay a markában volt; most már több, mint egyféleképpen.