7. Fejezet - Titkoljuk el
- É-én... Szeretlek Kacchan!
Bakugou szemszöge:
Nagyon melepődtem. Deku szeret és viszonozza az érzéseim? Ez egy álom?!
– Tudtam, hogy nem fogod viszonozni az érzéseim... – motyogott a brokkoli.
– Ilyet egy szóval sem mondtam – fontam összekarjaimat, amire ő méretesre kitágult szemekkel nézett rám.
– Akkor viszonzod? – kérdezte, miközben még nagyobbra nőttek szemei.
– Tch~... Akkor nem feküdtem volna le veled – ciccegtem, majd egy heves csókcsatába hívtam.
Deku most azonnal visszacsókolt, és próbálta átvenni a dominanciát, de nem engedtem neki. Nyelvemmel lenyomtam alsó ajkát esedezve a bejutásért, amit rögtön meg is adott.
– Bezzeg ilyenkor rögtön beengedsz a szádba – morogtam, és hogy nyomatékot adjak szavaimnak megforgattam a szemeimet.
– De Kacchan... – kezdett volna bele, de elhallgatattam.
– Shh~ – csitítottam el – Inkább vigyázz, mert kurvára fájni fog a csípőd.
– Már így is fáj. De akarok valamit kérdezni.
– Inkább "szeretnél" nem igaz? Mert ha "akarsz", akkor lehet még jobban fájni fog a csípőd – villantottam rá egy perverz vigyort, amire olyan vörös lett a feje, mint egy érett paradicsom.
– Akkor "szeretnék". Szeretnék valamit kérdezni – motyogta a bajsza alatt.
– Ki vele – néztem rá érdeklődve.
– Kacchan... L-leszel a barátom?
Itt nem jött ki egy hang se a torkomon. Én? A barátja?
És még én agyaltam azon, hogyhogy kérdezzem meg ezt tőle...
– Tch~ ja – próbáltam visszatartani a kitörő örömöm, miközben rákvörös fejem Dekuval ellenkező irányba fordítottam.
– Köszi Kacchan! – borult nyakamba a brokkoli, majd egy cuppanós puszit adott az arcomra, amitől még jobban elvörösödtem – És akkor most jobban fogsz velem bánni? Mert ugye még mindig háziállat vagyok – hajtotta le a fejét.
– Hmmm... Majd meglátjuk – nyaltam végig ajkaimon, amire Deku egy óriásit nyelt.
Már éppen ledöntöttem volna az ágyon a brokkolit, amikor Kirishima csak úgy ránk törte az ajtót.
Amikor összetalálkozott a tekintetünk, vetettem rá egy rosszalló egyben gyilkos pillantást, majd visszahajoltam Dekuhoz. Kirishima csak állt az ajtóban, mint a cövek, és nem mozdult. Megfordultam, hogy megnézzem elment-e már, de még mindig ott volt. Hiába intettem a szememmel, ő egyszerűen lefagyott.
– Oi, Kirishima – szólítottam meg a vöröst, de semmit sem reagált.
– Mi van Kirishima-kunnal, Kacchan? – kérdezte meg a mögöttem fekvő is.
– Nem tudom – keltem fel, majd a vöröske elé sétáltam – Oi, hallasz engem Ejirou?
Kirishimától nem jött se válasz, se egy rezdülés. Kezdett nagyon idegesíteni a dolog, hogy nem válaszol, úgyhogy az arcába robbantottam.
– Áhh~ – kapott a fejéhez – Mi történt?
– Mi is ezt kérdezhetnénk – fontam össze karjaimat mellkasom előtt.
– Esküszöm, hogy nem tudom – kapta maga elé védekezően a kezét Kiri – Mit csináltam?
– Semmit. Csak ránk törted a kibaszott ajtót, és úgy bámultál, mint baszatlan szűz kurva a faszt – vontam meg a vállam.
– Kacchan... – hallottam meg Deku durcás hangját a hátam mögül.
– Te kussolsz – szúrtam le, majd újra Ejirouhoz fordultam – Mire emlékszel?
– Arra, hogy Yaoyorozouékkal ültem a tanács teremben, hogy megbeszéljük a Bizottságnál való dolgaimat. Aztán egyszer csak maguktól kezdtek el mozogni a testrészeim, és többre nem emlékszem.
– Hát ez nem valami biztató... – motyogta Deku.
– Mondtam már, hogy kussoljál – néztem rá dühösen, majd ezt mondtam Ejirounak:
– Fogjuk fel úgy, mintha meg sem történt volna. De mostmár akkor elmondhatom, hogy..; TAKARODJ KI A SZOBÁMBÓL TE ROHADT GYORSAN!
– O-oké Bakubro – hátrált ki a vöröske a helyiségből, majd ránk vágta az ajtót.
– Végre újra csak ketten maradtunk – lépdeltem vissza az ágyhoz, majd ráültem Deku csípőjére, és ütemesen mozogni kezdtem rajta.
– K-kacchan... – nézett rám elködösült tekintettel – Most a-akarod... Csinálni?
– Nem. Most csak szórakozni akartam – sóhajtottam, majd leszálltam a brokkolim csípőjéről, majd folytattam a mondandómat – Titkoljuk el a kapcsolatunkat.
– Nani? Nande? – nézett rám értetlen tekintettel a zöldike.
– Majd egyszer elmondjuk nekik, ne aggódj – intettem le – Kíváncsi vagyok, hogy mikor esik le nekik.
– De Kacchan...
– Semmi "de" – dörrentem rá – Attól még, hogy a szerelmem vagy, attól még a háziállatom vagy – húztam kaján vigyorra ajkaimat.
– Csak annyit akartam monda-
– Khm khm – köszörültem meg a torkom.
– Csak annyit szeretnék mondani, hogy mostmár egyáltalán nincs ellenemre, hogy a háziállatod vagyok.
Éreztem, ahogy a vér az arcomba szökik, de nem akartam, hogy Deku lássa ezt, így elfordítottam a rákvörös fejem.
– És azt is, hogy mennem kell – görbült le a szája széle.
– Hova?!
– Vissza Momoékhoz. Még fel kell mosnom a padlót – húzta ajkait egy keserű vigyorra.
– Hmmm... Megnéznélek szívesen Maid ruhában, de most sajnos más dolgom van – jelentettem be drámaian.
– Milyen dolgod? – érdeklődött a zöld hajú.
– Nem mondom meg – pöcköltem meg az orrát, majd kiszaladtam a szobámból.
♠
– Ezt meg mégis hogy gondoltad?! – förmedtem rá a vöröskére.
– Mégis mit Bakubro? – ütközött neki a falnak Ejirou háta.
– Hogy csak úgy berontasz!
– Mondtam már, hogy véletlen volt az egész, és nem emlékszem semmire sem! – kelt ki magából.
– Aha, persze. De ezért még számolunk – morogtam, majd magára hagytam a Cápa Copyt.
Ahogy kiléptem Kiri lakosztályaból, [Írói megj.: A háziállatoknak van külön lakosztályuk YaoMomoéknál, mert ők takarítanak meg ilyesmik. De Deku kivétel, mert ugye Katsuki megmondta neki, hogy ő nála lakik^^] Dekut láttam meg Maid ruhában.
Már a látványtól el tudtam volna menni. Istenem! Az ég megáldott azzal, hogy a ruha kurva rövid volt.
Muszáj odamennem...
– Gyönyörű vagy – dörmögtem a fülébe, amikor odaértem a háta mögé.
– K-kacchan... – kapott a szívéhez a brokkoli – Megijeszettél.
– Gomene', nem volt szándékos. Most az egyszer – kuncogtam, majd férfiasságom a fenekének nyomtam.
– Most bocsánatot kértél? Nem álmodom? – meredt rám tányér méretű szemekkel.
– Nem álmodsz – súgtam a fülébe, majd gyengéden megharaptam azt.
– Srácok! – hallottuk meg a láthatatlan csaj hangját, aki még mindig a háziállatom – Gyertek át holnap suli után YaoMomoékhoz "Felelsz vagy Mersz" -ezni!
– Oké – szólaltunk meg egyszerre Dekuval.
♠
Másnap, suli után:
– Ti várjatok már Momo-kun partyját? – hallottam meg a Négyszemű hangját.
– Én igen – válaszolt neki a Gombócfejű a szokásos nyájas hangján – Na, és te Deku-kun?
– Én is várom – mosolygott a lányra Deku – Ha már te kérdezted Iida-kun, akkor te várod?
– Én személy szerint egyáltalán nem. Kaminari-kun biztos visz magával alkoholt, és ezt osztályelnökként meg kell akadályoznom!
– Tch~... Stréber... – morogtam, majd Dekura pillantottam, aki mosolyogva beszélgetett tovább a Pápaszemessel.
– Gyertek! Indulunk! – jelent meg az ajtóban a festékbe mártott ufó.
Elindultunk. Mindenki a saját baráti körével beszélgetett. Kivéve engem meg Dekut. Mi leghátul kullogtunk egymás mellett.
– Kacchan... – szólalt meg hirtelen Deku.
– Hm?
– Majd beülhetek az öledbe?
– Lófaszt – válaszoltam flegmán, de magamban elhatároztam, hogy ez meg fog történni.
– Nande Kacchan? – nyafogott tovább.
– Megmondtam, hogy lófaszt – morrantam rá, majd utána nem is szóltunk egymáshoz.
Amikor odaértünk Ponytailékhoz elment átöltözni. Mindenki egy-egy öltözőbe volt, és nagy szerencsémre páratlanul. Ugyanis amíg Deku a gyakorlaton volt, addig csak 19-en voltunk, és így csak 19 öltözőkabin van.
– Gyere – mormogtam úgy, hogy csak Deku hallja meg.
– Nem kell Kacchan! Meg tudlak várni itt is! – ellenkezett.
– Ellenkezel? Na várj csak! – húztam bajlós mosolyra ajkaimat, majd a csuklójánál fogva berántottam az öltözőbe, majd falni kezdtem párnácskáit.
– Ne most turbékoljatok – suttogta valaki.
– Hegyhajú?! Te meg hogy-
– Az most nem érdekes Bakubro! Majd elmondom, de most gyertek! – villantotta meg cápa fogait Ejirou.
– Tch~...
Amikor beléptünk a terembe, Momo megköszönte a vöröskének, hogy megkeresett minket, aztán szónokolni kezdett:
– Ezt az eseményt Kiri tiszteletére szerveztem meg, mert ő lesz a Bizottságunk új elnöke, mert a mostani elnökünk már nagyon öreg és nyugdíjba szeretne menni. Ezért most hivatalosan is Kirishima Ejirout kinevezem a Yaoyorozou Bizottság hivatalos elnökévé! – tapsvihar – Akkor kezdjük is! Kiri kérlek kezdj te.
– Oké. Akkor Midoriya. Felelsz vagy mersz?
– Felelek.
– Tch~... Beszari Deku – dobtam fel a lábam az asztalra. Muszáj türtőztetnem magam!
– Bakugou inkább maradj csendben – csitított el a Fülhallgató, mire csak megforgattam a szemem.
– Felelsz? Oké. Akkor ki volt az első, akivel lefeküdtél?
Jaj ne... Most mit fog mondani?
Konichiwa!^^
Itt is lennék egy újabb résszel!
Nos van egy nagyon jó és rossz hírem. A rossz hír az, hogy mindjárt suli. Úgyhogy megpróbálom minél előbb hozni a részeket. De fogadjunk, hogy 1-2 hónap után jöhetünk haza...
De a jó hír az, hogy újra játszák a VIASAT6 -on az MHA-t!
Szóval reggel lesz mit nézni😏
Na de én megyek is, addig legyen veletek Bakugou és a Baku-power!
PLUS ULTRA ÉS BAKU-GOOO!💥💥
/Words:1300/
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top