Leah Eastwood életének első tizenhárom évét egy árvaházban tölti, majd amikor egy fiatal házaspár örökbe fogadja, kissé keserű szájízzel és tömérdek könnyeket hullajtva hagyja el az épületet, benne legjobb barátnőjével, Sarah Watson-nal. Kiderül azonban, hogy örökbefogadói nem azok, mint akiknek Leah hiszi őket, és nem véletlenül őt választották. Főhősnőnk már egy éve ügynöktanonc egy titkos szervezetnél, amikor is ráveszi mentorát, hogy elvigye őt egy egyszerű, izgalom mentesnek ígérkező éjjeli őrjáratra. Ám a dolgok nem várt fordulatot vesznek, amik még inkább felforgatják a fiatal lány, már eddig sem átlagos életét.~Lassan frissül~…
Egészen öt éves koromtól szabályok szerint élek. Viszont most nem azokra az egyértelmű szabályokra gondolok, mint "Ne rohanj át az úton" vagy "Ne állj szóba idegenekkel." A szüleim különleges listát állítottak fel, csak nekem.10. Az embereknek nem tetszik a másság. Ezt fogadd el, és e szerint cselekedj. 9. Ne tegyél fel kellemetlen kérdéseket. 8. Ne üsd bele az orrod mások dolgába. 7. Ha valaki hazudik, ne kösd az orrára. 6. Némán, magadban unatkozz. 5. Ne javítsd ki az embereket.4. Soha ne vágj fel.3. Mindig tartsd magadban a megállapításaidat. 2. Mindenféle körülmények között legyél kedves az emberekkel (még ha unalmasnak tartod is őket.)1. Az elme palotába TILOS a bejárás.Először megkérdőjeleztem a pontok létfontosságát. Viszont akár hányszor megszegtem őket, valami rossz dolog történt, ezért mára már jól az agyamba véstem a szabályokat. Én ezek szerint élem az életem, már automatikusan cselekszem a fent leírtak szerint, és működik. Néha kicsit megingok, de ezek mindig segítenek emlékeztetni miért is létezik ez a lista. Hiszen a szüleim szeretnek, és csak jót akarnak nekem, nem? De mi van akkor, ha egy olyan régen látott rokonnál kényszerülök lakni, aki felrúgja az összes szabályt? Aki bele röhög a társadalom képébe, és középső ujját képletesen felmutatva mutatja meg mindenkinek, mekkora lángelme is ő? Az életemet végig kísérő listám elég szilárd talajon áll, hogy túl élje ezt a találkozást?…
A fehér nagyon kényes szín. Újonnan szinte ragyog, vonzza a tekintetet és kivirít a sötét világból. Viszont nagyon könnyen össze koszolódik. Nem való fehér cipő egy olyan embernek mint én, aki akármennyire is próbál vigyázni, észrevétlenül mindig össze koszolja azt. Sajnos azonban nem tudtam én választani. Hordanom kell, mert ez az egyetlen pár cipőm. Nincs más választásom, még ha tocsog is a mocsokban. Hiszen nem járhatok mezítláb, ugye?.......... Ugye?Érdekelne egyáltalán valakit?…
