Reggel kicsit fáradtan ébredtünk fel. Főleg egy olyan éjszaka után. Kikeltünk az ágyból és megcsináltuk a reggeli rutinjainkat. Utána pedig a gyermekeink-el foglalkoztunk. Én mentem Martinához Luke pedig Bryan-hoz. Ahogy bementem Martina mosolyogva nézett rám.

-Jó reggelt napsugaram!-nyomtam egy puszit az arcára.

Mire ő édesen kuncogni kezdett. Én is elmosolyodtam és megsimogattam az arcát. Életem legjobb döntése volt ő. Sokkal többet ér mint egy nyavalyás szerelem ami nem tart örökké. Nekem a kislányom a szerelmem. Utána következik csak az apukája. Igaz Luke ezt nem nagyon szereti amikor ő van a második helyen. De ezt tudnia kellett már akkor amikor megszületett Bryan.

-Jó reggelt!-súgta a fülembe Luke.

-Neked is!-fordultam felé.

Egy csókot nyomtam az ajkaira. Amit ő is viszonzott. Így a rövid csókból hosszú szerelmes csók lett. Levegő hiány miatt elváltak az ajkaink.

-Szereltek!-nézett mélyen a szemembe.

-Szeretlek!-öleltem meg.