Sziasztok!

Mimi vagyok.

Egy hétköznapi lány, aki nagy utat járt be, és aki abbahagyja a naplóírást.

Ez itt az én Happy Endingem. :)

Korábban még egy szürke, félénk, unalmas, magába forduló lány voltam, remény és barátok nélkül. Rettegtem a szeptember elsejétől, amikor újra suliba kell mennem és cikizni fognak.

De most...

Nézzetek rám! :)

Egy magabiztos, önmagáért kiálló lány lettem, mosolygós és vidám, csodálatos barátaim vannak, és egy még csodálatosabb pasim, aki szeret, tisztel, és a tenyerén hordoz.

Korábban egyszerűen EL SEM TUDTAM KÉPZELNI, milyen lehet, ha valakinek vannak közeli barátai; olyanok, mint Réka, aki a legjobb barátnőm és bármiben számíthatok rá, vagy mint Tibi, akivel órákig el tudok beszélgetni. FOGALMAM SEM VOLT róla, milyen, ha valaki jár valakivel. CSAK AZ ÁLMODOZÁS JUTOTT egy Dan kaliberű srácról, aki magas, izmos, helyes, intelligens, normálisan viselkedik, izgalmas, kissé rossz fiús, és rohadt jól néz ki. SOSEM HITTEM VOLNA, hogy valaha is egy ilyen srác észrevehet, érdeklődhet irántam, belém szerethet.

De megtörtént.

És olyan boldog vagyok. :)

Lassan kezdem megszokni az új és sokkal jobb életemet, de néha még eszembe jutnak a régi, keserves mindennapjaim, és olyankor nagyon-nagyon hálás vagyok minden változásért az életemben.

Most ugyan tél van, a karácsony hangulatától terhes a város, de tudom, ha majd kitavaszodik, Dan még itt lesz mellettem, és újra felülhetek mögé a motorra, átölelhetem, és elmegyünk bárhová, csak mi ketten. :)

De legyen elég a vissza- és előretekintésből.

Foglalkozok egy kicsit a jelennel.

Hamarosan itt a téli szünet. Utána, januártól már gőzerővel fogunk az érettségire készülni a gimiben (mintha eddig lazsáltunk volna -_-). A tanárok beszigorítanak, nő a követelmény, és csökken a szabadidő. Szóval, most van itt az idő még utoljára, egy nagyot lazítani és kikapcsolódni a nagy hajrá előtt.

Az osztályunkban 9. óta szokás az angyalkázás. Én idén a tanárnőt, Perlakit húztam. Fogalmam sem volt róla, mit adjak neki, végül egy csomag különleges karácsonyfadísz mellett döntöttem. Dan Rékát húzta, de pssszt!

Bekészültünk az osztálykarácsonyhoz. Félretoltuk a padokat, pizzát rendeltünk, amit meghatározott időre kértünk, hogy addig végezzünk az ajándékozással. Kitettünk üdítőket, és körbe tettük a székeket. Mindeni leült az ajándékával a kezében, amit majd odaad valakinek.

Niki kezdett. Marcit húzta, Marci Bencét, így indult a kör. Bence Vivit húzta, az egyik ikerlányt. Ő pedig engem. :) Fürdősó-készletet adott ajándékba. Amikor sorra kerültem, odaadtam a tanárnőnek az ajándékot.

- Köszönöm, Mimikém - mondta. - Ugye tanulsz az érettségire a szünetben?

- Igen, tanárnő, muszáj lesz - húztam a számat. Nem hiszem el, hogy mindig csak erről tud beszélni...

A tanárnő Tibit húzta (érettségi felkészítő könyvvel lepte meg), Tibi Marit, a másik ikerlányt. Mari Timit húzta, Timi pedig... Nikit. És ezzel bezárult a kör. Kimaradt Dan és Réka, akik ezek szerint egymást húzták. 

Nevetve álltak fel, és egyszerre cseréltek ajándékot. Réka ragaszkodott hozzá, hogy Dan nyissa ki utoljára, amit tőle kapott. A mi osztályunkban ugyanis az a szokás, mindenki szeme láttára kell ajándékot bontani, mielőtt tovább menne a kör. Szóval előbb Réka bontotta ki, mozijegyet kapott Dantól a hamarosan mozikba kerülő legújabb Marvel filmre, ahová persze négyen fogunk elmenni, csak Réka ingyen jön ajándékképpen.

Aztán Dan kezdte bontogatni a Rékától kapott ajándékot, és közben a lány leszögezte, ezt az ajándékot tulajdonképpen mindkettőnknek szánja, nem csak Dannak. Aztán előkerült az ajándék. Egy bekeretezett fénykép volt az. A kép jó minőségű fotó volt, fotópapírra nyomva, látszott, hogy fotóboltban hívatta elő. Dant és engem ábrázolt.

Emlékszem, mikor történt az, amit megörökített, de azt nem tudtam, hogy le lettünk fényképezve. Egyszer novemberben történt, hogy mentünk valahová, egy délutánon, miután heves esőzés sújtotta Budapestet. Ugyan ekkor már előbújt a nap, de a Corvin negyednél egy utcaszakaszt bokáig érő víz borított, mert eldugult a vízelvezető csatorna. Nyavalyogtam, hogy nem akarok belegázolni a vízbe, így Dan ölbe kapott és átvitt a gigantikus pocsolyán. És pont ez van a képen, Dan ölben visz, rám mosolyog, én pedig átölelem a nyakát, és nagyon vigyorgok.

 A fénykép kerete pedig különleges volt, és az alján körbetapintható 3D-s betűkkel az alábbi felirat volt olvasható: This was Ment to Be. Azt jelenti, angolul, hogy Réka szerint Dan és én az a fajta pár vagyunk, akiknek egyszerűen együtt kellett lennie, és így együtt is vagyunk, és együtt is leszünk. :) <3 Hálásan pislogtam Rékára.

Miután lecsengett az osztálykarácsony, vérzett a fülünk a karácsonyi zenétől és feszült a hasunk a sok pizzától, elkezdtünk készülődni. Az emberek elszállingóztak, már nem sokan voltunk a teremben. Szörnyen jól éreztem magam, persze vártam hogy hazaérjek, de tudtam, ez emlékezetes volt. Ahogy elkezdtem összeszedni a cuccaimat, hirtelen Perlaki lépett oda a hozzám.

- Mimi, megmutatod a képet, amit Rékától kaptatok?

A kép Dan holmijai közt volt, így odakísértem a tanárnőt, és a kezébe adtam. Mosolyogva nézte, aztán azt mondta nekem.

- Aggódva néztem, ahogy egyre inkább elszeparálódsz az osztályközösségtől. Tavaly pedig végérvényesen elvágtad magad, piszkálni kezdtek, nem lehetett nem észrevenni, mennyire utálod az osztályt, és az osztály kiközösített téged. De idén... Bevallom, titkon reméltem, hogy Dániel visszatérése közénk esetleg jó hatással lesz rád. Reméltem, hogy felkarol, úgy gondoltam, jó hatással lennétek egymásra. És jobban alakult, mint reméltem...

Meglepődve pislogtam a tanárnőre.

- A tanárnő előbb tudta, mint mi? 

- Ó, kaptam segítséget - nézett cinkosan Dan irányába.

- Hogyhogy?

- Júliusban váltottunk pár emailt Dannal, és észrevettem, hogy rólad ugyanannyit kérdezett, mint Tibiről, aki 9-ben a legjobb barátja volt. Sejtettem, hogy esetleg tetszel neki. És örülök, hogy rendeződtek a dolgaid. Szerintem is egy sors-akarta-így páros vagytok - célzott a This was Ment to Be feliratra.

- Köszönöm tanárnő... - érzékenyültem el.

- De ettől függetlenül nem kivételezek veletek az érettségi bizottság tagjaként, szóval jobb lesz, ha a tételek lesznek a karácsonyi vacsorátok.

- Felkészültek leszünk, tanárnő - sóhajottam.

- Boldog karácsonyt, Mimikém.

- Boldog karácsonyt, tanárnő.

Szóval így telt a végzős osztálykarácsonyunk. A téli szünetet már nem fogom elmesélni. De azt hiszem, a szünetben meg fogom mutatni az írásaimat Dannak. :D

De most, ég veled kedves naplóm.

Mimi voltam.

Egy hétköznapi lány, aki nagy utat járt be, és aki abbahagyta a naplóírást.

Ez itt az én Happy Endingem. :)

Remélem nektek is jut egy ilyen az új évben, vagy még idén! :)

Boldog karácsonyt!

(És ne feledjétek, Szilveszter éjjelén csókolózás közben érjen titeket az éjfél, mert aki átcsókolózza magát az új évbe, szerencsés lesz a szerelemben!)

Pussz, sziasztok!

Mim :) és Dan :P