– Igen. És be fogom tartani, hogy rohadt hűséges élettárs legyek. Sőt! Lehet még férj is – vigyorodtam el kacéran.

– K-kacchan... Úgy zavarba tudsz hozni – ütött játékosan a mellkasomra Deku.

– Ennek örülök – hajoltam be a személyes terébe, majd heves csókba invitáltam a kis brokkolit.

Amint nyaltuk-faltuk egymás ajkait, nyakait, meghallottuk a U.A vészjelző kódját, majd Nezu igazgató hangját a hangos beszélőből:

– Gomene', ha bárkit is zavarok, de valaki betört a U.A Hősképző tiltott területére! Kérem a tanárokat, hogy űrítsék ki a kollégiumokat, aztán a Gimnázium előtt várjanak!

Mi a fasz történt? És mi a U.A tiltott területe?

Bakugou szemszöge:

– Huh? – lepődtünk meg egyszerre Dekuval, amire egyszer csak a Pápaszemes rontott be az ajtón.

– Bakugou-kun, gyere! Nem hallottad, hogy-... M-midoriya-kun? Te meg mit keresel itt? – nézett ilyedten Dekura, majd rám.

– Mondjuk azért, mert háziállatomon vezetem le a feszültségem? – álltam fel, hogy egy magasságba legyek a Négyszeművel.

– D-de Bakugou-kun! Ez-

– Pofa be, és inkább húzd ki a segged a szobámból, mielőtt felrobbantanám – generáltam a kezemben kisebb-nagyobb robbanásokat, mire a kék hajú egy nagyot nyelve távozott.

Amint Iida elhagyta a helyiséget, visszafordultam Dekuhoz, aki csak ennyit mondott:

– Kacchan, menjünk le a koli elé.

– Tch~ – ciccegtem – És miért?

– Mert Nezu-Sensei azt mondta. És nem akarom, hogy kirúgjanak minket ez miatt – válaszolta a brokkoli.

– Jó, jó – adtam be a derekam – Menjünk – mondtam, miközben a szemem forgattam, majd hirtelen felkaptam Dekut menyasszony fogásba, és elkezdtem a koli kijárata felé szaladni.

– K-kacchan nem így értettem! – ficánkolt kezeim között a brokkolim – Én csak annyit mondtam, hogy kövessük a többieket – temette arcát a kezeibe.

– Ígyis-úgyis kijutunk – vontam meg a vállam.

– De meglátnak a többiek, és- – aggodalmaskodott tovább Deku, és már kezdett volna motyogni, de még időben befogtam a száját.

– Kussolj már el – morogtam, majd tovább szaladtam a folyosón.

– O-oké Kacchan – fúrta a mellkasomba a fejét a brokkoli.

De ahogy kényelmesen el helyezkedett, ledobtam a földre, és fölé magasodtam.

– Hülye Deku. Kettesben vagyunk, és nem úgy hívtál, ahogy kellett volna – nyaltam végig ajkaimon.

– Gomene' Apuci~ – sütötte le a szemét Deku – De mostmár tényleg ki kell mennünk a koli elé.

– Ahogy kívánod, hercegnőm – vigyorodtam el, majd újra felkaptam menyasszony hordásba a zöldikét, és elindultunk kifele.

♠

2 órával később, YaoMomoék rezidenciáján:

Miután mindenki épségben kijutott a koliból, Aizawa-sensei azt mondta, hogy mindenkinek haza kell mennie. De nem akárhogy! Mindenkinek kell egy pár, akivel együtt lakhat egy időre.

Yaoyorozou azt javasolta, hogy úgy válasszunk, hogy mindenképpen gazdák és háziállat páros legyen.
Nekem személy szerint kettő házikedvencem van. A láthatatlan csaj és a nyomi Deku. Szóval nekem van választási lehetőségem.

– Nos akkor – kezdte felírni Momo – Már majdnem mindenki meg van, kivéve... – nézett körül a lány – Kyokát és Bakugout.

– Én Kaminarival leszek – jelentette ki Jirou, majd Ejirou felé küldött egy gúnyos pillantást, aki csak összeszorította az öklét és elfordult.

– Oké – írta Ponytail – És te, Bakugou-kun?

– Nincs más választásom – sóhajtottam úgy, mintha nem akarnék a brokkolival lenni – Leszek a nyomi Dekuval.

– Rendben van. Már csak egy baj van.

– Hol fogunk lakni, ha a szüleink nagy része egyáltalán nincs otthon? – kérdezte kétségbeesetten Uraraka.

– Hmmm – tette mutatóujját az állához Yaoyorozou – Itt nálunk vannak szobák, amik pont két személyesek – gondolkodott el – Lakhatnátok itt! És akkor tudunk itt helyben szerencsejátékozni is.

– Jó ötlet – mondta Kirishima – De mikor költözünk be?

– Holnapután. Addig mindenki pakoljon össze a kollégiumi szobájában – vágta a szokásos robot mozdulatokat Iida, amire csak megforgattam szemeimet, és magam után húztam Dekut.

– Naa Kacchan! Várj! Hova viszel? Mit csinálsz? – kapálódzott a zöldike, de erre csak a falnak löktem.

– Ha most nem fogod be, esküszöm kinyírlak – sziszegtem a fogaim közt, aztán kisétáltam az épületből.

– Hé, Kacchan! Várj meg! Ne hagyj itt! – kiáltott utánam a zöld hajú, majd utánam rohant.

– Tch~... – ciccegtem, és mire a párom mellém ért, lágyan megfogtam a kezét.

Deku erre nem reagált semmit, csak enyhén elpirult, és így folytattuk utunkat a koli felé.

♠

Másnap, iskola és a hősedzések után

– Kacchan! Nem láttad az All Mightos pulcsimat? – dobált ki szüntelenül ruhákat a fejemre Deku.

– Nem. De nekem itt mit kéne csinálnom? – kérdeztem, miközben egy fekete-fehér pólót szedtem le a karomról.

– Semmit.

– HÁÁ?! A NAGY SEMMIÉRT HÍVTÁL IDE NYOMIKÁM?! – csattantam fel, de utána már kicsit nyugodtabban megkérdeztem – Te szoktál fekete pólóban járni?

– Néha-néha – nézett át a válla felett a zöldike, majd derékszögbe hajolt.

Amint megláttam formás hátsó felét, éreztem, hogy lent kezdenek alakulni a dolgok. Így azt gondoltam, hogy kicsit szórakozom is.

Odasettenkedtem Deku mögé, és kezeimet a derekára kulcsoltam. Eközben az arcomat a nyakhajlatába temettem, és mélyet szippantottam enyhe mentás illatából. [ Írói megj.; Gomene', ha Dekunak nem ilyen "szaga" van, de hogy őszintén megmondjam, nem is érdekel😂]

– K-katsuki... Mit csinálsz? – próbálta lefejteni karjaimat a derekáról, de nem sikerült neki.

– Ha már itt vagyok, akkor hadd szórakozzam egy kicsit – búgtam a fülébe, majd végignyaltam rajta.

– De most pakolnom kell Apuci~ – fújta fel az arcát Deku, majd realizálta, hogy mit is mondott – Úristen!

– Na végre megtanultad – húztam kaján egyben gúnyos vigyorra ajkaimat, majd párnácskáira hajoltam.

Deku sem tétlenkedve rögtön visszacsókolt. Néha-néha beleharaptam ajkaiba, mert nagyon tetszett, hogy most rögtön, egy percet sem habozva tette, amit szerettem volna.

– Végre megtanultad a leckét – morogtam, majd alsó ajkain végigfutattam a nyelvem, a bejutásért esedezve, amit Deku meg is adott.

– Ngh~... K-kacchan – nyögött fel a brokkoli.

– Ne adj ki ilyen hangot, vagy holnapra még a lábaidra sem fogsz tudni állni – susogtam.

– És ha én azt akarom? – kuncogott pimaszan, majd megint rádöbbent mit mondott – N-nem ezt akartam Kacchan! H-hanem azt, hogy-

– Milyen gyorsan elfelejtetted, amit tanultál – vigyorodtam el – És olyan rohadt durván csinálom, ahogy akarom Deku. Ebben nem akadályozol meg – súgtam kéjesen ajkaira, majd elhagytam a szobát.

Amint sétáltam a folyosón a saját szobám felé, megláttam a Villámfaszút, alias Kaminarit, aki ahogy meglátott, rögtön meg is szólított:

– Oi, Bakugou-

– Mit akarsz? – kérdeztem flegmán.

– N-nem láttad Kirishimát? – nézett körbe a teljesen kihalt folyosón.

– Nem. Mégis mit akarsz tőle? És mégis mi a faszért engem kérdezel, hah? – förmedtem a rossz Pikachu Copyra.

– Cs-csak mivel a te háziállatod, g-gondoltam, hogy te tudod hol van – akadozott el itt-ott a hangja.

– Tch~... Menj a pokolba – löktem el, majd otthagytam a folyosó kellős közepén.

Ahogy a szobám elértem, fura hangokat hallottam meg. Olyan nyöszörgés. Nem.

Mintha valaki sírna...

Lassan, kimérten nyitottam ki az ajtót, és nem hittem a szememnek...

Konichiwa!
Végre! Egy kis késéssel újra itt!
Bocsánat, de újra beteg voltam, de mostmár sokkal jobban vagyok^^. Nem, nem voltam koronás szerencsére. Amúgy szerintem a karantén nemsokára visszatér. Hoppá rímelt😂
Tegnap (2020. 09. 12) 900+ volt az új betegek száma.
Na mindegy, én szóltam.
Amúgy a fenti kép ne tévesszen meg senkit se!
És még mindig lehet jelentkezni Facebookon a fan csoportba!
A következő részig legyen veletek Bakugou és a Baku-power!
PLUS ULTRA ÉS BAKU-GOOO!💥💥

/Words:1123/