A Hold és a csillagok egy párt alkotva világítják be az éjszakákat, fényjátékot alkotva így még szemrevalóbb hatást keltve az estnek.
A nap éjjel 's nappal csodálatosan izzik az égen és körülötte kisebb-nagyobb bárányfelhőkkel díszelgi be az égboltozatot.
A homok és a tenger bámulatos vízjátéka szebbnél szebb látványt alkotva teszi színesebbé a tengerpartokat.
A hegyek és a dombok pedig csak ábrázatokként jelennek meg a Földön, hogy szemet gyönyörködtető apróbb 's nagyobb magaságukkal csodaszép látványt nyújtsanak.
És itt vagyunk mi, a mi kapcsolatunk. A mi közös játékunk, ami minden földi dolognál szebb és mámorba ejtőbb. A mi közös titkunk, ami minden titoknál nagyobb és felejthetetlen.
A mi közös pillanataink, amik lélegzetelállító emlékeket hagytak bennünk.
A mi közös sétáink, amik megannyi relikviát tartalmaznak. Ha a falak beszélni tudnának, minden egyes szép pillanatot kiejtenének ajkaikon. Ha a Hold beszélni tudna, elmondaná az összes elragadó szavadat, amiket a fülembe suttogtál éjjelente. Ha a csillagok szólni tudnának elmondanák, hogy milyen gyengéden érintettél meg minden egyes percben. Ha a létező összes tárgy hadovázni tudna, elmondanák, hogy igazakat mondtál és az ajkaid édesebbek a méznél és néhol az ízük csokoládé vagy áfonya. És ezek azok a percek, amik gyönyörűbbé teszik a kiábrándító szerelmet.