Egy újabb fejezet. Egy új ember. Egy új szerelem. Nulla fájdalom. Csak a rózsaszín köd. Ő olyan rendes. Olyan más. Olyan rendesebb. Miatta nem sírtam át az éjszakákat. Miatta nem érzem rosszul magam. Tényleg ilyen zökkenőmentes lenne? Tényleg tudok újra szeretni? Tényleg oda tudom adni teljesen a szívem, valaki másnak? Valakinek, aki megérdemli. Valaki olyannak, aki vigyázni fog rá. És törekedni fog arra, hogy vigyázzon rá. Hogy ne tegye tönkre újra. Hogy egybe maradjon. Ő tényleg próbálkozik. Ő nem hagy cserben. Ő az, akire szükségem lehet. Ő az, aki a jót mutatja a dolgokból. Aki édesebb szavakat suttog, mint te valaha. Aki miatt szebben világítanak a csillagok, mint valaha. Aki miatt fényesebben ragyog a Hold és szebben süt a nap. Csakúgy mondom, hogy várok rád. Ha kell 1000 évet is. De megteszem.