Bementem a szobámba, és a szekrényemhez gurultam. Elővettem egy cica nacit, amiben még balettoztam, meg egy rövidujjút. Leküszködtem magamról a szoknyát és próbáltam felvenni a nadrágom.

   -Segítsek ? - kérdezte Márk az ajtóból.

   -Az jól jönne - mondtam, mivel egyik lábamra sem tudtam még felvenni a nadrágot, holott már vagy öt perce küszködöm. Márk közelebblépett, és megfogta a nadrágom. A hüvelykujjával összehúzta a szárát, úgy, ahogy a harisnyát szoktam, és profi módon felhúzta az egyik combom közepéig, majd megismételte a másik lábamnál is. Közben végig a torkomban dobogott a szívem.

   -Meg tudod emelni a csípőd ? - kérdezte reszelős hangon. Nem válaszoltam, csak kinyomtam a kezeimmel magam. Gyors mozdulattal, ügyelve arra, hogy ne érjen a bőrömhöz felhúzta a nadrágot a csípőmre is.

   -Köszönöm - mondtam halkan, és kifújtam a levegőt, amit addig bent tartottam. Eszméletlen milyen hatással van rám. Létezhet hogy ? De nem. Biztos hogy nem.

   -Kimegyek, te addig fejezd be nyugodtan az öltözködést. Ja és ajánlatos összefogni a hajad.

   -Márk. 15 évig táncoltam. Tudom, hogy sportolás közben nem szabad kiengedni a hajat.

   -Ne haragudj bébi. Csak mondtam - azzal kilépett az ajtómon és becsukta maga után, hogy nyugodtan öltözhessek. Azt mondta amit hallottam ? Tényleg azt mondta, hogy bébi ? Biztos csak képzelődtem. Levettem az ingem, és felkaptam egy sötétkék rövidujjút. Felhúztam egy tornacipőt, lófarokba fogtam a hajam és már kész is voltam. Kimentem a szobámból, és észrevettem, hogy Márk a képeim előtt áll.

   -Ott a Tűzmadár című darabban táncolok.

   -Nagyon szép - pillantott hátra a válla felett.

   -Én is nagyon szerettem.

   -Indulhatunk ? - fordult felém.

   -Én készen vagyok - mutattam végig az öltözékemen - és a hajam is összefogtam.

   -Látom - nevetett majd kinyitotta az ajtót. Kigördültem az utcára ő pedig bezárta az ajtót. A pálya nem volt túl messze. Kábé 10 perc alatt oda is értünk. Amikor beléptünk, páran jól megbámultak. Őszintén nem nagyon érdekelt. Márk lepacsizott néhány haverjával aztán elszaladt átöltözni, és hozott egy labdát. Nagyon előnyösen állt neki az atlétapoló és a rövidnadrág. Odapasszolta nekem a labdát, én pedig kosárérintéssel visszaadtam neki. Aztán megpróbálkoztam a kalapáccsal is. És az is ment. Vagy egy órán keresztül passzolgathattunk már a pálya szélén, amikor odajött egy pasi.

   -Helló Márk - köszöntötte kedvesen, és férfiasan átkarolták egymás vállát.

   -Helló Áron - köszöntötte a férfit - Áron ő itt Izabella, Iza ő itt Áron, a legjobb barátom.

   -Nagyon örvendek - nyújtottam kezet, ő pedig ahelyett, hogy megrázta volna, csókot lehelt rá. Valójában egész jól nézett ki. Csupán szöges ellentéte volt Márknak. Kék szem, szőke haj. Bár amikor rásütött a nap, akkor kicsit vörösen csillogott.

   -Haver jössz egyet játszani ? - kérdezte Áron. Márk rámnézett, és beharapta az ajkát. Láttam rajta, hogy akarna menni, de engem sem akar itthagyni.

   -Menny nyugodtan. Elég unalmas lehetett egy órán keresztül egyhelyben állva passzolgatni - biztattam arra, hogy játsszon legalább egy meccset.

   -Nekem nem volt unalmas - mondta, mire Áron félrebillentett fejjel nézett rá, és felvonta egyik szemöldökét - Jól van na ! Játszok - mondta feltett kezekkel, mint aki megadta magát. Felhúzta a térdére a térdvédőjét és bekocogott a pályára, a hálóhoz, az emelő posztra. Áron nyitott. Mielőtt elkezdték volna a meccset én a lelátóhoz gurultam, és onnan kísértem végig a játszmát. Áron egy szép nyitással indított, de az ellenfél fogadta és megjátszotta a labdát. Elég erősen leütötték, úgy hogy Márkéknak nehéz volt fogadni és megjátszani a labdát, de Márk ügyesen feladta, a jobbján lévő ember pedig leütötte. Ezt a másik csapat már nem tudta fogadni, így Márk csapatáé lett a pont. Nagyon jól játszottak, de főleg Márk. Mint emelőként, mint nyitóként, mint támadóként, mint fogadóként. Minden poszton megállta a helyét. Én pedig nem győztem betelni a látvánnyal. Amikor leütött, minden izma megfeszült a pólója alatt, valamint a karjain is. Sok labdát mentett meg, és sok pontot szerzett a csapatának. Az első két szettet ők nyerték, a harmadikat az ellenfél, viszont a negyediket szintén ők, így megnyerték a meccset. Lepacsiztak egymással, majd elindultak letusolni és átöltözni. Márk viszont visszajött hozzám.

   -Nem unatkoztál ? - kérdezte kedvesen.

   -Viccelsz ? Imádtam. Nagyon jól játszatok - mosolyogtam őszintén.

   -Köszi. Gyorsan letusolok és átöltözöm, aztán mehetünk - mondta majd egy puszit nyomott az arcomra.

   -Rendben - feleltem visszafojtott hangon. Elindult az öltöző felé, és pont amikor az ajtóhoz ért, Áron akkor lépett ki rajta. Mondott neki valamit, mire Áron rámnézett, majd elmosolyodott és bólintott. Márk bement az öltözőbe, Áron pedig elkezdett felém sétálni.

   -Szóval Bella, mit tettél te az én barátommal ? - kérdezte amikor odaért hozzám.

   -Tessék ? - kérdeztem nevetve - Én semmit.

   -Úgy vigyáz rád, mintha porcelánbaba lennél, méghozzá az utolsó a Földön.

   -Ugyan már. Csak barátok vagyunk.

   -Még - tette hozzá, mire én felvontam a szemöldököm -Na de mind egy. Inkább mesélj, hogy vagy.

   -Azon kívül, hogy a két alsó végtagom nem tudom mozdítani, azon kívül jól.

   -Nagyon sajnálom azt ami veled történt. Láttam ám a Diótörőt, a te főszerepedben. És meg kell mondani, nagyon tehetséges vagy.

   -Voltam, de köszönöm - javítottam ki mosolyogva - És te mivel foglalkozol ?

   -Zenetanár vagyok. Magánéneket és zongorát tanítok.

   -Mindig is meg akartam tanulni zongorázni.

   -Márk tud. De még hogy. Meg gitározni is.

   -Komolyan ? - kérdeztem meglepetten.

   -Nem nézni ki belőle. Igaz ?

   -Őszintén, belőled sem - nevettem.

   -Köszi - mondta durcásságot színlelve.

   -Ne haragudj, biztos tehetséges vagy, de első ránézésre tényleg nem lehet megmondani, hogy jártas vagy a zenében.

   -Ugyan már. Nem vettem magamra. Tudom, hogy a művészek többsége nem néz ki olyan jól, mint én.

   -Szerény - nevettem.

   -Még mennyire - mondta röhögve. Közben megérkezett Márk is.

   -Márk nem is mondtad, hogy tudsz zongorázni és gitározni - mondtam vádlón.

   -Kérdezted ? - nevetett.

   -Ami azt illeti, nem - mondtam kínosan.

   -Áron ráérsz ? - fordult a haverjához.

   -Persze.

   -Akkor elmegyünk hozzád, ha lehet, és megmutatjuk a tudásunk Izának.

   -Ezer örömmel - mondta Áron azzal megindultunk a kijárat felé. Amikor kiértünk, egy szép, fekete kocsihoz mentünk. Nyilván Ároné lehet. Ez a feltételezésem bebizonyosult, amint elővette a zsebéből a kulcsot, és kinyitotta vele. Márk kiemelt a székemből és berakott a kocsi anyósülésére, a széket pedig a csomagtartóba helyezte.

   -De akkor te hátul fogsz nyomorogni.

   -Inkább én mint te.

   -Márk én nem érzek a lábaimmal. Engem nem zavar, ha kis helyen vannak.

   -Nem érdekel - mondta határozottan, majd becsatolta az övem.

   -Rendben.

Áron beszállt a volán mögé, Márk pedig hátulra. Majd elindultunk Áronhoz. Út közben Áron behelyezett egy CD-t a lejátszóba, és legnagyobb meglepetésemre nem valami klasszikus zene szólalt meg, hanem kőkemény metál. Méghozzá System of a Downtól a Vicinity of Obscenity. Ne essék félreértés, nincs semmi bajom a metállal, sőt szoktam is hallgatni. Csak meglepődtem, hogy egy komolyzene oktató metált hallgat. A refrénnél pedig elkezdtek mind ketten énekelni. A második refrénnél már én is csatlakoztam, hiszen elég könnyű szövege van, és ezt a számot speciel ismertem.

   -Banana banana banana terracotta banana terracotta terracotta pie!

   -Az igen Bella - nézett rám Áron a dal végén - Nem gondoltam, hogy ismered a metál számokat.

   -Én meg nem gondoltam, hogy egyáltalán hallgatsz metált - mondta nekem Márk előredőlve.

   -Azt hiszem az érzés kölcsönös - mutattam kettejükre.

   -Attól, hogy komoly zenét tanítok, még hallgathatok mást is - mondta Áron tettetett felháborodottsággal.

   -Jogos - nevettem. Pár perc múlva megálltunk egy szép, nagy, emeletes ház előtt. Pedig azt hittem, hogy rosszul keresnek a tanárok. Hát úgy tűnik tévedtem.