omlettet nem tudsz megcsinálni ! - hallottam Lilla hangját a konyhából, mire elmosolyodtam. Péter megint remekelt a konyhában. Felemeltem a fejem Márk mellkasáról, és csak néztem a békés, és egyben csodálatos arcát.

   -Tudod, hogy béna vagyok a konyhában ! Miért bíztad rám ? - szűrődött be Péter hangja. Márk mocorogni kezdett, majd átölelte a derekamat, és visszahúzott a mellkasára. Az ujjaival kivehetetetlen mintákat rajzolt a hátamra, bár a szeme még mindig csukva volt. Én pedig továbbra is csak az arcát vizslattam. Olyan gyönyörű. Kezd kicsit borostás lenni már, amitől sokkal szexibben néz ki. Az orrának csodálatos íve van, és már teljesen meggyógyult, az ajkai kissé elnyíltak. Hosszú szempillái megremegtek, majd kinyitotta a szemét egy pillanatra.

   -Ilyen szép vagyok ? - mosolyodott el és újra lecsukta a szemét.

   -Nem. Határozottan csúnya vagy. Nem is tudom, hogy hogy tudok együttélni veled - pusziltam meg a csupasz mellkasát.

   -Én is szeretlek - suttogta a fülembe játékosan.

   -Péter a jó Isten áldjon meg ! - kiáltott fel Lilla. - Hogy jutott eszedbe a műanyag kanállal a forró zsírba nyúlni ?

Értetlenül felnéztem Márkra, majd kirobban belőlünk a nevetés. Akármilyen okos a bátyám, akármilyen jó a szakmájában, és akármilyen büszke vagyok rá, örökké béna marad a konyhában. Valamilyen csoda folytán a pörköltet meg tudja csinálni, de a főzőtudása ennyiben ki is merül.

   -Ne szapulj asszony ! - hallatszott a játékos hanja a testvéremnek, majd Lilla sikkantása. Gondolom felkapta a vállára, vagy csiklandozni kezdte a lányt. Ő már csak ilyen. Örök kisgyerek.

   -Be kell mennem dolgozni - morgott Márk.

   -Megleszek. Nem vagyok egyedül - simítottam végig borostás arcán.

   -Biztos ? - vondta fel a szemöldökét.

   -Biztos - pusziltam meg a száját, majd kikászálódtam az ágyból. Márk továbbra is feküdt, és éreztem, ahogy a pillantása lyukat éget a hátamba.

   -Tetszik amit látsz ? - néztem hátra a vállam felett.

   -Az nem kifejezés - harapott bele az ajkába, mire mosolyogva léptem a szekrényhez, és felvettem egy bugyit, valamint magamrakaptam Márk ingét. - Nincs kedved bejönni velem ? Bemutathatnálak a többieknek - karolt át hátulrol, majd belepuszilt a nyakamba.

   -De - fordultam meg, rákulcsoltam a kezeim a nyakára, és megcsókoltam.

   -Bármennyire is tetszik ez az öltözet rajtad - vezette a tenyerét az ing alá, majd a fenekem kezdte simogatni - így nem jöhetsz emberek közé - puszilta meg a szám, majd elengedett, felkapott egy boxert, és a fürdőszoba felé vette az irányt. Kislattyogtam a konyhába, ahol elég nagy káosz fogadott.

   -Csatateret csináltatok a házamból ? - huppantam le a bárszékre.

   -Neked is jó reggelt hugi - vigyorodott el Péter, aki végre elengedte szorításából Lillát.

   -Ez a tökkelütött - kezdte Lilla, mire felemeltem a kezem, ezzel megszakítva őt.

   -Mindent hallottam - nevettem.

   -De most képzeld el ! Orvos létére nem tudja, hogy a műanyag elolvad - háborgott továbbra is, persze csak játékosan.

   -Szeretnéd, hogy újra megcsikizzelek asszony ? - karolta át Péter a lány derekát.

   -Nem, de ha mégegyszer asszonynak hívsz, letépem a golyóid - nézett rá szúrós szemmel Lilla.

   -Szívesen megnézném asszony - vigyorgott rá ördögien a bátyám, mire Lilla egy fáradt sóhajt hallatott. Én csak mosolyogva iszogattam a kávém, majd hirtelen feltűnt, hogy Áron nincs itt. Ezt szóvá is tettem.

   -Haza kellett mennie. Azt mondta, hogy öleljelek át helyette - lépett közelebb Péter, majd körémfonta karjait.  

   -Köszönök mindent. És sajnálom, tényleg sajnálom, hogy ilyen szörnyűségeken kellett keresztülmennetek - töröltem le egy könnycseppet

   -Semmi baj - jött oda Lilla, és ő is körémfonta a karjait.

   -Csináltam omlettet - mosolygott rám a bátyám.

   -Tényleg ? - nevettem el magam.

   -Ja. Csak éppen ehetetlen, de ez mellékes - legyintett.

   -Ne haragudj, inkább kihagyom - ugyrottam le a székről, majd bementem a szobánkba, és felvállalható ruha után kutattam.

   -Ami akkor volt rajtad, amikor először találkoztunk itt - karolt át Márk. A mellkasa csupasz volt, és még nedves egy kicsit.

   -A csipkéset ? - fordultam felé, ő pedig mosolyogva bólintott. Elővettem a ruhát, kikészítettem az ágyra, majd gyorsan letusoltam. Mire visszaértem, Márk már fel volt öltözve. Egy fekete inget viselt, fekete öltönynadrággal, és burgundi nyakkendővel.

   -Tán csak nem hozzám öltöztél - simitottam végig a nyakkendőjén.

   -Dehogy - puszilt bele a hajamba. Felvettem a ruhám, majd megkértem Márkot, hogy húzza fel a cibzárom. - Gyönyörű vagy - suttogta a fülembe, mire mosolyra húzódott az ajkam.

   -Egy pillanat - jutott eszembe valami, majd kimentem a konyhába. - Lilla ! Kölcsönkaphatnék egy magassarkút ?

   -Persze - fordult felém a lány - Tyű de csinos vagy - csettintett, majd megtörölte a kezét egy ronygyba. - Milyen alkalomból öltöztél így ki ? - kérdezte a szobája felé menet.

   -Bemegyek Márkkal a cégbe - vontam meg a vállam mosolyogva.

   -De jó ! - guggolt le az ágy mellé, majd elővett öt cipősdobozt.

   -Te aztan készültél - nevettem el magam.

   -Én mindig - vigyorgott, majd levette a dobozol fedelét. Végignéztem rajtuk, végül egy fekete hegyesorrú, lakk cipő mellett döntöttem.

   -Szerinted tudni fogok benne menni ? Mármint mostmár elég magabiztosan, és ösztönösen megy a séta, de a magassarkú lehet, hogy gázos lenne még - húztam el a szám.

   -Ugyan már ! - legyintett. - Vedd fel.

   -Okés - bólintottam, majd felvette a cipőt. A balesetem előtt rengeteget jartam magassarkúban. És tényleg magassarkúban. Egy pillanatra meginogtam, de gyorsan visszanyertem az egyensúlyom, és aránylag biztonságosan lépkedtem.

   -Ügyes vagy. De másnem belekapaszkodsz Márkba, ha nem érzed kényelmesen. Na de menjetek már ! - csapta össze a tenyerét vigyorigva. Megfordultam, és Márk állt az ajtóban csillogó szemekkel, és óriási vigyorral.

   -Lehet, hogy nem kellene kiengednem az utcára, mert megkörnyékeznek - karolta át a derekam.

   -És akkor mi van - néztem fel rá. - Nekem te kellesz - mosolyogtam, majd kaptam egy gyors csókot. Lilla a kezembe nyomta az óriási fekete táskáját, kiegészítőgyanánt. - Ez túl nagy - ráztam meg a fejem, majd felkaptam a borítéktáskám. Beledobtam a telefonom, a kulcsom, meg egy zsebkendőt és indulhattok is.

   -Jók legyetek - kiabált utánunk Péter. - Vigyázz a húgomra - emelte fel intőn az ujját.

   -Mindennél jobban - mosolygott Márk a bátyámra. - Ez azért elég hihetetlen - mondta.

   -Mi ? - néztem rá kérdőn.

   -Egy hete még lábra sem tudtál állni, ma pedig már magassarkúban sétálsz - karolta át a vállam.

   -Nekem mondod ? Lehet, hogy el kellene mennem orvoshoz.

   -Ugyan minek ? Ők sem tudnának mit mondani.

   -Igaz - bólintottam, majd beültem a kocsiba. Márk is bepattant a volán mögé, majd ráadta a gyújtást. Kitolatott a feljaróról, és rakanyarodott az útra. Kezét a combomra rakta, és ujjával apró köröket rajzolt rá.

   -Emily is nagyon aggódott érted - szólalt egy idő meg.

   -Valóban ? - fordultam felé. Profilból is gyönyörű. Az az orr, az enyhén elnyílt, telt ajkak, a hosszú pillák, a csodálatos csokoládé színű szemek, a csontos álla, az adámcsutkája, a selymes, puha haja, a borostája. Istenem ! Menthetetlenül beleestem.

   -Igen - mosolygott huncutul. - De látom, még mindig nem tudsz betelni a szépségemmel.

   -Nem is igaz ! Rád sem néztem - fordultam az ablak felé.

   -Persze - hagyta rám. - Apropó ! Nem kell bemenned a rendőrségre, sem a bíróságra. Azonnal letartóztatták Jacket és társait emberrablásért, betörésért és gyilkossági kísérletért. Valamint a pasas, aki megmentett jelentkezett a rendőrképzőbe, úgy hogy úgy néz ki, jó útra fog térni.

   -Ezt jó hallani - mosolyodtam el. - Ma este beszélnem kell Biankával. Majd felhívom az iskolát, és elkérem a telefonszámát.

   -Szerintem boldog lesz - nézett rám egy pillanatra.

   -Remélem. És azt is remélem, hogy megbocsájt Andrewnak.

   -Én is - bólintott mosolyogva, majd lefordult, és behajtott egy parkolóba. Keresett egy üres helyet, majd leállította a motrot. - Megérkeztünk a birodalmunkba bébi - vigyorgott, majd kipattant az autóból, és kinyitotta az ajtómat.

   -Köszönöm uram - fogtam meg a kezét, majd kikászálódtam a járműből. Bementünk az épületbe, és Emily odaszaladt hozzám.

   -Angyalom ! Annyira örülök, hogy jól vagy - ölelt át. - Várjunk csak - tolt el magatól. - De hiszen te jársz ! - kiáltott fel, majd letörölte a szeméből kibbugyant könnycseppet.

   -Igen. Számomra is hihetetlen még - mosolyogtam.

   -Hát minden esetre nagyon boldog vagyok - vigyorgott, majd Márkhoz fordult.

   -Uram ! Több ajánlatot is kaptunk. Kinyomtattam őket, az asztalán vannak. Valamint az időbeosztasát is megcsináltam. Minden gyűlés és összejövetel időpontja rajta van. Sok felkérést kaptunk, és köztük rengetegen kérték, hogy maga tervezze meg az épületeket - hadart a nő, Márk pedig folyamatosan bólogatott. - Valamint kereste Emily - mondta, mire erősebben szorítottam Márk kezét. Vicces, hogy a két nőt ugyan úgy, hívják, mégis teljesen különböző a természete.

   -Remélem elküldte - mondta Márk.

   -Természetesen - bólintott a nő.

   -Köszönöm - sóhajtott a szerelmem. - Körbevezetném Izát, és bemutatnám a többieknek.

   -Rendben. Menjenek csak ! Szép napot - mosolygott a nő.

   -Köszönjük - mondtam kedvesen, mire a Emily visszament az asztalához.

   -Rengeteget fejlődött a nyelvtudásod - modta Márk, mire kérdőn néztem rá. -Az angol - nevetett.

   -Ja - kuncogtam. - Hát rá voltam kényszerülve. Körülöttem csak angol emberek voltak, és az a hülye Jack is állandóan angolul papolt nekem - vontam meg a vállam. Márk megnyomta a lifthívó gombot, majd egy puszot nyomott a homlokomra.

   -Büszke vagyok rád. Olyan jól viseled - mondta, majd beléptünk a liftbe.

   -Ti tartjátok bennem a lelket. Ha nem lennétek, már rég mély, depresszióban szenvednék - öleltem át a derekát. A nap további részében Mark bemutatott a kollégáinak. Kedvesek, és látszik, hogy kedvelik Márkot. A sok sok bemutatkozás után pedig bementünk Márk irodájába. Amint becsukódott mögöttünk az ajtó, Márk a falhoz nyomott, majd mohón megcsókol. Beletúrtam a hajába, mire ő megfogta a combom, és felemelt. Körékulcsoltam a lábaim, majd gyengéden ráharaptam az ajkára, ő pedig egy halk morgást hallatott. Tenyerét a ruhám kivágása alá csúsztatta és apró köröket írt a csupasz bőrömre. Kikötöttem a nyakkendőjét, majd lassan kigomboltam az ingét, lefejtettem a karjairól, és a földre ejtettem. Márk elindult a csókjaival lefelé, a nyakam mentén. Közben lehúzta a ruhám cipzárját, én pedig segítettem neki letornázni magamról a csipke költeményt. Apró csókokat hintett a vállamra, majd lecsúsztatta a melltartóm pántját, kikapcsolta, és a földre dobta.

   -Annyira gyönyörű vagy - suttogta a számba. Megindult velem az asztala felé, majd egy laza mozdul arébbsöpörte a papírokat, és leültetett rá. Kigomboltam a nadrágját, és hagytam, hogy kilépjen belőle, majd újra magamhoz öleltem a lábaimmal, és apró csókokat leheltem az arcélére, majd a nyakára. Ujjait az állam alá rakta, és gyengéden felemelte a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni. Csodálatos, barna íriszei csak úgy csillogtak, és áradt belőlük a szeretet. Végigsimított az arcomon, és egy könnycseppet véltem felfedezni a szeme sarkába. Odanyúltam, és letöröltem mielőtt kibuggyant volna.

   -Minden rendben ? - simítottam végig az arcán.

   -Igen - bólintott - Csak elmondhatatlanul boldog vagyok - mosolyodott el, én pedig újra megcsókoltam. Márk becsúsztatta az ujjait a bugyim alá, és lehúzta rólam, majd az asztalja fiókjába rakta.

   -Emléknek - suttogta pimaszul a fülembe.

   -Ez a kedvenc bugyim - mondtam tettetett felháborodással.

   -Épp azért - vigyorodott el. Újra köré fűztem a lábaim, és éreztem férfiasságának lüktetését. Beletúrtam a hajába, majd birtokba vettem az ajkait. Márk belémvezette az ujjait, és maszírozni kezdett. - Imádom érezni, hogy ennyire kívánsz - morogta a fülembe, mire még jobban belemarkoltam a hajába. Márk a nyakam kezdte szívogatni, és harapdálni, mire én teljesen széthullottam. Körémfonta a karjait és a mellkasára húzott, így hallottam a felgyorsul szívverését. Újra kinyitotta a fiókját, és elővett egy óvszert. Míg ő kibontotta, én levettem a boxerét, majd átvettem tőle a csomagot.

   -Hadd csináljam én - vigyorogtam rá, mire ő megmarkolta az asztalt. Lepattantam a földre, és letérdeltem elé. Mielőtt felgörgettem volna rá a gumit megcsókoltam a férfiasságát, mire beletúrt a hajamba, és megmarkolta azt.

   -Istenem - morogta, mire én elvigyorodtam, és a számba vettem. - Úram atyám bébi - fogta meg újra az asztal szélét. Én továbbra is a számban tartottam, és ritmusosan szívtam. Imádtam, hogy az én kezemben az irányítás, és hogy miattam gyengül így el - Megőrítesz - fogta meg az arcom, majd gyengéden felhúzott. - De nem akarok még elmenni - mondta, mire felgörgettem rá az óvszert, majd pillanatok alatt belémhatolt. Halk sikoly szakadt ki belőlem, amit Márk egy csókkal fojtott belém, nehogy lebukjunk. Ritmusosan mozgott, és csókokat hintett az egész testemre. Most én markoltam az asztalt, és belevesztem Márk érintéseibe, ahogy egyre közelebb kerültünk a csúcshoz.

   -Az enyém vagy - harapdálta a fülem.

   -A tiéd - nyögtem a vállába, majd darabjaira hullott körülöttünk a világ. Márk mellkasára hajtottam a fejem, ami a szapora légzésével szinkronban emelkedett és süllyedt. Apró köröket rajzoltam a karjára, miközben ő kisöpörte a hajam az arcomból, csókot nyomott az számra, majd végigsimított az erősen kirajzolódó bordáimon.

   -Még mindig nagyon sovány vagy - cirógatta továbbra is az oldalam.

   -Tudom - sütöttem le a szemeim.

   -Gyere ! Együnk valamit - emelt le az asztalról, majd feladta rám a ruhám, és ő is gyorsan felöltözött.

   -Ugye tudod, hogy elég kényelmetlen, és zavaró bugyi nélkül mászkálnom ennyi ember közt - kulcsoltam rá az ujjaim az övéire.

   -Tudom - vigyorgott.

   -Nagyon kedves vagy - mondtam durcásan, mire belepuszilt a hajamba.

   -Egy napot kibírsz - cirógatta az ujjával a kézfejem.

   -Persze - mondtam cinikusan. Márk hívta a liftet, majd egy közeli étterem felé vettük az irányt. Annyit ettünk, hogy majd megpukkadtam. Közben Márk elmesélte, hogy mik történtek míg fogságban voltam. Leginkább a szobában kuporgott, és átkozta magát, hogy miatta kerültem bajba. Ezen kívül nem sok dolog történt, Áron látogatásától eltekintve.

Ebéd után visszamentünk az irodájába, és Márk nekilátott egy épület tervezésének, én pedig hol őt néztem, ahogy belemerül a munkába, hol az óriási ablakon kereszül kémleltem a várost. Késő estig bentmaradtunk, Márk pedig egy pillanatra sem szakította el a tekintetét a számítógéptől. Olyan szenvedéllyel csinálja a munkájat, ami nem sok emberről mondható el. Amikor számolt beharapta az alsó alját, és összevonta a szemöldökét. Ez volt a kedvencem. Amikor végre észbekapott, és rámnézett, majd az órara egyből felpattant a székéből.

   -Ne haragudj bébi - nézett ki az ablakon, ami a sötét miatt kivilágított várost mutatta. - Kicsit belemerültem - húzta el a száját.

   -Semmi baj - mosolyodtam el. - Megmutatod ? - léltem közelebb a géphez.

   -Persze - vont az ölébe, és egy hotel tervrajzát nyitotta meg. Tíz emeletes épület, csodálatos eloszlatással. Félkör alakú, az eleje tiszta üveg. Minden szobához tartozik egy-egy terasz. A kis lakosztálytól egészen az óriási rezidenciáknak megfelelő méretű helységek is találhatók. Valamint egy óriási terem a földszinten.

   -Az lesz a bálterem - bökött a képernyőre. - Valamint a tetőtérre meg kell oldanom még két medencét, és akkor készen is leszek.

   -Nagyon szép - vigyorogtam.

   -Tényleg ? - puszilt bele a nyakamba.

   -Igen - döntöttem a fejem a vállára, majd megcsókolt.

   -Menjünk, mert Lilláék még frászt kapnak. Emígy nagyon bírom a csajt. Aranyos.

   -Szerintem is - fogtam meg a kezét, majd bezártuk az irodát és hazamentünk.

Otthon befészkeltük magunkat a tévé elé, és elindítottunk egy filmet, amiből nem sokra emlékszem, mert azonnal elaludtam. Márk karjaiban. A szívdobogására.