Lementem a lépcsőn és egyenesen Luke karjai közé léptem. Luke át ölelt és egy puszit nyomott a fejem tetejére.

-Mi lenne, ha ma össze bújós napot tartanánk?-nézett le rám.

-Jó lenne!-indultunk fel a szobánkba.

Luke levette a pólóját meg a nadrágját. Én pedig pizsibe voltam. Lefeküdtünk. Mind ketten más felé fordultunk. Én pedig Luke felé fordultam és a fülébe súgtam:-Kívánlak!

-Luke!-simogattam

-Mi van?-emelte fel a hangát.

-Semmi!-fordultam meg.

Egy gombóc nőtt a torkomba. Aztán a figyelmem elterelése érdekében vissza gondoltam arra az időre amikor Bryan még kicsi volt.

Közben éreztem, hogy Luke ki kel mellőlem és át ment Martina szobájába. Nem sokára vissza jött én pedig úgy tettem mintha aludnék.

-Baby nyisd ki a szemed!-simította végig az arcom.

Én pedig kinyitottam. De bárcsak ne tettem volna mert legördült az első könnycsepp.

-Ne sírj! Nem úgy gondoltam!-csókolt meg Luke.

Aztán bemászott mellém. A nyakamat kezdte el csókolgatni. Én pedig a vállára döntöttem a fejem, hogy több helye legyen. Az egyik keze a bugyimba csúszott és ott kezdett simogatni. Mikor a csiklómhoz ért valami kellemes érzés járta át a testem. Ezt ő is észrevette ezért dörzsölni kezdte. Amit én nyögdécselve élveztem. Kis idő után abba hagyta és folytatta a simogatásom oda lent.

-Haragszol kicsim?-súgta a fülembe.

Miközben csinálta még.

-Igen!-csókoltam meg.

Luke abba hagyott mindent és fölém mászott.