Ez egy rövid rész, de így tudtam a legjobban tagolni a már meglévő fejezeteket, szóval...

Egyébként, most valószínűleg pár napig nem lesznek részek, mert nem lesztek itthon :) Utána hamar jelentkezem (remélem) a következő résszel :) A viszont olvasásra, remélem azért tetszik ez a rész!

Plaggnak nem sok esélye volt részletesebben kifejteni az általa adott képességeket, de Adrien annyit megértett, hogy ha akarja, bármit el tud pusztítani, méghozzá puszta kézzel. Azt is megértette, hogy ez leszívja az energiáját és nem soká vissza fog alakulni Adrienné, de ez akkor nem igen izgatta. Felcsigázták a történtek és csak ki akarta próbálni, mit is tud.

- Gyere Plagg, nézzük meg az éjjeli Párizst a tetőkről! – vigyorodik el, és az ablakon keresztül ki is jut a szobából, és karmaival egyenest a tetőre mászik.

Elképed, mennyire világosnak látja a sötét éjszakát, és abban az autók fényszóróit, ablakok fényét és az Eiffel tornyot. Minden szag erősebb, minden hang élesebb. És ráadásul kicsit sem fél, hogy esetleg leesik a tetőgerendáról, vagy megcsúszik a cserepeken. Magabiztosan járkál, majd macskásan leguggol. Plagg ekkor mászik fel mellé.

- Na, eddig milyen, Főnök? – járkál előtte magabiztosan.

- Elképesztő! – vigyorodik el. Plaggnak kicsit rossz érzése lesz ettől a mosolytól.

- Akkor... mihez kezdesz most?

- Mihez? Még el sem döntöttem! Most bármit megtehetek! – felnevet és átugrik egy másik házra. Tetőről tetőre ugrál, kéményről kéményre és nagyokat kurjant közben. Plagg alig bír lépést tartani vele, sőt el is veszti szem elől pár percre, mikor ő megcsúszik, és majdnem leesik egy parkoló autó tetejére. Szerencsére időben húzza vissza magát és rohan tovább Fekete Macska után, aki már egy pékséggel szembeni háztetőn ül. Csillogó szemekkel, pislogás nélkül mered a kirakat egy díszes tortájára, ami nem mást formáz, mint a Diadal-ívet. Sunyin megnyalja száját.

- Mi az, Macska? – ül le végre lihegve mellé és arra néz, amerre a fiú. Ráncolja a homlokát.

- Felejtsd el kölyök, a bolt zárva van.

- Nem kell ahhoz nyitva lennie, hogy megegyem. – vigyorog rá. Plagg megijed, de kissé lemondónak is tűnik.

- Figyelj, tudom, hogy egy kis időbe bele telik, míg megszokod a hatalmad, de addig kérlek, ne csinálj őrültséget, ne juss arra a sorsra, mint az elődeid!

- Ugyan Plagg, te komolyan nem vágytál még egy kis szórakozásra? És annak sütinek már innen isteni illata van! Gyere, nem bukunk le! – ugrik le a földre, s lopva körbe pillant, van-e ott valaki. Szerencséjére az utcában egy járókelő sincs, és csak néhány fáradt taxis megy el arra kocsival. Macskát ez kicsit sem zavarja, arcát az üvegnek nyomja, úgy bámulja a nyalánkságokat. Plagg mellé ugrik, és próbálja lebeszélni, de maga sem hiszi, hogy sikerül: túl tapasztalt... Látott már ilyet. Ami azt illeti több évezrede él a földön, munkáját próbálja végezni, de mégis, a balszerencse állata mit várhatna? Alig volt pár olyan barátja élete során, kinek mikor átadta az erejét, ő azt jóra használta volna. Nem tudta eldönteni, hogy ő lenne-e valóban a balszerencse okozója, vagy ilyen vadító lenne hirtelen félig macskának lenni? Úgy gondolja, a világ végéig fog ezen gondolkodni, mindhiába.

- Csak figyelj, Plagg! – vigyorodik el és kezét az üvegre tapasztja. Koncentrál és amaz a puszta érintéstől darabokra hullik, majd szétporlad a földön és a szél elfújja szemcséit a messzeségbe. Persze az egyik legmodernebb riasztó rendszer máris vijjogni kezd, ami sérti a 4 éles macskafület, de Adrien nem ijed meg. Megragadja a kiszemelt torta tálcáját, majd rohanna is el, mikor egy rendőr a helyszínre érkezik és egy pisztolyt fog rá.

- Álljon meg, ne mozduljon! – mondja idegesen. Még sosem látott hasonlót, nem tudja mivel áll szemben. Macska elvigyorodik a tehetetlenségén, szájából éles szemfogai villannak ki.

- Tegye le és emelje fel a kezét! Gyerünk! - kiált rá és félelmet kelt benne a másik mosolya, magában fohászkodik, hogy mihamarabb megérkezzen az erősítés.

- Ugyan, szerinted azért emeltem el, hogy azután visszategyem? – vigyorog, majd fél kézbe veszi a tálcát és a másikkal a fegyver felé nyúl. Ahogy hozzáér, darabokra hullik.

- A fekete cica most elviszi ezt a sütit. – ugrik fel a háztetőre, közben a férfi kétségbeesésén nevetve. Plagg követi és már el is tűnt, nem akar ebben részt venni.

- Au revoir, Monsieur! – int egyet és társa nyomában eltűnik a sötétben.

***

Aznap este egy hatalmas torta a vacsora és pillanatok alatt tűntetik el. Adrien kimerült az ereje használatától, és lassan visszaváltozik, macskafülei, farka, karmai és hegyes macska-szemfogai visszahúzódnak a testébe, mintha soha nem is lettek volna.

- Én mondtam, hogy megéri, Plagg! – beszél tele szájjal, mert a torta isteni. A macska is elégedetten dorombol, de fenntartásai vannak.

- Oké, ezúttal igazad volt, de ezt nem csinálhatod többet! Ráadásul akkor már hozhattál volna sajtot is. – néz kissé megvetően, és lenyalja a bajuszáról a krémet.

- Minek neked sajt? - ráncolja a szemöldökét

- Mert az a kedvencem, hát nem egyértelmű? Anélkül nyűgös leszek és hasznavehetetlen, ráadásul nem tudok neked segíteni, mikor Fekete Macska vagy.

- Miért kéne segítened? Hát nem csinálom jól? – vigyorog és leül az ágyára.

- Ami azt illeti nagy kezdő vagy még, Adrien. Még annyit sem tudtam elmondani, hogy mi a fegyvered.

- Olyanom is van? – lepődik meg. A cica bólint.

- Méghozzá egy fémbot. Ezernyi funkcióval. Hidd el, kelleni fog még. Szóval szívesen. – emeli méltóságteljesen a farkát és elsétál. Adrien utána néz.

- Hová mész?

- Keresek sajtot. Így sose fogok aludni. – kiáltja hátra és eltűnik a sötét folyosón.