Mindenkinek van egy olyan személy az életében, aki képes lenne megváltoztatni az egész gondolkodásunkat, vagy esetleg az ízlésünket, mert érezzük, hogy ő az igazi... De mi van, ha az igazi egyben a legnagyobb rivális a szezonban? Képesek lennénk mindent félretenni? A karriert és a rólunk kialakult képet csakis egy emberért? Mindent vagy semmi alapon játszani nagyon is veszélyes, más kérdés, hogy az illető meg is érdemli-e.…
-Mi vagy te?-kérdezte lihegve miközben nagy nehezen tápászkodott fel a földről.-Attól függ ki kérdezi!-vontam vállat-Ember, nő, barátnő, feleség... Ha máshogy nézzük, akkor rendőr, ügynök, vagy akár Bosszúálló is lehetek! Te döntöd el minek gondolsz!-tudtam le ennyivel mire végre kiegyenesedett, de egyből az oldalához kapott, ahol a legtöbb ütést mértem rá. Egyből felnyögött majd vett egy mély levegőt, hogy próbáljon megnyugodni.-Egy vagy közülük...-mondta mire felkacagtam.-Oh, dehogy!-ráztam meg a fejem-Csak egy normális ember vagyok képességek nélkül! De köszönöm, hogy annak gondoltál, igazán megtisztelő!-biccentettem.-Mit akarsz tőlem?-tette fel a kérdést aggódó hangnemmel, így csípőre tettem a kezem, eljátszva, hogy gondolkozom.-Lássuk csak! Mondjuk fejezd be, amit csinálsz és hagyd el a városomat!-válaszoltam mire elnevette magát.-A te városodat?-ismételt meg engem-Ez úgy hangzott, mintha a Konyha Ördöge mondta volna!-jegyezte meg, így lehajtottam a fejem. A következő pillanatban odamentem a férfihoz, majd megragadtam a nyakánál fogva és a párkányhoz vittem majd félig kilógattam a tetőről-Neee!-ijedt meg-Kérlek ne!-Ne hasonlíts engem a Fenegyerekhez!-jelentettem ki-Ha még egyszer ezt megteszed vagy esetleg rájövök, hogy folytatod azt, amit, megkereslek és a legközelebbi tetőről ledoblak!-fenyegetőztem, így csak még jobban meg volt rémülve és a teste szinte remegett-Nem ölök embereket a Konyha Ördögével együtt, de ha nem fogadnak szót, akkor kénytelen vagyok!-vallottam be fintorogva-Na, húzd el a csíkot és meg ne lássalak a városomban még egyszer!-húztam vissza majd elengedtem. Egyből el is menekült, így a hátam mögül egyből elkezdtek tapsolni.-Gratulálok!-szólalt meg Murdock-Jobban csináltad, mint gondoltam volna!-Legszívesebben ledobtam volna a tetőről! De ezt te is tudod!-legyintettem felé fordulva.…
Akaratom ellenére lettem S.H.I.E.L.D. ügynök. Én csak tizennégy éves voltam és nem gondoltam másra csak a tanulásra és a sportra. De egy rohadt halolajtól megkaptam az erőmet. Onnantól kezdve minden felborult! Család, barátok, szerelem, munka... És én meg azt hittem, hogy semmi se lephet már meg! Ahha... Hát ezt több ember is cáfolta tinédzser koromban.…
Ez egy közös munka @0RandomCriminal0 társammal! Remélem tetszeni fog nektek! Hogy világos legyen nektek, egyik rész az én karakterem szemszögéből, a másik rész meg az ő karaktere szemszögéből olvasható. Csakhogy tisztában legyetek:ConnieHolland - Brook0RandomCriminal0 - LisaKét lány, aki az akadémia által ismerték egymást... Különös okból kapcsolatuk valamiért nem a legjobban kezdődött. Egy ellentét volt köztük... Vagyis több is volt, de egy fő dolog miatt alakult ki az összes többi. Tűz és víz. Két fő elem. Kiskorunkban mindig azt tanították nekünk, hogy ne játszunk a tűzzel, mert könnyen megéget minket. Viszont a vízbe meg könnyen megfulladhatunk... Melyik akkor a kevésbé veszélyesebb? Ha kivetítjük ezeket a tulajdonságokat az emberekre, azt mondjuk, hogy az egyik forró fejű, míg a másik nyugodt. Ennél jobban nem is lehetne ezt a két fiatal hőst jellemezni. Vajon a történtek ellenére be fog közöttük fejeződni az örökös viszály? Ők talán a hatalmas ellentét arra, hogy igenis mindenkinek kell esélyt adni? Vagy talán ez egy mindennapi szenvedés lesz számukra? Tarts velük és meglátod!…
Ha az apukád a hatalmas Chris Evans, akkor egy picit más neked a normális fogalma, mint másoknak! Hírnév, kivételezés, fotózások... Lehetne még fokozni! Mindent megkaphatsz, mégis normál tinédzser akarsz lenni. Elfogadtad, hogy az már nem lehetsz, akkor mit csinálsz? Munkát vállalsz, és segítesz apukádnak mindenben, amiben tudsz! Minden jól megy neked... Hírnév, tanulás, szerelem... De mégis képes lehet a saját rokonod, úgy felforgatni az életedet, hogy örülsz, hogy utána talpon tudsz maradni...If your father is the famous Chris Evans, you have another definition of being normal! Fame, favoritism, photoshoots... We could list more! You can get everything but you just want to be a normal teenager. You accepted that you never can be, then what do you do? You take a job and help your dad in everything that you can. You are nailing it... Fame, studies, love... But your own relative can turn your life upside down like your just don't know how to get up...…
Volt már olyan érzésed, hogy tudod, hogy ezt kell csinálnod, de a szíved teljesen mást akar? Az elme és a lélek párharca... Nap, mint nap folyik a harc és külső szemmel észre se lehet venni! De vajon az ész vagy az érzet az erősebb? Vicces ez az összehasonlítás... A szívünk éltet, míg az agyunk irányít. Tökéletes kombó! Aha... Csak is addig, ameddig tudod, hogy mit érzel és mit teszel! Ha valamelyikben kételyed van, felborul minden. Minden más lesz... Minden más...…
"-Próbáltam félelem és kétségek nélkül élni, de Holland a kezeimben haldokolt, így elbuktam - hajtottam le a fejem.-És most itt vagy... - tette hozzá Juan.-Veled, igen... De nem akarom újraélni a múltamat! - ráztam meg a fejem.-Félsz! - jött rá, így biztatóan megfogta a kezem, hogy a tudatomra adja igenis itt van mellettem.-A baleset újra összetört. És most ez az én meggyógyulásom. Ez az út..."…
Sziasztok! Ez a könyv Rita Turner életéről szól. Olvashattátok őt az előző két könyvembe is őt, ahol Connie Evans játsza ezt a szerepet. Hát itt nem egy szerep hanem egy rendes élőlény. Gyertek és ismerjétek meg a történetét.…
-Egy nő, aki nem kis megmérettetésen megy keresztül. Egy férfi, aki segíteni szeretne minden áron. Egy rokon, aki végül valóra válthat mindent. Jól kezdődik, nem igaz? Várd ki a végét!...-Mit hablatyolsz Sam?-Most ne már Rita! Ez tök jó promó lenne...-Nem, mert benne vagyok!-Nem tudom, hogy miről beszélsz!-Én vagyok az a rokon!!!…
Egy nap... Egy nap kellett, hogy egy élet fenekestül felforduljon. De az is lehet, hogy inkább a személy volt fontosabb... Mert igazából egy teljesen normális napnak indult! Csak megjelent ő... Tekintetében egyből látszott a gonoszság. És azzal a gonosz tettel megváltoztatta Bonnie Stevens életét. Ennyi kellett hozzá... Egyetlen nap egyetlen órája...…
"-Miért te vagy az egyetlen, akinek nincs emléke? - akadt ki Stark - Miért csak a rendes életünkre emlékszel? -Loki alkotott meg engem, nem tudom! -Egyáltalán próbálkoztál már emlékezni? Hogy milyen volt az elmúlt tíz év? Hogy milyen a gyerekkorod? -A saját gyerekkoromra alig emlékszek, nemhogy itt! -Kivel tudnánk erről beszélni? - állt fel Bucky. -Nem tudom... - ellenkeztem - Egyszerűen nem tudom! -És ha mindennek megvan a saját oka? - gondolkozott Quill. -Hogy érted? - nézett fel Sam. -Ha például Warlock azért küldött minket ide, mert oka volt rá? -Hogy elpusztítson mindent és mindenkit! - válaszoltam logikusan. -Nem! - emelte fel a kezét - Nem lehetséges, hogy azért küldött mindannyiunkat ide, mert ő tudta, hogy itt valami baj készülődik?-Akkor miért játszotta volna el azt, hogy ez a halálos átok, ami mindenkit megöl? -Stratégiából! Eljátszotta, hogy ne keltsen feltűnést. Valamiért szükség volt itt a hősökre! Valószínűleg erre kell rájönnünk! -Akkor miért csak nekem van emlékem? -Mert te vagy a kulcs a csapathoz! Mindig is te voltál, akár gonosz voltál akár nem! Ismersz mindenkit és mindent! Warlock tudhatta, hogy ez lesz! Hogy felkeresel minket és beszélni fogunk erről! Nem értitek? - fordult körbe - Ő minden lépésünket előre tudta! Vajon miért? -Kiszámíthatók vagyunk... -Pontosan! A mágiád egyre jobban erősödik! Nem véletlenül! Kell nekünk! - fejezte be majd csend lett a szobába.…