- Az eredmények szerint mostantól Midoriya Izuku Bakugou Katsuki háziállata lesz.

Deku szemszöge:

M-micsoda? D-de az nem lehet? Miért pont nekem?!

Kacchan vigyorogva dobta fel lábait az asztalra. Ő örül ennek? Hát persze, hogy örül! Ne legyek már ennyire hülye! Mostmár biztos, hogy valamivel jól le fog égetni vagy megalázni.

Kirishimának szóltak, hogy menjen megnézni valami másik meccset, mert ő az aki, ezeket intézi. Kíváncsiságból én is utána akartam menni, de Kacchan visszahúzott;

- Nem mész te sehová se... - sziszegte a szőke a fülembe, majd szó szerint visszadobott a székre.

Ezután egy szót sem mertem szólni. Nagyon meglepődtem a történteken. De mondjuk nem tudom mi vár rám, elvégre csak egy "háziállat" vagyok. Szerintem ennél rosszabb is lesz...

- Deku-kun... - hallottam meg Uraraka-san hangját a hátam mögül - É-én nem tudom, hogyhogy nyerhetett Bakugou-kun, de szerintem csalt...

- HÁÁÁ?! MIT MERÉSZELSZ ÁLLÍTANI RÓLAM, GOMBÓCFEJŰ?! - rivallt rá a hamvasszőke hajú, amire a lány elsápadt. Csak ennyit tudtam leolvasni az arcáról;

- Hogy hallotta meg?

- Eto... Uraraka-san - kezdtem - Most mit kell csinálni? - mosolyodtam el kínosan.

- Kirishima tudja ezeket az ügyeket elintézni. Úgyhogy most meg kell várnunk amíg visszaér - sóhajtott egyet a barna szemű lány, és leült az ajtó melletti székre.

Pár perccel később a vöröshajú fiú vissza is érkezett Kaminarival az oldalán.

- Kaminari-kun? - lepődtem meg - Te hogyhogy itt vagy?

- Hááát... Ez egy hosszú story  - vakargatta meg a tarkóját Denki.

- Mond már el nekik! - bökte oldalba Ejirou a mellette lévőt - Ígyis-úgyis megfogják tudni.

- Jól van, jól van - kezdte el piszkálni az ujjait Kaminari, majd halkan hozzátette - Háziállat lettem.

- MI?! - kiáltottunk fel egyszerre Ochakoval.

- Igen. De ez van - rántott vállat a fiú - És ezzel már nem tudok mit csinálni.

- Ha megkérdezhetem - kezdte Uraraka - Akkor kié?

- Jirou-é.

- Nem vagyok meglepve - szólalt meg hirtelen Kacchan is - állandóan utána koslatsz.

- Jól van emberek! Ígyis-úgyis meg kell szakítanom a veszekedéseteket, mert két olyan ember is van itt, akinek el kéne magyaráznom egy pár dolgot erről a háziállat dologról - nézett rám majd Denkire Kirishima.

- Tch~ - fordította el a fejét Kacchan, de amikor kérdőn ránéztem csak ennyit mondott; - Na menjetek már! Utána nekem még valamit meg kell beszélnem veled szaros Deku.

- A-akkor itt megvársz? - kérdeztem dadogva.

- IGEN! MÉGIS MIT GONDOLTÁL? HOGY OTT LESZEK A SEGGEDBE EGÉSZ NAP?! NE FELEDD, HOGY MOSTMÁR HÁZIÁLLAT VAGY! - ordított rám a szőke, amit én csak összeszorított szemekkel tűrtem.

- Inkább menjünk - súgta a fülembe Kiri, mire bólintottam egyet.

Intettem Uraraka-sannak, hogy mindjárt visszajövök, majd elindultam Ejirou-ékkal.

Útközben Kaminari-kun elmesélte, hogyhogy lett Jirou házikedvence:

- Igazából annyi a story, hogy Kyoka odajött hozzám az egyik szünetbe, és ezt mondta; Fogadok, hogy nem tudsz legyőzni egy árverésen. Én persze rögtön belementem a fogadásba, de sajnos nem gondoltam át az egészet. És ja. Kb ennyi - nézett ki az ablakon a sárga hajú fiú.

- Megjöttünk - nyitott ki előttünk Kiri egy nagy fekete ajtót, majd betessékelt minket - Üljetek le - miután eleget tettünk a kérésének, komolyabbra vette a dolgot - Nos, kezdjük. Az első: Mindig engedelmeskedni kell a gazdáitoknak. Vagy ha nem, akkor valamilyen büntetést kaptok.

- Mit értesz a büntetés alatt? - kérdeztem meg a vöröskét.

- Az attól függ. Vegyük például Momot. Ő mondjuk megvonja a kedvenc foglalkozását házikedvencének. Vagy Tokoyami. Ő elvileg elég bizarr dolgokhoz folyamodik. A Sötét Árnyéknak feláldoz valami olyat, ami háziállatának kedves.

- Például Mina BL mangája? - kuncogott Kaminari.

- Igen. De a két legrosszabb az Bakubro és Todoroki. Todoroki nagyon sokszor erőszakhoz folyamodik. Amióta elkezdett szerencsejátékozni, azóta igazi szadista lett belőle, ha még nem is látszik meg rajta. De Bakubro... Ő más. Teljesen más. Ez saját tapasztalatból mondom, és ha kérhetem ne mondjátok el senkinek se. Ő szexuálisan is képes bántani - itt meghűlt bennem a vér. És nem csak bennem, hanem Denkiben is.

- Ezek szerint Bakugou meleg? - kerekedett ki mindkettőnk szeme.

- De lakat van a szátokon - szólt ránk Kiri, amire csak hevesen bólogattunk - Helyes. De térjünk vissza a tárgyra. Minden háziállatnak van egy kártya a nyakában. Tessék, itt vannak a tieitek - nyomott a kezünkbe Kiri egy-egy fekete-fehér kártyát. [Írói megj.: Aki esetleg nem látta az animét, annak majd lent a fejezet végén fogom csatolni a képeket.^^]

- Lehet egy kérdésem? - fordultam Kirishima felé, amiután a nyakamba akasztottam a kártyámat.

- Persze Midoriya - villantotta meg cápa fogsorát a fiú.

- Háziállatként mit kell csinálnunk a meccsek alatt?

- Ez megint a személyektől függ. Szerintem mindkettőtöknek négykézlábra kell ereszkednetek a földre, hogy a tulajdonosotok a hátatokra emelhesse a lábát. Ez a legrosszabb eset. A legjobb az, ha az ellenfél mögött kell állnotok, és nézni, hogy ne csal-e. A fizetéssel kapcsolatban nincs is kérdés? - kérdezte Ejirou, de mi csak megráztuk a fejünket - Jól van. Ja és még egy valami. A játéktermen kívül való viselkedés.

Jaj ne. Már ez is meg van szabva?!

- Itt nincsenek különösebb szabályok. Annyi, hogy csak akkor szólhattok bele a gazdátok vitáiba, beszélgetéseibe, hogyha megadta rá az engedélyt. A hősi gyakorlatoknál nincs semmi. Igazából ennyi lenne - állt fel Kiri az asztala mellől.

- Köszi, hogy segítettél - veregette vállon barátját a Pikachu Copy.

- Semmiség. Ja és ugyanolyan kedves marad mindenki mindenkihez. A "háziállat" poszt csak itt érvényes.

- Huh, ez egy kicsit megnyugtatott - sóhajtottam egy nagyot.

- Engem is - helyeselt Denki.

- De hallottam már olyanról is, hogy ez a poszt segített valakinek összejönni a szerelmével - somolyodott el sejtelmesen Kirishima. [Mint minden eddigi könyvemben is elmondtam, a somolyog a "mosolyog" szinonimája]

- Akkor mostantól hivatalosan is házikedvencek vagytok - jelentette ki Kiri, ezzel el is tűnt a folyosó végén.

♠

1 órával később:

Mivel hivatalosan is titkos szerelmemnek a háziállata vagyok, ezért végig kellett néznem, ahogy Sero-kun és Todoroki-kun veszett Kacchan ellen. Igaz, hogy mindketten megtudták fizetni rögtön, de a harmadik személy nem. Sajnos Hagakure-san figyelme eléggé elkalandozott, és rossz lapot rakott le. Sajnáltam szegényt, mert belőle is házikedvenc lett. De mintha Katsukit nem is annyira érdekelné, hogy van legalább 3-4 háziállata. Mintha csak velem akarna kicseszni.

- Oi, Deku - szólalt meg hirtelen a szóban forgó - ma legyél nálam 19:00-kor. Ha nem, akkor halott ember vagy - ropogtatta meg ujjait a szőke, amikor én csak egy dologra gondoltam. Ha nem teszem amit mond, akár meg is erőszakolhat...

- A-akkor találkozunk n-nálad - dadogtam, majd azonnal hívtam anyát, hogy vigyen haza.

Bakugou szemszöge:

Amint Deku elszaladt, - gondolom hívja az anyját - rögtön Kirishimához fordultam.

- Ugye nem mondtál semmi rosszat neki? - néztem rá gyanakodva, pedig tudtam, hogy mondott valamit, amit nem kellett volna.

- M-mégis mire gondolsz Bakubro? - hebegett, amire az inge nyakánál fogva a falhoz nyomtam.

- Tudod te azt nagyon jól. De ha most elszúrom életem nagy lehetőségét, akkor rajtad fogom levezetni a feszültségem. És nem megerőszakolni foglak, hanem megkínozni - fejeztem be a beszélgetést, és kifele vettem az irányt.

Átöltöztem, és azonnal hazamentem. Otthon előkészítettem a szobámat, hogy minden tökéletes legyen, mert azért nagyon sok mindent szeretnék csinálni. Ránéztem az órámra. Öt perc múlva hét. Remek. Már csak a kis szarosnak kéne jönnie, és mostmár az enyém lehet...

Deku szemszöge:

- Megtudod csinálni Deku! - hajtogattam magamban, miközben a csengő felé közelítettem mutatóujjammal. Sikerült lenyomnom. Hallelullja!

- I-izuku-kun? - hallottam meg egy ismerős női hangot - Hát téged mi szél hozott erre?

- Oh, Mitsuki-san - hajoltam meg - Kacchanhoz jöttem.

- Fent van a szobájában. Menj csak fel. Hozzak valamit? - kérdezte kedvesen a szőke nő.

- Nem, nem kell. De azért arigatou! - kiabáltam le a lépcső tetejéről, aztán Katsuki szobája felé vettem az irányt. Bekopogtam.

- Gyere! - hallatszódott bentről a hang, amit mindig is csodáltam.

- Sz-szia Kacchan... - álltam meg szégyenlősen az ajtóban, mint egy óvodás.

- Szia Deku - hallottam már mögülem a hangját, és ahogy elhagyták ajkait e szavak, lelökött az ágyra.

U-ugye nem..?

Konichiwa!^^
Nos itt is vok!
Ma értesültem egy nagyon nagyon szomorú hírről. Sajnos elmarad a MondoCon ebben az évben is meg a jövő évben is. Hát nem szar? Az infót köszönöm xgretax11 -nek!
Na de megyek aludni, mert kurva késő van, és bocsánat ha nagyon szar lett ez a rész. Én nagyon elhamarkodottnak érzem, de remélem nektek tetszik! És utólag boldog szülinapot Sero!
Na de a következő részig legyen veletek Bakugou és a Baku-power!
PLUS ULTRA ÉS BAKU-GOOO!💥💥

/Words:1321/