-De komolyan hyung most hová viszel? - ugrált izgatottan az idősebb mellett Jisung. Amióta Minho elmondta neki, hogy randizni viszi a pici úgy felpörgött, mint egy búgócsiga.
-Majd meglátod,  ha odaérünk - felelte sokadjára is türelmesen a kaszás és ajkai apró mosolyra húzódtak a párja türelmetlensége láttán.
-Ahj, most akarom tudniii - drámázott tovább Han és a fejét hátravetve nyafogott tovább, miközben mindkét kezével Lee Know karját rángatta.
-Nincs rád jó hatással a modern kor, nagyon hisztis vagy - sóhajtott fáradtan az idősebb és Jisung dühösen vállon csapta. - HÉ! - kiáltott fel Lino, mire a kisebb nyelvet öltött rá.
-Te meg ugyan olyan titokzatos vagy, mint évszázadokkal ezelőtt - puffogott a mókus arcú.
-Pontosan, semmit sem változtam! - húzta ki magát büszkén és erre már Han is elvigyorodott.

Nevetve dörgölőzött Minho karjához, miközben ujjaikat összekulcsolta és finoman megszorította az idősebb kezét. A kaszás azonnal megállt és mielőtt a kisebb bármit is reagálhatott volna hevesen birtokba vette az ajkait. Mindkét kezével Jisung vékony derekába kapaszkodott és úgy szorította magához, hogy esélye se legyen menekülni és megszakítani a csókot.

-Mi-mit csi-csinálsz? - lihegte kipirult arccal Han, mikor ajkaik elváltak egymástól.
-Kihasználom, hogy végre nem kell bujkálnunk és nyugodtan szerethetlek. Igaz így is kapunk pár rosszalló pillantást, de legalább senki nem akar megölni minket - somolygott Minho. - És ehhez kapcsolódik a mai randink programja is - köszörülte meg a torkát. - Tudom klisés, de soha nem voltam még moziban és megfigyelve az embereket náluk ez gyakori, hogy a párok moziba járnak - hadarta lelkesen. - A jövőben elviszlek majd valami romantikusabb, meghittebb randira is, de most szeretném kihasználni azt, hogy végre büszkén felvállalhatlak - mondta csendesen és homlokon csókolta Hant, aki hatalmas csillogó szemekkel bámulta hyungja gyönyörű arcát.

-Tökéletes hyung! Sosem voltam még mozis randin - mosolyodott el őszintén a kicsi, majd fejét oldalra döntve elgondolkozott. - Na jó, tulajdonképpen soha egyik életemben sem voltam randizni - jegyezte meg és Linonak rögtön lelkiismeret furdalása lett.
-Tudom és sajnálom - simított végig Han pofiján. - Az én hibám, hogy mindig boldogtalan voltál, hiszen a vörös fonalunk miatt a lelked képtelen volt máshoz kapcsolódni, én pedig nem mehettem a közeledbe - mondta egy fájdalmas mosoly kíséretében. - De ígérem mindent jóvá teszek és bepótoljuk az elszalasztott randevúkat! - Jisung lábujjhegyre állt és egy apró puszit adott Minho szájának a sarkára, majd magához ölelte az idősebbet.
-Nem baj jagiya, most már minden rendben lesz - suttogta hyungja fülébe és elégedetten vigyorogva párja nyakába fúrta a fejét.

Jisungnak valóban nem számított a múlt.

Őszintén nem érdekelte, hogy mi történt akkor, hogy mit rontottak el...

Csakis Minhoval foglalkozott és a közös jövőjükkel.

-Szeretlek hyung és köszönöm, hogy ennyire törődsz velem és odafigyelsz rám! - mondta és kissé hátrébb húzódott, hogy az idősebb szemébe tudjon nézni.
-De hát ez természetes Sungie - csóválta meg a fejét Lee Know és visszahúzta magához a kisebbet, hogy tovább ölelhesse. - Senki és semmi nem olyan fontos számomra, mint te!

Csak egy gyors csókot váltottak, hiszen azért zavarta őket a sok kíváncsi pillantás, amit kaptak. Jisung a legédesebb mosolyát villantotta Minhora, mikor elváltak egymás ajkaitól és az idősebb vigyorogva összedörgölte az orrukat. Védelmezően átkarolta Jisungot és finoman a mozi felé kezdte irányítani. Végig beszélgették az odautat és azt is kitárgyalták, hogy melyik filmet fogják most megnézni. Han annyira belelkesült, hogy fejben teljes listát írt és legalább húsz mozis randit gondosan megtervezett előre.

A mozihoz érve Lee Know illedelmesen előre  engedte a fiút és megtartotta neki az ajtót. Bár nem volt egy kifejezetten perverz személyiség, de Jisung ezt is kihozta belőle... Így amikor párja elhaladt előtte, az idősebb finoman a fenekére csapott, majd megmarkolta, amit Han egy nem túl diszkrét lányos sikítással díjazott.
-HÉ! Hagyd békén a seggem - fordult hátra fülig vörösödve a kicsi. Minho szinte az arcába mászott és perverzen elmosolyodott.
-Ez a formás kis hátsó már az én seggem baby - közölte ellentmondást nem tűrően, mire a fiatalabb dühös gömbhal módjára felfújta az arcát.
-Borzalmas vagy - motyogta Jisung és inkább beállt a pénztárnál lévő sorba.

Lino nevetve nézett kedvese után és sietős léptekkel követte a fiút. Finoman odébb tolta mikor fizetni akart, ami miatt kisebb vita alakult ki köztük, de végül egy durcás Jisunggal és egy önelégült Minhoval később sikeresen megvették a jegyeket, az innivalókat és a pattogatott kukoricát is. Szerencséjükre nem sok ember volt kíváncsi arra a filmre amire beültek, így a leghátsó sor teljesen üres volt, amit ki is használtak és szorosan összebújtak.

-Hyung, szomjas vagyok - szólalt meg a film közben Han, mire Minho a kezébe nyomta az üdítőjét és az ölébe tette a popcornt, hogy a kicsi is könnyen elérhesse.
-Tessék baba, egyél kukoricát is - súgta oda neki a lehető leghalkabban, hogy még véletlenül se zavarják meg a többi nézőt a beszélgetésükkel.
-Köszönöm hyung - puszilta arcon Jisung és szemeit a vászonra tapasztva teljesen elmerült a filmben, miközben lelkesen tömte magába a pattogatott kukoricát. Lee Know kissé fészkelődni kezdett, ugyanis a farzsebében rezegni kezdett a telefonja. Óvatosan letette az öléből a popcornt, hogy véletlenül se borítsa ki, amíg előhalássza a mobilját, ám ezt a cselekedetét Jisung nem vette észre és reflex nyúlt volna a kukoricáért.

-Ejnye Hannie, hová tévedt a kezed? - dorombolta a pici fülébe Lino, mikor kedvese tenyere véletlen az ágyékára tévedt. Han úgy rántotta odébb a mancsát, mintha tűzbe nyúlt volna és kínjába egyre beljebb süppedt az ülésbe.
-Bo-bocsán-at... - motyogta szemlesütve, mire a kaszás vigyorogva megcsípte az arcát.
-Otthon legyél ilyen kis merész - mondta könnyedén, de ez csak a látszat volt...

Minho ugyan annyira kínban volt a kisebb érintésétől, mint Jisung.

Bár Jisung végtelenül zavarba jött, de onnantól kezdve csak arra tudott, gondolni, hogy milyen jó lenne így megérinteni hyungját. Természetesen a zavaró ruhák nélkül... Annyira elkalandoztak a gondolatai, hogy a farmerja kezdett kényelmetlenül feszülni rajta. Igyekezett a figyelmét a filmmel elterelni, de nem sokat segített szorult helyzetén, hogy Minho megállás nélkül hozzábújt, simogatta és időnként a nyakát, arcát, száját puszilgatta.

Mire végre vége lett a filmnek Jisung órája ismét fél hatott mutatott, vagy fogalmazhatunk úgyis, hogy lelankadt a kapitány harci kedve. A fiatalabb megkönnyebbülten sóhajtva állt fel az ülésből és egy nagyot nyújtózva mozgatta meg elgémberedett végtagjait. Lee Know árgus szemekkel figyelte párja minden mozdulatát és legszívesebben végig simított volna Han pocakján, amikor a nyújtózkodásnak hála kacéran kikandikált egy kis meztelen bőrfelület a pólója alól. A kisebb figyelmét nem kerülte el hyungja reakciója és képtelen volt visszafogni önelégült vigyorát, miközben fejében kirajzolódott egy ördögi terv...

Ma este végre elfogja csábítani Minhot.

Lassan andalogva sétáltak Jisung lakása felé, békés csendbe burkolózva. Lino imádta az ilyen pillanatokat, ezért nem használta a teleportálás képességét, amivel már régen visszaértek volna kedvese otthonába. Kiélvezte, hogy ez idő alatt is végig Hannal lehetett és a szíve minden másodpercben szárnyalt a boldogságtól, amikor a pici kezet szorongatva sétálhatott a fiú mellett.

Bár szerették hallani a másik hangját, nem éreztek késztetést arra, hogy folyamatosan beszéljenek. Náluk nem létezett a kínos csend fogalma és mikor nem mondtak egy szót se az is meghitt, szerelmes pillanat volt számukra. A moziból kiérve akkor szólaltak meg először, mikor már Jisung ajtaja előtt álltak, de akkor is nehezen jöttek a szavak a szájukra... Mindketten egy dologra tudtak csak gondolni, egy valami járt a fejükben, de egyikük sem volt elég bátor ahhoz, hogy feldobja az ötletet. Han túl félénk volt, Minho meg nem akarta őt esetlegesen elriasztani a kérdéssel, pedig mindketten ugyanarra vágytak.

Az ágyban kéne folytatni az estét...

-Köszönöm a mai napot szerelmem - fordult hirtelen a párja felé Jisung, miután kinyitotta a lakása ajtaját, de továbbra is a küszöbön állt. - Nagyon élveztem!
-Én is baba - mosolyodott el Minho és két keze közé vette szerelme arcát, majd lágyan csókolni kezdte. - Örülök, hogy jól érezted magad - suttogta Han ajkaira, miközben kezeit lassan a fiú derekára csúsztatta. Ez elég bátorságot adott végre a kicsinek és úgy döntött, hogy ideje kockáztatni... Most vagy soha!

-Hyung - köszörülte meg a torkát, mire Lee Know hátrébb húzódott tőle és kíváncsian bámult a mélybarna szempárba. - Megvan szabályozva, hogy hol kell töltened az éjszakát? - kérdezte alig hallhatóan és arcszíne rögtön vérvörössé vált.
-Dehogy! Szigorú szabályaink vannak, de azért nem elmebetegek - rázta meg a fejét a kaszás nevetve, majd tekintete hirtelen elkomolyodott. - Miért kérdezed? - mondta ki könnyedén a szavakat, de a szíve a torkában dobogott és minden porcikájával csak abban reménykedett, hogy Han maradásra kéri.
-Akkor... - nyelt egy nagyot Jisung, majd közelebb lépett a párjához és ajkait egy pillanatra a másikéhoz illesztette. - Velem maradnál éjszakára? - suttogta vágytól rekedtes hangon.

És az idősebb válaszát meg sem várva rántotta be őt a lakásba...