A Hold most jobban világít, mint valaha. Sokkal, de sokkal fényesebb és gyönyörűbb. A nap erőteljesebben süti be a nappalokat. A csillagok többször jelennek meg az égen és ragyogják be szikrázva az éjszakát. Egyszerűen minden gyönyörűbb. Töprengek; vajon, miért? Van valaki, aki újra szebbé teszi a napjaimat? Van valaki, aki miatt mosolyogva alszom el? Van valaki, aki rám gondol elalvás előtt? Van valaki, akivel órákon tudok beszélgetni és somolyogva nézni a képernyőt? Igen, van valaki. Csak szaporábban ver a szívem. Csak többször mosolyodom el egy nap. Csak van valami, ami másabbá teszi a dolgokat. Megígéred, hogy vigyázni fogsz rám. Hogy bármi legyen te itt leszel és fogod a kezem. Hogy te leszel az, aki boldogabb leszek. És várok. Vajon, tényleg így lesz? Tényleg itt leszel minden bánatomnál és boldogságomnál? Tényleg nem fogsz összetörni és megpróbálni újra összeragasztani? Tényleg próbálkozni fogsz? Tényleg nem fog fájni? Tényleg jó lesz? Őszintén? Reménykedem.