Reggel mikor felkeltem Luke már nem volt mellettem. Ezért ki keltem az ágyból és lementem a nappaliba. Hát igen a fiam az tiszta apja. Éppen fifáztak amikor bementem a nappaliba.

-Sziasztok!-köszöntem.

-Szia édesem!-köszönt Luke a tévét nézve.

-Helló anya!-ugyan így köszönt Bryan is.

Én inkább hagytam őket játszani és felmentem Martinához. Ő legalább még van velem, de meddig. Mikor bementem a szobájába ő már régen fent volt.

-Jó reggelt kincsem!-vettem ki a kiságyából.

Martina válaszul csak rám mosolygott.

Imádom. Kezembe Martinával mentem vissza a srácokhoz.

-Anya! Apa csalt!-futott oda hozzám Bryan.

-Ez nem igaz ő csalt!-jött oda Luke is.

Esküszöm mint az 5 évesek.

-Tényleg Luke?-vontam fel a szemöldökömet.

Tudtam jól, hogy mindig csal. Luke rá nézett Martinára.

-Ugye kicsim, hogy nem csaltam?-simogatta meg az arcát Luke.

Martina pedig az apukájára mosolygott.

-Na ugye! Ő is meg mondja, hogy nem csaltam!-vette ki a kezemből Martinát.

-Anya ugye hiszel nekem?-nézett rám Bryan a csoda szép kék szemeivel.

-Igen hiszek neked!-mosolyogtam rá.

Luke pedig Martinával játszott. Nagyon jó apuka.