- Szóval, itt nagyobb biztonságban vagyunk? - érkezett meg az erdő szélére Aida Zaba hátán.
- Valamennyivel. Legalábbis ha... Majd később elmondom... - vágott a sűrűbe "Sötét".
- Gyerünk már! Ha este lesz, a barlang még ijesztőbb! - hallatszódott.
- Ééééés elveszünk, mert beleolvadtsz, rendben. - követte Adam. Majd Aida és Zaba is.
- És milyen erdő ez? - kérdezte Aida.
- Ez itt azok erdeje, akik szintúgy megkapták az elemeket, de állatként, és emiatt az emberiség... úgymond...megölte. De itt szabadon, és békésen élhetnek együtt, mivel az emberek nem bírják a szellemeket, és őket annak titulálják.
- Miért, nem azok.
- Hasonlónak tűnhetnek. De nem. Szellemek mindig vannak, és lesznek, de nem lehetne látni soha. Ők ép láthatóak, és az egyetlen ijesztő, hogy láthatóak a sebnyomaik. - válaszolt.

Az erdő tényleg békés, nyugodt hely volt, telve élettel.
- Remek, és merre tovább? Csak mert még mindig nem értek semmit, és úgyérzem, nem is fogok. - jelentette ki Adam.
- Most biztos nem! - kuncogott "Sötét": - De estére biztos.
- Még dél van. - nézett fel Adam.
- Addig is, elkezded? - kérdezte Aida.
- Nem, az ilyen estefele jobb.
- Kérlek?
- Soha...!
- És ha azt mondom, hogy győztél?
- Akkor este.
- Nemár. - konyult le Aida.
- Hát... Mindenkinél vannak ilyen esetek.
- Tényleg? Veled mennyiszer történt? - kérdezett Aida ismét.
- Nos...ebben az életemben nem volt...de erről nem szeretném, hogy tudjatok. - válaszolt.
- Egyébként miért nem szólt közbe Adam? - nézett hátra.
- Remek. Észrevettél. - szólalt meg az említett személy... pár állat társaságában.
- Szóval az összes állat ragaszkodik hozzád. - vigyorgott Aida.
- Esetleg taxiznak...vagy várjál, ez a tizennegyedik század... oké, akkor csak utaznak. - mondta "Sötét".
- Nagyon vicces... - hesegette az állatokat Adam.
- Itt nem szabad ilyet csinálni... - jelentette ki "Sötét".
- Miért nem?
- Mivel rád támad az összes, és mint tűz-elem, elég gyengus vagy. - Az állatokhoz képest?
- Ők is ugyanolyan semlegesek, mint az emberek.
- Rendben, akkor hagyom, hogy halott állatok lepjenek el. - irónizált Adam.

- Szerintem itt álljunk meg egy rövid időre. - mondta "Sötét", és megállt egy kisebb helyen. Már alkonyodott, az állatok is lassan eloszoltak, mondani sem kell, Adam ennek igazán örült.
- Ééés, nem fogunk éhen halni? - szállt le Zabáról Aida.
- Van birkád. - vont vállat "Sötét".
- Szerintem jó ötlet. - értett egyett Adam.
- Micsoda!? Zaba nem kaja! - ölelte át a birkát Aida.
- Csak poénkodtam. - válaszolt.
- Fenébe. - halkult el Adam.
- Viszont tudtommal nem fog ilyen eset bekövetkezni. Elvégeztem egy kis "medzsiket" rajtatok. - nézett sunyin.
- Micsoda? - fordult fel Adam.
- Az erdő. Halott állatoknak nincs szükségük ezzel élelemre, így nem mennek az emberek körzetébe. Itt vagytok, tehát nem fogtok éhezni.
- Praktikus.
- Egyébként készülhettek. Lassan kékség és csillagok. - hasonlatozott.
- Egyébként vannak még itt lények, mármint a halott állatokon kívül...persze...? - nézett körbe Aida.
- Most nem jut eszembe...de biztos van.
- És legalább békések?
- Nem hinném. Mivel este vannak újoncok nagyrészt. - nézett fel "Sötét": - Történet elmondása kezdődik.
Majd megköszörülte a torkát.

- Már jó párezer éve van egy hagyomány. Eleinte csak az elemek voltak, de amint élet lett a földön, beleszálltak a legerősebb lényekbe. Később ezek már átlagosan inkább átszálltak az emberekbe, de néha még mindig van pár állat.
Viszont ha ezek elhalnak, szintén a legerősebb elemet képviselőbe száll át. Hamarosan viszont az összes elem eggyesül, és együtt alkotja az Univerzumot. Ezek után az univerzum egy embert kiválaszt az idő, vagy a pusztulás képviselőjének, egyben szolgájának. Ezek után a világot irányítja tovább, illetve egy újabb jön létre, ami ugyanúgy kezdődik, ugyanúgy végződik. Jelenleg két Univerzum létezik, de csak Világos-, és Sötét Univerzumnak nevezik. A Világos volt az első Univerzum, neve meg a tulajdonsága miatt kapta, mivel a világa békében él. Sötét szintúgy a tulajdonságai miatt kapta nevét, a világa viszont már tönkrement egy végzetes hiba miatt. Emiatt követelte, hogy senkinek se legyen semmi világa, ha neki sem. Meghipnotizálta a Pusztulást képviselő emberét, hogy kapja el az elemeket. Ő neki hatalmas ereje van, amivel előbb utóbb elért volna. Mivel kötődünk egymáshoz, ezért tudtam, hogy hol lesz, és így nem szünnek meg az elemek, és a világ története...

Hála nekem. - felyezte be. Mindenki értetlenkedve nézte.
- Fogalmatok sincs, hogy miről pletykáltam, igaz?
- Ééés, ha azt mondom, deee...?
- Nem.
- Jólvan, igazad van, nem értjük.
- Tudtam. - nézett fel. Pár perc múlva elővett egy követ, egy bothoz kötötte, majd mikor , a kavics szikrázni, majd fényt bocsátni kezdett.
- Ez mi? - kérdezte Aida a kőre mutatva.
- Gondoltam kéne egy kis fény.
- De mi ez?
- Más sztori. Ha idő van, elmesélem.
- Mégis hány történetet tudsz?
- Sokmindenről tudok. Tudok a veronai buszbalesetről, a Notre dame égéséről a LISA, the painfullról, a Doki Doki Literacure Clubról, ami két vérengzős idióta egyáltalán nem "kawai" játék. Szóval ja, Sok van amit más nem tudhatna itt... - válaszolt. Azután csendben ültek tovább.

- Éés most lehet nagyobb bajunk ennél? - nézett le Aida.

- Áucs!

- Kell említeni. - Nézett Sötét az égből hullott lányra.

- HELLLllló, kuzin! Ftyű, de régen találkoztunk, nem-e?
- Nem.
- Ugye nem hiányoztam?
- Nem.
- És láttom társaid is vannak.
- Menteni akarod a helyzetedet, IGAZ?! Tudom, hogy az ártatlan arcod alatt egy kapzsi Gyilkos van!
- Ajj, nemár, csináltam én bármi rosszat?
- Igen, csináltál.
- De azért.. szipp... csaltlakozhatok hozzátok? - vágott kiskutya fejet.
- Csak ha nem bántasz senkit, semmimhez nem nyúlsz, rólam, sem magadról nem beszélsz, És bármi gyanús dolog történik például pentagrammákkal full az erdő, az a te vétked, világos!?
- Igen?
- Ajj, nem a neved Világosság, hanem érted?
- Vili! - kezdte nézni a fénygömböt.
- Tűz opál, igaz?
- Ja...
- Tudtam!
- Mivel csórtál?
- Ne mondj ilyet. Évekkel ezelőtt Cserkészlány voltam, és tudod:
A Cserkész nem lop, csak beszerez.
- Egészen addig, amíg régész nem lettél, majd gyilkos. Megszegtél máris egy feltételt, szóval csönd.
- Jólvan'na, Akkor itt ülök magányosan. Gonosz vagy, Sötétség. - Kuporodott a földre.
- Majd ha a kék áfonya sárgává változik! - vágott vissza.
- Ömm... Itt vagyok. Nem tudom mi folyik, de...-
- Bezony, Sötétség a neve, ha arról akarsz tudni.
- nem éppen... Pontosan ki vagy?
- Japp, jó kérdés. Nem vagyok most itt senki, de mindenki Világosságnak hív, de persze nem ez volt...
- Csönd!
- Nemár, érdeklődött!
- Én is tudok beszélni.
- Oké, oké... - durcizott.

- Akkor miről szeretnél hallani? - kérdezte Sötétség.
- Ki ő?
- Gyilkos unokatestvér. A Sötét Univerzum irányítja most, de mindenre emlékszik, csak úgy viselkedik, mintha én lennék. Így akart elkábítani, hogy a Sötét Univerzum elnyeljen titeket, és ne tudjatok meghalni, és békében élni csak szenvedni örökre.......
- Bizarr.
- És miért van olyan csöndben ő? - mutatott Adamra.
- Gondolom menti a menthetőt.
- Mit?
- Zaba ételét. Lehet még egy kérdésem?
- Mond.
- Mi az a "Pentagramma"?

Igen, tudom, hogy régen írtam, de igyekeztem minnél hamarabb végezni.
Remélem azért tetszett.