Reggel a saját ágyunkban ébredtem. Bizonyára Márk áthozott. Viszont egyedül voltam. Egyből pánikolni kezdtem, és kirohantam a konyhába. Teljesen üres volt a ház, viszont a konyhapulton otthevert egy cetli Márk írásával.

Korán bementem dolgozni, hogy időben hazajöhessek. Este elmehetnénk vacsorázni. Szeretlek !

Márk

Valamennyire megnyugodtam, de visszamentem Péterék szobájához, és benyitottam, hogy megbizonyosodjak az ő biztonságukról is. Békésen aludtak egymás karjában, úgy hogy visszamentem a szobámba, felkaptam Márk egy ingét, és főztem egy kávét, majd felkapcsoltam a tévét.

   -Életfogytiglant kapott Pósa Márk, és családjának merénylője, Jack Monroe. Márk barátnőjét, Nyári Izabellát több mint 12 napig fogvatartotta az előbb emlegetett férfi. Végül Jack egyik embere juttatta ki a lányt, majd jelentkezett egy rendőrtanfolyamra. Az érintettek egyelőre nem beszéltek senkinek. Amint több információ lesz birtokunkban, közvetítjük. Addig is: Terrortámadás tör… - kezdte a következő hírt közölni, de én elcsaptam, és inkább egy beszélgetős műsornál állapodtam meg, bár nem nagyon figyeltem rá. Kezembe vettem egy könyvet, és olvasni kezdtem, míg Lilla kócos hajjal ki nem botorkál.

   -Jó reggelt - ásított.

   -Neked is - csuktam be az olvasmányom.

   -Mit olvasol ? - huppant le mellém.

   -Az Aranypintyet - mosolyogtam.

   -Ó az jó könyv ! Én nagyon szerettem - fogta fel a haját egy kócos kontyba.

   -Eddig nekem is tetszik - paskoltam meg az ölemben a vaskos kötetet.

   -Főzök magamnak egy kávét. Te kérsz még egyet ? - tápászkodott fel.

   -Nem köszi - ráztam a fejem, majd én is felálltam. - Inkább csinálok magamnak reggelit - nyitottam ki a hűtőt.

   -Hol van Márk ? - ült le egy bárszékre.

   -Dolgozik. Hamarabb bement, mert este el akar vinni vacsorázni.

   -Jaj, de romantikus - mosolygott.

   -Az - bólintottam boldogan, majd leültem mellé a szendvicsemmel.

   -Au ! - hallottuk Péter hangját. - Ki rakta az útba ezt a szekrényt - jött ki a konyhába, majd lehuppant egy székre, és masszírozni kezdte a kisujját.

   -Csak te nem tudsz menni - nevettem.

   -Ha ha. Nagyon vicces vagy. Ergó ! Hogy van a lábad ?

   -Teljesen jól. Már nem fájnak abszolút. És teljesen ösztönösen megy a járás.

   -Szuper - mosolygott. - Hallod ! Lillával úgy döntöttünk, hogy felfedeznénk ma a varost, mert még nem volt rá időnk - nézett szerelmesen a lányra.

   -Menjetek nyugodtan. Úgy is rámfér egy kis gyakorlás - pillantottam rá a nappaliban lévő csodálatos hangszerre.

   -Köszi hercegnő - mosolygott, majd kivette a kezemből a reggelim, és egy jó nagyot harapott bele.

   -Ezt még megbánod - néztem rá szúrós tekintettel.

   -Na ne mondd - vigyorgott huncutul.

   -De mondom. Most már tudok szaladni is - mosolyodtam el, avval felpattantam, és szaladni kezdtem felé. Csak hogy ő gyorsabb volt nálam, a vállára kapott, és velem együtt kezdett rohanni. - Engedj el ! - ütöttem a hátát. Egy idő után megunta a szaladgálást, és lerakott a zongora elé.

   -Velem folyton ezt csinálja - ivott a kávéjába Lilla, majd Péter szaladni kezdett felé, úgy hogy a lány óvatosságból lerakta a forró italt. Amit nem mellesleg jól tett, mert Péter pillanatokon belül felkapta. Lilla már nem is reagált semmit, csak unottan csüngött a fiú vállán.

   -Ne már asszony ! - csapott a fenekére a bátyám. - Így nem érdekes - tette le a lányt.

   -Gyere - ragadta kézen Pétert. - Készülődjünk, mert elmegy az egész nap, és semmi sem lesz a varosnézésből - húzta a hálójuk felé.

   -Megyek már na - duzzogott Péter. Én felnyitottam a hangszert, és elkezdtem rajta játszani. - Elmentünk - hallottam, mire csak bólintottam, de nem hagytam abba a művet. - Kulcsot is viszünk, a riasztó kódja pedig benne van a telefonodban - mondta Péter, mire újfent csak bólintottam. Hallottam ahogy becsapódik az ajtó, de én továbbra is megszakítás nélkül játszottam. Annyira hiányzott, hogy átjárjon ez az érzés. A szenvedély, a zene iránti szeretetem. Az önfeledség.

Fogalmam sincs, hogy meddig ültem a hangszer előtt, de egyszer csak megkordult a gyomrom, mire úgy döntöttem, hogy tartok egy kis szünetet. Kislattyogtam a konyhába, elővettem egy fagyasztott pizzát, majd megsütöttem. Leültem a kanapéra, és olvasás közben elmajszoltam az extra gyorsan elkészített kajám. Az ölembe vontam a laptopom, és rákerestem az egyetem telefonszámára, majd elkértem Bianka elérhetőségeit, és írtam neki egy e-mailt.

Címzett: Horváth Bianka

Tárgy: Hírek

Feladó: Nyári Izabella

Kedves Bianka !

Híreim vannak. Nem tudom, hogy értesültél-e róla, de nemrég elraboltak. Szerencsére minden rendben van már, mert egy férfi megmentett. Az a bizonyos férfi nem más, mint a te volt férjed, aki szeretne téged visszakapni. Elmesélte a történetét, és elmondhatatlanul sajnálja, hogy rossz útra tért, de mindezt a családjáért tette. Szeretném, ha a lányoddal meglátogatnátok engem is, és őt is, és adnál neki még egy esélyt. Megérdemli. A repjegyeket csatolom.

A mihamarabbi viszont látásra !

Izabella.

Felpillantottam az órára, ami 17:56-ot mutatott. Márknak lassan haza kéne érnie. Ahogy átsuhant ez a gondolat az agyamon, csipogott a riasztó gombja, majd fordult a kulcs a zárban és Márk lépett be.

   -Szia bébi - csókolt meg.

   -Szia Márk - cirógattam meg az arcát.

   -Hoztam egy kis meglepetést - mosolygott, majd a kezembenyomott egy szatyrot.

   -Ez mi ? - néztem rá kérdőn.

   -Nézd meg - ült le mellém, majd elvette az utolsó szelet pizzát. Leraktam a dohányzóasztalra a könyvem, majd megnéztem a zacskó tartalmát. Egy fekete ruha volt benne. Keményített körszoknyával, a derekán egy csodaszép masnival. Matt anyagból van, vastag pánttal, a hátán pedig óriási kivágással.

   -Ez gyönyörű - öleltem át a barátom.

   -Szeretném, ha ebbe jönnél vacsorázni - mondta, majd elengedett, és egy másik zacskót nyomott a kezembe. - Ez pedig cipő, és kiegészítő hozzá - vigyorgott.

   -És ezt mind egyedül válogattad ? - néztem rá kérdőn.

   -Emily segített - mosolygott. Kinyitottam a cipősdobozt, és egy piros magassarkú lapult benne. Kiegészítőnek pedig ugyan ilyen színű, svarovskis karkötő, nyaklánc, fülbevaló komplettet kaptam.

   -Köszönöm - csókoltam meg. - Ezek gyönyörűek - mosolyogtam. - De ugye tudod, hogy nem várom el, hogy egy vagyont költs rám - emeltem fel intőn a mutatóujjam.

   -Ezt majd én döntöm el. Na de készülődjünk, mert már korog a gyomrom - vette el tőlem a kajám, majd felhúzott a kanapéról.

Megint csak összeöltöztünk. Márk fekete inget és nadrágot vett fel, piros nyakkendővel. A ruhám pedig. Egyszerűen lélegzetelállító. A hajam, Márk kérésére egy elegáns kontyba tettem fel.

   -Csodálatos vagy - tette a nyakamba a nyakláncom, majd megpuszilta a vállam.

   -Neked köszönhetem - csókoltam meg a kezét, majd belebújtam a cipőmbe.

   -Figyelj ! Fel fognak ismerni. Ez természetes. Az is lehet, hogy riporterek fognak körülvenni. De igyekeztem minél eldugottabb helyet keresni, úgy hogy remélem, hogy erre nem kerül sor. Ha mégis, nem vagy köteles egyetlen kérdésre sem válaszolni. Sőt, jobban is tennéd ha egyetlen egyre sem válaszolnál. Trükkösek a bulvárosok. Nyakatekert kérdéseket tesznek fel, és kiforgatják a válaszaid. Ha nem érzed jól magad, csak szólj, és egyből leléphetünk - mondta, majd csókot lehelt a számra.

   -Rendben - bólintottam.

   -Akkor gyerünk - ragadta meg a kezem, és kiléptünk a házból. Az ég a rózsaszín árnyalataiban pompázott, viszont a csodálatos képbe belerondított az eső. Futva tettük meg az utat a kocsiig, de így is szépen megáztunk.

   -Márk - fordultam felé.

   -Igen bébi - adta rá a gyújtást.

   -Mi az Istenért nem esernyővel jöttünk ki ? - nevettem el magam.

   -Tényleg - csettintett röhögve. - Most már mindegy. Nem megyek vissza.

   -Nem is kell. Induljunk - tettem rá a kezem az övére, ami a sebváltón pihent.

   -Igen is - nézett rám, majd kitolatott a ház elől.

Nem viccelt, amikor azt mondta, hogy eldugott helyet keresett. Vagy két órát kocsikáztunk, amikor végre megálltunk az erdőben egy nagy, faház előtt. Régi stílusú, petróleum lámpákkal volt megvilágítva, aminek köszönhetően a fény csodálatosan visszaverődött az esőcseppekről. A házat óriási fenyőfak vették körül, és csodálatos virágok díszítették a kertet. Kipattantunk az autóból, majd futásnak eredtünk. Ami nekem elég nehezen ment, tekintve, hogy a sarkam folyton belesüppedt a puha földbe. Márk felkapott, és mennyasszony tartásban szaladt tovább. Nevetve estünk be az ajtón, mire kaptunk pár szúrós pillantást. Márk lerakott, majd helyetfoglaltunk egy asztalnál. Belülről is csodálatos volt. Minden tiszta fából volt. Az asztalokon egy egy gyertya, és egy váza virág. És itt is petróleum lámpások világítottak. Az egyik sarokban egy kis színpad volt felállítva, amin egy vonós négyes foglalt helyet, és játékukkal csodálatos hangulatot teremtettek. Nem volt nagy a hely, mégis otthonos, és csodálatos. Márk rendelt egy üveg bort, majd az étlapot kezdtük lapozgatni.

   -Gyönyörű ez a hely. Köszönöm - mosolyogtam a szerelmemre.

   -Nagyon szívesen bébi. Én is imádom - hajtott egyet.

   -Annyi finomság van, hogy nem tudok választani - olvasgattam a sok sok ínycsiklandó fogást. Végül sikerült választanunk, és leadtuk a rendelést a pincérnek. Márk felbontotta a bort, majd töltött a poharunkba.

   -A jövőnkre - koccintottunk.

   -Apropó ! - tette le a poharát - Meghívtak egy jótékonysági bálra. Szeretném, ha eljönnél velem - nézett mélyen a szemembe.

   -Még szép, hogy elmegyek. Mire ajánlják fel ?

   -A lime-kóros gyerekekre.

   -Ez nagyon szép dolog tőlük. Mikor lesz ?

   -Holnap után - mosolygott.

   -Alig várom - vigyorogtam. - De - lombozódtam le. - Nincs bálra megfelelő ruhám - húztam el a szám.

   -Megoldjuk - fogta meg a kezem, és adott rá egy puszit.

   -Mondtam, hogy nem akarom, hogy folyton költs rám.

   -Én meg mondtam, hogy ezt majd én eldöntöm - cirógatta a kezem. Mire megadóan bólintottam. Nem sokkal később kihozták a rendelésünket, mi pedig jóízűen elfogyasztottuk.

   -Ez isteni - motyogtam két falat közt.

   -Örülök hogy ízlik - mosolygott rám, majd beleivott a borába.

Miután elpusztítottuk az ételeinket, megindultunk haza.

   -Jajj de csini vagy csajszi - ölelt át Lilla amikor beléptünk a házba.

   -Köszönöm - mosolyogtam. - Milyen volt a városnézés ?

   -Nagyon jó ! Felültünk a London eyera, fotózkodtunk a Big Bennel, tudod úgy, hogy a két ujjam közt fogom a tornyot, meg finom kaját ettünk, meg csupa érdekes dolgokat láttunk - hadarta vigyorogva.

   -Örülök, hogy jól éreztétek magatokat - mosolyogtam. - Márk - fordultam felé. - Ők nem jöhetnének a bálra ? - kérdeztem mosolyogva.

   -Dehogy nem. Minél több ember annál jobb. Lenne kedvetek holnap után jótékonysági bálba jönni ? - kérdezte Péteréktől.

   -Bál ? - csillant fel a lány szeme. - Még szép ! - tapsikolt, és láttam, hogy már előre tervezi, hogy mit fog felvenni, és hogy mit fog majd rámadni, majd pár pillanat után megdermedt. - De rám nem licitálhatnak a pasik - jelentette ki.

   -Nem fognak nőkre licitálni - nevetett. - Elég pénz fog befolyni az italokból, meg a személyes tárgyak, nyaralók, házak, meg ilyesmik elárverezéséből.

   -Te mit ajánlasz fel ? - kérdeztem.

   -Anya barátnőjének volt egy nyaralója Spanyolországban, amit eladott én pedig megvettem. Viszont soha nem voltam ott, így gondoltam, nemes célra elajándékoznám.

   -Ez nagyon szép dolog tőled - mosolyogtam, majd adtam egy puszit az arcára. Rákulcsolta az ujjait az enyéimre, majd a háló felé vettük az irányt. Ledobáltuk a ruháink, és befészkeltük magunkat az ágyba.

   -Márk - cirógattam a mellkasát.

   -Hm ?

   -Köszönöm hogy vagy nekem - néztem a csodálatos, barna szemeibe.

   -Én köszönöm, hogy vagy nekem - simogatta a hajam. - És sajnálom, hogy ilyen szörnyűségeken kellett keresztülmenned.

   -Túléltem - pusziltam meg a csupasz bőrét.

   -De nem kellett volna, hogy megtapasztald.

   -Sok mindent nem kellett volna megtapasztalnom. Nem te tehetsz róla - csókoltam meg.

   -Szeretlek bébi !

   -Én még jobban.

   -Lehetetlen - suttogta. Mielőtt elaludtam volna gyorsan ránéztem az e-mailjeimre, és válaszoltam Bianka levelére.

Címzett: Nyári Izabella

Tárgy:

Feladó: Horváth Bianka

Nagyon szépen köszönöm a meghívást ! Andrewval való találkozást nem tartom jó ötletnek. Nem akarom látni őt. Tönkretette az életem. De a veled való találkozás, óriási megtiszteltetés számomra, és élnék a lehetőséggel.

Címzett: Horváth Bianka

Tárgy: Kérlek

Feladó: Nyári Izabella

Andrew rengeteget segített. És beszélgettem vele. Megbánta azt, amit tett, és csak is az miatt csinálta, hogy el tudjon tartani benneteket. Most viszont jó útra tért, rendőrnek tanul. Szerintem meg kellene hallgatnod. De én nem szólok bele. Te döntöd el. Várlak szeretettel !