Zenés kihívás
Először is köszönöm @VantanaForest -nek, hogy kihívott, igencsak érdekes ötlet ez a dolog! :D
Az lenne a lényeg, hogy véletlenszerűen bejátszol magadnak néhány számot, és amíg tart, írsz egy kis töredéket! Az egyetlen probléma gyerekek, hogy én félreértettem, és úgy csináltam, hogy az első számot, amit behozott ugye tegnapról a lejátszó, azt hallgattam, aztán amiket kihozott, választottam egyet, amit már ismertem xd A lényeg, hogy asszem az én esetemben ez kevésbé lett spontán, mint kellett volna, de úgy döntöttem, most már nincs vissza tánc, kiteszem amik születtek.
Méghozzá érdekes dolgok, úgy érzem, bár eleinte aggódtam, hogy nem fog illeni ehhez a könyvhöz, és akkor nyithatok egy újat, de gyerekek, úgy rajta van az agyam a a Miarculouson, hogy egy kivételével mindegyik próbálkozásom róluk szól :'D Szóval remélem tetszenek... Íme!
Jace & Clary - Clarity
Elmentél. Itt hagytál engem, egyedül ázni az esőben. Mert nélküled egy senki vagyok, aki nem is érdemel többet, mint szétázni az éjszakában...
Felnézek az égre, és hagyom, hogy a cseppek könnyként folyjanak le az arcomon. A csillagok közt, mintha te is ott lennél. Vajon te is azt érzed, amit most én?
Kína olyan nagyon messze van. Miért kellett odáig mennetek? Nem mehetek utánad, nekem ez a hazám. Túl fiatal vagyok. És nem tudlak megkötni... Pedig bárcsak megtehetném. Bárcsak kérhetném, hogy maradj velem... Te voltál az új reményem. A szerelmem. Az életem. Azon a régi, kisfiúi estémen, te voltál az, akit a hullócsillagtól kértem, mielőtt hibáztam, és elvett tőlem az ég...
5 Second of Summer - Don't stop
Elő az anyagokat, elő a terveket, a vonalzó sem lapulhat tovább a fiókom mélyén. Ideje elővenni mindent és neki látni alkotni valamit!
Az olló könnyen hasítja az anyagot és a tű is egyszerűen megy át rajta a cérnával. El is felejtem mennyi az idő. Lehetne már hajnal, vagy másnap reggel, észre sem venném. Csak az van előttem, amin dolgozok. Ez az az érzés, amit imádok. Teljesen belefeledkezem.
Megmutatom neked, mit csináltam, és te teljesen elképedsz. Csak dicsérni tudsz. Pedig én tudom, hogy van még hova fejlődnöm. De te azt mondod, nem ismersz nálam ügyesebb tizenéves lányt. Köszönöm, hogy mindig bátorítasz!
Simon Curtis - Superhero
Előhúzom a hátam mögül a fémbotot és egyetlen gombnyomással hosszúra nyitom. Egyet suhintok, magabiztosan állok az ellenféllel szemben. Öklömmel letörlöm a számból kiserkenő vért.
- Jól van... most csak te és én! – elvigyorodom, és azonnal előre lendülök. Fegyvereink összecsattannak, és minden erőmet bevetem. Szaltózok, és elhajolok, de sehogy sem tudunk ártani egymásnak! De akkor sem adom neki, ami az enyém.
Nem lesz az övé az életem, sem az én Bogárkám!
- Én vagyok az igazi Fekete Macska, te csaló!
Visszhangzik a hangom az utcán, míg testünk egymásénak feszül. Gonoszul felnevet és a tenyere a hátamnak csapódik. Nem érzem többé a testemet...
Caravan Palace – Lone Digger
Már megint kezdődik... Egyáltalán miért jöttem én el ide?
Persze, Macska élvezi, hogy minden lány őérte van oda, de én mit szóljak?
Nem mondom, hogy senki nem kért még fel táncolni, de én nem vagyok egy pasizós típus. Ráadásul a sajtó is folyton zaklat. Ez az este egy kész katasztrófa. Az egyetlen, akivel TALÁN táncolnék, az Adrien. De nem hiszem, hogy ő ilyen diszkókba eljár. Meg hát amúgy is rálépnék a lábára, vagy elesnék stb...
Inkább csak belekortyolok az italomba és a parkett szélén ücsörögve figyelem, ahogy Macska táncol a tömeg közepén. Nem is csinálja rosszul. A kissé villódzó fényben, igencsak jól mutat abban az elegáns ruhában.
Egy lány hozzá dörgölőzik, és máris összeráncolom a szemöldököm. A poharat erősen vágom le az asztalra. Ennyi, én elmentem!
Ty Dolla $ign - Drop That Kitty
Kihúzom magam, ahogy fent állok a háztetőn az éjszakában. Fekete ruhám miatt aligha lát engem bárki is. Én viszont úgy érzem, az egész város az enyém!
Féloldalas mosolyra húzom a számat, és egyetlen ugrással előre lendülök a következő épületre. Végigfutok a sötétben minden tetőn, és szemeimmel azt az egyetlen alakot kutatom. Látni akarom. Kívánom őt. Nem tudja, mennyire. Megőrjít és az agyamra megy.
Nem zavar, hogy hányszor kiabál velem. Mert minden szóval csak erősebben kötődöm hozzá. Egy macska vére folyik az ereimben és hozzá dörgölőznék, ha engedné.
Képzeletben már a hálószobájában járok, és a nyakát csókolom. Érzem, hogy ő is akar engem. Óvatosan veszem le a felsőjét, pedig legszívesebben széttépném rajta a ruhát. Hátra döntöm az ágyra, és a többit már sejthetitek.
Haza érek, és megállapítom: sajnálom, hogy ez csak egy újabb álom.
(Nem igazán tudom, ez hogy lett ilyen kissé erotikusabb xd Viszont asszem kapcsolni tudnám a Fekete Álarchoz)
Hedley - Lose Control
- Tudod, mikor megismerkedtünk, még nem hittem, hogy te leszel az, akihez ennyire kötődöm. Azt hiszem, kijelenthetem: elveszed az eszemet!
Érezlek minden levegővételnél, tudom, hogy te nem érzel így, én mégsem tudlak kiverni a fejemből!
Rajonghat értem bármennyi lány, mert engem csak te érdekelsz! Nem fogod megérteni, hiszen nem tudod, ki vagyok. És talán csak még kevésbé kedvelnél, ha tudnád.
Nem tudsz róla, de épp annyira félek megmutatni magamat, mint te nekem.
Nem olyan fényes az én életem, mint kívülről hihetnéd. Talán csak ezért tetszenék neked. Talán pont hogy ellenszenvesnek találnál. Pedig, Bogaram, nincs olyan, aki nálad jobban ismer engem.
Melletted vagyok csak igazán önmagam. Neked meg merem mutatni az igazi valómat. Előbb kicsúsznak a szavak, mint átgondolnám őket. Sajnálom, ha nem mindig tudlak komolyan venni. Túl komolyan vettem az életet már. Úgy érzem, itt az ideje, hogy mindent elfeledjek és felszabaduljak! Te vagy az, aki meggyógyítja a lelkemet. Kérlek, ne állj ellen! Maradj velem... - és az ajkam lágyan súrolja a tiédet...
Purple Forest
Egyedül ülök ebben a koncertteremben. Az előadásnak már régen vége, előttem mégis még a hegedűk hangja lebeg. A zenekar hangja az egész termet megtöltötte élettel. Teltház volt. Én mégis úgy éreztem, a hangjuk csak nekem szól.
Mesét meséltek egy magányos kislányról. Eltévedve kóválygott a nagyváros utcáin. Senki nem foglalkozott vele. Mire észbe kapott, már tizenkettő volt. Virágot árult az utcán. Sosem találta meg többet a szüleit. Odakint élt, virágot lopott és azt adta el, hogy élelmet vehessen.
Egyszer egy férfi rózsát vett tőle, majd megkérdezte: Miért vagy kint egész nap, és árulod a virágokat?
A lány azt felelte: Mert ez az életem.
A férfi elgondolkodva bólintott, majd hazament.
Másnap ismét találkoztak. A férfi szép ruhákat adott a lánynak és azt mondta: Szeretném, ha mától több lenne az életed!
A lány hazament vele és a férfi örökbe fogadta őt. Beíratta az iskolába, és a lány színjelesen végzett. Később egyetemre ment, és végül versesköteteket adatott ki. Megmutatta az embereknek, hogy az élet egyszerre lehet kegyetlen és gyönyörű.
Ez a nő, most egyedül ücsörög abban a teremben, míg rá nem jön, menyit köszönhetett annak az embernek, akivel már soha nem találkozhat...
Erre az utolsóra mondjuk annyira nem vagyok büszke, de hát... xP
Kihívottjaim:
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top