Heló mindenki! :) Csak annyit szeretnék megjegyezni itt, a rész előtt, hogy nagyon köszönöm azoknak, akik elolvassák a részeimet, és örülök, hogy tetszik nektek! A szavazatoknak (amiket én simán csillagnak hívok xd) és a kommenteknek külön örülök! Szóval köszönet, rettentően feldobnak, és remélem, hogy továbbra is szívesen olvassátok amit írok :) Jó szórakozást hozzá!

Tikki sokáig mesél, és kint már be is sötétedik, hisz minden apróságra kitér. Elmondja, hogy a fülbevalójával elő tudja hívni a fegyverét: egy varázs jojót. Abból pedig akár tárgyakat is képes előhúzni, hogy azok segítsenek neki rendbe hozni a dolgokat. Esetünkben rendet teremteni Macska után.

Tikki már hozzá szokott, hogy társa ellen kelljen dolgoznia, nem mintha utálták volna egymást Plaggal. Sőt, ami azt illeti, nagyon is jóban voltak azelőtt, bár régen látta a fekete cicát. Mindenesetre, mivel az évek során Plagg sok embert emelt gonosztevővé, szép lassan rendszer lett, hogy a kiválasztottaik egymás ellen harcoljanak. Egyszer ez nyert egyszer az: nehéz kűzdelemnek bizonyul. A szerencse és a balszerencse kiegyenlítik egymást, egyik sem erősebb a másiknál. Fekete Macska nem tudja elpusztítani Katicabogarat, és Katica sem tudja megtisztítani a gonoszságtól Macskát, ha ruhája mellett a szíve is fekete színt ölt. Minden azon múlik: melyikük az ügyesebb?

- Biztos vagy benne, hogy jó ötlet volt engem választani erre a feladatra? – nyugtalankodik kicsit a lány. A történetek közben ismét nekilátott varrni, és egy nadrággal már el is készült, most az anyukája ajándékát csinálja.

- Egészen biztosan. Mit gondolsz, miért repültem be hozzád? – mosolyog, ahogy pihen egy szobanövényen. - Teszteltelek. Csak én kicsit alaposabb munkát végzek-e téren, mint az a buta macska. – forgatja a szemét. Úgy érzi, részben Plagg hibája, hogy olyan embert változtat át, akit nem ismer eléggé.

- De honnan tudtad, hogy én nem leszek gonosz? – ráncolja a homlokát, de nem néz fel az öltésekből.

- Megérzés. – von vállat – Nyugi, menni fog! Mögötted leszek, ha kellek.

- Nem lesz bajod, ugye? – néz most rá egy pillanatra, majd letesz mindent és kimegy egy pohár hideg vízért. A katica követi és leszáll a pulton.

- Ne félts, egy kwamit nem olyan könnyű elpusztítani. – kacsint.

A lány is kuncog és elgondolkodva mered maga elé a pohárral a kezében. Furcsa, hogy ez mind pont vele történik. Hiszen lehetett volna bárki más Katica! És mégis rá esett a választás. Ez a gondolat elindítja a következőt, amely már az: vajon tényleg ilyen különleges lenne?

Hogy fogja ezt megmagyarázni Alyának... Biztosan fog még pár szót mondani arról az alakról, akit látott, mert Alya nem hagyja annyiban egy könnyen a dolgokat. Ha nem is biztos benne, mit látott, meg fogja említeni, és neki természetesen kell majd viselkednie, hogy ne tűnjön fel barátnőjének.

Sőt, ez most már vele marad egész életére, te jó ég, mindenkinek hazudnia kell majd! A saját szülei előtt is titkot kell tartania, hogy fog így valaha is bárki szemébe nézni? – fintorog a gondolattól és rossz érzés fogja el. Ha legalább lesz értelme, talán megbocsájt magának. Reméli, hogy nem szúrja el.

Ebben a pillanatban hallatszik odakintről egy felszabadult kiáltás, majd rendőrautók szirénázása. Fekete Macska erre járt. Tudja, hogy közbe kell lépnie.

Tétován Tikkire pillant és ő bólint.

- Eljött a te időd!

Marinette egyetértően biccent és lehunyja a szemét. Magában suttogja az apró mondatot: Pöttyöket fel! – és már át is változott. Leveszi oldaláról a jojót, még egy utolsó pillantást vet Tikkire, aki biztosítja róla, hogy utána repül, majd a lány kiveti magát az éjszakába. Pontosan arra, amerre elhalkult a sziréna hangja.

***

Nem telik sok időbe, hogy utolérje a tömeget. Egy tetőn leszáll, és biztos távolságból méri fel a helyzetet. Fekete Macska egy sikátorba szaladt be és most körbevették. Látszólag nincs kiút, a fél rendőrörs őrá szegez fegyvert. Nem mintha ez őt nagyon zavarná. Háttal áll az embereknek és alig hallhatóan nevet fel. Kezében a botja, és ő két vállára emeli a feje mögött, kézfejeit pedig azon pihenteti. Lassan, szórakozottan fordul meg, és csak mosolyog, a szemei zölden csillognak.

- Meddig akarnak még macska-egér játékot játszani egy macskával, uraim? – villan ki fehér fogsora. Ebben a pillanatban valaki elkiáltja magát, és mindenki egyszerre tüzel rá, a sikátort ellepi a golyó-becsapódások füstje. Katica a szája elé kapja két kezét. Tényleg lelőtték volna? Neki kellett volna megállítania, de mi van, ha túl későn érkezett, és a fiú emiatt halt meg?

Azonban lentről ismét nevetést hall. Lassan a porfelhő szétoszlik és feltűnik benne Fekete Macska alakja, ahogy a botját pörgeti maga előtt. Minden golyót hárított.

- Komolyan azt hitték, hogy ennyi elég lesz ellenem? – vigyorog és az emberek közé veti magát, akik ijedten ugranak szét, félve, hogy a keze hozzájuk ér és ők is meghalnak, mint ahogy tönkrement már megannyi pajzsuk is.

Katica megkönnyebbül, hogy Macska túlélte, de ökölbe is szorítja a kezét. Tudja, mit kell tennie. Kezébe fogja a jojót és pont akkor ugrik le egy rendőrautó tetejére, mikor a fekete ruhás fiú fél kezére sikerül ráadni egy bilincset.

Hirtelen mindenki a lányra mered, és még Macska is elfelejti, hogy milyen rúgást akart alkalmazni éppen. Mikor megpillantja a lányt, szemei egyszerűen kikerekednek a csodálattól. A háta mögül és a levegőből erősen világít a pöttyös ruhásra a fény, és leszámítva a tényt, hogy nem tollas a szárnya, Adrien biztos benne, hogy egy angyal. A haján csillog a reflektorfény, égkék szemeiben ellehetne veszni, és az egész alakja olyan gyönyörű és csodálatos. Pár másodpercnyi ideje van csupán a fiúnak megállapítani mindezt, de úgy érzi, belassul az idő erre a pár pillanatra, és ennyi is elég neki, hogy macskafüleiig belehabarodjon.

- Az ámokfutásodnak vége, Fekete Macska, azért jöttem, hogy helyrehozzam, amit elrontottál! – kiált rá magabiztosan a lány. Még őt is meglepi, milyen biztos magában.

Macska szíve dobban egy heveset, majd elvigyorodik, mikor már tudja, a hősnő csakis miatta van ott. A kezeit tartó rendőr kihasználja az alkalmat és rögvest rákattintja a bilincs másik felét is, majd fölényesen a vállára teszi a kezét.

- Most pedig jössz velünk a börtönbe, te óriás macska! – mosolyodik el, de a fiú is mosolyogva néz rá hátra.

- Ne fárassz már. – vigyorog, és a kezeiről letörik az elrozsdásodott bilincs.

Nem várja meg a reakciót, felugrik egy autóra, és macskásan guggolva néz szembe a lánnyal, akinél most semmi sem érdekli jobban. Félrebiccenti a fejét.

- Nah mi van, nem kapsz el, Bogaram? – nevet és felugrik egy tetőre, futni kezd. Katica a nyomába ered és egy pillanat alatt otthagyják az egész pereputtyot.

Macska nevetve rohan, kéményről kéményre ugrik, és Katica a nyomában repül, vagy éppen a tetőkön fut. Jojójával időnként odacsap a fiúnak, de ő mindig félreugrik. Rettentőmód élvezi, miközben Katica csak próbál kiötleni valamit.

Egyértelmű, hogy így nem megy semmire, a rosszfiú csak játszadozik vele. Mikor Macska egy széles utat ugrik át a túloldali házon földet érve, ő irányt vált és elrejtőzik egy hirdetőoszlop mögött. Macska hátra néz, de már nem látja Katicát, így nem kicsit lepődik meg. Óvatlan és hirtelen megtorpan. Miközben az eget kémlelve visszaugrik a másik házra, Katica felrepül mögé és a jojóval összekötözi minden tagját.

- Úgy tűnik a kóbor cica csapdába esett. – lép elé és boldogan rámosolyog. Kicsit liheg a nagy sietségtől, de mérhetetlenül elégedett, hogy meg tudta fogni. Pedig a fiú úgy csúszik ki a hatóságok kezei közül, mint egy szappan, ha erősen fogják.

Fekete Macska megpróbál kiszabadulni a hagyományos módszerével, de nagyon meglepődik, mikor nem sikerül. A jojó madzagja elszakíthatatlan, társa ereje nem pusztíthatja el azt. Hiszen nekik társaknak kellene lenni... Tikki ezt is elmesélte Marinettenek és a lány sajnálja is, hogy nem így alakultak a dolgok.

Elmosolyodik, mikor látja Macska riadt pillantásait.

- Nyugi, nem eszlek meg! – nevet kedvesen, ami furcsamód tényleg megnyugtatja a szőke fiút. Nem akarja bántani, és ezt Adrien is tudja. Érdeklődő macskaszemekkel pásztázza a vonásait.

- Ha valamit ki akarsz szedni belőlem, hajrá, de magamnak dolgozok, nincs mit mondanom. – mosolyog. És ez a mosoly most sokkal nyugodtabb és sokkal evilágibb, mint amit a rendőröknek villantott az imént. Katica meglepetten pislog egyet tőle.

- Nekem csak egy kérdésem van: Miért jó ez neked?

Macska fáradtan sóhajt, de mosolyog. Szemével a földre pillant és nyugtázza a botja elhelyezkedését a lába mellett. Aztán ismét a lányra néz, és úgy mondja:

- A tiltott gyümölcs mindig édesebb, Bogárkám... És ebben a világban pontosan egy ilyen termés a szabadság. – mosolyog, és egy pillanatra elvesznek a másik tekintetében. Marinettet szinte megrémíti, milyen ismerős neki az a zöld szempár. Bár talán Adrien is valami hasonlót gondol, de nem hagyja elterelni a figyelmét. Egyik lábával felkapja a botját és úgy rúg bele, hogy az kigáncsolja a lányt. Nem esik el, de megtántorodik, és ez elég ahhoz, hogy a madzag lazuljon a fiún.

Nem várja meg, hogy Katicabogár észrevegye, mi történt, kiszabadul a kötésből, és a jojót megragadva, rántja közelebb magához a hősnőt. Katica ledermed a fiú közelségétől, és csak bámul rá.

A zöld szempáron látja, ahogyan a hozzá tartozó ajkak elmosolyodnak, majd a kezét közelebb emelve magához, csókot nyom a kézfejére. Az ujjain karmok ékeskednek, és mégis olyan gyengéden fogja a lány kezét, akár egy porcelánbabát.

Vigyorogva engedi el, majd átugrik egy másik házra és két ujját a homlokához emelve int neki.

- Viszlát a következő éjjelen, Bogaram! Számítok rád, hogy megfékezz. – kacsint és eltűnik a sötétségben.

Katica magára maradva bámul utána. Csak áll és az agya próbálja feldolgozni a történteket. Jojóját visszahelyezi a derekára, és az varázslatos módon eltűnik, mikor a fülbevaló visszaszívja magába az erejét, amiből előhívta.

Helikopterek hangját hallja közeledni, és már lát néhány reflektort, ahogyan őket keresik. Tudja, hogy ideje mennie. Odaért, mielőtt Macska kárt okozott volna, és úgy gondolja, most haza ment, nem lesz ma éjjel már ricsaj. Nincs több dolga, ideje hazamenni.

Tikki leszáll a vállán és elismerően beszél hozzá.

- Nagyon jól csináltad.

- De hát nem kaptam el! – fordítja a katica felé a fejét, de azon nincs nyoma csalódottságnak.

- Nem is fogod tudni ilyen egyszerűen. Sőt, lehet, hogy soha. Megakadályoztad, hogy bajt csináljon, és ezzel tökéletesen eleget tettél a feladatodnak. Ma már többet nem tehetünk, ideje haza menni.

- Igazad van Tikki, menjünk is! – nyitja a hátán lévő szárnyakat, a katicát pedig két tenyere közé zárja. Elmosolyodik, ahogy megindul – Kapaszkodj!