" A nagy kőfal tetején ülve figyelte, a játékban maradt barátainkat. Azokat akiknek még volt egy, kettő vagy három élete. Arcán, melyen mostanra már megszáradt a vér, kövér könnycseppek szánkáztak végig és még csak azzal sem törődött, hogy türkizkék színű haját a szél az arcába fújja.-Megöltem őt.-pillantott rám pár percre, majd újból a többiekre terelte a figyelmét.-Ne magad....-Kiakarok szállni ebből a játékból. "…
-Nem létezik...-suttogtam alig hallhatóan. V remegve nézett vissza rám miközben meztelen testére terítette a takarómat-Sajnálom Jimin. Elakartam mondani, de féltem, hogy szakítani fogsz velem.-mondta könnyeivel küszködve. Rettegtem tőle,ahogy ránéztem mindig az előttem lévő medve nagyságú farkas jutott eszembe ami Taehyung testéből alakult át.-Egy szörnyeteg vagy!-kiáltottam rá amitől a fiú könnyei versenyt futva folytak vég az arcán-Utállak,utállak amiért hazudtál nekem és belőlem is ilyen undormányt csináltál!Minden szavam hazugság volt,de úgy éreztem ezt kell tennem.-Jimin kérlek ne mondd ezt.-zokogott fel a fiú és térdre borulva nézett a szemeimbe. Tudtam, ha a íriszeibe nézve mondom ki az utolsó mondatomat elfogom sírni magam így fejemet elfordítva suttogtam neki életem legnagyobb a hazugságát.…
-Van valami amit nem tudsz a kígyókról.-mondta a fiú mélyen szemeimbe nézve.-Ha nem lépsz rájuk nem harapnak.-Mit akarsz ezzel mondani?-Azt, hogy ne állj az utunkba főleg ne az enyémbe, mert az én harapásom rosszabb és fájdalmasabb mint egy kobráé.-suttogta Taehyung, majd ott hagyott engem az időközben kiürült tesi öltözőben. Ajkaim még mindig égtek forró csókjától szívem pedig követhetetlen tempóban dobogott, hogy minél több vért juttasson az agyamhoz. Nem értem mit titkol előlem, de ki fogom deríteni.…