Én természetesen nem ellenkeztem hanem visszacsókoltam. Nála jobbat soha sem találtam volna. De nem is akarok. Mikor az ajkaink elváltak Luke édesen elmosolyodott.

-Szeretlek!-mondta mosolyogva.

-Én is szeretlek!-csókoltam meg.

Vissza mentünk a szobánkba. Aztán megcsináltuk a reggeli rutinunkat. Mivel igen csak elszaladt az idő lementem a konyhába reggelit csinálni a fiúknak. Mivel nem nagyon volt kedvem főzni ezért elővettem a gabonapelyhet a szekrényből és öntöttem belőle két tálba. Öntöttem rá tejet és már kész is volt a kajájuk. Aztán lejöttek a fiúk. Eléjük rajtam a kaját ők pedig úgy ettek mintha egy éve nem ettek volna. Én pedig felmentem Martinához.

-Szia kincsem!-vettem a kezembe apró testét.

Ő csak édesen nézett rám a barna szemeivel. Láttam, hogy éhes ezért leültem a székbe és megetettem. Mosolyogva néztem ahogy eszik. Közben Luke is bejött a szobába. Martina addigra már jól lakott. Látszott rajta, hogy tüsszentenie kell . Nem sokára eltüsszentette magát.

-Egészségedre!-mondta neki édesen Luke.

-Egészségedre!-simogattam meg az arcát.

Aztán pedig elkezdett sírni. Nem tudjuk, hogy miért. De Luke percek alatt megnyugtatta. Mert hülye fejet vágott.

Mire Martina elkezdett nevetni. Nagyon édesen nevetett. Luke nyomott egy puszit az arcára. Nagyon jó apa. Martina elaludt a kezembe. Óvatosan vissza raktam az ágyába. Utána pedig be mentünk a szobánkba. Luke lefeküdt mellém és átkarolt.

-Nem könnyű két gyerekkel!-sóhajtott.

-Akkor miért akartál ennyit?-néztem a szemébe.

-Mert te nagyon jó anya vagy és jó nézni ahogy a gyereket nyugtatod!-nyomott egy puszit a homlokomra.

Imádom. Nála jobb férjet nem is kívánhatnék. Aztán Luke a nyakamat kezdte behinteni apró csókokkal.