Heló emberek! Itt a következő rész, bár bevallom, sokat agyaltam rajta, hogy ketté szedjem-e, mert eléggé hosszú lett így, de úgy meg a fele rész nem lett volna elég érdekes... Legalábbis szerintem. Remélem az nem baj, hogy hosszú, eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy az olvasóim szoktak örülni a hosszú részeknek xd Szóval remélem, ez most sem lesz máshogy. Jó olvasást kívánok! ^^

Macska lihegve ugrik be az Agreste ház hatalmas ablakán, pedig sose jött haza ilyen hamar. Már a levegőben elkezd visszaváltozni, mert az ereje jócskán megcsappan, ha potenciális társával szemben kell harcolnia. Ez óvintézkedés, nem készíthetik ki egymást.

Hamar eltűnik róla a ruha és minden, amitől ő Fekete Macska. Csak az a macskás érzés, amit belül érez, az nem tűnik el teljesen. Valamilyen mértékben hétköznap is megmarad benne ez a varázs, teljesen nem szabadulhat tőle.

De ez érdekli most a legkevésbé. Az agya Katicabogáron kattog és mindent tudni akar: hogy lehetséges ez? Igen, átváltoztatták őt is, de erre talán nem csak Plagg képes? Kérdései vannak, de a cica aznap nem tartott vele. Egyszerűen eltűnt, mégis merre kóborol?

- Plagg, gyere elő, beszélnünk kell! - kiáltja el magát, és míg hangja visszhangzik a nagy előtérben, megindul a folyosón a szobája felé. Alig lép be, a fülét macskanyávogás hangja üti meg. Felvonja a szemöldökét, ahogy a kanapéhoz lép. Plagg ott fekszik rajta és körülötte vagy egy tucat másik cica dorombol. Adrien figyelmét nem kerüli el, hogy mindegyikük nőstény.

- Plagg, te itt csajozol?? – döbben le és felháborodott hangjától az idegen macskák fújva rebbennek szét, és szertefutnak a folyosón. Mindegyikük másik résen távozik a birtokról.

- Hé, ezt most miért kellett? – förmed rá a kandúr. Adrien pillantása szikrákat szór, így inkább nem kötözködik, csak ráérősen felül. – Nah, mi az a fontos?

- Mióta hívsz ide más macskákat? – kérdi újra a fiú. Nem tágít a témától. Plagg csak elmosolyodik.

- Mióta itt lakom. Ami azt illeti, azért költöztem ide, mert sokan elférünk. Ha tudnád, milyen jó bulikat tartottunk itt.

- Nem vagyok kíváncsi rá. – forgatja a szemét és levágja magát a kanapéra az állat mellé. - Amúgy meg azt hittem neked a varázserőd miatt nem lehet kölyköd.

- Ez igaz, de csajozni anélkül is lehet, elvégre a vén kecske is megnyalja a sót. – kacsint és az ölébe mászik, simogatást követelve. – És nem értem mi bajod, hiszen nekem úgy tűnik, te is két lánnyal kavarsz egyszerre.

Adrien szeme elkerekedik, de a macska csak elégedetten vigyorog.

- Ne hidd, hogy nem tudok róla.

- Te kis sunyi! – csíp bele a fülébe, mire a cica felvinnyog és kicsit arrébb ül. – Egyébként pedig egyikükkel sem volt még semmi.

- Még nem. De akarsz, nem igaz? – hunyorít rá a zöld szempár.

- Nem is tudom... Kedvelem Marinettet, de ez a Katica... olyan csodálatos. – megereszt egy álmodozó a sóhajt, mire Plagg öklendezni kezd.

- Mégegy ilyen nyálas duma és felköhögök egy szőrcsomót!

- Te kérdezted – nevet fel – Nah de mesélj nekem Katicáról. Ő is úgy lett hős, ahogy te átadtad nekem az erőd?

- Igen, nem én vagyok az egyetlen kwami a világon.

- Kwami? – összehúzza a szemöldökét.

- Így hívják azokat az állatokat, akik szupererőt képesek adni az embereknek. – von vállat és a farkát tekergeti – A két legerősebb szupererő a Fekete Macska és a Katicabogár hősöké. A kettő ellentéte egymásnak, ezért nem tudjátok elpusztítani a másikat. Ahogyan nem tudtad elpusztítani a fegyverét sem.

- Értem... - biccent a fiú és érdeklődve hallgatja az állatot.

- Valószínűleg azért került elő Katica, mert te felfordulást csinálsz. A katica kwami azért adta neki az erőt, hogy téged kordában tartson. – dugja ki fintorogva a nyelvét – Szóval gratula, ennél hivatalosabban nem is lehetnél bűnöző.

Plagg ezt sértésnek szánja, de Adrien szinte meg sem hallja. Elereszti a füle mellett a megvető hangsúlyt és csak azon jár az agya: a gyönyörű hős csakis miatta került elő. Tehát bármi rosszat tesz, ő meg fog jelenni, hogy megállítsa.

Hát rendben. Akkor majd elég rossz lesz ahhoz, hogy a csodálatos lány felbukkanjon minden éjjelen. Zúz egy kicsit majd a városban, csak azért, hogy láthassa és találkozzon vele, és maga sem tudja miért, de azt reméli, egyszer valahogy megszerettetheti magát a lánnyal. Azzal, akit a szerelmének is nevezhetett volna, pedig azt sem tudta, ki ő valójában.

***

Nem találkoznak... Nem keresi. Biztos elfelejtette. Marinette egész nap várja, hogy a fiú felhívja, de csak divat ügyi hívásokat kap. Ő nem meri felhívni, mert túl rámenős lenne, mit gondolna róla Adrien? És egyébként is, azt mondta, ő fogja hívni, ha ráér. Mégis kezd lemondani róla... Pedig minden olyan jól ment. Mintha még a fiú is jól érezte volna magát vele kettesben. Akkor miért nem hívja már vagy egy hete?

Lemondóan sóhajt egy hatalmasat és tovább agyal egy rajzon, ami felett görnyed már egy órája. A boltban ül az íróasztalánál, mert ma kevés a vendég és Alya körülötte sürög, csak ő nem képes így dolgozni.

Minden éjjel kűzdenie kell Macskával, aki minden alkalommal szinte flörtöl vele, ahogy körülötte cikázik, aztán hamar tűnik el valamerre. Szeretné kifárasztani, és elcsípni, miután visszaváltozik, hogy aztán rács mögött tudhassa, de nincs rá esélye. Ugyannyira fárasztja ki a fiút, mint az őt. És kettejük közül Macska élvezi jobban a helyzetet. Csak játszik. Neki ez csak szórakozás. Míg ő keményen próbálkozik és egy éjszaka legalább egy tucat lámpaoszlopot, kirakatot, autót és kéményt hoz rendbe Fekete Macska után. Kifárasztja a helyzet.

Még dolgozni sem tud rendesen, mert eddig legalább éjszaka aludt egy kicsit! Most vagy az alvás helyett van kint, vagy a munka helyett, mert aközben elalszik a fáradtságtól. Egyszerűen túl kevés az ideje, pedig eddig sem volt sok. Eddig sem aludta ki magát szinte soha, nah de most már az egész káosz. Lassan kezdi úgy érezni, nem fogja sokáig bírni. Ha legalább látná, hogy van értelme az egésznek. Ha elkapná azt a fiút... Vagy elég lenne, ha Adrien felhívná. Csak egyszer. Hadd hallja a hangját. Szebbet nem is áhíthatna a szíve. Azonnal felszabadulna a mindennapok súlya alól és megkönnyebbülne, egy kicsit boldog lenne! Már biztos benne, hogy szerelmes belé...

Persze Alya sem könnyíti meg a helyzetét: sokat fecseg a Hős kontra Bűnöző csatákról, hiszen ő megmondta! Ő látta Katicát, mielőtt először akcióba lendült volna, és ez mérhetetlenül büszkévé teszi. Bármit megtesz, hogy éjjel levideózhasson az új blogjára egy csatát kettejük között, ha meghallja a fémbot és a jojó egymásnak csattanását.

Marinette lassan rájön, hogyan reagáljon minderre természetesen, de jelen helyzetben annyira maga alatt van, hogy nem lepődne meg, ha elszólná magát. Persze ezt Alya is látja, és szeretné felvidítani barátnőjét. De tudja, hogy nehéz lesz.

- Hé, ne görnyedj már egész nap a fölött a papír felett, attól, hogy bámulod és sóhajtozol, nem lesz jobb. – veti oda neki mosolyogva, miközben egy dobozt hoz be a másik szobából, de Marinette nem reagál. Alya kedve letörni látszik, de nem adja fel!

- Ugye tudod, hogy a héten lesz a gimis osztálytalálkozónk? – kérdi, mikor eszébe ötlik, és elmosolyodik, ahogy látja barátnője fejét feljebb emelkedni. Erre már felfigyelt, végre sikerült kommunikálni vele. Félsiker.

- Te jó ég, teljesen elfelejtettem! – ejti ki kezéből a ceruzát és összeszorítja a szemét. Hogy lehet ilyen feledékeny?

- Nyugi, még van időd szabadnapot csinálni magadnak. – támaszkodik fél kézzel az asztalra, míg a másikat a derekán pihenteti.

- Mikor lesz és hol? – néz fel rá a sötét hajú lány.

- Péntek este a Le Grand Paris Hotelben. Chloé apukája felajánlotta. – von vállat - Tényleg, kíváncsi vagyok, mi lett azzal a kibírhatatlan fruskával. – nagyon igyekszik, hogy száján ne az „r"-betűs szitokszó csússzon ki megnevezés képpen.

Marinette homloka ráncolódik, mikor eszébe jut a szőke lány. Mindig kibírhatatlan volt, csak cikizni tudta őket. Biztos volt benne, hogy sokra viszi majd, de Marinette is kíváncsi, sikerült-e neki. Igaz, hogy a tündérmesékben a gonoszok mindig elnyerik a bűntetést, és Chloé egyértelműen volt inkább egy gonosz mostohatestvér, mint a bájos hercegnő, de a valóság kicsit eltér a meséktől. Sajnos az igazság az, hogy sokszor éri el a célját az, aki gátlástalan furfanggal tornássza felfelé magát.

Sóhajt.

- Én is kíváncsi vagyok.

- Ne félj, most már csak megkomolyodott annyira, hogy ne piszkáljon. A gimi régen volt. – veregeti meg a vállát Alya, és kimegy a szobából, hogy tovább pakolásszon.

Marinette csak remélni tudja, hogy igaza lesz.

***

Telnek a napok és a híradó egyre csak Katicával van tele. Mindenki tőle várja a megváltást, hálásak neki. Marinette számára ez az egyetlen pozitív élmény a héten. Lassan letett róla, hogy a közeljövőben találkozik Adriennel, és csak mérgelődni tud, ha rágondol, milyen könnyen szeretett bele. Megint naív volt, hogy azt hitte, összejöhet neki a szerelem.

Alya kivett néhány szabad napot, mert Nino magával vitte egy koncertre egy közeli városba... Marinettenek így most nincs kivel beszélnie, a levertség pedig egyre hatalmába keríti, és olyan mélyre süllyedt, hogy még egy megrendelést is elrontott. Ennél rosszabb napja nem is lehetne.

Morgolódva nyomja ki a tv-t, miközben a bemondónő éppen a hős énjéről beszél, majd befordul a hálószobájába és arccal rogy a párnái közé.

- Semmi életkedvem nincsen, Tikki... Nem mehetne ma éjjel valaki más Macska után? – motyog. A katica a kis szekrényére repül, és aggódón figyeli a lányt.

- Sajnos, mint mondtam, egyszerre csak egy Katicának adhatok erőt. – mosolyog fáradtan – Nyugi, legalább kicsit kimozdulsz. Az a csínytevő majd felráz! – kuncog, de Marinette nem hisz ebben.

Felnéz az órára, és már fél 11 van. Ideje indulnia, mielőtt Macska nagy kárt okoz.

Kikecmereg az ágyból és lomhán átváltozik, majd az erkély korlátjára lép.

- Elbírsz vele egyedül, ugye? – kérdi Tikki, de ő csak legyint.

- A legutóbbi Camambert-tolvajlási kísérlete óta semmin nem lepődöm meg! Azóta is sajt szagom van! – dugja ki a nyelvét fintorogva és elrepül a házak közt.

Repül pár kört, de a város csendes és nyugodtnak tűnik. Hamar megunja és leszáll egy magas házon, ahonnan messzire ellátni. Az Eiffel torony sziluettjét figyeli a Szajnán megcsillanni, és nem tudja megállni, hogy ne sóhajtson egy hatalmasat.

Maga mögött hallja a puha lépteket, de nincs ereje megfordulni. Anélkül is mindketten tudják, hogy ott a másik.

- Engem keresel, Bogaram? – szólal meg suttogva a hang, és nem kell látnia az arcát, hogy tudja, hogyan villan ki szájából két szép macskaszemfoga.

Fáradtan fordul hozzá és kézbe veszi a jojót.

- Csak hogy tudd, Macska, semmi kedvem harcolni. Nagyon nyúzott vagyok, nem mehetnénk haza? Te is megúsznál egy fáradt estét.

- Bármikor szívesen kifáradok, ha ezért veled lehetek, Hölgyem. – mosolyog tovább kajánul és botját ismét a vállára emeli.

Marinette dühös lesz ettől: hát nem igaz, hogy nem képes csak egy éjszaka nyugton maradni! Miatta nem aludt már hetek óta rendesen, s úgy érzi, ez az egész helyzet csakis az ő hibája! Elege van, csak legyen már vége és dőlhessen az ágyba, csak erre gondol.

Macska későn veszi észre, hogy túl messzire ment, és már csak a botjával tudja kivédeni a jojó ütését, ami majdnem eltalálta az orrát.

- Hé, mióta vagy ilyen durva, Édes? – zavarodik meg és hevesen védi magát, mert Katica egyre fürgébben adja az újabb ütéseket, és lassan kezd nagy kísértésbe esni, hogy be is húzzon neki. Legalább Adrien használhatja a vívó tudását, elmondhatja, hogy egy dolog nem volt haszontalan, amire az apja kényszerítette kiskorában.

- Amióta... nem... tudsz... békén hagyni!! – lihegi és úgy kűzd, hogy magát is megrémíti. Macska jobbnak látja, ha nem kötegszik a felbőszült lánnyal, inkább menekülőre fogja. Az apja mondta, hogy a nőkkel vigyázni kell, de hogy ilyen veszélyes lenne?

Az Eiffel torony felé menekül, ami a folyó túloldalán áll, de Katica elé ugrik, és ezzel megállásra kényszeríti. A cica egy utolsó elkeseredett próbálkozást tesz, hogy visszahozza a lány kedves énjét, amit úgy megszeretett, de mindez hasztalannak tűnik.

- Akkor ezt vegyem úgy, hogy a mai randi lefújva?

A szemeiben félelem csillan, mikor a hősnő felé repül és egyszerűen belehajítja az ott álló szökőkútba.

Apró sugárban köpi ki a vizet és mindene elázott, lekonyult füleire vizesen tapad a szőrme.

- Ezt úgy vedd, hogy soha nem randizom veled! – szól rá és a szemei szikrákat szórnak – Hűtsd le magad és menj haza, nem akarok később visszajönni utánad takarítani! – csatolja a derekára a fegyverét és elrepül a házak közt.

Macska lemondóan sóhajt. Ezt nagyon elszúrta.

- Utálom, amikor a víz belemegy a fülembe... - mászik ki és mindenéből folyik a víz. Kicsit lerázza magáról, de aztán nem törődik vele, a lány után néz. Úgy tűnik tényleg elment, és talán jobb is, ha ma már nem találkoznak.

Szomorú cica szemekkel néz a kezében fekvő fémbotra. Csak csillog az utcai lámpák fényében, nem sok választ tud adni. Alighanem ő bosszantotta fel a pöttyös angyalt... Most először gondolkozik el Fekete Macskaként: biztosan jó neki, hogy ezt csinálja?

Végül felmászik egy falon és elfut valamerre a tetőkön. Útközben a hűvös menetszél nagyrészt megszárítja, de igazából annak még örül is, hogy nem sül meg. Kicsit lehűlt és ez jól esik neki, a szíve mégis nehéz. Nem akarta megbántani Katicát, de sikerült és ezért bűntudat mardossa. Reméli, következő éjszaka jóvá teheti.

Ahogy ezen gondolkodik, macskásan leül egy tetőn és a Holdat kémleli, mintha az választ adhatna bármire is.

Az szakítja félbe gondolatmenetét, hogy puha macskafülei ismerős hangokat hallanak. Egy lány hangja, és úgy tűnik, sír. Odanéz, és egy nyitott ajtajú erkélyt pillant meg. A huzat játszik a függönyökkel, így azok közt némileg belátni a világos szobába. A sötét hajú teremtés egy kanapén ül, arcát két tenyere közé rejti és hangosan zokog. Hirtelen pattan fel és elmasírozik egy másik szobába.

Macska félredönti a fejét, ahogy érdekelni kezdi a dolog. Odaugrik a másik házra, majd mikor látja, hogy nincs arra senki, a korlátra ereszkedik. Csizmái puha talpával hangtalanul érkezik az erkély kövére, majd ahogy beljebb hajol a lakásba, orrát egy ismerős illat csapja meg.

- Marinette...? – suttogja és belép a függönyök közt. A szoba lakályos, és igen, egy kissé rendezetlen, de kicsit sem zavarja. Az Agreste ház sem sokat változott, mióta beköltözött oda, nem volt kedve rendet tenni, és úgyse megy oda senki, mi értelme lenne? Nekik megfelel így. Egyenlőre.

A szomszéd szobából ismét halk pityergés és motyogás hallatszik, mire arra fordítja füleit. Óvatosan lopakodik oda, és haboz, mielőtt benézne. Feléled benne Adrien néhai félénksége, ami szöges ellentéte Fekete Macska magabiztosságának.

Lassan kukkant be a nyitott ajtón. Marinette pizsamában fekszik az ágyán, és egy párnát ölel magához, akár egy bánatos kamaszlány. A fiú szíve megdobban, mikor meglátja.

- Hahó... - ennyit tud kinyögni, és bátortalanul elmosolyodik, mikor egy lépéssel beljebb jön. Marinette felnéz rá, de ugyanekkor borzalmasan meg is rémül. Mégis honnan tudhatta, hogy itt lakik?? Mit keres itt, hogy jutott be? Most nem tud tenni ellene semmit, hiszen most csak egy átlagos lány, és nem fedheti fel magát! Vagy talán Macska már tudja, ki ő?

- Mit keresel itt?? – ez az első, amit ki tud nyögni. Azok után, hogy minden előzmény nélkül elkezdett sírni Tikkinek, elmondta a helyzetet mindennek, és vagy 5-ször megjegyezte, hogy csak egy estét szeretne még Adriennel sétálni, mielőtt az megmondja neki, hogy semmi esélye nála; nem gondolta, hogy feltűnik a bűnöző! Éppen az ő lakásába jutott be, hogy aztán idétlenül vigyorogva álljon az ajtajában.

- Kintről hallani, ahogy bőgsz. – próbálja lazára venni a helyzetet, de Marinette ettől nem fog megnyugodni.

- Ez még nem jogosít fel, hogy betörj hozzám! Menj innen, Sicc! – hadonászik, de az csak mosolyogva vállat von az utolsó szó hallatán.

- Csak besétáltam a nyitott erkélyeden, ez nem betörés. És csak tudni akartam, jól vagy-e. – tartja fel megadóan a kezét. A szemében csillog az őszínteség, de Marinette értetlenül rázza a fejét.

- Miért érdekel az téged?

Macska halkan felnevet és közelebb lép. A lány némileg hátra húzódik, mikor az ágya sarkára ül.

- Attól, hogy korlátok nélkül futkározok az utcákon, még nem vagyok érzéketlen. Ki vele, mi a baj.

A lány szemei kikerekednek, de a fiú hangja komoly. Tényleg tudni akarja. Kezd megnyugodni, mert tudja, a szőkeség nem azért jött, hogy bántsa őt. Halkan beszél hozzá.

- Miért kéne bíznom benned?

- Mert még egy lányhoz sem szöktem be azért, hogy megvígasztaljam. – mosolyodik el. Megint ez a mosoly. Ez az a mosoly, amit Katicaként mindig megkap, amikor a fiúnak sikerül közel jutni hozzá. Ez olyan... tiszta. Kedves és őszínte, és ez valamiért megmelengeti a szívét.

- Halljuk.

- S-semmi komoly... - süti le a szemét, és megtörli az arcát, mert ekkor jön rá, hogy valószínűleg pocsékul néz ki. – Nagyon összejöttek a dolgok ebben a pár napban.

- Például? – dől hátra az ágyon és fekete kesztyűs kezein támaszkodik. Annyival békésebb így, mint kirívó mosollyal az arcán, ahogy a lámpaoszlopokat kerülgeti.

- A munkám... az egyetlen barátnőm pont elutazott és... - megáll egy pillanatra, de nagy nehezen kinyögi: - Szerelmi gondok.

Macska meglepetten húzza össze a szemét, de próbálja leplezni ezt. Higgadtan beszél tovább.

- Van valakid?

- Nem igazán... Csak megismertem valakit... - kuncog zavartan – Amint megláttam, beleszerettem... Bár tudom, ez őrültség. – Kezd elpirulni és majdnem megereszt egy bizonytalan nevetést, de a fiú megingatja a fejét.

- Egyáltalán nem az. Tudom, mit érzel... - suttogja. Marinette nagyon meglepődik, és csak bámulja a maga elé meredő fekete ruhást.

- Ismered Katicabogarat, ugye? – kérdezi Macska. A lány nyel egyet, mielőtt válaszol.

- Igen, persze. Sokat szerepel a híradóban. – bólint. Macska lehunyja a szemét és ez idő alatt halovány félmosoly fut az arcára. Úgy néz fel rá és a tekintetük összefonódik.

- Amióta először találkoztunk, szerelmes vagyok belé.

A hangja hihetetlenül halk és törékeny. Marinette el sem akarja hinni, hogy ezt mondta! Fekete Macska... Az a mihaszna tolvaj, aki semmivel nem törődik, és órákat tölt azzal, hogy az éjszakai városban felfordulást okozva futkározzon... Ez a fiú, szerelmes lenne belé? Pontosabban abba a hősbe, akinek a képében minden éjjel ellene indul. Mert ő most Marinette, és Macska nem tudhatja meg, hogy ő Katica. De mégis... hogy lehetséges ez?

Szóra nyitja a száját, de rá kell jönnie: nem tudja, hogy kéne reagálnia erre. Főleg azok után, hogy ma milyen goromba volt vele és hogy hoppon hagyta. Te jó ég, szegény Macska... hiszen a hajából még mindig csöpög a víz. Bár ami azt illeti, kicsit vicces is látványra. Kevésbé tudja tőle komolyan venni.

- Tudom, hogy hülyeség, mert ha úgy nézzük, ellenségek vagyunk... - folytatja Macska, mikor látja a lány tehetetlenségét - De az a lány gyönyörű, és... - sóhajt egyet és Marinettre néz, aki némileg elpirult a hallottaktól. - Baj van?

- Nem, semmi, bocsánat... - kapja el a tekintetét, és inkább feláll. - Öhm... esik odakint? - kérdez rá ártatlanul és a hajára mutat.

- Jah... Nem, nem esik. - nevet esetlenül - Az én hibám, beleestem egy szökőkútba. - füllenti és Marinette összehúzza a szemét. Miért nem mondta meg, hogy Katica lökte bele?

- Beleestél? Ilyen ügyetlen cica lennél? - teszi karba a kezét és mosolyog.

- Csak ha szép lányok vannak a közelemben. - kacsint, amitől Marinette arca ismét kezd vörös színt ölteni - De nyugi, kilenc életem van! - nevet és az arcán újra megjelenik az a "csábos" mosoly, amitől egyes lányok hanyatt esnének. Nem mintha Marinettet nem késztetné mosolygásra.

- Akkor gondolom nem tartasz igényt egy törülközőre. - nevet és kikerülve Fekete Macskát, a folyosóra lép, ahol egy szekrényt nyit ki. Elővesz egy törölközőt és a fiúnak dobja, aki remek reflexeiről tesz tanúbizonyságot, ahogy elkapja.

- Szívesen. - csukja vissza a szekrényajtót. Macska elmosolyodik, és rögtön elkezdi a haját szárítani vele.

- Nem lett volna rá szükség, de köszönöm, Marinette.

- Honnan tudod a nevem? - lepődik meg a lány. Biztos benne, hogy egyszer sem mondta meg neki.

Macskában észrevétlenül fut végig a hideg borzongás. Ezt elszúrta. Marinette nem tudhatja meg, hogy ő Adrien! Gyorsan ki kell találnia valamit.

Kétségbeesetten pillant körbe, míg meg nem lát egy képet az egyik polcon.

- Egy üdvözlő lapon láttam a lakásban. - füllenti, és reméli, hogy a lánynak ez elég lesz. - Tán nem ez a neved?

Marinette zavartan pislog egyet. Persze, az meglehet, sok minden van szétdobálva az asztalain...

- De igen... Így hívnak. - mosolyog rá. Macska is megkönnyebbülten szusszant és visszaadja a törölközőt.

- Köszi, sokkal jobb. - mondja hozzá, aztán az erkélyre pillant. - Azt hiszem ideje mennem. - néz újra a lányra és kedvesen elmosolyodik -  Remélem már nem fogsz sírni.

- Nem, azt már nem. - nevet halkan és fázósan karba teszi a kezét.

- Ez a beszéd! - nevet és meg sem áll az erkélyig. Marinette követi és az ajtófélfának támaszkodik, mikor int neki.

- Ugye számíthatok rád, hogy nem szólsz senkinek, hogy itt voltam? - néz hátra a fiú és fekete macskafarka "S" alakban görbül mögötte.

- Lakat a számon. - emeli megadóan a két kezét. Adrien elmosolyodik és a korlátra ugrik.

- Au revoir, szép hölgy! - szalutál két ujjával és leveti magát a mélybe.

Marinette megingatja a fejét, ahogy utána néz, és hallgatja vidám kurjantásait elhallgatni az éjszakában.

A nézőpontja fordulóban van Fekete Macskával kapcsolatban, hiszen így még sosem látta! Végülis ő is csak egy ember, és úgy tűnik nem is annyira kőszívű, mint elsőre látszott. Tud kedves lenni, sőt egyenesen megértő! És éppen ezért, úgy érzi, nem érdemelte meg, hogy ilyen csúnyán elbánjon vele... Nem az ő hibája, hogy Adrien nem kedveli úgy, ahogy ő. És egyébként a legrosszabb amit tehet, hogy így feladja. Ha a fiú holnap sem hívja, megteszi ő... Meg kell próbálnia még egyszer, mielőtt tényleg megadja magát.

Elmosolyodik, ahogy Tikki a vállára repül. Nem szólnak semmit, de a kis katica tudja, hogy barátja most már rendben lesz. És ezért mindketten hálásak annak a bolondnak.