Elfojtott vallomások csordulnak végig a ház falon. Kimondatlan szavak csöpögnek végig az ajkakon. Próbálod kimondani, hogy szeretsz, de valami visszatart. A távolság összetöri csontjainkat, kettétép minket, míg el nem hagyjuk egymást. És lám, a nap megtanult felhője nélkül élni, de mégis mindennap visszavárja, könnyeket szakaszt érte, belülről megöli a fájdalom. És talán majd egy másik univerzumban megjelenik ,,A FELHŐ'' és beragyogja a napot.