Éjjel arra ébredtem, hogy Bryan hívja az apját. Én pedig egyből cselekedtem.

-Luke! Szívem!-simogattam az arcát.

-Hm?-kérdezte félálomba.

-Hív a fiad!-mondtam neki aranyosan.

Luke azonnal ki kelt az ágyból. Felvett egy felsőt és át ment Bryan szobájába.

Luke szemszöge

Mikor Hope azzal ébresztett fel, hogy Bryan hív engem egyből feltámadt benne az a bizonyos apai ösztön. Bementem Bryan szobájába és felkapcsoltam az éjjeli lámpáját.

-Mi a baj öcskös?-ültem le az ágyára.

-Csak rosszat álmodtam!-nézett rám a kék szemeivel.

-Itt maradjak?-kérdeztem a szinte már alvó fiamtól.

Ő csak nemlegesen megrázta a fejét ezért lekapcsoltam a villanyt és vissza mentem Hope-hoz.

Hope szemszöge

Amíg Luke a fiúnkkal volt addig én bementem Martinához. Mindig is imádtam nézni ahogy alszik.

Kis angyal. Nagyon szeretem. Miközben néztem két kar fonódott a derekam köré. Luke a fejét a vállamon pihentette. Így néztük a lányunkat.

-Olyan gyönyörű akárcsak az anyukája!-súgta a fülembe Luke.

Én pedig elmosolyodtam és egy puszit nyomtam az arcára. Luke ennyivel nem elégedett meg és egy csókot lehelt az ajkaimra.