A lány, aki elnémította a csendet
"Többé nem vágytam a mélybe"Egy édes illat, egy gyönyörű arc, és egy fényes világ volt előttem. Hiába csak egy álom... Csak egy átkozott álom..Akkor is. Miután elértem a felszínt, többé nem húzott a sötét. Megérintettem hófehér bőröd, belenéztem türkiz szemeidbe,hallottam egy angyal énekét, majd könnyek közt ébredtem a világ legméllyebb, legsötétebb pontján ... Újfent."Többé nem féltem a mélytől"Fehér, unalmas, komoly falak, s bezárt lelkek.. Az unott fény, mi mindig körbevett, lassan megváltozott. Majd a gyémánt ég alatt, a nyugodt víztükör visszanézett rám, kerek, barna szemeivel.. Elősször hallottam nevetni, de minden kitisztult.. S mióta kócos fürtjei kiemelkedtek az ég tükréből, képtelen vagyok félni.Képtelen vagyok feladni, mint eddig.. Karjaimmal körbefonom ázott testét, majd fájó szemeim felnyílnak... Újfent.... "Vajon mikor érhetlek el végre?"…