Pénteken óra alatt Réka ezt a gif-et küldte:

Visszaírtam neki:

Ez nagyon cuki, de ez bicikli. Mi MOTOROZNI fogunk. Be vagyok szarva. :D

Akkor miért írsz mosolygó emotikont?

Mert úúúgy várom!

Biztos nagyon fogja értékelni, hogy szarszagú lesz a nadrágod...

:PPP Képletesen értem. Izgulok! De nem félek motorra ülni. Asszem... Majd élesben kiderül. :)

Legfeljebb ottmaradtok a házatok előtt, és piknikeztek a járdaszegélyen. :D

Csak nem. :P :D

Később Tibi is rám írt. Ő ezt a gif-et küldte.

Vigyázz, Mimi, Dan bevisz a rosszba. Első randin étterem. Másodikon motor. A harmadikon már ez lesz...

Hát, nem bánnám. :D

Összeilletek. :D

Ezt jó hallani, köszi! :D

;)

Kíváncsi lennék, ha nekem ilyeneket küldenek, Dannak miket írhatnak.

- MOBILOKAT AZ ASZTALRA!!! NYAKATOKON AZ ÉRETTSÉGI, ÉS TI MOBILOZTOK ÓRÁN???

- Tanárnő, szeptember van... - mondta Réka.

- Köszönöm az információt Réka, tisztában vagyok vele, milyen kevés időtök maradt. Már a nyáron neki kellett volna állnotok az előző évek feladatsorait töltögetni. DECEMBERBEN PRÓBAÉRETTSÉGI!!!

Na, ez új információ volt. Decemberben próbaérettségi?! Jaj ne! Túl sok helyre kell figyelnem. És különben is. Mi leszek, ha nagy leszek?

Hazaérve megint közel két órát készülődtem a randira, de ezúttal jobban ráértem, és otthon vacsoráztam, mivel Dan csak este 8-ra jött értem. Ez így nagyon jól hangzik, csakhogy nem telt zökkenőmentesen a délutánom, ezért lett egy harmadik indok a gyomorgörcsömre, a motorozás és a randi mellett. Ez  a harmadik indok pedig, hogy egyszer csak észrevettem, jött egy üzenetem Messengeren, olyasvalakitől, aki nem az ismerősöm. Rákattintottam.

Szia! Ottomán Dánielt ismered, ugye? Valamit mondanom kell róla.

Szia. Ismerem, igen. De te ki vagy?

Egy közeli ismerőse. Azt csiripelték a madarak, ti randizgattok, kavargattok.

Mit akarsz mondani róla?

Azt, hogy az enyém. Dan az enyém. Érted? Te még sehol sem voltál, mikor én már ismertem, ott voltam mellette jóban és rosszban, és szerettem. Te meg betipegsz az iskolába, nincs két hete se hogy megismerted, de már az atyaúristennek képzeled magad, aki csak úgy találkozgat vele kettesben.

Nem "csak úgy", hanem elhívott. Ő is akarja. És nem "találkozgatok", hanem egész nap látom a suliban, rengeteg időt töltünk együtt, és igen, megesik, hogy egy-egy este randevúra megyek vele.

Na, pont ezzel hagyj fel. Ő az enyém. Mindig is az enyém volt, és nem hagyom, hogy belerondíts.

Ugye tudod, hogy csúnyán lejáratod magad? Ezeket az üzeneteket ő is olvasni fogja... Nem tudom honnan ismeritek egymást, de ha kedvelt téged, most tuti nagyot fog csalódni...

Haha! :D Azt te csak hiszed. Tudod mi fog történni? Lemondja a randit, helyette felkeres engem, és azt mondja, nem is tudta, hogy szeretem, és sajnálja hogy rossz érzéseket okozott nekem. És még ki tudja... Semmit sem tudsz. Ami köztünk van, az sokkal szorosabb, minthogy egy ilyen fruska közénk álljon. Te csak egy új, fényes játékszer vagy, de csak egy ócska kínai műanyag, ami majd a kukában végzi...

Nagyon fájtak a szavai. :( Mi van ha... Mi van ha igaz? Ha csak túlzottan beleéltem magam, és a rózsaszín szemüveg miatt nem ismertem fel a valóságot? Jaj ne... :( Hisz szeretem!

Azt hiszem, mégsem fogom megmutatni neki ezeket az üzeneteket. De még lehet bajom ezzel a lánnyal, hogy is hívják? Nóra.

Honnan ismeritek egymást?

De nem válaszolt. Gondolom, elmondta amit akart, és a továbbiakban nem akart velem beszélni.

Mire megvacsoráztam, háromnegyed nyolc lett. Gyorsan fogat mostam, és visszatettem az ajkamra a szájfényt meg a rúzst, mindkettőt az ujjbegyemmel. Az outfitem ezúttal nem a csajosságról szólt, mivel motorozni csak hosszú nadrágban lehet (ha épelméjű az ember).

Bakancs volt rajtam, testhezálló, sötétkék farmer, és egy fekete póló. És persze egy pici táska.

Már az ajtóban toporogtam, amikor hallottam, valaki megáll az ajtó előtt. Kilestem a kukucskálón, és egy motoros volt. Gyorsan ki is mentem, és betettem a bejárati ajtót. Dan leszállt a motorról, aztán leemelte a bukósisakját. Fú, ha eddig elolvadtam a megjelenésétől, Akkor most még inkább. Fekete csizma, farmer, fekete motoroskabát. Ezek olyan előnyösen emelték ki férfias alakját, hogy elgyengültek a lábaim.

Szia! - mondtam.

Heló.

Két puszival köszöntünk.

A kistáskámat betette a motorba (ennek van beépített csomagtartója), és rám adott mindenféle felszerelést. Először az egyik motoroskabátját, utána kesztyűt, végül a fejembe nyomott egy sisakot. Megmutatta, hogy tudom felnyitni, ha beszélni akarok. De én akkor iszonyatosan szomjas voltam, hisz nagyon ideges voltam, így nem tudtam beszélni.

Felült a motorra, és én mögé. Mondta, hogyan kapaszkodjak, és mire figyeljek, meg mit csináljak menet közben. Például, hogy ne fejelgessem le fékezésnél, tartsam meg a bukósisaktól nehéz fejemet. Feltettem a lábaimat a lábtartóra, de még nem akartam indulni, ezért gyorsan témát kerestem.

- Várj!

- Igen?

- Ismersz Nórit?

- Igen. Miért?

- Ööö... Írt nekem.

- Neked? Nem is ismer.

- Hát valahonnan rájött hogy vagyok és randizunk...

- Mit írt?

- Nem valami kedves lány...

- Pedig jófej csaj. De mit írt?

- Tudtad, hogy tetszel neki?

Kicsit hallgatott, aztán válaszolt.

- Nem. Tetszem neki?

- Igen.

Megijedtem, mi van ha az lesz amit Nóra jósolt, félbehagyja a randit, és inkább vele találkozik, stb., stb.

- És ezt írta neked?

- Igen. Nem akarja, hogy randizzak veled. Ezzel írt rám.

- Figyelj, Mim. Felejtsd el. Tiltsd le, ha akarod, de beszélni fogok vele, nem fog zaklatni.

Megkönnyebbültem. De a 6. érzékem azt súgta, ez még így kínos menet lesz Nórával.

- Na mehetünk?

- Igen...

- Biztos akarod?

- Igen...

A motor brummogni kezdett, és én erősen kapaszkodtam Danba. Elindultunk.