kapasklau

Csak néztem rá némán és ő is nézett.- Mi az?-kérdeztem kicsit ingerülten.- Gyönyörű vagy!-jelentette ki.-Aha és ezt el kéne hinnem?-Igen nem lenne baj.Még mindig nézzük egymást. Látom ahogy a izzad, izgul amint szíve kihagy egy ütemet ahogy a hormonjai uralkodnak felette és szaggatottan veszi a levegőt. Már három perce nézzük egymást de olyan mintha csak pár másodperce lenne ez az egész. Testem közelebb dől hozzá és az ő teste viszonozza. A tesünk vette át az irányítást.Már csak 20-30 cent van közöttünk de érzem forró lehelletét bőrömön. Szól a kürt. Riadó. Bevetès lesz. Ez a mámor megszűnik körülöttünk. -Bakker! Pont most!-kiállt fel Steve.Elindul öltözni.-Hogy beszélsz?-néztem rá csúnyán és közben nevettem, ő a szekrénye mögül egy kis mosoly kiséretében lehunyta a szemét.Valaki kopogott Steve azt mondta igen.Tony nyitott be a szobába. - Siess! Nem baj ha elrabolom egy picit Amy-t? Meg se várta a választ felrántott a földről a karomat szorítva ami nagyon fájt de nem szóltam és a szobájába mentünk.…

kapasklau

-Fu ez jó volt!- feküdtem le a Tardis padlójára és levegőért kapkodtam.-Nekem is tetszett, de azért jó mert túléltük!-mondta ő is levegőért kapkodva. -Köszönöm hogy vagy nekem Klau!-mosolygott rám ahogy mindig is szokott. Válaszul kacsintottam egyet. -Nem hagylak el soha! Nagyon izgalmas ez az élet! Én köszönöm Doktor!-feltápászkodtam a padlóról és oda szaladtam hozzá és átöleltem. Kivettem a zsebéből a sonicot és eldugtam a hátam mögé. Klau add ide a sonicot!- szólt hátra nekem picit mérgesen. Csak akkor ha elveszed!- mutogattam neki mint egy ovis. Oda jött hozzám átölelt de még mindig nem tudta elvenni,elvesztettem az egyensúlyom megragadtam a karját és rámzuhant. Összesen 5 cm volt az ajka és ajkam között és elvesztem szemében de abban a pillanatban dörömbölni kezdtek a Tardis ajtaján.…