- Szia Deku - hallottam már mögülem a hangját, s ahogy elhagyták e szavak ajkait, lelökött az ágyra.

U-ugye nem..?

- K-kacchan... Mit csinálsz? - nyöszörögtem, miközben próbáltam magamról lefejteni izmos karjait. Nem válaszolt.

Tovább próbálkoztam, de mind hiába. Egyre jobban és jobban mászott rám. Én eközben megkíséreltem azt, hogy kimásszak alóla, de így még jobban neki kedveztem. Ahogy ezt észre vette kaján vigyor kúszott ajkaira, majd odahajolt a fülemhez:

- Ne mocorogj, vagy gondoskodom róla, hogy meg se tudj moccani - suttogta kéjes hanglejtéssel a hallószervembe, majd belefújt. [Írói megj.: Gomene', de nem találtam másik szinonímát a "fül" szóra ><]

- K-kacchan...

- Shh~ - tette a szám elé mutatóujját - Ne beszélj.

- D-de... - néztem félve a felettem lévőre.

- Semmi "de". Nem ellenkezhetsz, akárhogyan is akarsz - rántott magához az ingem gallérjánál fogva - Hiszen én vagyok a gazdád. Vagy talán... - gondolkodott el egy percre - Azt akarod, hogy megbasszalak? - nyalt végig felső ajkán a szőke, amire csak nyeltem egyet.

Igazából szerettem volna vele szeretkezni, de csak úgy, ha tudja, hogy tiszta szerelemből és szeretetből csináljuk. Mert mindig is arról álmodtam, hogy milyen jó lenne az, amikor forró csókkal lepi el az egész testemet. Milyen lenne az, amikor minden érintése után szinte sisteregne a bőröm. Szóval én nagyon szeretném, de nem akarom úgy érezni magam, mint hogyha csak a játékszere lennék.

- K-kacchan... Én ezt n-nem akarom... - nyöszörögtem.

- Te nem, de ez igen - ragadta meg vigyorogva a férfiasságom Bakugou.

- D-de Kacchan... Én ezt nem AKAROM! - ordítottam torkom szakadtából, majd a képességem segítségével kiugrottam a nyitott ablakon.

Bakugou szemszöge:

- Cseszd meg - morogtam - Itt lett volna a lehetőség, hogy elmondjam neki az iránta táplált érzéseim, erre elcseszem.

Hanyagul vetettem magam az ágyra, majd belegondoltam, hogy életem kibaszott nagy szerelme itt feküdt percekkel ezelőtt. Mélyen szippantottam be Deku jellegzetes illatát. [Írói megj.: Majdnem szagot írtam😂]

- Francba - mormogtam magamban, miközben már a névjegyzékbe keresgéltem a vöröske száma után - Fel kell hívnom Kirishimát.

Nem kellet sokáig várnom, hogy felvegye.

- Szia Bakubro!

- Hali. Mielőtt azt gondolnád, hogy segítséget kérek tőled, elmondom, hogy nem - jelentettem ki.

- Uhh, komoly téma lehet ha így beszélsz. Midoriyáról van szó, nemigaz?

- Igen.

- Mondj el mindent, ami csak történt.

- Felhívtam magamhoz a kis szarost, és nem bírtam tovább, így rávetettem magam. Ennyi - sóhajtottam egyet.

- Hmm... Szerintem mondd el neki mit érzel. Így te is megnyugodhatsz meg ő is.

- CSAK NEM AZT GONDOLOD, HOGY ÉN FOGOK ODAÁLLNI AZ A HÜLYE NYOMI ELÉ AZZAL, HOGY: "DEKU LESZEL A BARÁTOM?" ?! - keltem ki magamból.

- Chill Bakubro, chill. Nem ezt mondtam. Csak azt, hogy menj, és mondd el neki mit érzel.

Itt lett elegem, és kinyomtam a telefont. Még hogy én álljak oda, mint egy 14 éves kis ribanc! Mit gondol rólam ez a Furahajú?! Ki vagyok én? A csicskája? Nem! A gazdája vagyok! A kibaszott gazdája!

Le kell nyugodnom.

Elővettem a fiókomból azt a képet, amit még a banya csinált a játszótéren 4 éves korunkban. Én és Deku voltam rajta. Pont azon a napon készült, amikor előjött a képességem. Sóhajtva tettem le a képet az éjjeliszekrényemre. Mostmár biztosan utál. De nehogy azt higgye, hogy nem próbálkozom tovább. Még csak most kezdődnek a dolgok.

Deku szemszöge:

Ez így nagyon nagyon nem lesz jó. Mivel már Kacchan háziállata vagyok így bármikor megbüntethet, és most a megerőszakolásra gondoltam.

Lassan baktattam végig a járdán, és azon gondolkoztam, hogyhogy lehetne kimenteni magam Kacchannál. Előbb-utóbb úgyis megfogja velem tenni, de legalább nem most.

- Arghh~ miért ilyen kegyetlen velem az élet - túrtam a hajamba, hogy legalább egy kicsit csillapítsak szenvedésemen.

- Ettől nem lesz jobb Midoriya - hallottam meg egy ismerős hangot a hátam mögül, amire megperdültem a saját tengelyem körül.

- Todoroki-kun? Te meg mit keresel itt? - kérdeztem hüledezve a felemás hajú fiút.

- Csak Inasához jöttem látogatóba - vonta meg a vállát - Na és te?

- É-én? Hát... Izé... - vakartam meg a tarkóm zavaromban - K-kacchannál voltam...

- Mit kerestél Bakugou-nál? - nézett rám rosszalló tekintettel.

- Kacchan hívott át - motyogtam.

- Mit csináltatok? - jött közelebb a hetekrotómiás fiú, miközben gyanakvóan az arcomat fürkészte.

- B-beszélgettünk...

Sajnálom Todoroki-kun, de ezt nem mondhatom el...

- Midoriya - lépett mellém Shoto - Látszik rajtad, hogy hazudsz.

- N-nekem mennem kell Todoroki-kun. M-majd még találkozunk! Sziaaa! - köszöntem el a felemás majd amilyenó gyorsan csak tudtam, haza szaladtam.

♠

Másnap délelőtt:

- Hallottátok, hogy Midoriya-chan háziállat lett? - kérdezte Tsuyu Minától és Jiroutól.

- Tényleg? És kié? - pattogott az izgatottsától össze-vissza Ashido.

- Bakugou-chané.

- Én tudtam - nézett barátnőire unott fejjel Kyoka.

- Háá?! Honnan? - össze a két másik lány.

- Denkitől - vont vállat a lila hajú - Tegnap legyőztem egy fogadáson, és a háziállatom lett. Aztán megkérdeztem
tőle, hogy mi volt és utána mindent elmondott.

Itt valahogy a lányok észrevettek engem. Mosolyogva biccentettem egyet, mintha semmit sem hallottam volna. A lányok is intettek egy aprót, majd összesúgtak. Én csak sóhajtottam egyet, és tovább írkáltam a noteszembe.

- Oi, Deku - csapott le valaki az asztalomra.

Felnéztem, és egy nem kicsit ideges Kacchannal találtam magam szembe. Nem akarok a szemébe nézni azok után, amit tegnap tettem.

- Sz-szia Kacchan - nyökögtem - M-mit szeretnél?

Katsuki a fülemhez hajolt, és ezt súgta bele:

- Mit érdemel az, aki a gazdája ellen vétkezik? - kérdezte, amire összeszorított szemmel kerestem a szavakat, amikkel majd kimagyarázom magam.

- Öhm... Büntetést... - böktem ki nagy nehezen.

- Helyes a válasz, nyomikám - susogta kéjesen hallószervembe, majd végig nyalt az imént említett szerven, amire én remegve felálltam, mert tekintetével kényszerített rá - Ma pedig szépen meg is kapod azt a kibaszott büntetésed - csapott rá a fenekemre, amire én pírban úszó arcomat az ellenkező irányba fordítottam - Csaknem elpirultál Deku?

Erre nem válaszoltam semmit sem. Tudtam, hogy most paradicsom piros lehetek, hiszen életem szerelme rácsapott az alsó felemre. De azzal még rárakott egy lapáttal, hogy vigyorogva a kezét a seggemen pihentette.

- Gyerekek üljetek le! - hallottuk meg Midnight-Sensei hangját - Kezdjük a hőstörténelem órát!

Bakugou még búcsúzóul jól belemarkolt a fenekembe, és ledobta magát az előttem lévő padba.

Mégis mi volt ez Kacchan?

Bakugou szemszöge:

Egész órán ez a kis akcióm járt a fejemben. Vajon most mit gondolhat magában a nyomorék? De az a segg... Istenem! Érezni akarom újra és újra! Nem érdekel, hogy mibe kerül, de az enyém lesz az a kibaszott aranyos brokkoli...

♠

- Nos akkor majd találkozunk! - köszönt el vigyorogva Midnight-Sensei.

- Gyere Bakubro! Menjünk kajálni - fogta meg a vállam Kirishima.

- Mindjárt megyek Furahaj. Menjetek előre - hessegettem el.

- Oké! Akkor ott várunk! - kiáltott vissza a folyosó végéről.

Beosontam a brokkolim háta mögé, majd nyakába fúrtam a fejem. Láthatóan nagyon megijedt és meglepődött, de amikor meglátott mintha kicsit lenyugodott volna.

- Csak egy valamit akarok mondani nyomikám - sóhajtottam bele bőrébe - Ma megkezdődik az igazi házikedvenc életed...

Konichiwa!
Itt is vagyok!
Nos ugye tudjátok, hogy beteg vagyok, úgyhogy lehet késni fogok egy aprót. De mindegy. Kezdenek beindulni a dolgok😏
Nos a kövi részig legyen veletek Bakugou és a Baku-power!
PLUS ULTRA ÉS BAKU-GOOO!💥💥

/Words:1117/