» ᴹᴬᴺᴬᴹᴵ «

Mindenki fáradtan, immáron lezuhanyozva huppant le az asztalhoz, amin ismét finomabbnál-finomabb ételek sorakoztak. Miután jó étvágyat kívántunk egymásnak, elkezdődött az igazi edzés. Mármint Aizawa-senseinek, aki nem győzte fegyelmezni a többieket. Én csendben bámultam a tányéromra és képtelen voltam legyűrni a torkomon, akár csak egy falatot is. A mellettem ülő Deku aggódva pillantgatott felém, ahogy a velem szemben étkező Shouto is.

- Manami, nem eszel? - bökte meg gyengéden könyökével oldalamat Izuku, amitől kissé összerezzentem.

- Nem vagyok éhes - vallottam be számat elhúzva.

A zöld hajú fiú szólasra nyitotta száját, ám ekkor a jobb oldalamon ülő személy mordult fel.

- A seggem nem éhes. Egyél, mielőtt belédtömöm - mondta Bakugou rám sem nézve, hideg, mégis higgadt hangon.

Felvont szemöldökkel fürkésztem rezzenéstelen arcát.

- Manami..?

Shouto aggodalommal teli szemei valamiért rossz érzéssel töltötték el, és nem akartam, hogy miattam érezze magát rosszul.
Nagyot sóhajtva vettem kezembe az evőpálcikákat és nyeltem le az első falatokat, majd mire feleszméltem, a tányéromon lévő étel már el is tűnt.

- Wow, Manami-san éhes volt - bólogatott elismerően Kirishima, én pedig zavartan megvontam vállaimat.

Szemem sarkából érzékeltem, ahogyan Deku-kun, Ochaco-chan és Shouto összenéztek, majd ismét rám vezették tekintetüket, ami miatt kényelmetlenül éreztem magam. Valamiben sántikáltak, de nem voltam biztos, hogy örülnöm kellett volna-e neki.

~•••~

Délután hat órakor mindenki a szobájában fetrengve meredt a plafonra, mivel senki sem tudott megszólalni a gyomrában lévő kajamennyiség miatt. Sóhajtva az oldalamra fordultam, így Ochaco-channal kerültem szembe.

- Unatkozok - sóhajtottam grimaszolva.

Uraraka szólásra nyitotta ajkait, ám ekkor kivágódott az ajtó, és a vigyorgó Denki és Kirishima lépett be rajta.

- Lányok, emeljétek fel azt a szép popótokat és gyertek át hozzánk - mutatott hüvelykujjaival magára Denki egy elégedett mosoly kíséretében.

- Minek? - forgatta szemeit Kyoka ülő pozícióba tornázva magát.

- Arra gondoltunk, hogy játszhatnánk egy kicsit - felelte Kirishima végigvezetve tekintetét rajtunk.

- Én benne vagyok - pattantam fel hirtelen és nekifutásból ráugrottam a vörös hajú hátára - Mehetünk!

A fiú arca a saját hajánál is vörösebbé vált, miközben kezeivel tartott meg a combomnál fogva, hogy le ne essek. A lányok nevetve feltápászkodtak és elindultak utánunk.

- Előre! - mutattam valamelyik irányba kinyújtott karral.

- Balra - suttogra fel Denki, mire bólintva, ismét elkiáltottam magam.

- Balra! - mindenki jókedvűen felnevetett és a helyes irányba lefordulva tettük meg a hátralevő utat a fiúk szobájáig.

- Megjöttünk - lépett be Kirishima, míg én még mindig a hátán csimpaszkodva vizsgálgattam a körmeimet.

A fiúk meglepődve figyelték, ahogyan leugrottam róla, majd megpaskoltam a fejét, amolyan "jó fiú" stílusban. Shouto szemeiben valamiféle fény csillant meg, amit legutóbb akkor vettem észre, amikor azt hitte, hogy valamit akartam Bakugou-tól.

- Heh, milyen kényelmes valaki - csettintett nyelvével Katsuki.

Szemeimet forgatva helyetfoglaltam a lányokkal az oldalamon, és érdeklődve néztük a belőlünk kialakított körön belüli üres flakont.

- Mit is fogunk csinálni pontosan? - pislogott nagyokat Momo-chan.

- Üvegezni - vigyorgott össze Mineta-kun és Denki, amitől kételyeim támadtak a játék biztonságával kapcsolatban.

- A lényeg, hogy akin megáll az üveg, annak teljesítenie kell a rá kiszabott feladatot, vagy különben le kell vennie magárol egy ruhadarabot - nézett végig a lányokon mohó tekintettel a kis szőlőfejű.

- Baromság - morogta Bakugou mellkasa előtt keresztbefont karokkal.

- Mégis játszol - mosolyogtam rá elégedetten, miközben a fiú - ha csak egy kis ideig is - elpirult és valamit motyogott az orra alatt.

Eközben folyamatosan éreztem magamom valaki tekintetét, de legbelül mindvégig tudtam, hogy csakis ő tudott ilyen intenzíven rám nézni. Erőt vége magamon, az előttem ülő Shouto felé fordultam, majd lágyan rámosolyogtam. Meglepetten kitágultak szemei, végül halvány pírral az arcán elkapta tekintetét. Mindeközben pár bizonyos személy elégedetten nézett össze és sikeresnek könyvelték el magukban a tervüket.

- Kezdem! - ragadta meg az üveget Denki és ráerősen megpörgette, ami végül Kyokan állt meg.

A lány ijedten hátrahőkölt, ahogyan ránézett a szőke fiú arcára.

- Mondd el, hogy mennyire, de mennyire szeretsz engem - húzta ki magát büszkén, de sajnálatára a lány unottan lekapta magárol az egyik zokniját.

Visszatartott nevetéssel figyeltem, ahogyan az elégedetten mosolygó lány megpörgette az üveget.

- Bakugou - a fiú unottan rámeredt - Melyik lánnyal jönnél össze az osztályból?

- Semelyikkel - vágta rá rögtön.

- De ha muszáj lenne - szívatta tovább a fülhallgatós lány.

- Semelyikkel - ismételte meg magát a fiú egy gyilkos tekintet kíséretében, így mindenki jobbnak látta, ha nem feszegetjük tovább a témát.

Bakugou jó erősen megragadta az üveget, ami vagy ezerszer megpördült, végül Izukun állt meg, aki láthatóan lefagyott, majd egy nagyot nyelve felnézett az eszelős tekintetű Katsuki-ra.

- Hülye Deku - sziszegte - Dögölj meg!

Izuku kettőt pislogott, ezután levette az egyik zokniját, majd a biztonság kedvéért a másikat is. Nem voltam biztos abban, hogy Bakugou vajon tisztában volt a szabályokkal, de nem mertem megkockáztatni, hogy rákérdezzek. Ahogyan senki más sem, ezért szemet húnyva felette, tovább folytattuk a játékot.
A következő személy, akin megállt a flakon, én voltam. Melleim előtt összefont karokkal vártam a feladatot, ám Ochaco-chan hirtelen Deku-hoz hajolt és valamit a fülébe suttogott. A vörös arcú fiú bólintott.

- Manami, ülj bele Todoroki-kun ölébe - jelentette ki, amit először nem tudtam felfogni.

- Hogy mi..?

- Hallottad, Szélgörcs - szólalt fel vigyorogva Bakugou, amitől még jobban ledöbbentem - Vagy be vagy szarva?

Összeszűkített szemekkel meredtem rá, végül félve Shouto-ra pillantottam, aki ugyanolyan meglepett tekintettel nézett vissza rám. Nagyot nyelve feltápászkodtam, miközben mérgesen Uraraka felé sandítottam, aki csak szélesen mosolyogva ringatta előre-hátra magát. Todoroki elpirulva felnézett rám, míg én rágódva álltam felette, majd látszólag megunta a helyzetet, és megragadva a csuklómat az ölébe rántott. A hirtelen hangulatváltozása megdöbbenttet, de abban a pillanatnan képtelen voltam egy hangot is kiadni a rámtörő gyomorgörcs miatt. Fülig elvörösödve bújtattam el arcomat tenyereim mögé, miközben a többiek sem kímélték a zavarbaejtő megjegyzéseiktől. Feszengve kikukkantottam ujjaim mögül, egynegyesen Shouto szemeibe, míg ő kezeivel a derekamat fogta körbe.
Érzékeltem, hogy Mina felállva hozzánk sétált és megragadva a jobb kezemet Todoroki nyaka köré fonta azt.

- Mina - sziszegtem teljesen lessokolódva, és mivel már nem tudtam hova elbújtatni folyamatosan égő arcomat, ezért nemes egyszerűséggel a fiú nyakhajlatába temetettem fejemet.

- De édesek - olvadoztak a lányok, míg a fiúk egy "Úúú" hangot hallatva húzógatták szemöldökeiket.

Hazudnék, ha azt állítottam volna, hogy egy fikarcnyit sem élveztem ezt az egészet, miközben kihasználva a helyzetet melyen beszívtam a fiú pólójának illatát. Ugyanolyan volt, mint emlékeztem: kellemes és férfias.

A játek végéig ebben a helyzetben kellett maradnunk Shouto-val, és az idő elteltével már nem is éreztem olyan kínosnak. Főleg, hogy közben a fiú vicces dolgokat suttogott a fülembe teljesen rezzenéstelen arccal, a többiek pedig nem értették, hogy min nevettem ennyire. A srácok eközben kínosabbnál-kínosabb feladatokat hajtottak végre, amitől még inkább rákezdtem a kacagásra.
Kis idő múlva láttam, hogy már mindenki a határain volt, páran ki is dőltek, és már nekem se kellett sok, hogy lehunyva szemeimet elszenderedjek Shouton.

- Hé, Manami - suttogta felém Ochaco és a mögöttem ülő fiúra bökött.

Todoroki a falnak dőlve szuszogott lehunyt szemekkel, arca nem tükrözött mást, csak nyugalmat, ahogyan álla a vállamon pihent. Halványan elmosolyodva figyeltem békés arcát, amitől egy kisseb sóhaj szökött ki ajkaim közül. Éreztem, ahogy szemhéjaim elnehezültek, és mellkasának dőlve hagytam, hogy elragadjon az álom Shouto védelmező karjai közt.