Csörömpölés.

Hogy a jó Isten áldaná meg ! Miért kell ilyen gyakran csörömpölésre ébrednem ? De várjunk csak ! Nem csak csörömpölést hallok, hanem szirénát is.

Sziréna !

Ezek szerint megtaláltak ! Felpattanok, és az ajtóhoz sétálok.

Sétálok !

Jóságos ég !

Sétálok !

Észre sem vettem. Teljesen ösztönösnek tűnt. Aztán észbekaptam, és dörömbölni kezdtem az ajtón. Közelednek a hangok. Lövöldözés talán ? Valószínű. Kitárult az ajtóm, és Andrew állt előttem véres karral.

   -Gyere siessünk ! - mondta, majd hirtelen megtorpan. - Egyedül sétáltál el az ajtóig ?

   -Igen - bólintottam.

   -Menne tovább is ? Megsérült a karom. Nem tudlak kivinni - hadarta.

   -Menni fog - mondtam határozottan és megindultam. Ugyan futni még nem futok, de a bizonytalan séta megy. Andrew átrakta a karom a vállára, így rá tudtam támaszkodni, valamint védett is a záporozó golyóktól, amit csak most vettem észre. Hatalmas ez az épület és olyan mint egy labirintus. Durrognak a puskák, a rendőrök kiabálnak egymásnak, sikolyok hallatszódnak, tárgyak repülnek. Nagy nehezen kijutunk az épületből, és beülünk egy rendőrautóba. A sofőr beletapos a gázba, és amilyen gyorsan csak lehet, lelépünk a helyszínről.

   -Minden rendben ? - kérdezi a rendőr.

   -Teljes mértékben - bólintottam erőtlenül, majd Andrew felé fordultam. - Téged meglőttek - néztem a felkarján éketlenkedő csúnya sebet.

   -Túlélem - vonta meg a vállát.

   -Hol találhatok kötszert ? - kérdeztem a rendőrt.

   -Itt - mondta, majd a kesztyűtartóból kivett egy kötszeres ládát, és hátradobta. Lassan kezdte csökkenteni a kocsi sebességét, ahogy magunk mögött hagytuk az épületet, ahol ki tudja, mennyi időt töltöttem.

   -Elnézést ! Hány napig tartottak fogva ? - kérdeztem a rendőrt, miközben feltűrtem Andrew pólójának ujját, és kezelés bevettem a sebét.

   -Tizenkettő - mondta. A visszapillantóban egy pillanatra összetalálkozott a tekintetünk, és az ő szemében szomorúságot véltem felfedezni.

   -Köszönöm - öleltem át Andrewt, miután befejeztem a karja kötözését. - Én magam fogom felkeresni a feleséged, és elmondom neki a történeted.

   -Ez nagyon rendes tőled - mosolyodott el. Az autó megállt a rendőrség mellett, mi pedig kiszálltunk a kocsiból. Egyre ösztönösebb a séta. Ugyan fáj a lábam, de már nem kell akkora koncentráció ahhoz, hogy lépni tudjak. A rendőrségen bent voltak Péterék, és Márk abban a pillanatban, ahogy meglátott odarohant hozzám, felkapott és elsírta magát. A vállára borultam, körbefontam a lábammal a derekát, és én is utat engedtem a könnyeimnek. Elfogyott az adrenalin, és úgy remegtem Márk karjaiban, mint a nyárfalevél.

   -Köszönöm Istenem ! - suttogta Márk rekedtes hanggal. Beletúrtam a hajába, és gyengéden hátrébbtoltam a fejét, hogy megcsókolhassam. Tisztában vagyok vele, hogy úgy bűzlök mint egy görény, hogy a hajam olyan kócos, és zsíros, hogy rossz ránézni, valamint hogy olyan szinten le vagyok fogyva, hogy Márk konkrétan csak csontot és bőrt tart a kezeiben. De úgy tűnik ez őt egy cseppet sem zavarja. Boldog, hogy visszakapott. Boldog, hogy épségben visszakapott.

   -Szeretlek bébi - suttogta az ajkaimba.

   -Én is szeretlek - simogattam a fejét.

   -A poklok poklát éltem át, míg nem voltál velem. Én…

   -Sss - szakítottam félbe - most már minden rendben van - mondtam, mire ő bólintott, majd letett.

   -Ők is féltettek.

   -Tudom - mosolyogtam, majd odamentem Lilláékhoz.

   -Hihetetlen vagy - ölelt át Péter.

   -Inkább kitartó - fontam köré a karjaim, és a mellkasára hajtottam a fejem.

   -Büszke vagyok rád, és örülök, hogy minden rendben van veled - mosolyodott el, majd eltolt magától, és utat engedett Lillának.

   -Annyira féltem - borult sírva a nyakamba.

   -Én is. Én is - suttogtam, majd elhúzódtam tőle, és átöleltem Áront is.

   -Köszönöm - suttogtam.

   -Örülök, hogy tudtam segíteni - paskolta meg a vállam. Elengedtem, majd  Andrew mellé léptem. - Ő itt Andrew. Ő mentett meg - mutattam nekik be. Márk odalépett hozzá, és kézfogás helyett átölelte, és megköszönte neki, hogy kijuttattot abból a szörnyűségből. Én közben beleültem a székembe, amit Márkék hoztak, mert iszonyatosan fájt már a lábam.

   -Márk ! - szóltam hozzá, mire egyből ott-termett mellettem. - Hazamehetnénk ?

   -Persze - bólintott, majd odament a rendőrhöz, lefixálták a dátumot, hogy mikor kerül sor a kihallgatásra, majd megindultunk haza.

   -Hogy van a sebed ? - kérdeztem, miután beszálltunk a kocsiba.

   -Jól. Már kezd leválni a var. És hogy van a lábad ? - tette rá a kezét a combomra. És végre érzem a kezét a bőrömön, ami miatt melegség fut végig a testemen.

   -Fáj, de végre érzem az érintésed - tettem a kezem a kezére. Egy pillanatra elszakította a tekintetét az útról, és csókot lehelt az ujjaimra.

   -Nekem ez még mindig olyan hihetetlen - dőlt előre Péter. - Hallottam már olyanokról, akik felálltak, de még soha nem láttam a saját szememmel.

   -Én sem tudom, hogy mi történt. Egyszerűen egyik napról a másikra érezni kezdtem, majd állni tudtam, végül teljesen természetesen lépéseket tettem.

   -És nagyon fáj ?

   -Most igen. De ma rengeteget sétáltam. Megerőltettem. Gyönge még, de majd idővel jobb lesz - mosolyogtam. Márk megállt a ház előtt, amiben idegen emberek szaladgáltak. A látványtól halálra rémültem.

   -Nyugi bébi - paskolta meg a combom - csak riasztót, és biztonsági kamerákat szerelnek be - magyarázta meg, mire megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt. - Nemsokára végeznek. Már pakolnak össze.

   -Még öt perc - mondta a munkás.

   -Rendben - intett neki Márk. - Azt megvárjuk - ölelte át a vállam.

   -Annyira hiányoztatok - fordultam hátra, hogy a többieket is lássam.

   -De mesélj ! Milyen szörnyűségeket tettek veled ? - mondta Áron.

   -Minden délelőtt bejött a pasi, és folyamatosan információt akart kiszedni belőlem a cégről, de nem értette meg, hogy semmit sem tudok. Olyankor volt, hogy pofont kaptam - meséltem, mire Márk izmai megfeszültek - De semmi durvább nem volt - nyugtattam meg. - Napi egyszer kaptam kaját, este. Egy szelet száraz kenyeret, mellé pedig vizet. De tegnap este Andrew hozott csülköt - nevettem fel, Márk pedig puszit nyomott a halántékomra. - Aztán pedig ma reggel lövöldözésre ébredtem. Andrew pedig kinyitotta az ajtómat, kijuttatott az épületből és aztán a rendőrségre jöttünk.

   -A lényeg, hogy most már minden rendben van - mondta Áron. - És most már bemehetünk - nyitotta ki az ajtót. A munkások már elmentek, úgy hogy nyugodtan léptünk be a házba. Márkkal sétáltunk elől, kéz a kézben, és amikor beértünk elakadt a lélegzetem. Egy óriási, hófehér versenyzongora állt a szoba közepén.

   -Boldog szülinapot bébi - ölelt át Márk, majd megcsókolt.

   -Utállak - töröltem le egy kibuggyanó könnycseppet nevetve, amikor feleszméltem a sokkból.

   -Én is - mosolygott. - Játszhatsz rajta, amint letusolsz, és átöltözöl. Kellemes, rózsaillatod van.

   -Ha ha. Nagyon vicces vagy - csaptam rá játékosan a karjára, majd bementem a fürdőbe, és vagy fél órán keresztül áztattam magam. Miután kikászálódtam a kádból felvettem egy rövidnadrágot, meg egy pólót, megfésültem a hajam, majd kimentem a nappaliba, és lehuppantam Márk mellé, a kanapéra. Átkarolta a vállam, majd belepuszilt a hajamba.

   -Sokkal jobb - szívta be a levendulás samponom illatát. Felhúztam a lábaim magam alá, a fejem pedig Márk mellkasára hajtottam. - Szeretnél zongorázni ? - suttogta a fülembe.

   -Mindjárt - mondtam, majd átkaroltam a derekát, és még jobban belevesztem az ölelésébe. Miközben a hajam simogatta, én a szíve dobogását hallgattam. A világ leggyönyörűbb hangja.

   -Hallod, kis virtuóz ! - jött be a nappaliba Áron, mire felemeltem a fejem Márk mellkasáról. - Nem akarsz játszani valamit ? - kérdezte.

   -De. Szívesen - bólintottam, majd odasétáltam a hangszerhez.

Sétáltam !

Még mindig hihetetlen.

Megsimítottam, majd felnyitottam a tetejét, leültem a székre, és elkezdtem játszani a Hungarian Rapsodyt. Sokkal jobb hangja van, mint a pianinonak. Sokkal jobb rajta játszani. Sokkal szebb. És sokkal értékesebb. Miután lejátszottam a darabot hangos ovációban törtek ki.

   -Köszönöm - mondtam elérzékenyülve.

   -Most már nem kis virtuóz vagy, hanem nagy virtuóz - mondta Áron büszkén, majd pacsira tartotta a kezét. Nevetve belecsaptam, majd felálltam és visszaültünk a kanapéra. Márk lehuppant mellém, majd az ölébe vont, és átkarolta a derekam. Csöngettek, és Péter úgy pattant fel, mintha puskából lőtték volna ki. Egész testemben magfeszültem, mire Márk megsimogatta a hátam.

  -Csak a pizza érkezett meg - mondta.

   -Imádlak benneteket - mosolyodtam el.

   -Mi is szeretünk - vont magához. - De én szeretlek a legjobban - suttogta a fülembe, majd megcsókolt. Péter lerakta a dohányzóasztalra a pizzát, és mindannyian nekiestünk. - Egyél nyugodtan. Nagyon le vagy fogyva - mondta Márk, mire tettetett haraggal néztem rá. - De még mindig gyönyörű vagy - adott puszit a homlokomra, mire mosolyra húzódott a szám, majd önkéntelenül is ásítottam egyet. - Gyere. Lefekszünk aludni - állt fel velem Márk.

   -Nem vagyok fáradt - ellenkeztem.

   -Persze. Látom - bólintott, majd továbbhaladt a háló felé. Gyengéden lerakott az ágyra, majd becsukta az ajtót és befeküdt mellém.

   -Annyira hiányoztál - bújtam hozzá.

   -Te is bébi. Te is - suttogta, és körém fonta a karjait. Felnéztem rá, mire ő elmosolyodott, majd megcsókolt. Beletűrtam a hajába, mire felémkerekedett. Ez a csók más volt mint az eddigiek. Vad és követelődző. Ráharaptam az alsó ajkára, mire halk nyögést hallatott. Megkerestem a pólója alját, és leráncigáltam róla. Csak annyira szakadt el az ajkamtól, hogy át tudjam húzni a fején a ruhadarabot. Megsimította az arcom, rámvigyorgott, majd újra birtokba vette az ajkaim. Közben lefejtette rólam a felsőm, majd kikapcsolta a melltartóm. Csókjaival megindult lefelé, a nyakam mentén. A puha bőrnél elidőzött egy kicsit, megszívogatta, majd haladt tovább és a mellem kezdte kényeztetni. Beletúrtam a hajába, és a fejét kezdtem simogatni, miközben számomra teljesen idegen reakció játszódott le a testemben. Márk lefelé haladt a csókjaival, míg a nadrágom derekához nem ért. Felnézett rám, mintha csak engedélyt kérne. A szemeiből csak úgy sugárzott a szerelem, és a vágy. Aprót bólintottam mire ő elvigyorodott, és levette a nadrágom a bugyimmal együtt. Csókokkal borította a combom, és egyre közelített az érzékeny pontomhoz. Szétvet a vágy. A testem és a lelkem is egyre jobban kívánja őt. Belemarkoltam a lepedőbe, amikor a szája a csiklómhoz ért. Hosszú pillái alól felnézett rám, majd az ujjaival masszírozni kezdett. Néma sikoly szakadt ki belőlem, a hátam pedig ívbe feszült. Márk a szájával újra a mellem kezdte kényeztetni, miközben ujjai továbbra is mozogtak bennem. Odahajolt a fülemhez, csókokat lehelt a mögötte lévő bőrfelületre, közben pedig szerelmes szavakat suttogott. A testem hullámozni,kezdett, a látásom elhomályosult amikor eljutottam a csúcsra. Leejtettem a kezeim a matracra, és mélyeket lélegeztem.

   -Még nem végeztünk bébi - lehelt egy gyors csókot az ajkaimra Márk, majd a fejem mellett lévő éjjeliszekrényből elővett egy óvszert. Kigomboltam a gombját, majd lehúztam a nadrágját. A fogával kinyitotta a zacskót, majd felgörgette tekintélyes férfiasságára a gumit. - Gyengéd leszek. De szólj ha fáj - suttogta a fülembe, mire bólintottam és beleharaptam az ajkamba. Lassan leengedte rám a csípőjét, és éreztem, ahogy megtölt. Gyengéden mozogni kezdett bennem, és a fájdalom helyét teljesen más, sokkal édesebb érzés vette át. Felnyögtem, mire Márk elmosolyodott, és birtokba vette a szám. Ritmusosan mozgott, én pedig köré fontam a lábaim, hogy még mélyebben érezhessem magamban. Márk újra a nyakam kezdte csókolgatni, a kezével pedig a mellem simogatta. Átöleltem a hátat, és a kezem alatt éreztem minden egyes izmának rezdülését. Hogy együtt mozogunk. Hogy összeforr mint a testünk, mint a lelkünk. Hogy a fülem rágcsálja, közben pedig egyre csak szerelmes szavakat morog. Hogy beletúrok a hajába, mire halk nyögést hallat. Hogy a bőrünk összeér. Hogy érzem a teste melegét, és a szíve heves dobogását. Hogy tart, és vigyáz rám, akár csak egy porcelánbabára. Hogy gyengéden végigsimít az arcélemen. Hogy a nyakam csókolja. Hogy a nyelvünk táncot jár. Hogy az ajkamra harap. Hogy szeret.

   -Annyira szeretlek - morogta a fülembe, amikor mindketten a csúcsra jutottunk. Márk teljes testsúlyával rámfeküdt, én pedig a haját simogattam.

   -Én is szeretlek - pusziltam meg a fejét. Pár percen keresztül csak feküdt rajtam, lélegzetünk lassan lecsillapodott, miközben Márk körkörösen simogatta a karom.

   -Fájdalmat okoztam ? - feküdt vissza mellém.

   -Nem - tettem a fejem a mellkasára, és apró köröket írtam a kockás hasára.

   -Szeretlek bébi. Mindennél jobban - puszilt bele a hajamba.

   -Én is szeretlek - csókoltam meg a mellkasát, majd lecsuktam a szemem, és a világ legszebb hangjára aludtam el: a szerelmem szívdobogására.