Az elmúlt egy hétben nem túl sok dolog történt velem. Nagyon ritkán beszélgettem Márkkal. Volt hogy anyu eljött hozzám, Péter is meglátogatott, Lillával elmentünk egyik nap sétálni. Valamint Áron is volt párszor nálam, és tartott zongoraórát. Rengeteget gyakoroltam, és egyre jobb és jobb lettem. Számomra is hihetetlen volt, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen jóvá váltam. Nem telt el egyetlen nap sem anélkül, hogy le nem ültem volna a zongora elé, és nem gyakoroltam volna.

Épp a reggeli kávém ittam, és még félkómás voltam, amikor e-mailt kaptam. Mosolyra húzódott a szám, mert tudtam, hogy Márk írt. Amikor viszont rápillantottam a kijelzőre konkrétan nem hittem a szememnek.

Címzett: Nyári Izabella

Tárgy: Felvételi

Feladó: Londoni Zeneakadémia

Értesítjük önt, Nyári Izabellát, hogy felvételi vizsgája pozitív, és megkapta az ösztöndíjat is. Szeptember elsejétől várjuk a Londoni Zeneakadémia zongorista szakán. Lakhely biztosítva van. Utazás biztosítva van. Tudunk a balesetéről, így speciális ülőhely van foglalva a számára. Időpontot tetszés szerint választhat, viszont a kollégiumba szeptember elsején költözhet be.

További szép nyarat.

Jason Jacobson

Londoni Zeneakadémia dékánja

Mi a fene ? De hogy ? Én nem... Péter ! Ő vette videóra ahogy játszom. Ő mondta, hogy minden meg fog oldódni. Tárcsáztam is egyből a számát. Még bele sem szólt én rögtön bombázni kezdtem.

-Péter ! Meg tudnád magyarázni, hogy miért kaptam levelet a Londoni Zeneakadémiától, hogy felvettek a zongorista szakra ?

-Hát - kezdte, és kihallottam, hogy vigyorog - Áronnal úgy döntöttünk, hogy egy kicsit segítünk neked. Tudjuk, hogy szereted a zenét, és a zongorát, és hogy tovább akarsz tanulni, úgy hogy Áron beszélt a dékánnal, aki azt mondta, hogy csak egy videóba kerül, amit meg is csináltam. A nevedben elküldtük nekik a felvételt, és azt mondták, hogy egy hét múlva szólnak.

-Álljunk csak meg ! Honnan a fenéből ismered Áront ? - kérdeztem, mert más nem jutott eszembe, viszont ezt a részét a történetnek nem tudtam megfejteni.

-Egy osztályba jártunk középiskolában - magyarázta meg

-Értem - nyögtem ki. Tisztára leblokkolt az agyam.

-Hejj ! Köszönöm vagy valami ? Elvégre megalapoztuk a karriered.

-Jó jó ! Ne haragudj. Csak kicsit sokkolt. Nem tudom, hogy bírni fogom-e. Mármint igen. Imádom a zongorát, csak...

-Félsz ?

-Talán.

-Nem lesz semmi gond. Ott lesz Márk.

-Ő tud róla ?

-Nem. Nem mondtuk el neki, hogy meglephesd - mondta mire mosolyra húzódott a szám.

-Köszönöm.

-Nincs mit hercegnő.

-Azt mondták, hogy bármikor mehetek. Mellékeltek repjegyet, amibe csak a dátumot kell beütni - kezdtem.

-Mikor akarsz indulni ?

-Minél hamarabb - vigyorogtam.

-Írd be a szombatot. Én állom a hotelszobád a hétvégére. Aztán meg majd utánad megyek és keresünk lakást.

-Köszönöm bátyuskám - mondtam hálásan. Nem is tudom mi lenne velem nélküle. Két napot kell kibírnom. Addig pont összepakolok, és elkészülök lelkileg is az útra. Előrángattam a bőröndöm a szekrényem aljából, és elkezdtem kirámolni a szükséges cuccokat. Miután nagyjából összepakoltam, felhívtam anyut, aki sírva fakadt a hír hallatán. Boldog volt, hogy sikerült talpraállnom ekkora kudarc után. Sok szerencsét kívánt, és biztosított róla, hogy kikísér a reptérre. Melegség járt át. Annyira boldog vagyok. Megoldódott minden problémám, úgy hogy szinte a kisujjam sem kellet mozdítanom. Ez azért elég hihetetlen.

-Bella !- hallottam a visító és örömteli hangot. Pár másodperc múlva már a hanghoz tartozó személyt is láttam, bár eddig is tudtam, hogy ki rontott be a házamba.

-Lilla - mosolyogtam rá, ő pedig odarohant, és jó szorosan átölelt.

-Annyira örülök. Gratulálok ! Nagyon ügyes vagy. Londoni Zeneakadémia. Úr Isten. Oda csak a profik kapnak helyet - hadarta.

-Lassan a testtel. Először is köszönöm - mondtam mosolyogva - Másodszor: nem vagyok profi. Harmadszor: annyira izgulok ! - sikítottam.

-Ne legyél már szerény. Van már terved ? - vigyorgott eszelősen.

-Mivel kapcsolatban ?- vontam fel a szemöldököm.

-Márkkal - világosított fel.

-Jaa. Nincs - vallottam be.

-Szuper. Mert nekem van - vigyorgott - Először is a mai napot lazulással fogjuk tölteni. Én állom nyugi. Szóval. Elmegyünk egy szépségszalonba, kényeztetjük magunkat, kipletykáljuk a pasikat, eltervezzük, hogy hogyan leped meg Márkot. Aztán elmegyünk vásárolni, veszünk őrülten sexy rucit neked amit akkor fogsz felvenni, amikor először találkozol Márkkal.

-A sexy ruhán kívül mindenben benne vagyok - nevettem.

-Na jó. Megengedem a kicsit visszafogottabbat - kegyelmezett meg.

-Nagyon halás vagy - mondtam cinikusan.

-Na gyerünk - ragadta meg a kezem.

-Öm Lilla - rántottam vissza - pizsiben vagyok

-Oh. Tényleg. Öltözz fel, én addig keresek valami ehetőt.

-Rosszabb vagy mint Péter.

-Nem is - vigyorgott.

-Addig örülj még nem látszik meg rajtad.

-Hidd el örülök, és amint látod ki is használom - nevette el magát, majd megindult a konyha felé. Kivettem a szekrényemből egy lenge, virágmintás szoknyát, és egy fehér rövidujjút. Feltornáztam magamra a ruhadarabokat, majd egy laza kontyba fogtam a hajam. Kimentem a konyhába, ahol Lilla épp valami csokis kekszet tömött magába.

-Csini vagy - mondta teli szájjal.

-Köszi - mosolyogtam - De azért te sem panaszkodhatsz - néztem végig rajta. Fekete magasderekú rövidnadrágot, és rózsaszín crop topot viselt, amin apró, fekete űrlények, és űrhajók vannak. A lábán fekete magasszárú convers volt, a haját pedig félig feltűzte, a többi viszont göndör fürtökben omlott a hátára. Még mindig irigykedem a hajára. Erről jut eszembe.

-Menjünk el fodrászhoz is. Szeretnék valamit kezdeni evvel az ócska szénakazallal - mutattam a fejemen lévő dologra, amit utáltam.

-Rendben. Rám is rámférne egy hajvágás - fogott a kezébe egy hajtincset, és a végeit tanulmányozta, ami szerinte el van töredezve - Na induljunk - csapta össze két kezét, majd kinyitotta nekem az ajtót. Megindultunk a központ felé. Út közben vettünk egy egy fagyit, és cseverésztünk, de rengeteget. Bementünk a szépségszalonba, ami Lilla szerint a legjobb a városban.

-Brazil gyanta ? - vigyorgott rám.

-Te hülye vagy - nevettem fel - Nem - mondtam határozottan.

-Hát jó - vonta meg a vállát, majd odament a pulthoz - Kettőnknek szeretnék egy egy masszázst, arcpakolást, pedikűrt, manikűrt és kozmetikai arckezelést.

-Rendben - mondta a nő, miközben az ujjai sebesen pötyögtek a billentyüzeten. Miután befejezte a gépelést Lilla kezébe nyomott két köpenyt és egy egy törölközőt.

-Arra van az öltöző - tájékoztatott minket a nő.

-Köszönjük - vigyorgott Lilla, majd elindultunk abba az irányba, amerre a nő mutatott. Gyorsan levetettük a ruháinkat, felkaptuk a köpenyeinket és a törölközőinket, majd megindultunk sorban minden egyes helyre, amit Lilla kért. Ilyen kényeztetésbe még soha nem volt részem. Miközben pedikűröztettünk és koktélt szürcsölgettünk, pont mint a filmekben, Lilla arról kérdezett, hogy hol fogok lakni Londonban.

-Hát azt mondta Péter, hogy a hétvégére foglal nekem hotelszobát, aztán pedig utánam jön, és segít lakást keresni arra a másfél hónapra, ugyanis szeptembertől kollégiumban lakhatok, amit az egyetem biztosít.

-Akadémia - javított ki.

-Részlet kérdés - mosolyogtam.

-Annyira azért nem. Na de részletes beszámolót kérek majd a Márkkal való találkozásodról - vigyorgott.

-Ez természetes - mondtam fülig érő szájjal - Lilla - szólítottam meg, mire rám nézett - Mindent köszönök.

-Ugyan csajszi. Semmiség - legyintett.

-Nem. Tényleg ! Soha nem volt még igazi barátnőm - sütöttem le a szemem.

-Az hogy ? - kerekedett el a szeme.

-Hát tudod három éves korom óta minden pillanatot a balettnek szenteltem. Így nem maradt időm senkire sem.

-És a csoportból ?

-Nekik sem volt idejük, és senkivel sem ápoltam olyan bensőséges viszonyt. A balesetem után pedig senki, még csak rám sem hederintett.

-Szegénykém - biggyesztette le az ajkait, és őszinte együttérzést véltem felfedezni a szemeiben.

-Túléltem - mosolyogtam - És most elmondhatatlanul hálás vagyok annak, hogy vagytok nekem. Te, Áron, Márk, Péter. Nélkületek egy senki lennék.

-Péterrel mindig ilyen jó volt a viszonyotok ? - érdeklődött.

-Igen. Kiskorunktól kezdve nagyon összetartók voltunk, és kiálltunk egymásért. Amikor egyetemre kezdett járni valamivel kevesebbet találkoztunk, de most újra közel kerültünk egymáshoz.

-Mindig is akartam egy testvért, de anyuék azt mondták, hogy én is sok vagyok nekik, nem hogy még egy.

-Tán rosszkislány voltál ? - nevettem.

-Hát soha nem voltam az az egyhelyben ülő típus. Áldandóan locsogtam, pattogtam, pörögtem. Kicsiként sokat hisztiztem - mesélte mosolyogva - Tiniként viszont sokat visszaszájaltam, sokszor kijártam, nem tartottam be a szabályokat. Ma már persze megbántam, hogy így bántam a szüleimmel, akkor viszont eléggé tettem rájuk. Suliban mindig jól teljesítettem, és úgy gondoltam, hogy érjék be ennyivel.

-Hát. Én 13 éves korom óta egyedül élek.

-Ne csináld ! Komolyan - kerekedtek el a szemei.

-Ja. Nem volt valami leányálom az elejében.

-Elhiszem.

-De a legtöbb időmet a stúdióban töltöttem.

-Akkor is. Baromi nehéz lehetett. Nem voltál mérges anyukádra, hogy elköltözött ?

-Elejében igen, viszont örültem, hogy végre talált magának egy normális férfit, és boldogan leélheti az életét. Nem akartam meggátolni a boldogságát.

-Ez kedves volt tőled.

-Köszönöm - mosolyodtam el. Miután minden kezelésen túlestünk, újjászületettnek éreztem magam.

Elmentünk a fodrászszalonba, és azon vacilláltam, hogy mi a fenét kezdjek a hajammal.

-Szerintem fesd be - mondta Lilla, miközben egy magazint lapozgatott, mert voltam előttünk.

-Még soha nem volt festve a hajam.

-Nekem sem. De szerintem neked jól állna, ha világosítanának rajta egy kicsit. Na meg egy kis vágás és fazon átalakítás sem ártana. Mivel szögegyenes a hajad levágathatnád lépcsőzetesre, úgy mint neki - mutatta felém az újságot, és rábökött egy nőre, akinek valóban jól nézett ki a haja.

-Ez tetszik - helyeseltem.

-Szuper - vigyorgott - Én csak egy kicsit vágatok a végéből, pont amennyi csak szükséges. És ha már itt vagyok, akkor ki is vasaltatom, mivel magamnak nem bírom.

-Szerintem nagyon szép, hogy ilyen göndör a hajad - mosolyogtam.

-Én is szeretem, de néha nem árt a kis változás - mondta. Közben elkészültek az előttünk lévők, úgy hogy Lilla arrébb rakta a széket a tükör elől, hogy én oda tudjak gurulni a kocsimmal, ő pedig leült mellém. Elmondtuk a fodrászoknak, hogy milyen frizurát szeretnénk. Lilla elment, hogy megmossák a haját, én pedig kiválasztottam a megfelelő hajfestéket. Lilla pár perc múlva vissza is tért, nekem viszont még mindig azt a fura szagú izét kente a fodrász a fejemre. A másik nő odalépett Lilla mögé, és elkezdte rövidíteni a haját. Nekem egy zacskó szerűséget tett a fejemre, és azt mondta, hogy elszív egy cigit, aztán jön és lemossa a festéket. Addig figyeltem, ahogy Lilla gyönyörű vörös haja csak úgy hullik a földre. A tükörből rámmosolygott, én pedig visszamosolygott rám. A fodrászom néhány perc múlva visszajött és lemosta a hajamról a festéket, majd fogott egy ollót, és elkezdte átformálni a hajam. Miután megszárította nem hittem a szememnek. Teljesen más karaktert adott az arcomnak ez a szín és ez a fazon. Nem lett sokkal világosabb a hajam, csupán egy-két árnyalattal. Rövidebb se lett sokkal, csak más. Sokkal szebb, és rendezettebb. Nem tudtam abbahagyni a vigyorgást, annyira tetszett a végeredmény.

-Az igen csajszi - mondta elismerően Lilla - Ha eddig nem tetszettél volna Márknak, amit erősen kétlek, akkor most tuti biztos, hogy nem fogja tudni elszakítani rólad a tekintetét.

-Azért ne túlozzunk - mondtam nevetve.

-Én soha - vigyorgott.

-Nem mellékesen, neked is nagyon jó lett a frizurád - mosolyogtam. Tökéletesen egyenes volt a haja, és ahogy kiléptünk a szalonból belekapott a szél, és csak úgy repült.

-Köszönöm. És nézd - mondta, majd az ujjaival végigszántott a haján - Végig tudom futtatni az ujjaim a tincsek között - vigyorgott.

-Akkor már ezért megérte.

-Meg hát - nevetett - És most, veszünk valami kaját, majd elmegyünk vásárolni - vigyorgott.

-Rendben - egyeztem bele. A sarkon épp ott volt egy kebabos, úgy hogy megálltunk, és gyorsan megkajáltunk. Majd megcéloztuk a bevásárló központot. Lilla egyből a kedvenc üzletébe rángatott be, majd odavonszolt az egyberuhákhoz. Leakasztott pár darabot, ami megtetszett neki, majd eltolt az öltözőkhöz. Belökött egy fülkébe, és ő is utánamjött. Mind eközben annyit sem tudtam mondani, hogy kakk vagy makk.

-Na. Vedd le szépen a pólód meg a szoknyád, és próbáljuk meg ezeket a csini rucikat - mondta lelkesen. Tettem amit mondott, és először egy tiszta fekete, testhezálló, félvállas ruhát adott rám.

-Ez nem tetszik - húztam el a szám.

-Nekem sem - mondta, majd segített levenni. A következő szintén egy fekete ruha volt, de ennek v-kivágása volt, vastag pántja, és a háta egy óriási körben ki volt vágva. A szoknya része lezserebb volt, de ez sem nyerte el a tetszésünket. Azután egy vertikálisan csíkozott, fekete fehér ruha következett, vastag pánttal, és körszoknyával.

-Talán - mondtam

-Nem. Nem tetszik. Szélesíti a keskeny derekad - kritizálta, majd ezt is levette rólam. A következő, és egyben az utolsó ruha, amit behoztunk máris elnyerte a tetszésem, pedig még fel sem vettem. Testhezálló, tiszta csipke ruha. Burgundi színű, combközépig ér, és a csipke kicsit magasítva van a nyakrésznél. A hátán van egy háromszög alakú kivágás, de nem a melltartórész fölött, hanem alatta. Ez a ruha fenomenális. Imádom.

-Lilla - vigyorogtam - Ez tökéletes.

-Szerintem is - mondta fülig érő szájjal.

-Mennyibe kerül ? - kérdeztem. Amit mondjuk sokkal előbb meg kellett volna kérdeznem, mivel Lilla egy brutálisan magas árat mondott - Nem. Az túl sok. Tedd vissza. Ennyit nem engedhetek meg magamnak - mondtam csalódottan.

-Tőlünk kapod. Pétertől és tőlem. Szülinapodra.

-Honnan tudod, hogy nemsokára itt a szülinapom ?- kérdeztem meglepetten.

-Tudod van egy észbontóan dögös, és kedves pasim, aki nem mellesleg a bátyád. Na ő mondta el - nevetett.

-Esküszöm, az elmúlt két hónapban csak hálálkodtam. Köszönöm. De tényleg - mondtam, majd átöleltem ezt az apró teremtést, akinek óriási szíve van.

-Nagyon szívesen - veregette meg a hátam.

-Meglátogatjuk Pétert ? - kérdeztem.

-Ez nem is kérdés - mondta fülig érő szájjal. Levette rólam a ruhát, majd felsegítette a szoknyám és a pólóm. Kifizette azt a brutális összeget, majd el is indultunk a bátyám háza felé. Nagyon megszerettem Lillát, és hálás vagyok, hogy itt van nekem. Végre van egy barátnőm, aki támogathat, akivel beszélhetek, akivel csajos programokat szervezhetek. Ez az egy dolog hiányzott az életemből, és végre ezt is megkaphattam. Ennél jobb életet nem is kívánhattam volna. A baleset miatt teljesen új életet kellett, hogy kezdjek. De úgy gondolom, hogy ez az élet sokkal, de sokkal jobb, mint amilyen eddig volt. És ez csak még jobb lesz ez után.

-Wohoo. Milyen csinos nőket látnak szemeim - mondta Péter, miután ajtót nyitott nekünk - Szia hercegnőm - ölelt át - Szia szerelmem - köszöntötte csókkal Lillát, aki folyamatosan vigyorgott - Gyertek csak - invitált be minket Péter a házba.

-Tán csak nem főzni próbáltál - húzta fintorra az orrát Lilla, miután beleszagolt a levegőbe.

-De - nevetett Péter.

-Maradj csak a bográcsosnál, meg a rostélyosnál. A többit bízd rám - nyomott egy puszit az arcára, majd kiszaladt a konyhába, mert enyhén füst szag volt a házban.

-Mit akartál csinálni ?- kérdeztem nevetve.

-Levest - röhögött.

-Ilyenkor ? - vontam fel a szemöldököm.

-Miért ne ?- nevetett tovább.

-Javíthatatlan vagy - mosolyodtam el, és én is kimentem a konyhába.

-Kicsim - kiabált ki Lilla - Hogy a fenébe vagy képes odaégetni a levest ?

-Ezt hívják profizmusnak - vigyorgott Péter.

-Nem. Ezt hívják a bénaság tetőfokának - nevette ki Lilla. Megpróbálta felkaparni az odaégetett zöldségeket, de nem járt túl nagy sikerrel, úgy hogy ki kellett dobni a kukába a szénné vált ételt.

-Mindjárt összedobok valamit gyorsan vacsira, addig ti nyugodtan menjetek ki Bellával a nappaliba - mondta Lilla.

-Mi lenne velem nélküled kicsim ? - tette fel a költői kérdést Péter majd megcsókolta Lillát.

-Egyik opció, hogy éhenhalnál a másik, hogy felgyújtanád a házat - nevetett a lány, majd a hűtőhöz lépett, és ehető dolog után kezdett kutatni.

-Bátyus - néztem Péterre - szeretném még egyszer megköszönni.

-Szívesen tettem hercegnő - mondta őszinte mosollyal.

-Annyi mindent tettetek értem az elmúlt időszakban.

-Mert szeretünk.

-Köszönöm. Annyira jól esik. És én is szeretlek titeket. Nagyon - mondtam gombóccal a torkomban, és átöleltem Pétert. Nem akarok sírni. Többet sírtam az elmúlt időszakban, mint egy megtört szívű tini. De pár könnycsepp így is kibuggyant. Gyorsan letöröltem őket majd elhúzódtam Pétertől.

-Holnap elmegyek Áronhoz, és neki is megköszönök mindent. Holnap után pedig hatkor indul a gépem.

-Izgulsz ? - mosolygott.

-Á dehogy. Tisztára nyugodt vagyok... Rohadtul szét vet az ideg - nevettem el magam.

-Nem is lennél te, ha nem lennél ideges.

-Nem is szoktam ideges lenni.

-Honnan. Te vagy a világ legnyugodtabb embere - mondta cinikusan.

-Tényleg nem szoktam ideges lenni - kértem ki magamnak.

-Hát persze - hagyta rám.

-Nemsokára kész a pizza - lépett be Lilla.

-Rendeltél pizzát ? - kérdezte Péter felvont szemöldökkel.

-Dehogy. Csináltam.

-Hogy ? - értetlenkedett.

-Tudod. Lisztből, tojásból, vízből, és még más szükséges hozzávalókból gyúrtam tésztát. Találtam paradicsomlevet, adtam hozza origánót, avval meglocsoltam az elnyújtott tésztát. Aztán ráhelyezte a sonkát, amit láss csodát, megint csak a hűtőben találtam. Tettem rá gombát, és sajtot, majd beraktam sülni - magyarázta el Péternek, mintha óvodás lenne, én pedig alig tudtam visszafojtani a nevetést.

-Jól van na. Tudom hogy kell pizzát csinálni - tette fel a kezét védekezőn, mire Lilla felvonta a szemöldökét - Elméletben - tette hozzá Péter, majd odament a lányhoz, és úgy igazából megcsókolta.

-Szeretlek Lilla - suttogta.

-Én is szeretlek én kis ügyetlen konyhatündérem - mosolygott Lilla. Megterítettük az asztalt, és mire végeztünk a pizza is elkészült. Jóízűen elfogyasztottuk, azután pedig hazahoztak.

Lefekvés előtt írtam Áronnak egy üzenetet, hogy holnap átmegyek, majd mély álomra hajtottam a fejem.