Alig aludtam valamit az éjjel, mégis, reggel olyan kipihentnek és energikusnak éreztem magam, mint soha.

A szívem hevesen zakatolt, a gyomromban megmagyarázhatatlan szorongás uralkodott, de pozitív érzésként hatott rám, mert valami hülye dallamot dúdoltam egész reggel, miközben fogat mostam, vagy a hajamat fésültem.

A szüleimnek még tegnap este meséltem az új zongora tanáromról, így meg voltak győzödve arról, hogy biztos miatta ilyen a kedvem. Anya még viccelődött is azzal, hogy egyszer meghívhatnám vacsorázni hozzánk.
Csak kínosan felnevettem, majd elköszönve a szüleimtől, elindultam suliba.

Úgy tíz percre laktam az iskolától busszal, úgyhogy kényelmes tempóba mentem, miközben a legnyálasabb számaimat hallgattam a telefonomról.
Többször is azon kaptam magam, hogy vigyorogva nézelődök az ablakon, ilyenkor megráztam a fejem, és próbáltam visszatérni a megszokott pókerarcomhoz... Több-kevesebb sikerrel.

Próbáltam koncentrálni a mai napra, hisz tényleg írtunk matekból, emelett a karral is volt ma próbám, úgyhogy minden figyelmemet erre a két dologra szerettem volna fordítani.

Aztán beléptem az osztályba.
Hoseok a padunknak támaszkodott, zsebre tett kezekkel, az egyik füléből lógott a piros fülhallgató, így csak fél füllel figyelt a mellette beszélgető barátainkra.

- Sziasztok! - köszöntem hangosan. Páran üdvözöltek, majd mindenki visszafordult a saját dolgához.

Hobi mosolyogva és tárt karokkal várt, de én direkt kikerültem.
- Tanultál matekra? - kérdeztem vigyorogva, miközben ledobtam a táskám a székem mellé, és kihámoztam magam a kabátból.
- Persze, este tízkor már csak arra volt energiám. - forgatta meg a szemeit, és karba fonta maga előtt a karjait.

Én csak megvontam a vállam, lehuppanva a székemre, az ölembe véve a táskám, hogy kivegyem belőle az első óránkra a füzetet és a tankönyvet.
- Majd máskor előbb szólok. - kacsintottam a fiúra. - Bár az lenne a legjobb, ha észben tartanád, hogy mikor, miből írunk.

- Megfogadom a tanácsod. - ült le mellém, majd a combomra helyezte az egyik kezét. - De tegnap este épp máson járt az eszem.
- Máson? - néztem rá félszemmel.
- Jó, bevallom... - itt vett egy mély levegőt, megnyalva az ajkait. - Rajtad.

Nagyot dobbant a szívem, és éreztem, hogy kezdek pirulni, de ahelyett, hogy lányos zavaromban a kezem mögé rejtőztem volna, felnevettem.
- Majd teszek róla, hogyha rólam is ábrándozol, biztosan eszedbe jussanak a dolgozatok. - paskoltam meg az arcát, mire elhúzta a száját.

- Megint hárítasz. - ingatta meg a fejét, hüvelykujjával simogatva a combomat.
Ártatlanul néztem rá, nagy szemekkel.
- Nem értem miről beszélsz.

Rányújtottam a nyelvem, és mielőtt bármit is mondhatott volna, felálltam, és az érkező Jihyo nyakába borultam.
- Olyan zongora tanárom van, hogy te azt nem teszed zsebre! - nevettem fel.

- Van róla képed? - kérdezte, eltolva magától, hogy a szemembe nézhessen. - De várj! Ms. Lee? Vele mi van?
- Én is, én is, én iiis - robbant be közénk Bae, úgyhogy mindkettőjüknek ledaráltam, miért is lesz új tanárom.

Első óránk történelem volt. A tanárról tudni kell, hogy végig beszél 45 percet, néha ránk szól, ha túl hangosak vagyunk, aztán csöngetésre ki is megy. Pont nem érdekli, hogy figyelünk-e, jegyzetelünk-e.

Havonta egyszer figyelek azért, hogy legalább azt tudjam, hanyadik században is járunk, de egyébként végig beszéljük az órát a lányokkal és Hobival.

Most sem volt másképp.
Szerencsémre, Yoonginak van instagramja, ahova képeket és videókat rakott fel magáról és a zongora játékairól vagy előadásairól.
A lányok csak csorgatták rá a nyálukat, viszont Hobi szokatlanul halk volt.

Poénból kinyitottam a füzetemet valahol, kitéptem egy lapnak a csücskét, és ráfirkantva egy üzenetet, odaadtam Hobinak.

Féltékeny vagy?

Elmosolyodott az üzeneten, és a kezébe vett egy tollat, hogy ő is írjon. Mikor végzett, vissza csúsztatta elém a papírt.

Igen.

Arra számítottam, hogy esetleg tagadná, így erre rá is kérdeztem.

Komolyan?

Megfordította a papírt, és arra az oldalára írt.

Csak hülyülök. Nincs miért féltékenynek lennem... De ezt már megbeszéltük tegnap este, nyuszi.

Felhúztam az orrom, ahogy olvastam az üzenetet.

Nagyon magabiztosnak érzed magad.

Írtam neki vissza, felvont szemöldökkel.

Felkuncogott.

Miért, ne legyek?

- Fuuu, te! - néztem rá, összehúzott szemekkel.
Hoseok csak a szemöldökét emelgette, csintalanul nézve rám.

- Naya, Naya, Naya! - szólt közbe Bae, a bevenevem hívva. - Mikor lesz zongora órád? Elkísérlek!
- Nem tudsz! - nevettem fel, a lány felé fordulva. Lebiggyesztette az ajkait. - Ugyanazok a szabályok érvényesek nála is. Nem zavarhat óra közben senki.

- Pénteken van az órád, ugye? - folytatta tovább Jihyo, figyelmen kívül hagyva a válaszom.
Megforgattam a szemem, de bólintottam.
- Szuper! Hétvégén nálunk alszol te is, Bae is, úgyhogy elkísérünk. - hatalmasra nyíltak a szemeim. - Elfelejtetted, mi? - rakta csípőre a kezeit.

- Az ez a hétvége? - kérdeztem vissza. Mind a két lány bólintott. - Ooo, nem így készültem. - rágtam a számat.
- Akkor készülj úgy! - csapta össze a kezeit Jihyo, ami elég hangosra sikeredett, így felénk nézett a tanár, elég szigorú tekintettel. - Hupsz.

Mikor kicsöngettek első dolgom volt anyura ráírni, és a hétvége felől tájékoztatni, majd elő vettem a matekfüzetem, hogy a szünetbe átnézzem, mikből is írunk.

- Ugye segítesz? - fordult felém Bae kétségbeesetten.
- Jihyo? - kérdeztem vissza.
- Tudod, hogy mindig szétültett minket. - legyintett a lány.
- Persze, segítek. - fordultam vissza a füzetemhez.
- Imádlak! - ujjongott Bae, mire mosolyogva megingattam a fejem.

A tanár csöngetésre bejött, és a jelentés után már ki is osztotta a dolgozatokat. Mivel nem volt hiányzónk, Jihyo-t nem tudta elültetni a tanárnő, úgyhogy a lányok szinte egymás dolgozatát írták meg.

Én nyugodtan írtam a dolgozatot, viszont egy idő után feltűnt, hogy Hoseok mellettem nagyon fújtat. Oldalra pillantottam, és láttam, ahogy a lábával dobol, a ceruzáját rágja, és nagyon gondolkozik, hisz elakadt a második feladatnál.

- Segítsek? - súgtam neki oda, mire rám mosolygott, majd megrázta a fejét.
- Írd a sajátod! - súgta vissza.
Bár nem kellett volna, azért bűntudatom volt, amiért nem szóltam előbb Hobinak a dolgozatról.

Gyorsan megírtam a dolgozatom, végül Hobi felé csúsztattam. Szerencsém volt, hogy ugyanazt írtuk, és a tanár nem csinált ab csoportot.
- Mondtam, hogy nem kell. - pillantott rám újra.
- Akkor nem nézed! Bocs, hogy segítek! - fújtam fel az arcom, de ott hagytam a feladatot.

- Nayoung, ugye nem a szomszédnak segítünk? - kérdezte hirtelen a tanár, így nagy szemekkel pislantottam rá.
- Hát a tanárnő biztos nem. - ráztam meg a fejem. - És én sem!

A tanár elmosolyodott, így megnyugodtam, hogy nem sértődött be a poénomon.
- Akkor ide is adhatja a dolgozatot. - emelte meg a szemöldökét.
- Mmm - hümmögtem, és egy pillanatra Hobira néztem, majd vissza a tanárra. - Még átnézem, hátha valamit rosszul írtam.

A tanárnő bólintott, majd egy osztálytársam felé fordult, aki segítséget kért.
- Kaptál öt percet! Másolj! - sziszegtem Hoseoknak.
Hobi hezitált, végül beadta a derekát, és elkezdett másolni, mintha legalábbis ezzel szívességett tett volna nekem. Megnyugodtam, és néha én is írkáltam valamit a lapomra, hogy a tanár azt higyje, tényleg javítok.

Kicsöngetésre mindenki beadta a dolgozatot, Hobi pedig hálásan nézett rám.
- Köszönöm. - ölelt át, én pedig nevetve megpaskoltam a hátát. - Tartozom neked!
- A mogyorós csoki a kedvencem. - kuncogtam.
- Annál jobbat is tudok. - engedett el, és a szemembe nézett, megnyalva az ajkait, ami nem kerülte el a figyelmem.
- Nem baj, nekem elég egy tábla csoki is. - kacsintottam rá, felemelve a táskámat az ölembe. - Milyen óránk is lesz? Mmmm... Jaj ne! - borultam a padra, összenyomva a táskám. - Angol. - mondtuk egy egyszerre Hoseokkal.

Az egyetlen tantárgy, amit ki nem állhatok. A tanár folyton szívat, a nyelvtant nem értem, felelni rettegek, hisz mindig rosszul mondom a mondatokat. Bár, Hoseok sokat segít, de ez nem változtat azon, hogy nyugodt szívvel maximum bemutatkozni merek angolul.

- Holnap szódolgozat! - jött be a tanárúr mosolyogva, lerakva a könyveit a tanári asztalra, majd szemüvege mögül végig nézett rajtunk. - Vegyétek elő a szógyűjteményt, és nézzük át. Ezt az órát erre áldozom.

- Gyere át ma hozzánk. - bökött meg oldalról Hobi, mikor épp készültem elbőgni magam.
- Miért? - kérdeztem halkan.
- Lenne pár ötletem, hogy miért, de most arra gondoltam, hogy segítek megtanulni a szavakat, te meg a nyelvtanban segíthetnél nekem. - kuncogott.

- Engeded, hogy segítsek végre? - kérdeztem meglepődve, figyelmen kívül hagyva a perverz megszólalását.
- Anya parancsba adta, hogy találjak valakit, aki segít. - húzta el a száját, mire halkan felnevettem.
- Rendben. - mosolyogtam rá. - De megvárod a kar végét? - tudattam vele, hogy suli más programom is van még.

- Persze, még úgy se hallottalak fuvolán játszani. - kacsintott.

Óra végén gondoltam csak bele, hogy hová is készülök délután. Nem, nem attól tartottam, hogy Hobi rám hajtana, inkább a tény, hogy meghívott magához sokkolt le.
Nem régóta vagyunk osztálytársak, mégis, nem sokat beszél a családjáról, úgy, mint Jinseok sem.

Kíváncsi vagyok a házukra vagy lakásukra, az anyukájára, apukájára, a nővérére, akit annyira imád... Ma délután tényleg találkozhatok velük?

Na sziasztok Drágák!

Egy kérdésem lenne... Kit érdekelne egy karácsonyi fici tőlem? (BTS, max. 6 részes?) :3

Ha erre kapok választ, a kövi részbe még teszek ki hozzá/róla kérdéseket.

Ez nektek is jó, hisz gyorsabban hozom a kövi részt... Hehe. :3

Na Puszii!