-Van egy lányom - ült le a székre. - Imád balettozni, és maga a példaképe. Ugyan a volt feleségemmel él, még sem lennék képes arra, hogy bántsam magát, ez által a lányomat - meséli. - Lehet, hogy öncélból, de segíteni akarok magának. Akkor lehet, hogy a lányom büszke lenne rám, a feleségem pedig megengedné, hogy találkozzak vele. Én soha nem akartam rosszfiú lenni, de kellett a pénz - vonta meg a vállát.

   -Sajnálom - mondtam szipogva.

   -Semmi baj. Szóval segítek magának kijutni. Ha megadja valamelyik hozzátartozójának az elérhetőségét, akkor fel tudnám őket keresni. És végre feladhatnám Jacket, és börtönbe kerülhetne - nem tudom miért, de hiszek neki. Talán mert látom a szemében a fájdalmat, a szeretetet a lánya iránt, és látom rajta, hogy őszinte. Az ilyet látni szokta az ember. Nem ? Lediktáltam neki Márk és Péter számát is, ha Márk esetleg óvatosságból nem venné fel.

   -Nincsenek otthon, úgy hogy kérje el a címüket. Mivel nem hiszem, hogy hinnének magának, mondja azt, hogy fáj a lábam. Akkor talán elhiszik, hogy valóban segíteni akar. És nagyon ajánlom, hogy ne húzzon csőbe. Túl sokat veszítettem már életem során.

   -Nem foglak. Esküszöm - tette a szívére a kezét - És hogy ezt bebizonyítsam, éjjel én vagyok az ügyeletes. Hozok valami normális kaját, mert brutálisan le van fogyva - húzta el a száját.

   -Köszi a bókot - nevettem. - De egy jó kis csülök nem esne rosszul - mondtam, mire felvonta a szemöldökét. - Nem vicceltem. Szeretem a csülköt - mosolyodtam el.

   -Rendben. Akkor este csülközünk - mondta, majd fogta a tálcám, és kiment. Ledőltem az ágyra, és a képernyőn bámultam a rendőrökkel körülvett házat. A kocsik kezdenek már elszállingózni onnan. Már csak négy rendőr és két kocsi maradt. Gondolom azt hiszik, hogy már nem történhet semmi. Pedig dehogy nem.

   -Tiszta a terep - jeleltem. Kapcsoljátok be a kamerát ! Mesélnem kell valamit.

Pár percig vártam, majd a képernyőn megjelent az ötödik képkocka, és nyolc szempár vizslatott. - Az előtt kaptam vacsorát, és azt mondta az ember, aki hozta be, hogy segít nekem kiszabadulni - meséltem. Péter közben fordított.

   -Honnan tudod, hogy igazat mond ? - kérdezte Péter.

   -Láttam rajta, hogy őszinte. Mesélt a lányáról, aki az exfeleségénél van. Mondta, hogy én vagyok neki a példaképe, és avval szeretné elérni, hogy a lány büszke legyen rá, hogy megment engem. Valamint avval akarja igazolni, hogy tényleg segít, hogy este hoz nekem csülköt - mondtam, mire Márk felnevetett. - Fel fogja hívni valamelyikőtöket. Avval fogja igazoltatni magát, hogy azt mondja majd, hogy fáj a lábam. Apropó ! Láttátok, hogy álltam ? - kérdeztem, és miután Péter fordított, Márk szemében büszkeség csillogott, és bólintott.

  -Azt mondja, hogy büszke rá, és hogy szeret. Meg hogy nálad erősebb, és kitartóbb nővel még nem találkozott - jelelte Péter Márk szavait.

   -Én is szeretem, és ő a legjobb dolog, ami történhetett velem. Szeretlek mindannyiótokat, és sajnálom, hogy ilyen szörnyűségeken kell keresztülmennetek. Most viszont muszáj aludnom, mert eszméletlenül fáradt vagyok. Jó éjszakát - jeleltem, majd dobtam nekik egy csókot. Ledőltem az ágyra, és gondoltam pihenek addig, míg nem jön a pasi a kajámmal.

*  *  *

   -Bella - hallottam egy idegen hangot, mire egyből kipattant a szemem, és ütésre emeltem a kezem - Hej hej ! Nyugodtan ! Csak én vagyok. Hoztam a kaját - emelte fel a zacskót, mire én leengedtem a kezem.

   -Ne haragudjon - húztam el a szám. - Csak megijedtem.

   -Semmi gond - ült le mellém. - Tessék. Jó étvágyat - nyújtotta át a zacskót. Válaszul megkordult a gyomrom, mire felnevetett. - Annyira sajnálom, hogy ezen keresztül kell menned.

   -Én is - bólintottam, majd falatozni kezdtem. - Milyen nap van ? - kérdeztem.

   -Július 14. szerda. Miért ? - harapott bele ő is a húsba.

   -Holnap lesz a szülinapom - vontam meg szomorúan a vállam. Most először ünnepelhettem volna meg azoknak az embereknek a köreiben, akiket szeretek.

   -Szerzek tortát - mondta.

   -Nem kell. Apropó ! Szabad megkérdeznem, hogy a lánya honnan ismer ? Elvégre nem hinném, hogy Angliában tudnának rólam.

   -A volt feleségem magyar - vonta meg a vállát. - Ő is balettozott, de csak hobbi szinten. Valamint ő is nagy rajongód - mesélte.

   -Elnézést. Szabad megkérdeznem, hogy hogy hívják a feleségét ? - kérdeztem, mert nagyon ismerős ez a történet.

   -Biankának - mondta, mire a szám elé kaptam a kezem meglepettségemben.

   -A Pedagógia Egyetemen dolgozik ? - kérdeztem az ujjaim harapdálva.

   -Igen. Azt hiszem - mondta zavartan. - Ismered ? - vonta fel a szemöldökét, én pedig bólintottam.

   -Illetve egyszer találkoztunk, amikor mentem be az egyetemre - motyogtam. - Várj - tartottam fel a mutatóujjam, majd a kamera felé fordultam - Kapcsoljátok be a kamerát - jeleltem.

   -Mit csinálsz ? - nézett rám értetlenül, mire én ránéztem a vállam felett.

   -Meghecceltük a rendszert, és a bátyám rácsatlakozott erre a kamerára, ami előtte nem működött - magyaráztam, majd a tévé felé fordultam, ahol Márk és Péter jelentek meg.

   -Péter fordíts ! Márk ! Emlékszel arra nőre, akivel az egyetemen találkoztunk ? - miután Péter tolmácsolt Márk bólintott - Ő itt a volt férje - böktem a fejemmel a mellettem ülő pasi felé, mire Márk elmosolyodott. Mostmár ő is látja, hogy van remény. Hogy kijuthatok.

   -Azt mondja, hogy kicsi a világ.

   -Kicsi ám - helyeseltem. - Aludjatok. Mostmár minden rendben lesz - jeleltem, Péter pedig bólintott és kikapcsolta a kamerát. Mellettem… öm. Nem tudom a nevét.

   -Ne haragudj. De hogy hívnak ?

   -Andrew - mondta.

   -Andrew. Lennél olyan kedves, hogy segítesz nekem ?

   -Persze. Miben ?

   -Állj elém, és nyújtsd ki a karod, hogy annak segítségével felálljak. Aztán megpróbálok járni.

   -Rendben - mondta, majd felpattant. Belekapaszkodtam a karjába, felhúztam magam és megálltam.

Állok !

Állok a lábamon !

Azta !

   -Most rá kéne venni a lábaim, hogy tegyenek meg pár lépést - haraptam az ajkamba, mert erős fájdalom futott végig a gerincem mentén

   -Próbálj először csak csoszogni - mondta, én pedig minden erőmmel toltam előre a lábam. És megmozdult.

   -Istenem ! Láttad ezt ? Megmozdult a lábam !

   -Igen láttam. De most a másikat is - utasított. Én pedig a másik lábam is előrébbcsúsztattam.

   -Jó jó ! Álljunk meg egy kicsit. Fáj már - mondtam, majd lehuppantan az ágyra.

   -Ügyes vagy - paskolta meg a vállam.

   -Köszönöm - mosolyodtam el halványan.

   -Holnap reggel beszélek a barátoddal - mondja. - Nagyon aranyosnak tűnik - teszi hozzá, mire elmosolyodom.

   -Igen. Az. Kedves, és önzetlen.

   -Nem csoda, hogy őt választotta Evan. Jack borzalmas igazgató lenne. Mindenki utálná, és csak tönkremenne a cég. Márk szerethetőnek tűnik. És a munkásoknak ez sokat számít.

   -Igen. A legtöbb alkalmazott szereti őt. És nagyon szeretem benne azt, hogy nem a pénzért csinálja. Továbbra is szerényen él. Nem vett egyből nagy villát, vagy barmi ilyesmi. Szereti a munkáját.

   -Ezt öröm hallani - bólintott mosolyogva.

   -És te mit dolgoztál mielőtt rosszfiú lettél volna ? - kérdeztem

   -Volt egy kávézónk a feleségemmel Magyar országon. De be kellett zárni, mert az államnak nem tetszett néhány dolog. Azt mondták, hogy nem felel meg sokminden a törvénynek. Aztán a feleségem megharagudott rám, mert nem kerestem új munkát. Mondtam neki, hogy visszajövök Londonba, és megpróbálok itt állást keresni. Ez nem tetszett neki annyira, de végül belement. Itt Londonba autó szerelőként dolgoztam egy ideig, és Biankáék is kijöttek utánam. De aztán megtalált Jack, és örült nagy pénzt ajánlt fel. Én meg úgy éreztem, hogy szükségem van rá, hogy megadhassam nekik azt, amire szükségük van. Így titokban elkezdtem Jacknek dolgozni. Egy idő után erre persze rájött Bianka, és azonnal elvált, és visszaköltözött Magyar országra.

   -Próbáltad elmagyarázni neki ?

   -Igen. De nem hallgatott meg. Azt mondta, hogy képtelen együtt élni egy gyilkossal. Pedig soha életemben nem gyilkoltam még, és nem is áll szándékomban - mondta szomorúan, majd letörölt egy könnycseppet a szeme sarkából.

   -És ha újra megpróbálnád ? Elmondanád neki, az igazat és hogy mit érzel.

   -Azt szeretném. De előbb megmentelek téged. Emígy, hogy van ?

   -Az alapján, amit a találkozásunk során láttam, jól. És nagyon csinos.

   -Igen. Bianka gyönyörű - suttogta maga elé, majd megrázta a fejét. - Na de hagylak aludni. Holnap talán minden megoldódik - állt fel. Összeszedte a maradék kaját, majd kiment. Én pedig lefeküdtem aludni, és újra a rétről álmodtam.

________________________
___________

Sziasztok drágáim. Íme az új rész. Ne haragudjatok, hogy eddig elmaradtam, de el voltam havazva a suli miatt. Most már viszont nemsokára szünet. Úgy hogy remelem, rendszeresen fogok tudni új fejezetet hozni 💕