Hangokat hallok. Furcsa, nem megszokott hangokat. Csörömpölés, dulakodás talán. Egyből kipattan a szemem, és Márk után kutatok. De nem találom. Nincs az ágyban. Pánikolva beleültem a székembe, és kigurultam a fürdőbe. Ott sem találtam. Egyre hangosabbak a hangok. És egyre jobban megijedek. Halkan, nagyon óvatosan közelítek a nappali felé. A hangok kiélesednek, és tökéletesen hallom már. Verekedés. Útközben felveszem a konyhában a legközelebbi tárgyat, ami szerencsétlenségemre egy serpenyő, és úgy haladok tovább. Kiérek a nappaliba, és egy teljesen feketébe öltözött embert valamint Márkot találom ott, ahogy a földön hemperegve verekszenek. Nem hiszek a szememnek ! Ez az ember betört a lakásunkba ? És mit akar ? Márk volt alul, és a férfi kíméletlenül ütötte az arcát. Két ütés között, Márk felémnézett, és halálos félelmet láttam az arcán. A mozdulatot az ember is észrevehette, mivel abbahagyta a püfölést és felém fordította a fejét. Mocskosan elvigyorodott, majd felkelt a földről és felémsétált. Eközben megpillantottam egy véres kést a kezében, Márk pedig az oldalát szorította.

   -Nocsak nocsak - kezdte angolul.

   -Mit akar ? - kérdeztem halálra rémülten.

   -London leggazdagabb emberének van egy béna pipije.

   -Minek nevezte ? - ugrott neki Márk, mire az ember egy jól irányzott mozdulattal arconütötte, Márk pedig a padlóra rogyott és eleredt az orra vére is. Ijedtemben felsikítottam, mire Péter rontott ki a szobából, rémült arccal.

   -Mi a franc folyik itt ? - értetlenkedett az ismeretlen ember. Péter attól függetlenül, hogy egy szavát nem értette az embernek, és semmit sem látott az előbb történtekből, észrevette a földön fekvő Márkot, vérző oldallal és orral, egyből nekirontott a férfinak, én pedig nagyon gyorsan odagurultam Márkhoz, levettem a pólóm, és az orrához szorítottam, kezem pedig az oldalára raktam, hogy ott is el tudjam fojtani a vérzést.

   -Márk ! Márk szólalj meg. Könyörgöm szólalj meg - kérleltem a könnyeimmel küszködve. Eközben Péter folyamatosan ütötte a férfit, és szidta mindenkijét. Lilla is felriadt, és álmosan, a szemét dörgölve botorkált ki a nappaliba. Ám amikor észrevette, hogy Márk a földön fekszik, én mellette ülök, és próbálom elállítani a vérzését, Péter pedig egy teljesen idegennel verekszik egyből kipattant a szeme.

   -Ki a faszom engedte meg, hogy hozzáérj a pasimhoz, és a legjobbarátnőm pasijához te szerencsétlen nyomorék ? - kiabált. Péterék egy pillanatra abbahagyták a verekedést, az idegen pasi értetlenül nézett rá, hiszen semmit sem értett abból, amit Lilla mondott, Péter pedig egy „Ez az én barátnőm” mosollyal ajándékozta meg Lillát, majd újra behúzott az idegennek. Lilla felkapta a serpenyőt mellőlem, odarohant az ember mögé, és akkorát vágott a fejére, hogy egyből összeesett. Péter kifulladva átlépte a pasit, és adott egy csókott Lillának.

   -Hahó ! - integettem, jelezve hogy figyeljenek rám. - Ez mind szép és jó - mondtam a könnyeimet letörölve. - De Márk még mindig nem válaszol, és ömlik a vér az orrából meg az oldalából. Hívjatok már mentőt ! - váltottam át hisztérikus hangnembe. - És a rendőröket is. Lilla elszaladt a telefonért, Péter pedig odajött, és segített ápolni Márkot. Meghúzta a füle mögött lévő hajszálakat, és megnyomkodta a körömágyait.

   -Mi a francot csinálsz ? - kérdeztem tőle.

   -Megnézem a fájdalompontjait. Ha az embert eszméletlen ez az első amit ellenőrizni kell. Van rá esély, hogy a fájdalom miatt felkel, vagy csak legalább a megrebben a szeme - magyarázta.

   -De ő nem nyitotta ki ! - üvöltöztem.

   -Bella - kezdte orvoshoz méltó, nyugodt hangon. - Minden rendben lesz. Márk beverhette a fejét, és enyhe agyrászkódása lehet. Nemsokára kiér a mentő, elállítja az vérzést, elküldik koponyavizsgálatra és összevarják a kés okozta sebet. Nem hiszem, hogy nagy fejsérülése lenne neki, de fő a biztonság - magyarázta, mire megnyugodtam egy kicsit. De csak egy kicsit. Aztán eszembejutott, hogy Lilla nem tud angolul.

   -Basszus Lilla !

   -Mi van vele ? - kérdezte rémülten Péter.

   -Nem tud angolul - pánikoltam.

   -Ne félj. Tud latinul. Minden egészégügyben dolgozónak kell tudnia latinul. Megértik.

   -Rögtön jönnek - futott be Lilla.

   -Köszönöm - mondtam hálásan.

   -A rendőrség viszont nem tud latiul, úgy hogy őket te hívd fel - adta a kezembe a telefon. Elvettem tőle és tárcsáztam a rendőrséget. Bejelentettem, hogy rablás, emberrablási kísérlet, vagy gyilkossági kísérlet történt, és lediktáltam a lakcímet. Megnyugtattak, hogy pár perc és ittvannak, majd leraktam a telefont.

   -Kötözzétek meg ezt a szerencsétlent - biccentettem a földön fekvő pasi felé.

Péter hozott egy széket, meg ragasztószalagot, és hozzáragasztotta a székhez az embert, majd levette a maszkot a fejéről. Fogalmam sincs, hogy ki lehet. Visszafordultam Márkhoz. Kezd enyhülni a vérzés, az orra viszont csúnyán dagad, és kékül. Az oldalából továbbra is szépen folyik a vér, és kezd átázni az a kendő, amit Péter adott, hogy szorítsak hozzá. Meghallottuk a szirénákat, mire Péter odapattant az ajtóhoz, és kinyitotta a mentősöknek. Jó pár ember özönlött be a házba, és egyből Márkoz, valamint az idegenhez futottak.

   -Mi történt ? - tudakolta tőlem az egyik, mire elmeséltem mindent. Látta Péteren is az apróbb sebhelyeket, amiket a férfi ökle okozott, így odautasított egy embert hozzá is. Péterék latinul komunikáltak, én viszont angolul. Megérkeztek a rendőrök is, akik szintén kérdeztek tőlem pár kérdést, majd mondták, hogy részletes kihallgatás akkor lesz, amikor mind a ketten felépülnek. Addig is szétnéznek a házban, mi pedig menjünk be a mentőbe. A rendőrtiszt segítőkészen beleültetett a székembe, és kitolt a mentőkocsihoz, majd beletett. Betolták mellém Márkot, és a pasit, majd beült Péter és Lilla is, mondván hogy orvosjelőltek, és legalább gyakorlatozhatnak. Villámgyorsan odaértünk a kórházba, és Márkot egyből vitték a sürgősségire, hogy elállítsák a vérzését. Amikor kiszálltam az autóból újságosok, riporterek, és bloggerek vettek körbe, kattogtatták a gépeiket, és kérdéseket kiabáltak felém. Elnézést kértem tőlük, és próbáltam utat törni magamnak.

   -Húzzanak már innen - tört utat magának Lilla - Nem látják, hogy halálra van rémülve ?! - üvöltött, mire az emberek értetlenül néztek rá. Még fényképezni is elfelejtettek. Nem sok ember nézné ki ebből az ártatlannak tűnő lányból, hogy ilyen csípős nyelvű, és határozott tud lenni. - Nem hallották ? - ordított tovább magyarul, amit az emberek nem nagyon értettek, de Lilla taszított egyet rajtuk, majd betolt a váróba. Péter Márkkal együtt bement a sürgősségire, mert az orvosok nyílván látták rajta, hogy valami köze van a szakmához.

   -Ne félj. Minden rendben lesz - mondta Lilla, majd rámterített egy pokrócot, amit a nővér adott neki, hiszen egy szál sportmelltartóban voltam.

   -Jézusom. Ezek a képek nem kerülhetkek ki - fogtam a fejem.

   -Akarod, hogy megfenyegessem őket, és letöröljem a képeket ?

   -Nem. Úgy sem sikerülne, meg avval csak még rosszabbat tennénk.

   -Nézd csak. Már van kint cikk - böngészett a telefonján.

   -Add ide - vettem ki a készüléket a kézéből.

Pósa Márk, London legújabb, és legnagyobb milliomosa kórházba került !

Fél órája szállítottak kórházba, eszméletlenül Pósa Márkot. Eszméletvesztésének okát nem tudtuk meg, pedig próbáltunk információt kérni azoktól az emberektől, akik Márkkal együtt, egy mentőautóval érkeztek. Feltételezzük, hogy valamelyik hölgy a kettő közül (csatoltunk képet) Márk barátnője lehet. Az egyik hölgy, mozgássérült, valamint hiányos öltözetben érkezett, és nem válaszolt egyetlen kérdésünkre sem. A másik hölgy durván viselkedett, lökdösődött és kiabált az emberekkel. Amint tudunk információkat, közöljük önökkel. Minden esetre Márk nagyon szép barátokat szedett össze. Az egyik béna, a másik pszichopata. Valamint két férfi is érkezett velük, az egyik szintén eszméletlenül. Az ő kilétükről nem tudunk semmit.

A cikk alá valóban csatoltak egy fotót. Lilla épp taszít egyet az embereken, én pedig egy szál melltartóban próbálok utattörni magamnak a székemmel. Csodálatos.

   -Mi az, hogy pszichopata ? - értetlenkedett Lilla. - Ha az ember meg tudja védeni magát, és kimondja a véleményét, attól még nem pszichopata te seggfej blogger.

   -Mindig ferdítenek. Ezt meg kell szoknom. Ahogy azt is, hogy rengeteg cikk fog rólam szólni, amint hivatalosan felvállaljuk,  hogy Márk barátnője vagyok.

   -De ez nem normális.

   -Nem. Nem az. De együtt jár evvel. Márkot rengetegen ismerik. És rengeteg rosszakarója van. Ki tudja, hogy ez a pasi is mit akart vele tenni. Bele sem merek gondolni - töröltem le egy könnycseppet.

   -Héj - karolt át Lilla. - Nem lényeg, hogy mit akart. A lényeg, hogy minden rendben van.

   -Nem nincs. Márk eszméletlen ! Ki tudja mennyi vért vesztett !

   -Rendbe fog jönni - mondta, majd egy orvos jött ki a váróba.

   -Túl sok vért vesztett - mondta.

   -Jézusom - temettem az arcom a kezembe.

   -És az a probléma, hogy 0- a vércsoporja, amit per pillanat nem tudunk neki adni.

   -Mi az, hogy nem tudnak neki adni ? Milyen kórház ez ? - keltem ki magamból.

   -Mit mond ? - kérdezi Lilla.

   -Sok vért vesztett, de nem tudnak neki vért adni, mert 0- a vércsopotja.

   -Nekem is - mondta Lilla.

   -Komolyan ? - kérdeztem, és végre újra láttam reményt.

   -Igen - bólintott. Én gyorsan fordítottam az orvosnak, aki bólintott, és elvitte Lillát, hogy vért vegyenek tőle. Csak sikerüljön. Könyörgöm élje túl ! Újra eleredtek a könnyeim, és ráhajtottam a fejem az előttem lévő asztalra. Fogalmam sincs, hogy mennyi idő múlva, de valaki simogatni kezdte a hátam. Felnéztem, és Péter volt az.

   -Mit mondanak ? - szipogtam.

   -Beadták neki a vért, és úgy néz ki, hogy befogadta. Viszont még mindig eszméletlen. Volt koponyaröngenen. Az eredmény azt mutatta amire gondoltam. Enyhe agyrászkódás, tehát több mint valószínű, hogy pár óra múlva felkel. A sebét pedig összevarták.

   -Bemehetek hozzá ? - kérdeztem.

   -Be - bólintott, majd betolt Márk szobájába. Lélegeztetőgépre van kötve, a vénáján keresztül tápvizet kap, és monoton hangú gépek figyelik a szívverését.

   -Tegyél fel az ágyra - kértem Pétert.

   -Nem szabad - mondta.

   -Nem érdekel - vágtam rá, mire bólintott, és odafektetett Márk mellé. Átkaroltam, és rákulcsoltam az ujjaim az övéire.

   -Itthagylak benneteket - mondta Péter, és becsukta az ajtót.

   -Meg fogsz gyógyulni. Minden rendben lesz. Ígérem - suttogtam Márknak, majd hajnal lévén elnyomott az álom.