Reggel mikor felkeltem olyan voltam mint a mosott szar. De asszem a tegnap este megtette a hatását ugyan is nem tudtam lábra állni. Nagy nehezen felöltöztem. De két lábra állni még mindig nem tudtam. Pont jött be az ajtón Luke.

-Mi az édesem? Csak nem jó volt az éjszaka?-mosolygott rám.

-De nagyon is! Csak nem tudok lábra állni!-néztem fel rá.

-Gyere segítek!-nyújtotta a kezét.

Segített fel állni aztán én el sétáltam Martina szobájáig. Ahogy megláttam hogyan alszik mosoly csúszott az ajkaimra. Nagyon édesen aludt. Nem sokára pedig kinyitotta a barna szemeit. Rám nézett nagyon ártatlanul.

Közben belépett Luke is. Hátulról átkarolta a derekam.

-Olyan gyönyörű mint az anyukája!-súgta a fülembe.

-Azért belőled is van benne!-fordultam felé.

-Mint például?-vonta fel a szemöldökét.

-Szeret enni!-néztem a szemébe.

-Na jó Hope! Ezért kapni fogsz!-markolt bele a fenekembe.

Inkább megcsókoltam mint hogy előtörjön belőlem egy nyögés.