-Uram atyám ! - rángatott be Lilla egy báliruhákkal teli üzletbe.

   -Lassabban Lilla - nyögtem, mert ez volt már a tizedik üzlet, ahova bevonszolt, de semmit sem találtunk végül.

   -Itt tuti lesz valami. Érzem - vigyorgott, majd odalépett az égszínkék ruhákhoz.

   -Nem akarok kék ruhát - ráztam a fejem, majd a feketék felé vettem az irányt.

   -A fekete olyan unalmas - húzta el a száját.

   -De elegáns - vettem le egy hosszú, testhezálló csipkeruhát.

   -A bordó meg a piros is elegáns.

   -Majd megnézem őket - sóhajtottam. Levettem egy pántos v kivágású organzaruhát, valamint egy testhezálló pántnélküli selyem darabot, és a próbafülke felé vettem az irányt. Először a csipkéset vettem fel. A derekán egy szalag van, és hosszú az ujja.

   -Nem tetszik - húzta el a szájat Lilla.

   -Nekem sem. És már kezd elfogyni a türelmem.

A másik kettővel ugyan így jártunk.

   -Na most én válogatok neked - vigyorodott el Lilla. Majd kutakodni kezdett.

   -Apropó. Neked nem kell ruha ? - kérdeztem.

   -Majd válogatok azok közül amit hoztam. Most nincs pénzem újra - húzta el a száját, majd egy vörös darabot fektetett a karjára.

   -Tőlem kapod. Úgy hogy nagyon gyorsan keresgess magadnak is - mondtam ellenmondást nem tűrő hangon.

   -De…

   -Semmi de ! - szakítottam félbe.

   -Rendben. De előbb neked keresünk - mondta, majd újra nekiállt keresgetni. Végül egy sötétkék selyem, sellőszabású, egy ejtett vállú, hercegnős szoknyájú vörös, és mély, v dekoltázsú, vastag pántú, enyhén megszabott, santung ruha mellett döntött. A kéket egyből elvetettem, mert nem szeretem a selymet. A vörös ruha nem tetszett, mert túl hercegnős, és tüllös volt, viszont a piros ! Egyből beleszerettem. A hátán mély kivágás volt, valamint a combomnál egészen magas felszegés volt. A derekánál testresimuló, a szoknya része pedig lezseren hullik alá. Álom ruha ! Könnyű benne mozogni, nem túl kihívó, mégis szexi.

   -Imádlak Lilla - vigyorodtam el, amikor kiléptem a fülkéből.

   -Bella ! Ez eszméletlenül jól áll - kapta a kezét a szája elé. - Azonnal vedd meg !

   -Igen is - szalutáltam, majd visszamentem a fülkébe, levetettem a ruhát, majd a kasszánál ki is fizettem. Hírtelen megakadt a szemem egy ugyan olyan színű ingen, mint a ruhám, és azt is gyorsan levettem a polcról, és megvettem Márknak. - Most te jössz - fordultam felé, majd tolni kezdtem a ruhák rengetege felé. - Elképzelés ?

   -Valami világos szín. Csipke, talán organza - lapozgatta a babarózsaszín ruhákat.

   -Fehér ? - fogtam meg egy nyakba kötős organzaruhát.

   -Nem rossz ötlet. Megpróbálom. Csak az a baj, hogy ugye alacsony vagyok, és a hosszú ruhák mind lelógnak a földre. Szóval lehet, hogy előnyösebb lenne az olyan szabású, ami elöl rövid, hátul pedig hosszú.

   -Mint mondjuk ez ? - vettem le egy tiszta csipke ruhát, aminek a fölsője vastag pántos, az alsója pedig több réteg csipke, pont úgy megszabva, ahogy Lilla kérte.

   -Úr Isten ! Imádom - vette ki a kezemből, majd beszaladt egy próbafülkébe. - Ez annyira én vagyok - jött ki széles vigyorral. - felvennék hozzá egy fekete magassarkút, meg fekete kiegészítőket, és maga lesz a tökély. De - akadt meg egy pillanatra - biztos nem teher neked ?

   -Biztos - bólintottam mosolyogva. - És eszméletlenül jól nézel ki benne ! Szóval mindenképp megvesszük !

   -Köszönöm - vigyorgott, majd szorosan átölelt.

   -Iszonyatosan fogsz tetszeni Péternek is - mosolyogtam, majd segítettem lehúzni neki a cipzárt.

   -Remélem - bújt ki a ruhából. Ezt is a kasszához vittük, majd boldogan, zacskókkal a kezünkben hagytuk el a boltot.

   -Kávézunk ? - nézett rám Lilla.

   -Kávézunk - bólintottam mosolyogva, majd leültünk a legközelebbi kávézóba.

   -Te is izgulsz a holnap miatt ? - kevergettem a forró italt, amit épp az imént kaptam meg.

   -Kicsit. Még soha nem voltam bálban - húzta el a száját.

   -Én sem. És fogalmam sincs, hogy hogy fogom érezni magam annyi öltönyös ember, és nagyestélyis nő mellett.

   -Az igazat megvallva ettől én is félek. Nem éppen az én világom a szépen mosolygok, és illedelmesen bólogatok arra, amit az emberek mondanak. Azt meg végképp nem tudom, hogy hogy fogom megérteni őket - nevetett fel halványan.

   -Majd fordítunk más nem - vontam meg a vállam. - Meg amúgy is. Végig velünk lesztek.

   -Persze, de neked úgy is Márkkal kell majd lenned, és be kell mutatkoznod számtalan embernek, meg beszélgetned kell velük. Meg koccintani.

   -Ha mindenkivel koccintanom kell, akkor részeg leszek a végére - nevettem. - Nem foglak magadra hagyni. Nem kell tartanod ettől. Meg Péter is ott lesz.

   -Legalább azért megéri, hogy lássák az emberek, hogy Márknak és Péternek vannak a legszebb, és legdögösebb barátnői.

   -Nem biztos, hogy mindenki jó véleménnyel van rólunk, a múltkori incidens után.

   -Ugyan már. Az után eltűntél, és fél Anglia rajtad idegeskedett - itta ki az utolsó kortyot a bögréből.

   -Dehogy. Miért idegeskedtek volna rajtam ? Nem vagyok én valami nagy ember.

   -Csak Pósa Márk barátnője - vonta meg a vállát. Én is megittam a kávém, és keltem volna fel, hogy fizessek.

   -Nem. Én fizetek - nyomott vissza Lilla a székre.

   -De…

   -Semmi de - mondta ugyan azt, amit én az üzletben. - Vettél nekem ruhát. Egy kávé semmiség.

   -Rendben - sóhajtottam. Lilla odasietett a kasszához, nekem pedig megcsörrent a telefonom.

   -Szia bébi ! - köszönt bele Márk.

   -Szia ! - mosolyodtam el.

   -Hogy álltok a vásárlással ?

   -Már befejeztük.

   -Alig várom, hogy láthassalak estélyiben - mondta, és hallottam a hangján, hogy mosolyog. - Azt meg még jobban, hogy majd levehessem rólad - suttogta, nekem pedig égni kezdett az arcom, és lángolni a testem.

   -Márk, nem vagyok még otthon,és zavarba hozol - motyogtam rekedten.

   -Kínzó lassúsággal húznám le a cipzárt, majd óvatosan lecsúsztatnám a pántokat a válladról, és az ágyra emelnélek - kezdte, mély rekedtes hangon, én pedig beharaptam az ajkam, és lehunytam a szemeim. - Végigcsókolnám az egész tested, aztán megszabadítanálak az alsóneműdtől - folytatta, mire egyre szaporábban vettem a levegőt.

   -Minden rendben ? - hallottam meg Lilla hangját, mire egyből kipattantak a szemeim, és idegesen néztem rá. Huncut mosolyra húzta a száját, és megrázta a fejét. - Csak nyugodtan. Én ráérek. De halkan menj el - mondta vigyorogva, mire még vörösebb lett az arcom.

   -Márk leteszlek - mondtam, majd kinyomtam a telefont. - Menjünk - pattantam fel és kerültem a szemkontaktust, mindenkivel.

   -Élvezted a beszélgetést ? - jött mellém Lilla.

   -Állj le - nevettem idegesen.

   -Tisztán látszott, hogy fel vagy izgulva.

   -Lilla ! - mondtam, kicsit magas hangnemmel.

   -Jól van na - emelte fel védekezőn a kezét. - Befejeztem.

Leszegett fejjel battyogtam ki a kávézóból, miközben végig éreztem magamon Lilla fürkésző tekintetét. Az áruházból kiérve megcsapott az eső finom illata, és frissítö szele. Vettem egy mély levegőt, és élveztem, ahogy a hűvös megtölti a tüdőm. Közben megérkezett a taxi is, úgy hogy a szépségszalon felé vettük az irányt. Figyeltem az ablakon csordogáló esőcseppeket, a szél fútta fákat, az esernyővel rohangáló embereket, a sok sok füstöt, amit az autók bocsájtanak ki, az óriási épületeket, amik közül jó párat Márk tervezett. Aztán észrevettem a távolban, egy régi stílusú épületet, ami nem más, mint az akadémia. Rokokó stílusú, díszes épület, gyönyörű rózsaablakokkal, hatalmas ajtóval, és rengeteg teremmel, amelyek tömve vannak hangszerekkel. Alig várom, hogy ide járhassak. Hogy végre azt csinálhassam, és tanulhassam, amit szeretek.

   -Ez a sulid ? - bökött meg Lilla, mire feléfordultam.

   -Igen - mosolyogtam.

   -Várod már. Igaz ?

   -Nagyon - bólintottam hatalmas vigyorral a fejemen. Pár perc múlva megállt a taxi a kért helyen, mi pedig bementünk a szalonba. Lilla ragaszkodott hozzá, hogy mindenféle kezelésen résztvegyünk, és hogy ő fizessen.

Frissen és üdén értünk haza, és míg mi szépültünk, az időjárás is megszépült. Hét ágra sütött a nap, és a szél is csak kellemesen lengedezett.

   -Mi ez a jó illat ? - dobta le Lilla a táskáját a szekrényre, majd megindult a szobája felé, hogy eltegye a ruhákat. - Gondolom nem Péter szorgoskodott - szólt vissza nevetve a válla felett.

   -Nem - jött ki Márk a konyhából. Egy farmer rövidnadrágot, és egy fekete v nyakú pólót viselt. Kezében konyharuha volt, és állati cukin mosolygott.

   -Mit készítettél ? - álltam lábujjhegyre, és nyomtam egy puszit az ajkára.

   -Kacsát sütöttem - mondta továbbra is mosolyogva, majd visszament a konyhába.

   -Én is segítettem - mondta Péter tele szájjal, a bárpultnál ülve.

   -Kóstolni ? - nevettem el magam, majd megmostam a kezem, és a hűtőhöz léptem.

   -Nem. Odaadtam Márknak a kellékeket, amiket kért - röhögött.

   -Büszke vagyok rád - néztem rá a vállam felett, majd kivettem a zöldségeket, és szeletelni kezdtem a salátához.

   -Nem kell bébi - adott puszit Márk a fejemre. - Megcsinálom én.

   -Ugyan már. Eleve az én dolgom lenne a főzés - folytattam a vagdosást. - Milyen volt a munka ?

   -Sűrű - nyitotta ki a sütőt, hogy ellenőrizze a húst. - Befejeztem kér tervet is, meg egyet félig megcsináltam. E mellett volt nálam a könyvelő, meg az inspektor is, aki valami hibát talált, úgy hogy fel kellett forgatni az összes aktákat, mire megtaláltuk, hogy hol csúszott el a könyvelés. Volt bent az ügyvédem is, és jó pár szerződést átnéztünk. Akarok felvenni új alkalmazottakat, és szeretnék nyitni egy lakberendezői részleget is - magyarázat. - Mit gondolsz róla ? - karolta át a vállam.

   -Szerintem mindenképp csak pozitívan hatna a cégre. Elvégre eleve jó híretek van, és ha már veletek terveztetik az épület koncepcióját, és külsejét, akkor miért ne bíznák rátok a belső dizájnt is ? - néztem fel rá.

   -Én is így gondolom. Aztán meg majd meglátjuk még, hogy hogyan tovább. Nem akarok megállni egy szinten.

   -Egyszer muszáj lesz - pusziltam meg a karját.

   -De az nem most lesz - borzolta meg a hajam, majd kivette a kacsát a sütőből. Én is befejeztem a zöldségek vagdosását, majd megterítettem, és szóltam Péteréknek, akik időközben letelepedtek a tévé elé. Márk töltött mindenkinek egy egy pohár bort, majd koccintottunk a cégére, és a fejlődésére.

A vacsora isteni volt. Rég ettem ilyen finom kacsát. Márk agyon lett dicsérve, és mind annyit, ettünk, hogy aztán alig tudtunk megmozdulni.

   -Örülök, hogy ízlett - szedte össze Márk a tányérokat.

   -Majd én elmosogatok - állt fel Lilla. - Legyetek csak együtt. Napközben ritkán látjátok csak egymást - vette el Márktól a cuccokat.

   -Köszönöm - mosolyodott el Márk, majd felhúzott az asztaltól, és kézenfogva a háló felé vettük az irányt. - Vegyél fel egy pulcsit - mondta Márk, és kinyitotta a szekrényt, hogy magának is kivehessen egy melegebb ruhadarabot.

   -Miért ? - kérdeztem értetlenül.

   -Meglátod, csak öltözz melegen - húzta fel a fekete, kapucnis pólóját.

   -Rendben - bólintottan, majd elővettem egy púder színű kötött pulcsit, amit egy trikóra vettem fel, valamint átcseréltem a szoknyám egy hosszú farmernadrágra.

   -Mehetünk ? - tartotta a kezét Márk.

   -Mehetünk - karoltam belé.

   -Majd jövünk valamikor - szólt oda a sorozatot bámuló Péteréknek.

   -Jó - nézet felénk egy pillanatra a bátyám, de rögtön vissza is fordult a képernyő felé. Beültünk az autóba, és egy domb felé vettük az irányt. Pár perc múlva, Márk egy erdő mellett parkolt le, és kivett a csomagtartóból egy pokrócot.

   -Gyere. Megmutatom a kedvenc helyem - mondta, majd megfogta a kezem, és egy ösvényen indult el, ami az erdőbe vezet. - Sokat járok ide. Megnyugtat, és kikapcsol - mondta, majd egy tisztásra értünk, és teljesen elámultam. Látni lehetett a távolban London fényeit, de a csillagok ! A csillagok sokkal szebbek tőle, és tisztán kirajzolódnak. Nem takarja be az égboltot a szmog, nem hallani a kocsik zaját. Nem rohangálnak az emberek. Nem ordítanak a kisbabák. Csönd van. Nyugalom. És csodálatos kilátás.

   -Ez gyönyörű ! - öleltem át Márkot. - Köszönöm !

   -Nagyon szívesen - csókolt meg. Miután elszakadtunk egymástól, leterítette a pokrócot, és lefeküdtünk a fűbe.

   -Az ott a sarkcsillag - mutatta Márk. - Az a nagy göncöl - kötötte össze a pontokat az ujjával. - Az pedig a kicsi. Az ott a Cassiopeia - rajzolt egy w-t a levegőbe, az pedig Cepheus - mondta.

   -Gyönyörűek. De honnan ismered őket ? - néztem rá.

   -Anya imádta a csillagokat. Asztrológus szeretett volna lenni, de a szülei nem engedték, mert nem volt pénzük az egyetemre. Viszont állandóan bújta a csillagászait könyveket, és az összes csillagkép nevét és helyét is tudta. Már középiskolás kora óta gyűjtötte a zsebpénzét, hogy egy nap profi teleszkópot vehessen magának. Mái napig megvan. Apa őrizte eddig, de most majd el szeretném hozni.

   -Én is imádtam, sőt még mindig imádom az eget, és az űrt. Kislányként azt volt az álmom, hogy egy nap el fogok jutni a Marsra.

   -Miért épp a Marsra ? - simogatta a fejem.

   -Nem tudom. Mert szép, és nincs olyan messze - nevettem.

   -Egy nap talán - suttogta.

   -Szép álmok - bújtam hozzá.

   -Szólj, ha fázol, vagy ha haza akarsz menni. Nem akarom, hogy megfázz holnapra.

   -Órákig itt tudnék feküdni - tettem a fejem a mellkasára.

   -Én is - mondta, miközben köröket rajzolt a hátamra.

   -Imádom hallgatni a szívverésed - tettem a fülem a szívére. - A világ legszebb hangja.

   -Érted dobog - simította meg az arcom.

   -Márk néha olyan nyálas tudsz lenni - nevettem el magam, majd megcsókoltam. Hirtelen mennydörgést hallottunk, és egy pillanat alatt szakadni kezdett az eső.

   -Gyerünk - ugrott fel Márk, majd felkapta a pokrócot, megmarkolta a kezem, és futni kezdett az autó felé. Sikerült valamivel hamarabb odaérnem az autóhoz, de ahogy ki akartam volna nyitni az ajtót, Márk elkapta a derekam, maga felé fordított, és a kocsihoz nyomva szenvedélyesen megcsókolt. Nem érdekelt, hogy szakad az eső, hogy cikáznak a villámok, hogy csurom egy adta víz vagyok. Csak Márk érdekelt. Beletúrtam a hajába, és mohón faltuk egymás száját. A testem lángolni kezdett, és belenyögtem Márk szájába. A hang hallatán elvigyorodott, és hozzámnyomta az ágyékát. Átkaroltam a lábaimmal a derekát, hogy még közelebb tudhassam magamhoz, és belevesztem a csókjaiba. A testem remegni kezdett, ahogy átjárt a megkönnyebbülés. Márk magáhozölelt, belecsókolt a nyakamba, majd kinyitotta az ajtót, és leültetett az ülésre.

   -Szeretlek - adott egy puszit a számra.

   -Én is - simogattam meg az arcát. Megkerülte a kocsit, majd beült a volán mögé, és begyújtotta a motrot.

   - Köszönöm, hogy elhoztál - tettem a kezem a combjára.

   -Alig vártam, hogy megoszthassam veled a rejtekhelyem - nézett a szemembe. - Emígy - mondta tolatás közben. - Nem láttam a ruhád.

   -Mondtam, hogy nem láthatod, majd csak holnap. Lilla eltette.

   -De én kíváncsi vagyok. Legalább a színét árul el !

   -Nem - ráztam a fejem mosolyogva.

   -Akkor találgatok.

   -Nem - ellenkeztem továbbra is.

   -Fekete.

   -Nem.

   -Bordó ?

   -Nem.

   -Várj ! Mit is mondtál múltkor ? Melyik színt ?

   -Burgundi ? - vontam fel a szemöldököm.

   -Az ! Na burgumicsoda ?

   -Nem - nevettem.

   -A fenébe. Kék ?

   -Úgy sem fogom elmondani.

   -Tehát kék - emelte fel a mutatóujját.

   -Mikor unsz rá ?

   -Soha - vigyorgott, majd csókot adott a kezemre. Egész úton színeket sorolt fel, én pedig csak hajtogattam, hogy nem, nem és nem. Amikor hazaértünk Lilláék már aludtak. Márkkal ledobáltuk gyorsan a vizes cuccainkat, én gyorsan le is tusoltam, majd bebújtunk az ágyba, és álomra hajtottuk a fejünket.