Heló! Jahj egek, végre elkészültem! XD Nagyon röstellem, hogy csak mostanra lett kész, mert tegnapra terveztem, de átolvastam és túl rövidnek találtam, ki kellett egészítenem! Ráadásul ne tudjátok meg, hogy belekeveredtem, mire megszületett az értelmes végeredmény :P Remélem megérte és mosolyt csal az arcotokra! Jó olvasást :))

Másnap, mikor Marinette belép a boltba, barátnője azonnal lerohanja. Ezernyi kérdése van, ezek fele Adrienről szól, fele pedig olyasmiket tartalmaz, mint például, hogy hová tette az egyik tervet, mert kéne neki, hogy elkészítse, de a sok pír között teljesen elveszett.

Marinette fülig érő szájjal perdül az asztalhoz és könnyedén kiemeli az említett a lapot a többi közül. Ha egy ideig rumliban élsz, megtanulsz tájékozódni a saját káoszodban. Legtöbbször...

- Fuh, te aztán gyakorlott vagy! – nevet fel és kikapja a kezéből, már rohan is megvalósítani. Marinette felkapja az anyagokat és követi a műhelybe. Úgy tervezik, hogy varrnak még egy másfél órát, mielőtt kinyitnak.

Közben egyikük sem tud semmit szólni, mert nagyon elmerülnek a dologban, sok a munka és kicsit le vannak maradva. Ugyan még lenne idejük, mert szerda van, de bele kell húzniuk, hogy előre be hozzák a lemaradást, hiszen pénteken programjuk lesz, szóval valószínűleg kevesebb ideig lesznek bent.

Alya minden figyelmét az anyagra összpontosítja a varrógépnél, míg Marinette dudorászva csinálja az öltéseket. Természetesen az agya most is Adrienen jár, hát ki máson?

Igen... tegnap elment vele randira. És megcsókolta. Ráadásul elmondott neki egy olyan dolgot az édesanyjáról, amit nem túl sokan tudhatnak a köreiben, mert látta a szemében, hogy félt, hogy elmondja valakinek. Nem mintha ez szégyellni való lenne, de persze nem valószínű, hogy az ember szeretné, ha a körülötte lévők tudnának az ilyesmi bajáról. Elég szörnyű átélni, nem kell, hogy mások sajnálgassák.

Egy kicsit felnéz a munkából és kifelé pillog az ablakon a szemben álló kis parkra. Ez azt jelentené, hogy együtt vannak? Nem mondták ki, de az a csók már jelent valamit. És az is, hogy nem csak egyszeri, szeszélyes alkalom volt. Megcsókolta másodszorra is búcsúképp, és érezte benne a tüzet, amit magában is ott legbelül. Egek, megint kezd elvörösödni! Alyára pillant, hogy mit látott mindebből, de nagyon el van merülve, nem valószínű, hogy észrevette.

Visszatekint az ölében heverő ruhára és halkan folytatja. Végül ismét elmosolyodik és mégis annyit mond:

- Tegnap Adrien megcsókolt...

Alya jól láthatóan és hallhatóan megáll a munkában, de egy pillanatig csak maga elé néz. Marinette várakozón mosolyog rá, és az arca még mindig vörös. Végül barátnője hátra fordul, arcán széles vigyor.

- Mit vegyek az esküvőre? – mondja, és mindketten nevetésben törnek ki. Aztán persze mindent el kell mesélnie...

***

- Látom jókedved van! – ásít reggel a macska, mert Adrien végre rászánta magát, hogy kicsit összepakoljon a házban. – De muszáj ilyen porfelhőt kavarnod?

- Igen, muszáj Plagg! Valahogy ki kéne néznie a háznak, hátha egyszer vendéget is akarunk fogadni! – mosolyog Marinettere gondolva, majd leteszi a portörlőt, amivel egyébként úgy néz ki, mint egy férfi takarítónő. Plagg nevetne rajta, ha nem lenne még mindig borzasztóan álmos.

Egy dobozhoz lép a szőke fiú, és elkezd kutakodni benne a sok cucc között. Úgy tűnik közben már be is vásárolt.

- Remélem Camambert-t is hoztál... - nyújtózik és felugrik az asztalra, hogy bekukkantson a dobozba. Hát ott minden van, csak sajt nincs.

- A-a, jobbat kapsz! – vigyorog, és elővesz egy kisebb dobozt. Felnyitja és egy kis nyakörvet húz elő belőle! Bordó színű szíj, végén egy aranysárga csengő csilingel.

- Mit akarsz azzal a vacakkal? Kicsi rád! – nevet fel, de mikor a fiú folyamatosan felé közelít, s arcára kiül az elszánt mosoly... Nah akkor már rosszat sejt.

- Hé... Főnök, ne kapkodjunk el semmit, nem hiszem, hogy szükségem lenne ilyesmire... - kezd el hátrálni és idegesen felnevet. A farka kígyó módjára tekergőzik a levegőben.

- Ugyan Plagg, direkt neked vettem, ne félj, jó lesz, csak gyere... - ugrik rá, de a macska gyorsabb és elfut. – ...Ide! – kiáltja el magát és átváltozik Fekete Macskává, hogy legyen esélye utolérni.

Hamarosan már a nyakörvvel a szájában lohol a fekete cicus nyomában, méghozzá négykézláb futva! Úgy tűnik, felesleges volt takarítani, a bútorok sorra dőlnek fel, mikor nekik ugranak.

- Plagg, ne kéresd már magad! – motyog, még mindig szájában a nyakörvvel. Minden mozdulatnál csendül egyet a kis harang.

- Soha! Szabad macskának születtem, és aképpen is fogok meghalni! – fut fel egy szekrényre, és megállnak egymással szemben.

- Hiszen te is tudod! Az erőm a szabadságról szól, azért szereted annyira!

- Azt hittem a pusztításról szól, mindig arról hadoválsz! – emeli a szemöldökét megvetően.

- Az csak az egyik fele! – mosolyodik el kicsit – A szabadság egy nagy áldás! Azoknak adom meg a lehetőségét, akiknek nagy szüksége van rá! Tekintsd hát megtiszteltetésnek és légy szíves nem ellenem használni! – húzza fel az orrát, de Adrien hirtelen ötlettől vezérelve most felrugaszkodik a szekrény tetejéig és lekapja onnan Plaggot.

- Neee!! Ügyvédet követelek, ügyvédet, állatkínzás!! Segítség!!!

- Ezt még nagyon megbánod... - domborítja a hátát és mérgesen fújva ül le az asztalra. Nyakában ott lóg az aranycsengő.

- Aranyos vagy vele. – nevet a fiú.

- Majd ha a te nyakadban is lóg egy ilyen, akkor beszélgethetünk! – élezi meg karmait a drága bútoron és sértődötten ugrik ki az ablakon. Még onnan is hallani, ahogyan csilingelve elszalad.

Aznap este SMS-ekkel üzennek egymásnak. Adrien kezdi egy Legyen szép napod üzenettel, amit a lány csak este vesz észre. Azután visszaír, majd beszédbe elegyednek, és már lassan mindenről beszéltek, amit szavakba lehet önteni. Csak arról a csókról nem. Egyikük sem meri megkérdezni, mit jelent a másiknak. Mikor Marinette rászánná magát, hogy elküldje a kérdés üzenetét, Adrien már megírta az övét. Mennie kell. Odaég a vacsorájuk.

Marinette elmosolyodik, ahogy elképzeli szegény fiút abban a nagy házban, ahogy próbál főzni. Fájdalmasat szusszantva törli ki a legépelt szavakat és annyit ír helyette:

- Akkor siess! Jó étvágyat nektek :) Nekem holnap korán kell kelnem, szóval lassan megyek aludni... Aludj jól Adrien! – vacilál, hogy elküldje-e de az ujja szinte önkéntelenül nyomja meg a küldés gombot. Átment.

- Köszönjük, és neked is jó éjszakát, Mari! Szép holnapot!

A szőkeség elmosolyodik és leteszi a telefont, majd rohan, mert a csirkesültnek már elég erős illata van a sütőben. Kiveszi és hát egy kicsit odaégett... De mindegy, ez a mai vacsorája. Hamarosan meghallja a kis csengőt, majd Plagg ugrik fel a konyhapultra.

- Mi a vacsora? – kérdezi, majd a telefonra pillant – Írtál valakinek?

- Nem, semmi! – kapja el és lezárja. Az étellel kezd babrálni, ahogy magában mosolyog. Plagg sosem látta ilyen boldognak. Ez más volt, mint mikor Fekete Macska. Akkor mindig kicsit ördöginek látta. Most angyali volt ahhoz képest.

Reménykedni kezd, hogy visszatalál a jó útra... És ettől gondolattól ő is egy kicsit megnyugszik. De nem tud róla, hogy a fiú gondolataiból még mindig nem törlődött ki egészen a pöttyös hősnő képe...

***

Lépések zaja, ahogyan valaki végigrohan az egyik tetőgerendán. Katica az, éppen Macska után kutat. A pár nappal ezelőtti esőzés kicsit lehűtötte a levegőt, már sokkal kellemesebb ez az éjszaka! Ami jobban aggasztja, hogy Macska ugyanennyi ideje nem tűnt fel az utcákon. Kicsit ideges, hogy miben sántikálhat, és talán egy picit aggódik is érte. Mi van, ha megfázott azon az éjjelen, mikor ő nem volt hajlandó kijönni utána az esőbe? Bár aznap nem jelentették, hogy megjelent volna bárhol, szóval talán igaz lehet, hogy a macskák utálják a vizet.

Emellett mondani is akar valamit a fiúnak. Holnap este lesz az osztálytalálkozójuk, és biztosan el fog tartani egy ideig, nem tudja, mikor ér haza. Nem biztos a dolgában, de reméli, hogy ráveheti azt csirkefogót, hogy aznap ne masírozzon a tetőkön.

De egyenlőre a szőke hajzuhatagban megülő két fekete macskafül semerre, így úgy dönt, megáll az egyik házon és megengedi magának, hogy elbámészkodjon Párizs látképén. A fények elképesztik és nem is érti, hogy nem gondolt még arra, hogy éjszaka időt szakítson egy hosszabb bámészkodással töltött sétára. Ebből az érzésből talán még néhány csodás ruha is születhetne, mert régen jutott eszébe új ötlet. Kezdi úgy érezni, hogy a hősködés és a szerelem együtt nagyon elveszik a figyelmét a munkáról.

- Szép estét, Bogaram! – puffan mögötte a tető, mikor Fekete Macska négy kézláb ráugrik. Lassan felemelkedik két lábra és két szeme mosolyog – Engem keresel?

- Igen, Cicám. – mosolyodik el Katica és felé fordul. A szőke fiú a szokottnál is felszabadultabbnak, boldognak tűnik. - De mielőtt bármit mondanál, én akarok beszélni veled!

- Hát halljuk, mit szeretne a hölgy? – emeli botját az egyik vállára és a fejét is kissé félredönti.

- Szóval... holnap este programom lesz, ezért nem tudok hajnalig utánad futkosni. – játszik kicsit a jojóval, amit Macska meredten bámul akár... egy kiscica. Meglepetten kapja vissza a tekintetét a lány arcára, mikor a játékszert a markába zárja. – Meg tudunk egyezni valahogy, hogy holnap ne csinálj felfordulást?

- Hmm... nem is tudom. – vigyorodik el. Tudja, hogy ez azt jelenti, hogy fölényt élvez, és határozottan tetszik neki. Katica csak a szemét forgatja.

- Pontos választ kérek Macska, lehet róla szó?

- Egy feltétellel... benne vagyok. – néz rá komoly szemekkel, de a szája kedvesen mosolyog.

- Mi lenne az? – összehúzza a szemét.

- Ma éjjel hagyjuk ki a rohanós, csatázós részt. Beszélgessünk egy kicsit.

- Beszélgessünk? – lepődik meg. Hát erre nem számított.

- Persze. Elvégre arra még nem volt példa. Gyakorlatilag semmit sem tudunk egymásról.

- Nem vagyok benne biztos, hogy akarom, hogy bármit is tudj rólam. – ráncolja a homlokát Katica.

- Hát akkor nincs üzlet... Sajnálom Bogaram. – vonja meg a vállát és elfordul, hogy bajt kavarjon valamerre, de a lány utána kiált.

- Várj! ... Oké, beszélgessünk.

- Tudtam, hogy meggondolod magad! – mosolyodik el és egy pillanaton belül már előtte terem. Kicsit meghajol, és a kezét nyújtja neki.

- Kövessen kérem, hölgyem! – beszél borzalmasan udvariasan.

- Hová akar vinni az utca cicus? – helyezi bele tétován a kézfejét a srácéba, de nem igen kap választ, ugyanis a fiú már rántja is maga után. Egyszer csak elkapja a derekánál, és a botjával lendíti tovább magukat háztetőkön keresztül. Katicát megijeszti a hirtelen jött nagy sebesség és szokatlan utazási mód, ezért aprót sikkant, mikor kimegy a lába alól a talaj.

- Ugye milyen jó móka? – nevet rá és csak siklanak tovább. – Jó helyre viszlek, ne félj!

Katica erősebben kapaszkodik és lehunyja a szemét, majd mire kinyitja, már meg is álltak. Fekete Macska leteszi és elengedi, de kész elkapni a lányt, a megtántorodna. Hiszen nem játék az Eiffel torony gerendáin sétálni.

Marinette nagy nehezen visszaszerzi az egyensúlyát, majd körbepillant. A táj gyönyörű, és ami azt illeti, még sosem látta így ezt a csodás építményt.

- Ez nagyon szép! – ámuldozik, aztán meghallja a karmok koccanását a vason. Macska leült a gerendán és mutatja a helyet Katicának is. Kissé vonakodva leül mellé, de távolságot tart. A fiú a túloldalán kiteszi a fémbotot, mintha ezzel is azt jelezné, hogy most fegyverszünet van. Katica gondolkodik, mit tegyen, de ő is leteszi maga mellé a fegyverét. Végül is jól repül, nagy baj nem lehet.

- Néha feljövök ide, és elgondolkozom, miért pont úgy vannak a dolgok, ahogy megtörténnek... – hallatszik a fiú hangja, de ez a pár szó most halk és kellemes. Katica furcsállja ezt az egészet.

- Mire gondolsz, Macska? – kérdi, de először csak egy sóhaj a válsz.

- Te éreztél már úgy, hogy ha tehetnéd, mindent másképp csinálnál a múltadban? – néz rá a zöld szempár. Katica elgondolkodik a kérdésen.

- Nem sokszor... Az az igazság, hogy én most egész jól érzem magam a bőrömben... - mosolyodik el – A legnagyobb álmom pár éve valóra vált és talán most már állíthatom azt is, hogy összejött egy románc...

- Jársz valakivel? – lepődik meg Macska. A szíve egy kis része mintha összetörne ott belül.

Ő sem érti mi ez az egész, nem tudja mit művel. Először megtetszett neki Marinette, de pár napra szinte el is feledkezett róla, mikor beleszeretett Katicába. Most pedig egyértelműen szerelmes lett Marinettebe, de nem tudta elengedni Katicát sem. Miután a divattervező lánnyal eltöltött egy gyönyörű estét, olyan boldog volt, hogy nem is érezte szükségét, hogy éjszaka kitombolja magát. Ezért nem is volt kint tegnap sem. Ma is csak Katica miatt jött el hazulról. Mert hát, mi van, ha feleslegesen várja? És egyébként is... vágyott utána. Vágyott rá, hogy lássa és játszadozzon egy kicsit vele. Úgy, ahogy Macska szokott, nem úgy, ahogy Adrien. Persze egy kicsit mindkettő ő, de mégis... Adrien gyengéd, míg Macska sokkal rámenősebb. És őt mindkettő szórakoztatja.

Tudja, hogy nem tud sokáig így maradni, mert ha valahogy kiderül, hogy mindkettejüket szereti, abból csak rosszul jöhet ki. Esetleg mindkét lány faképnél hagyja. Megvan a kockázat és mégsem képes lemondani róla. Csak figyeli, ahogy a szíve elszomorodik a hallottak után.

- Ami azt illeti, nem teljesen tudom, mert senki nem mondott ilyesmit ki... - gondolkodik el a lány, ahogy a Szajnát figyeli, és nem bírja mosolygás nélkül – De talán valami olyasmi lehet...

- Értem... - néz maga elé ismét és macskafülei kissé lekonyulnak.

- Neked nincs barátnőd? – kérdezi, de mondjuk sejti a választ. Még élénken él benne az este, mikor Macska a tudta nélkül szerelmet vallott neki.

- Igazából... Én is hasonló helyzetben vagyok, mint te. – szusszant egyet, ami nevetésnek hallik – Volt egy csók, de egyikőnk sem mondta ki, hogy együtt vagyunk. Azelőtt pedig sosem volt senkim... De sokan akartak velem lenni, mert ahonnan jövök, ott egész sokan ismertek. Csak én sosem voltam azelőtt igazán szerelmes.

Marinette elgondolkozik ezen, de nem kérdez semmit, nem akarja leleplezni, hogy ki is az a maszkos alak ott mellette. Inkább maradjanak még álarcban egy kicsit, így biztonságosabbnak érzi. Megpróbál ő is viccelődni.

- Hát hidd el, itt is híres vagy.

Sikerül is, mert Macska halkan felnevet. Egek, nagyon édes a nevetése... De miért is gondol ilyesmikre??

- Csak amennyire te is, Bogaram. – néz rá – Én tettelek híressé, ezt ne feledd.

- Nem feledem, bár nem is kértelek rá. – mosolyognak össze.

- Én se kértem, hogy légy az ellenségem, mégis jöttél. – hajol egy ici-picit közelebb. – És boldog vagyok, hogy találkoztunk.

- É-én... - gondolkozik el, hogy mit feleljen. Majdnem kimondta, hogy ő is örül neki de... tényleg? Valóban örülne neki? Ez hihetetlennek tűnik, de mégis úgy érzi. Egy pillanatra megrémíti, és inkább elhallgat. Kínos csendbe burkolózik és Macska sem szólal meg... Tudja, hogy a lány még nem áll készen rá, hogy úgy szimpatizáljon vele, ahogyan ő.

Percek telnek el a hallgatással, mialatt Marinette magában vívódik, Adrien pedig a két lány között vacilál. Teljesen tehetetlen, nem tudna sehogy sem választani. Úgy dönt, hogy nem érdekli, mindig csak azt tesz és azzal, ami jól esik neki! És hamarosan úgyis lesz valami, vagy talán már képes lesz dönteni. Az már a sors dolga.

Katica teljesen elveszik a saját gondolataiban, olyannyira, hogy lassan már az fog összeállni a fejében, hogy az egyik volt osztálytársával kéne összehoznia Macskát... mikor ő váratlanul megszólal.

- Tudod, hogy mit szeretek a legjobban az éjszakában, Bogaram? – susogja. Meglepetten néz ki a fejében kavargó gondolatokból, ám türtőzteti magát, hogy ne kapja oda a fejét. Ugyanilyen halkan kérdez vissza:

- Mit, Cicus?

- Hogy ott vagy mellettem... - nyögi ki egy félmosollyal az arcán és nagy késztetést érez, hogy nekidőljön, és a vállára tegye a fejét, de nem meri megtenni.

Katica elpirul az álarca alatt, de ez szerencséjére annyira nem látszik. Hisz takarásban van és a ruha amúgy is piros. Mégis fél, hogy a fiú észreveszi.

- Ne mondj ilyeneket Macska... Azt hittem szerelmes vagy valakibe. – hebegi és végre a szemébe mer nézni, de nagyon meglepődik. A fekete maszkkal keretezett zöld macskaszemek csak pár centire vannak tőle.

- De Téged sem tudlak elereszteni... - súgja, és oda hajol, hogy megcsókolja... ám valami megállítja. Nem, ezt mégsem tudja megtenni Marinettel. Katica egy másodpercig zavarában meg sem mozdul, de a fiú habozása elég hozzá, hogy észbe kapjon és erősen eltolja, sőt ez a mozdulat olyan, mint egy pofon! Még csattan is és Adrien az arcát fogja fájdalmában.

- Ne gyere még egyszer ilyen közel hozzám, mit képzelsz?? – ugrik fel idegesen és kezében megpörgeti a jojót. – Beszélgettem veled, szóval boldog lehetsz, de holnap meg ne lássalak idekint! – magyaráz hevesen és leugrik. Mielőtt elérné a földet, felrepül és elsiklik a házak között.

Macska még mindig az arcát fogja, ahogy utána néz.

- Gratulálok, te barom, megint minden elrontottál... - morogja magának és öklével bele bokszol a vasgerendába. Ennyit arról, hogy a rosszfiúkat mindenki szereti.

(Végre egy saját rajz, emberek!! Oké, a képminőség elég rossz, (meg a színezési technikám is) de azért remélem tetszik... ^^ Nah helóka!)

UI.: Csak szerintem hosszabbodtak meg a részek? xd