60 évvel később...

Az emberek tévesen azt hitték, hogy Jisungnak nem volt senkije az életében, ezért végtelenül sajnálták amikor 82 évesen végelgyengülésben elhunyt. Látszólag igazuk volt, hiszen a fiúnak nem lett felesége, vagy férje és utódai sem... De az igazság az volt, hogy miután legalizálták a melegházasságot Dél-Koreában Minho és Jisung a legnagyobb titokban összekötötték az életüket. Nem jelenhettek meg együtt egy idő után sehol, mivel a kaszás fiú egy percet sem öregedett, ellentétben a másikkal, de ez nem gátolta meg őket abban, hogy az esküjükhöz és egymáshoz hűen Han életének a végéig együtt maradjanak.

Lee Know minden szabad percét Hannal töltötte és gondoskodott róla, hogy boldog élete legyen. Az összes Jisungnak tett ígéretét betartotta, soha még csak rá sem nézett más férfira, szerette és támogatta kedvesét az utolsó percig.

Mikor a mókusarcú láthatóan öregedni kezdett Minho előszeretettel szívta a vérét és ugratta ezzel, de miután Jisung megbékélt a helyzettel közösen viccelődtek az idő múlásán. Lee Know boldog volt, hogy láthatta Hant felnőni, érett férfivá válni, majd tiszteséggel megöregedni. Szerelme teste sokat változott a 60 év alatt, de soha egy pillanatra sem érzett másként a fiú iránt. Az ereje elhagyta Jisungot, az arca ráncos lett és a kezei néha remegtek, ezért még jobban szüksége volt a kaszás segítségére, de ezt egyikük sem bánta. Han vidámsága, ragyogó személyisége, jellegzetes humora és huncutan csillogó szemei semmit sem változtak.

Ezért Lee Know mikor ránézett mindig azt a fiút látta benne akibe több száz évvel ezelőtt beleszeretett.

Bangchan és Changbin sajnos jóval hamarabb távoztak mint Han, de mindkét fiú kaszás lett így sűrűn tették tiszteletüket öregbarátjuknál. Ilyenkor mindig órákon át beszélgettek, nevettek, jóízűen elfogyasztották amit Minho főzött és a régi időkről nosztalgiáztak. Jisung nem félt semmitől, hiszen 4 kaszás óvta minden lépését odaátról és izgatottan várta a halála napját, hogy végre ő is csatlakozhasson hozzájuk.

-Minho - kiabált ki remegő hanggal párjának Jisung és a kaszás fiú szó szerint egy másodperc alatt a szobában termett.
-Mi a baj? Rosszul vagy? - lépett oda az ágyon görnyedve ülő párjához és kezével automatikusan végig simított a hátán. Ahogy tenyere a másikhoz ért hirtelen mintha alacsonyfeszültségű áram cikázott volna végig Lino testében. Tudta, hogy mit jelent ez az érzés és különleges képességével leellenőrizte, hogy valóban jól gondolta-e.

-Nem tudom... - lihegte Han. - Olyan furcsán érzem magam, alig bírom nyitva tartani a szemeimet és ha becsukom őket azonnal pörögni kezdenek a múlt képei - hadarta, majd kétségbeesetten Lee Knowra nézett. - Haldoklom, igaz? - kérdezte, mire kedvese letérdelt elé és finoman megszorította a kezeit.
-Csak hunyd be a szemed, ígérem nem fog fájni - suttogta szelíden és legnagyobb döbbenetére Jisung azonnal szót fogadott. - Minden rendben lesz - bíztatta a fiút, akinek a kedves szavak olyanok voltak mint az olaj a tűzre és dühösen felpattant az ágyról.

-Hogy mondhatod azt, hogy minden rendben lesz, amikor én épp meghalni készülök?! Hogy lehetsz ennyire nyugodt?! - mondta szinte kiabálva Jisung, miközben túlpörgött mókus módjára kezdett el fel-alá járkálni a szobában és kezeivel hevesen gesztikulált. De Minho nem törődött ezzel, nem figyelt a szavaira...

Csak szerelemtől elködösült tekintettel nézte az ő újra 22 éves Sungieját.

-Jisung - szólította meg kedvesen párját, de az rá sem hederített.
-Jaj istenem biztos nagyon fog fájni, ugye? Azt hittem nem félek a haláltól, hiszen te leszel a kaszásom, de most ahogy... - hadarta egyre követhetetlenebb tempóban, amit már Lee Know sem bírt tovább szótlanul hallgatni.
-JISUNG! - kiabált rá és alig bírta ki, hogy ne nevesse el magát.
-Mi az? - nézett a kaszásra összeszűkült tekintettel. Minho nem szólt semmit, csak közelebb lépett a fiúhoz, lassan megfordította a tengelye körül, hogy szembe kerüljön a szobájukban lévő egészalakos tükörrel. - Úristen... - dadogta Jisung és elveszve az időben hosszú percekig bámulta az újra 22 éves önmagát.

-Már... - szólalt meg kissé bátortalanul a mókusarcú. - Tényleg meghaltam? - kérdezte, mire Lee Know válaszul csak bólintott egyet. Jisung megkönnyebbülten fújta ki a tüdejében rekedt levegőt és élvezettel tapogatta végig újra karcsú derekát és feszes fenekét. - Istenem, de hiányoztatok - sóhajtott elégedetten.
-HÉ! - kiabált rá Minho és dühös arca láttán Han önfeledten nevetni kezdett.
-Te mindvégig ott voltál nekem, de ez a tökéletes kis test cserben hagyott - magyarázta a fiú, majd fintorogva megrázta a fejét. - Most komolyan hyung... Hogy voltál képes megkívánni azt a két aszott mazsolát, amivé a formás félgömbjeim váltak?! - méltatlankodott, de a kaszás villám gyorsan elhallgattatta egy szenvedélyes csókkal.
-Hülye gyerek - morrant fel Lino, mire Jisung kisfiúsan kuncogni kezdett.
-Hazudtam hyung - suttogta bele a csókba, majd egy könnyed mozdulattal párja ölébe ugrott és lábait vékony csípője köré fonta. - Ez hiányzott a legjobban...

Minho tudta, hogy nincs sok idejük és minden másodpercet kiakart használni amit a mókusfiúval tölthetett. Tudta, hogy odaát Jisung "pikk-pakk" reinkarnálódni fog, ezért ki szerette volna élvezni azt a keveset ami jutott nekik. Kifulladásig csókolta szerelme ajkait, amik újra duzzadttá és cseresznye színűvé váltak és nyelvével rögtön elmélyítette a csókjukat. Kezei egy pillanatra sem szakadtak el Hantól és alig bírta megállni, hogy ne teperje le ott helyben.

-Csak egy pár év és újra csinálhatjuk ezt Sungie - lihegte Lee Know miután megszakították a csókjukat. - Hamarosan reinkarnálódsz, az a 18 év meg gyorsan elfog repülni - mondta vigyorogva, majd kedveskedve megcsípte Han arcát, aki nem válaszolt semmit csak titokzatosan és sokat tudóan mosolygott.

Hiszen Minhot soha nem avatta be a terveibe.

-Induljunk - nyújtotta a kezét Jisung felé. A mókusfiú azonnal összefonta az ujjaikat és kéz a kézben kezdtek el sétálni az élőket és a holtakat összekötő híd felé. Minho amennyire csak tudta húzta az időt és tekintete egy pillanatra sem szakadt el a picitől, aki önmagát meghazudtolva szokatlanul csendes volt. Lee Know mosolyogva bámulta szíve választottját, miközben a lelke belül ezer darabra tört, amiért megint nem láthatja, ölelheti és érintheti hosszú éveken át... Tudta, hogy mi a kötelességük, de oly' nehéz volt kibírni.

-Felkészültél a következő életedre? - törte meg a csendet az idősebb, mikor a híd elé értek. Csiga tempóban kezdtek el haladni a macska köves úton, majd Han hirtelen lefékezett és ijesztően komoly tekintettel bámult a párjára.
-Nekem nem lesz több életem - mondta sejtelmesen somolyogva.
-Én ezt nem értem - pislogott nagy szemekkel Minho. - De hát még nem teljesítetted a karmikus feladatodat, muszáj újjászületned - csóválta meg a fejét, mire Jisung közelebb lépett a kaszáshoz és gyengéden átölelte a derekát.
-Nem muszáj - csóválta meg a fejét a fiatalabb. - Amennyiben én is kaszássá válok...

Lino úgy érezte forogni kezdett vele a világ és hirtelen meg kellett kapaszkodnia Han karjaiban, hogy ne szédüljön el. Tekintetét lassan a picire emelte és mikor annak csillogó íriszeibe nézett úgy érezte megszűnik körülötte a világ.
-Miért...? - suttogta erőtlenül az idősebb, mire Jisung lábujjhegyre állva egy apró csókot adott az ajkaira és édesen elmosolyodott.
-Mert mindenem megvan amire vágyom, miért akarnám elölről kezdeni...? Azért, hogy elveszítselek titeket? - csóválta meg a fejét. - Ohh, nem hyung! Nekem ebben az életemben minden megadatott, még több is amit érdemlek. Remek szüleim voltak, tökéletes barátaim és megkaptalak téged is - mondta már a végét ellágyuló hanggal, majd ujjaival finoman végig simított Lee Know könny áztatta arcán. - Akinél jobbat nem is kívánhatnék magam mellé...

A kaszás váratlanul megragadta a pici karcsú derekát és úgy húzta közelebb magához a fiút. Apró csókot nyomott mézédes ajkaira, majd elkomolyodott tekintetét Jisungéba fúrta.
-Biztosan ezt akarod? Minden nap, minden reggel, minden este? - kérdezte csendesen. - Csak engem, a nap 24 órájában, a hét minden napjában, szó szerint tényleg örökké...?
-Ki mást akarhatnék, ha még az ég is egymásnak szánt minket? - nevette el magát a pici, majd magasra emelte a kezét, amin jól láthatóvá vált a sorsuk vörösfonala, mely összekötötte őket. - Soha senki mást nem tudnék úgy szeretni mint téged... - mosolyodott el halványan, majd karjait Minho nyaka köré fonta és úgy húzta le magához egy szerelmes csókra. - Te vagy az én tűzhányóm!

Lino boldogan vette birtokba párja ajkait és megpróbálta a benne dúló összes érzelmet belesűríteni nyelveik szenvedélyes táncába. Több száz éve alatt még egyszer sem érzett ilyen boldogságot, hiába voltak házasok... Az, hogy Jisung kaszás akart lenni a szerelmükért számára többet jelentett, mint egy anyakönyvvezető előtt tett eskü. Hiszen az felbontható, megmásítható, de az a döntés amit a pici most hozott tényleg örök életre szól.

Az emberek tévesen azt hiszik az élet véget ér a halállal...

De Minho és Jisung története a halál után kezdődött el igazán.

Annyeong! 🥰

Hát elérkeztünk ide is... Hamarabb, mint gondoltam, de később mint szerettem volna. XD

Így a könyv végéhez érve szokásomhoz híven szeretnék pár szót szólni hozzátok és köszönetet mondani! ^^ Jelenleg ez a fici (2023.05.21) második helyezett a "leeknow" hashtagnél, ami úgy gondolom egy elég szép eredmény. 🤔

Minho és Jisung története végül 1K megtekintéssel és 338 voteval zárult le, amit szintén szeretnék megköszönni nektek! Bár sokszor mondom és lehet már unjátok, de tényleg nagyon hálás vagyok értetek. 💕 Mikor szar napom van, rossz kedvem, elbizonytalanodok, felakarom adni, mindig ide menekülök és belőletek, a pozitív visszajelzéseitekből merítek erőt. A köszönöm kevés ide, de nem tudom mi mást mondhatnék nektek... 🥺🥺 Remélem még sok szép közös pillanatot fogunk szerezni itt együtt! 🙏

És hát akkor így a történet lezárásaként jöjjön a szokásos kérdezősködés. 😁

Hogy tetszett összességében a könyv?

Melyik a kedvenc részetek/jelenetetek?

Ki a kedvenc szereplőtök?

Ki a kedvenc párosotok? (Nem feltétlen szerelmi)

Mi tetszett a legkevésbé a ficiben?

Bármilyen építő jellegű kritikát, tanácsot, egyéb véleményt szívesen meghallgatok:

Még egyszer köszönöm szépen, hogy időt szántatok a könyvemre, remélem a következő ficimben is találkoni fogunk. Vigyázzatok magatokra és legyen szép napotok! 💕

Szeretettel: Raven.💜