❗Figyelem!❗
Ebben a fejezetben erőszakot és 18+ plusz tartalmat olvashattok!
Akinek leromboltam a gyerekkorát annak előre is ajánlom, hogy ne engem hibáztasson! Csak saját felelősségre olvassátok! Aki nem bírja, az menjen le a "Time Skip" -et jelző jelhez (♠).

Nem tudta befejezni, mert hevesen ajkaira tapadtam. Egyet gondoltam;

Most vagy soha!

Bakugou szemszöge:

Erőszakosan kezdtem falni Deku ajkait. Olyan puhák és csókolni valóak, hogy azt el sem lehet mondani. A csók közben kezem lesiklott hátsó tájékai felé, és durván belemarkoltam félgömbjeibe. Erre a tettemre a brokkoli felnyögött, így nyelvem át tudott siklani a szájába.

- K-kacchan - nyögött fel hirtelen két csók között Deku - Mit csinálsz?

- Semmi olyat, amit nem élveznél... - morogtam a fülébe, majd a nyakára vezettem ajkaimat. Először csak lágy, nedves puszikat adtam már forró bőrére, aztán forró csókkal leptem el azt.

Látszott rajta, hogy vissza akarja tartani a hangját, mert összeszorított, könnyes szemekkel tűrte a nyakára adott csókokat. Odahajoltam ajkaihoz, pont úgy, hogy egy-két miliméter legyen köztünk a távolság, és ezt leheltem rájuk:

- Deku, engedd ki a hangod. Hallani akarom a sóhajaidat és nyögéseidet - susogtam, majd egy heves csókba invitáltam az alattam fekvőt.

Nyelvem szinte azonnal utat tört magának, és feltérképezte újra és újra a zöldike száját. Eközben a kezeim az inge gombjaival babrált, majd enyhén szólva letéptem róla.

- K-kacchan... Az egyenruhám... - nyökögte, miközben próbált magától ellökni.

- Kit érdekel - morogtam, majd kezeit a feje felett összefogtam - Ne akard, hogy kikötözzelek - mormogtam a fülébe, aztán végignyaltam rajta.

Deku mintha meg se hallotta volna, tovább vergődött. Már kezdett elfogyni a türelmem, - amiből alapból sincs sok - ezért a csípőjére nehezedtem teljes testsúlyommal, és már az övemet huzigáltam ki a tartójából.

- Én figyelmeztettelek... - susogtam ajkaira, majd egy hirtelen mozdulattal kezeit az ágykorlátjárhoz rögzítettem az övem segítségével.

A brokkoli még így sem adta fel, és tovább vergődött, még úgy is, hogy a csípőjén ültem. Most ez kivételesen nagyon is tetszett, mert minden mozdulatánál éreztem egyre keményedő tagját, ami egy-egy morgást csalt ki ajkaim közül. Vissza kellett tartanom magam, hogy ne élvezzek el, mert olyannyira beindított a látvány, hogy azt el sem lehet mondani. Amikor megelégeltem mozgolódását odahajoltam a jobb füléhez, míg a másikhoz egyik kezemet raktam.

- Ha nem fejezed be a fickándozást esküszöm lerobbantom a füled. De ha tovább ellenkezel, akkor a fejed is követi a füled sorsát - morogtam, majd egy forró csókot leheltem a hallószerve mögé, amire csak egy sóhajtást engedett ki ajkai közül. Tudtam, hogy ezzel megijeszthetem, mert kisebb korunkban is ezzel rémiszgettem.

- Csak add nekem magad, és élvezd, amíg nem vagyok durva - mondtam, majd egy elég durvának nevezhető csókba hívtam.

Először nem nagyon akart visszacsókolni a nyomorékja, de természetesen nem hagytam szó nélkül. Hiába próbálkoztam, még nem tudtam fölé kerekedni. MÉG. Amikor már teljesen elvesztettem a türelmemet, elkezdtem ajkait harapdálni. E tettem közben kezeim lesiklottak a fenekéhez, és erősen belemartak.

Deku akár akarta, akár nem kicsúszott egy jól eső sóhajtás ajkai közül. Amikor realizálta, hogy milyen hangot engedett ki magából, elvörösödött fejjel, és tányér méretű szemekkel próbált szabadulni kezeim közül.

- Megmondtam, hogy nyugodtan kiengedheted a hangod - váltam el ajkaitól, majd miközben a nyakát csókolgattam az ölembe emeltem a reszkető fiút. [Az öv még mindig a kezén van, csak nincs kifeszítve a korláthoz^^]

- Kacchan...

- Add fel Deku. Itt már nem állok meg - erre a kijelentésemre csak még jobban remegni kezdett - Ne félj, az elején nem leszek durva - dünnyögtem a bőrébe, majd megharaptam azt.

A brokkoli csak felnyögött, mire én csak tovább tetőztem azzal, hogy egy tetszőleges pontom szívni kezdtem hófehér bőrét. [Írói megj.: Majdnem Hófehérkét írtam😅]

- Ugye tudod, hogy ez hetegik látszódni fog - vigyorogtam Dekura, aki paradicsom vörös fejét elfordítva tűrte a kényeztetést.

Egyre lejjebb és lejjebb haladtam. Először a mellkasát kezdtem el ostromolni. Az egyik mellbimbóját a számba vettem, míg a másikat bal kezem ujjaival morzsolgatni kezdtem. Kicsit elragadtattam magam, mert a bimbóját olyannyira megszívtam, hogy enyhén belilult.

Nem fordítottam rá nagyobb figyelmet, mert már az ingemet kezdtem el kigombolni. Gyorsan ledobtam magamról, és ugyanerre a sorsra jutott Deku nadrágja az enyémmel együtt.

Már csak a boxereink voltak zavaró tényezők. Dekunak már ígyis teljesen ki volt sírva a szeme, és most újra bekönnyezett, és halkan, hangtalanul zokogni kezdett. Legszívesebb most magamhoz ölelném, hogy nincs semmi baj, de ez még nem fog bekövetkezni.

- Akkor már csak ez van hátra - vettem egy mély levegőt, és kigomboltam a zöld hajú boxerét, majd az enyémet is.

Gyorsan előkerestem a fiókomból a síkosítót meg az óvszert is. Kiraktam őket az éjjeliszekrény tetejére, majd két ujjaimat Deku szája elé tettem, mondván, hogy nyálazza be őket. [Írói megj.: Hogy pontosítsak; Katsuki a mutatóujját és a középsőujját szeretné "benyálaztatni".]

Deku kicsit vonakodva, de megtette amit kértem, majd amikor végzett ujjaim nedvesítésével, fogtam magam, és azonnal felhelyeztem neki mindkettőt.

- K-kacchan...

- Shh~ - suttogtam, majd csókommal próbáltam lenyugtatni a már nagyon felizgult Dekut.

Amikor már kellően tág és nedves volt, felhúztam ágaskodó tagomra a gumit, és Deku bejáratához helyeztem. Itt Dekuból kitört a sírás. Tudtam, hogy nem akarja, de itt már nem állhatok le...

- Khhérlhhek Khhacchhan... - bömbölt - Nhhe cshinháldh!

- TE NEKEM NEM PARANCSOLSZ ROHADÉK! - ordítottam, majd teljes erővel beléhatoltam.

Deku sírva-ríva vergődött, de végül már csak a csípőjét mozgatta. Azt mondta, hogy nem akarja... Akkor miért mondta, hogy nem akarja?

Áhh~... Csak testi reakció!

Egyre és egyre nagyobbakat löktem, majd egy nagy nyögés közepette  mindketten elélveztünk. Kihúzódtam belőle, aztán leszedtem magamról a kondomot, és egy WC papírba tekerve kidobtam a kukába.

♠ +18 PLUSZ RÉSZ VÉGE! ♠

Amikor visszafordultam Dekuhoz, láttam, hogy még mindig sír. Odahajoltam arcához, majd lecsókoltam minden könnycseppet, amit csak találtam. Amikor már nem találtam többet egyszerűen hátat fordítottam neki, és magamban mosolyogtam, hogy milyen kibaszott aranyos háziállatom van.

- K-kacchan... - hallottam meg a brokkoli hangját.

- Mi van? - kérdeztem flegmán.

- Valamit szeretnék elmondani...

- Hallgatlak nyomikám - fordultam felé érdeklődő tekintettel.

- É-én... Szeretlek Kacchan!

Konichiwa!
Itt is vagyok egy kis késsésel.
Remélem nem baj^^. Csak hát a nyaralás utáni stressz engem is utolér. Meg ilyenkor előjön a még phsziopatább és tsunderébb énem. Na mindegy. Szeretném megköszönni a 100 Robbantó Mochit alias a 100 követőt itt Wattpadon. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek! Ja és nehogy elfelejtsem! Még egy valakinek nagyon meg szeretném köszönni a támogatását, noha nem is tud róla. Kedves _Himeko-chan_ nagyon szépen köszönöm, hogy mindig szebbé teszed a napjaimat a hülyeségeiddel! Innen Magyarországról is legyen veled sok víz😂.
Meg azoknak is akikkel tartom a kapcsolatot messengeren, és itt ismertem meg őket. Legyen majd faceraveal?

Ja amúgy mentem meghalni. Mi ez a rész?!😂 Szerintem nem lett olyan élethű. Nektek mi a véleményetek?
Kommentbe várom a véleményeket!
Na, de! Négy nap múlva tali! Addig is legyen veletek Bakugou és a Baku-power!
PLUS ULTRA ÉS BAKU-GOOO!💥💥

/Words:1096/