Ha üzenetet írsz a homokba, az eltalál a halott szeretteidhez...

Hyunjin mosolyogva nézett végig a hangosan beszélgető és nevetgélő gyerek seregen. Nehezére esett velük szigorúnak lennie és a gyerekek nem is vették túlzottan komolyan, mikor mérgesen összevonta a szemöldökét.
-Csendet, vagy rátok szabadítom Kkamit, hogy marapja meg a popótokat - fordult feléjük csípőre tett kézzel, amire a reakció természetesen boldog kacagás volt. A kaszások külön épületben szállásolták el a nagyon fiatalon elhunyt lelkeket. Volt köztük olyan akinek sokat kellett érnie a reinkarnálódáshoz, de olyan is aki már be is fejezte a karmikus feladatait. Hyunjinak, mint vezetőnek, hatalma volt meghatározni, hogy milyen állapotukban szeretne együtt dolgozni ezekkel a szellemekkel és ő a kisgyermekkort választotta. A felnőttek unalmasak és depresszívek, a tinik szófogadatlanok és hiper érzékenyek... De a gyermekek hiába hisztisek, még szerették az életet és képesek voltak a legapróbb dolgoknak is teljes szívükből örülni.

Felix az ajtófélfának támaszkodva nézte, ahogy Hyunjin a kicsiket fegyelmezte. Tekintete folyamatosan az egyik kislányra tévedt és ajkai automatikusan mosolyra húzódtak.
-Látom már megint annyira vettek komolyan, mint egy balalajkázó lámát - lépett oda vigyorogva Hyunhoz.
-Felix, most komolyan... - dörzsölte meg az orrnyergét fáradtan a vezető. - Láttál te már lámát balalajkázni?
-Egyszer mindennek eljön az ideje - vonta meg a vállát a szőke, majd lehajolt a kislányhoz és a karjaiba véve magához ölelte.

-Felix! - szűkültek össze Hyunjin szemei szigorúan. - Mit mondtam neked erről?
-Jól van, jól van... Felfogtam - fintorgott flegmán, majd egy puszit adott a pici arcára és lerakta a karjaiból. - Legyen szép napod Byung!  - Hyunjin megértette a barátját, de nem kivételezhetett vele, a szabályok mindenkire vonatkoztak. Biccentett egyet a kis szeplős felé, majd a gyerekekhez fordult.
-Na gyertek babák, megnézzük milyen üzenetet kaptatok a szeretteitektől. - Felix fájdalmas mosollyal nézett utánuk és azon gondolkodott, hogyan is teljesíthetné Hyunjint kérését?

Hogyan is hagyhatná figyelmen kívül a kicsit, aki Changbin húga volt?

Gondolataiból a telefonja hangja szakította ki, ami irritáló visítással jelezte, hogy baj van. Mikor Felix meglátta, hogy a riasztás azért kapcsolt be mert Changbin öngyilkos akar lenni nem gondolkozott, hanem egyből cselekedett. Képessége segítségével rögtön Jisunghoz teleportált és sikeresen rátört az épp szexelni készülő párra...

-Baszdmeg magad Yongbok - hajított felé mérgesen egy párnát Minho, miután Jisung ijedtében egy Bruce Lee pörgő forgó rúgással a földre száműzte őt.
-Bocsánat, de... - kezdett el magyarázkodni az ausztrál fiú.
-Felix? - pislogott meglepetten Jisung.
-Várj, te emlékszel rá? - bámult a szerelmére döbbenten Minho.
-Persze, hogy emlékszem! Hiszen ő kísé...
-HYUNGOK - kiabált rájuk a kis szeplős, mire mindkét fiú riadtan rezzent össze. - Bocsánat, de erre most nincs időnk... Changbin öngyilkos akar lenni.
-MICSODA??? - kiáltott fel rémülten Jisung, mire Minho egy csettintéssel vissza varázsolta rájuk a ruháikat, hogy máris el tudjanak indulni.
-Vezess minket hozzá - ragadta meg az ausztrál kezét Lee Know, mire Felix Changbinék kertjébe teleportálta magukat.

Az egyik tölgy fa árnyéka alatt Bin látszólag békésen üldögélt, ölében egy füzet volt amiben lelkesen jegyzetelt. Időnként a fejét oldalra döntve elgondolkodott, mintha még ő sem lett volna biztos a dolgában. Az arcán semmilyen érzelem nem látszott, teljesen gondtalannak tűnt.

Csak Felix tudta, hogy a fiú a búcsúlevelét írta...

A két kaszás elrejtette magát Changbin elől, Jisung pedig idegesen toporogva agyalt, hogy mit kéne tennie.
-Én nem akadályozhatom meg tettlegesen, csakis szavakkal... Viszont rám nem hallgatna és lehet gyáva vagyok, de nem szeretnék úgy járni, mint Minho - mondta csendesen Felix, mintha csak olvasott volna a mókusarcú gondolataiban. Han felé fordult és szólásra nyitotta a száját, amikor hirtelen egy kattanás magára vonta mindhárom fiú figyelmét. A hang ijesztően visszhangzott a fák között és mikor Changbin felé fordultak teljesen lefagytak. Egyedül Hannak volt annyi lélek jelenléte, hogy cselekedjen.

-Hyung, ne!!! - lépett ki rejteke mögül Jisung és szabályosan Binre vetette magát, akinek ideje sem volt reagálni. Ez nem volt egy okos húzás, ugyanis az idősebb fiú egy kibiztosított fegyvert fogott a fejéhez, amit Han megpróbált kivenni a kezei közül.

De az rögtön elsült...

Felix lábai összerogytak a hang hallatán, de Minho rögtön utána kapott. Visszatartott lélegzettel nézték a két fiút és a kis szeplős tüdejéből egy megkönnyebbült zokogás szakadt fel, amikor meglátta, hogy Changbin lassan Jisungra emeli a tekintetét. Az alacsony fiúnak semmi baja nem esett az ijedtségen kívül és Lixie legszívesebben sírva ölelte volna őt magához, de nem tehette.
-Nyugodj meg, Changbin jól van - súgta Felix fülébe Lee Know és vigasztalóan a hátát kezdte el simogatni. - Szép munkát végeztél, ügyes vagy! Sikerült megmentened - dicsérte meg, mire az ausztrál fiú zokogása még keservesebb lett. Nem bírta tovább... Továbbra is láthatatlanul, de halkan Bin mögé lopózott és óvatosan köré fonta a karjait.

-Semmi baj hyung, minden rendben lesz - csitítgatta Jisung Changbint, aki addigra már hangosan sírt és mindkét kezével barátja pólóját markolta. - Szépen hívok neked egy mentőt és bevisznek a kórházban. Oké?
-Köszönöm... - motyogta megadóan az alacsonyabb, majd messzire hajította magától a fegyvert. Jisung óvatosan Felixre nézett, ugyanis ő Changbinnal ellentétben látta a kaszást. Finoman végig simított a szőke tincsein, mire a kis szeplős ösztönösen erősebben ölelte magához a szerelmét. - Azért ne fojts meg - nyögött fel fájdalmasan az idősebb.
-Elnézést hyung, máris elengedlek - emelte fel kissé a hangját, mire Lixie makacsul megrázta a fejét. - Ne haragudj, csak annyira szeretlek és féltem, hogy elveszítelek - suttogta csendesen, miközben felváltva simogatta Felix haját és Changbin hátát.

Így Jisung lett kettejük közt a kapocs és elmondhatta azokat a dolgokat Changbinnek, amiket Felix szeretett volna...