Reggel korán keltem, hogy elmehessek még délelőtt az egyetemre. Hét órakor csörgött az órám, ami felvert mély álmomból. Pedig olyan szépet álmodtam. Most először nem volt rémálmom a baleset óta. Elég sok dolog történt velem most először az a szörnyű nap óta. Egy csodálatos mezőn ültem, rengeteg virág között. Olyan jó illatuk volt. Aztán egyszer csak ott állt előttem Márk. Lehajolt, megfogta a kezem és felsegített. Én pedig lábra álltam. Aztán elkezdtünk kergetőzni, mint a gondtalan gyerekek. Csicseregtek a madarak, hét ágra sütött a nap. Egyszerűen tökéletes volt minden. De ez csak egy álom volt, és az álmoknak hamar vége lesz.

Nagy nehezen kinyitottam a szemem, és felültem az ágyban. Először nem is jutott eszembe, hogy miért is keltem ilyen korán. Aztán beugrott. Az egyetem. Átmásztam a székembe, majd kimentem a konyhába. Megfőztem egy kávét és megreggeliztem. Reggeli után hajatmostam, majd megszárítottam. Ma is szoknyát veszettem fel, egy egyszínű inggel. Elgondolkodtam azon, hogy begöndörítsem-e a hajam. Van egy hajvasalóm, őszintén szólva, nem tudom, hogy miért is, hiszen szögegyenes a hajam. De elméletileg azzal is be lehet göndöríteni a hajat. Megpróbálom. Nem vesztek vele sokat. Ha nem sikerül, akkor kivasalom. Előkotortam a fiókból, és bedugtam a konnektorba. Közben csörögött a telefonom. Ki hívhat ? Nem nagyon szoktak telefonon hívni, csak anya, Dávid és Péter. De korán van még ahhoz, hogy fent legyenek. Odaértem a telefonhoz, de ismeretlen számot jelzett. Kissé félve, de felvettem.

-Szia Iza - köszönt bele egy ismerős hang.

-Helló Márk- üdvözletem mosolyogva.

-Mikor mész az egyetemre ?

-Kilenc felé tervezek indulni.

-Most háromnegyed nyolc van. Akkor 20 perc múlva ott vagyok nálad.

-Rendben - most már vigyorgok. Hihetetlen, hogy milyen jó hatással lehet az emberre egy barát. Kizártam a bejárati ajtót, majd visszamentem a hajvasalóhoz és elkezdtem göndöríteni a hajam. Beletelt egy kis időbe mire ráéreztem arra, hogy pontosan hogy is kell csavarni, de végül sikerült. Miközben csináltam a hajam bekapcsoltam a rádiót, és megfeledkezve magamról hangosan énekelni kezdtem.

-Never gonna give you up,
Never gonna let you down

Never gonna run around and desert you - énekelte egy férfi hang, méghozzá Márk. Azta, de jó hangja van !

-Never gonna make you cry
Never gonna say goodbye
Never gonna tell a lie and hurt you - fejeztem be a dalt.

-Nem csak a táncban voltál tehetséges - lépett közelebb, és adott egy puszit az arcomra.

-Hanem a hamis éneklésben is ? - kérdeztem nevetve.

-Ugyan már ! Nagyon jó hangod van.

-Szerintem te hallottál először énekelni - mosolyogtam szégyellősen.

-Egy újabb első, amit velem osztasz meg - vigyorgott.

-Úgy látszik - mondtam, majd visszafordultam a tükör felé.

-Tetszik a frizurád - lépett mögém, és a vállamra rakta a kezeit.

-Köszönöm - mondtam, és elpirultam a bók miatt. Begöndörítettem az utolsó tincset is, majd a szobám felé vettem az irányt, hogy feltegyek egy kis sminket. Márk végig követett. Megállapodtam a sminkasztalom előtt, és elővettem a szükséges dolgokat. Alapozó, púder, ecsetek, highlighter, szemhélypúder paletta, szempillaspirál, tus, szemöldökceruza és rúzs. Feltettem az alapozót, rá a púdert, majd a highlightert. Közben a tükörben összetalálkozott a tekintetünk, és Márk rosszalló pillantást vetett rám. De figyelmen kívül hagytam, és folytattam a munkát. Megcsináltam a szemöldököm, majd nekiláttam a szememnek. Natúr színeket választottam, mert mégis csak egy egyetemre megyek. Húztam magamnak egy cicás tusvonalat, majd feltettem egy barnás árnyalatú, matt rúzst. Meg vagyok elégedve a végeredménnyel. Megfordultam, hogy kikérjem Márk véleményét.

-Na hogy tetszik ?

-Most azonnal leszeded - mondta határozottan.

-Hogy mi ?

-Jól hallottad.

-Ne viccelj már !

-Nem viccelek - mondta tisztára komolyan.

-De miért ?- kérdeztem. A pasik általában szeretik, ha egy nő sminkel. Nem ?

-Sokkal szebb vagy smink nélkül. Ez a sok cucc eltakarja a csodálatos arcod. Természetellenes leszel tőle, ami szerintem nem szép. Úgy hogy nagyon szépen kérlek, szedd le.

-Rendben - mondtam csalódottan. Pedig most tényleg jól sikerült. Fogtam egy vattapamacsot, tettem rá micellás vizet, és leszedtem a fejemről a sok sminket.

-Sokkal szebb vagy így - mondta, majd megpuszilta a fejem búbját.

-Legalább rúzst hadd tegyem fel - kérleltem

-Az még belefér- mosolygott huncutul.

-Köszi - vigyorogtam. Imádom a rúzst. Feltettem ugyan azt a barnás szìnt, és készen is voltam - Indulhatunk - fordultam felé.

-Sokkal jobb - mondta, majd a székem mögé lépett, és kitolt.

-Merre kell menni ?- kérdezte.

-Fogalmam sincs - mondtam nevetve.

-Akkor hogy jutunk el ? El akarsz menni valahova, de nem ellenőrzöd le, hogy merre van. A felelőtlenség netovábbja- hadarta idegesen.

-Márk !- szakítottam félbe - Csak vicceltem - mondtam mosolyogva.

-Megspórolhattam volna egy dühkirohanást - gondolkodott hangosan - Akkor merre ?

-Egyenesen, két sarokkal odébb jobbra.

-Szuper.

-Egyébként - szólaltam meg egy kis idő után - neked nincs más dolgod, hogy így ráérsz engem kísérgetni ?

-Rád mindig van időm - mondta, én pedig elolvadtam. Ilyenkor adok hálát a kocsinak, mert ha nem lenne, akkor tuti hogy most összeestem volna.

-Köszönöm szépen - mondtam paprika vörösen.

-Semmiség.

-És a barátaid ? Találkoztál már velük a héten ?

-Áronnal találkoztam csak. Ő a legjobb barátom, és csak neki mondtam, hogy hazajövök. Nem akartam nagy dobra verni, mert nem azért jöttem haza, hogy a haverjaimmal lógjak, hanem, hogy apával legyek.

-Ez nagyon szép dolog - mondtam őszintén.

-Gondolod ?

-Tudom - feleltem - Márk - fordultam hátra hozzá - engedd már el a kocsit, hogy ne a hátam mögé beszéljek. Kérlek !

-Rendben - mondta édesen, majd elengedte a széket.

-Köszönöm.

-Szívesen - mosolygott - Izgulsz ? - kérdezte egy kis idő múlva.

-Nem - feleltem őszintén - Nincs miért izgulnom. Most csak a dékánnal beszélek, hogy egyáltalán felvételizhetek-e idén. Ha igen, akkor majd izgulok felvételi előtt, ha nem akkor várok még egy évet.

-Elég lazán veszed.

-Nincs is mitől tartanom. Egy év nem olyan sok idő.

-Végül is - hagyta rám, majd elfordultunk jobbra.

-Tudod min gondolkodtam ?

-Min ?

-Elég korai még ezen agyalni - kezdtem bele, mire ő rámnézett és felvonta a szemöldökét - De az jutott az eszembe, hogy suli után nyithatnék egy iskolát a hátrányos helyzetű gyerekeknek. Akkor különleges oktatásban lenne részük, olyanban, amire szükségük van. Ilyen iskola nincs még a környéken, viszont beteg gyermek sajnos igen. Ha megnyitnám ezt az iskolát, akkor a szülőknek nem kellene minden héten hurcolniuk a gyerekeiket iskolába. Sokkal könyebb lenne nekik.

-Ezek csodálatos tervek - mondta mosolyogva.

-Köszönöm. Csak úgy jött.

-Okos nő vagy te. Biztos, hogy tudni fogsz érvényesülni a tánc nélkül is.

-Remélem. Itt jobbra - tájékoztattam az útról. Pár méter után meg is álltunk az épület előtt. Csodálatos, barok stílusú építmény. Kidolgozott, részletes. Imádom.

-Akkor gyerünk - mondta Márk és odalépett az ajtóhoz, hogy kinyissa.