Mióta nem a szürke egerek életét élem, nagyon felpörgött a közösségi életem. Korábban egyenlő volt egy szép nagy 0-val. Nem azt mondom, hogy megváltoztam és már én vagyok minden társaság középpontjában, de lett barátom, lettek barátaim, és sokkal nyitottabb lettem. Levetkőztem a korábbi zárkózottságot, félénkséget, és azóta hogy lettek ezek az új emberek az életemben, hívnak és visznek ide-oda magukkal.

Nem mondom, hogy már nem vagyok egy szürke egér, de azt állítom, hogy már nem úgy élek mint egy tipikus szürke egér, és hogy már nem vagyok lúzer. De a szürke egér jellemvonásomat is hátra fogom hagyni teljesen, idővel.

Szóval, szeptember óta már van némi közösségi életem, és mint mondtam, hívnak és visznek magukkal. Csakhogy, ezek az alkalmak nem mind sikerülnek jól... És ezzel el is jutottunk a tegnapi naphoz. Életem egyik legrémesebb estéje volt... :( Egy szerelmes szívű lánynak sem kívánom, hogy ilyet átéljen a szerelmével, a barátjával kapcsolatban!

Tegnap este ugyanis a híres-hírhedt "zöld szemű szörny", azaz a féltékenység támadt rám. Karmait a szívembe vájta, és marokkal szorította a torkomat. A féltékenység KEGYETLEN tud lenni. A zöld szemű szörny jobban kínoz, mint az ágy alatt lakó mumus, amitől a kis gyerekek félnek. Sőt, Bloody Marynél is jobban kínoz, aki állítólag megjelenik, ha kimondod éjfélkor a nevét 3X, a sötétben a tükörbe nézve...

Szóval az úgy történt, hogy egyik szerdán Réka azt mondta nekünk, Tibinek, Dannak és nekem, hogy pénteken összejövetel lesz a deszkás ismerőseivel. És hogy az olyan, hogy jöhet bárki. És szeretné, ha elmennénk. Mind rábólintottunk. Kár volt... De ezt akkor még nem tudtam.

Amúgy Réka és Tibi össze fognak jönni, az már biztos. Réka eddig két fiú felé hasonlóképpen érdeklődött. Tibi felé, aki egyben a legjobb barátja volt több éve, és Bence felé, aki időközben nagyon helyes és rendes sráccá nőtte ki magát. De Tibi nagyon talpraesett srác, és tudta, mit hogyan csináljon, hogy Réka végképp beleszeressen, és elfejtse Bencét. És jó úton jár... Persze mindez Bence legnagyobb bánatára. Szegény srácot először én kosaraztam ki, most pedig Réka fogja... De szerintem így van ez jól, hisz Niki az utóbbi időben nagyon felfigyelt Bencére, és ha Réka nem viszonozza Bence érdeklődését, a srác talán viszonozza Niki közeledését. Bence megérdemli, hogy egy lány fusson végre utána, a sok kikosarazás után.

Szóval eljött a Péntek. Réka csak annyit mondott, egy Azálea nevű ismerősénél lesz házibuli. És hogy Azi, ahogy a lányt becézik, a Falk Miksa utcában lakik, szóval a Nyugatinál beszéltünk meg találkozót, és együtt mentünk oda. Tudtam, hogy a bulin jelenlévők közül a legtöbben deszkáznak, szóval inkább nem csajosan, hanem vagányan igyekeztem felöltözni. Sötétkék, testhezálló farmert vettem, hozzá fekete bakancsot, ezüst pólót és fekete bőrdzsekit.

Mentünk a körúton négyen a bulira, Dan és én kézen fogva, Tibi és Réka pedig a két oldalunkon. Úgy vettem észre, jól tettem, hogy nem csajosan öltöztem, mert Réka is úgy nézett ki, hogy deszkás cipő, szürke farmer, kék-zöld kapucnis pulcsi.

Megérkeztünk a buliba. Voltak már páran, olyan 15 főre saccoltam a jelenlévőket. Hangos zene dübörgött, gondolom a lakószomszédok nagyon örültek... Kaja és pia volt dögivel, és persze mi is hoztunk, tettünk a közösbe.

Amikor a házigazda, Azi meglátta hogy újak érkeztek, Réka nyakába ugrott. Mikor elengedte, köszönt mind a négyünknek, és azt kiáltotta:

- Üdv a pundzsábi buliban!!!

Csodálkozva néztem körbe. Csak én nem értem?

- Bocsi, de mi az a "pundzsábi" buli? - kérdeztem Azit.

- Hát a zene... Réka nem mondta?

- Nem - néztem Rékára.

- Hát akkor most elmondom - mondta Azi, vagy inkább kiáltotta, hisz túl kellett kiabálnia a hangos zenét. - Szóval ez egy olyan buli, ahol ugyan nem végig, de elég sokszor fog jönni a Punjabi. Indiai zeneszám, így írják hogy punjabi, és pundzsábinak kell ejteni.

- Áhá... És jó zene?

- Mi az hogy! - csapott a hátamra bíztatólag Azi. - Ku**a jó!!!

Gyorsan belehallgattam a zenébe, de tuti nem az a bizonyos Punjabi szólt, mivel felismertem Ariana Grande Focus című számát.

Viszonylag nagy lakás volt, de amit leginkább igénybe vettek a vendégek, az az étkező és a nappali volt. Réka a konyhába ment Azival, Tibi az étkezőbe ment, Réka közelébe, Dan pedig elhúzott a toalettre, úgyhogy én egyedül léptem be a nappaliba.

Leültem egy franciaágyra, ahol még volt hely. Elég zsúfolt egy nappali volt, két ággyal és egy kanapéval, két íróasztallal és még egy nagy asztallal, és persze sok szekrénnyel.

Ahogy leültem, egy lány megszólított.

- Heló!

- Szia! - mosolyogtam rá.

- Te ki vagy? Még nem láttalak.

- Engem Réka hívott. Mimi vagyok.

- Mimi?

- Aha, a Mária becézése.

- Jó, csak a hangos zenében könnyű félrehallani. Én Dodi vagyok!

- Szia, Dodi.

- És honnan ismered Rékát?

- Osztálytársam.

- Jó neked! Nekem minden osztálytársam egy gyíkarc...

Elmosolyodtam.

- Én amúgy még nem hallottam ezt a Punjabi zenét - mondtam neki.

- Haha, én már igen, de csak mert Azi mondta hogy ez lesz a buliban, és otthon meghallgattam. Különben nem hallottam volna róla.

- És jó?

- Aha, sokszor meghallgattam, de aztán inkább kinyomtam, hisz ma este annyiszor fog szólni, hogy vérezni fog tőle a fülünk! - mondta nevetve.

- De ilyen klasszikus indiai zene, amire a nők indiai hastáncot járnak?

- Á, dehogy! Na, majd meghallod... Sokkal modernebb, ilyen electric, house. Sok benne a beat drop.

Sajnos a Dodi által használt szavak jó részét nem értettem, de szimpi volt a csaj, szóval örültem neki. Közben Dan beért a nappaliba, és leült mellém.

- Szia! - köszönt rá Dodi.

- Heló - felelte Dan.

- Dan, bemutatom Dodit - mondtam neki. - Dodi, bemutatom Dant, a barátomat.

- Barát barátod, vagy csak haverkodtok?

- Barát barát... Együtt járunk.

- Király! Én októberben szakítottam a pasimmal...

- Idén? - kérdeztem, mivel épp október vége volt.

- Aha...

- Nagyon sajnálom... - mondtam neki.

- Á, hagyjad. Akkora egy *** ***** **** *** ******!

Dodi olyan cifra káromkodással beszélt az expasijáról, hogy már én pirultam el. Persze ez másoknak is feltűnt, és egy csaj Dodi vállába boxolt.

- Mi az, Dodi, csak nem Feri a téma? - kérdezte vigyorogva.

- De - felelte Dodi.

- Mit csinált Feri - kérdezte Dan Dodit - hogy ilyen rossz véleménnyel vagy róla?

- Á, hagyjuk. Mindig megsértődött mindenen, és persze soha semmiért nem volt hibás. De ott van, ő az! - mutatott egy baseball sapkás srácra, aki pont az ajtóban támaszkodva beszélgetett.

- HÉ, FERI! - kiabált neki oda Dodi.

- Mi az? - kérdezte a srác.

De Dodi nem felelt, csak egyezményes jelet mutatott neki, a kinyújtott középső ujját.

- Te kapd be! - kiabált vissza Feri. 

Nos, az este hátralévő részében nem beszéltek.

Jól elvoltunk, ettünk, beszélgettünk, nem végig az ágyon ültünk. Aztán este fél 11-kor leállt a zene, és Azi kért egy kis figyelmet.

- Szóval, heló mindenkinek! 

Mindenki visszaköszönt neki. Azi megvárta, míg újra csend lesz, aztán folytatta.

- Dávidékkal megjött az utolsó ember is, akit meghívtam, szóval mind itt vagyunk! 

Úgy saccoltam, az étkezőben lévőkkel együtt olyan 20-25-en lehetünk.

- Ez pedig, hogy mindenki megjött, azt jelenti, hogy kezdetét veszi a PUNDZSÁBI BULIII!!!!

Erre tapsvihar tört ki.

Aztán elindult a zene, a Punjabi. Nem tudom az este összesen hányszor fog lemenni, de tuti tényleg vérezni fog tőle a fülem a végére!! :D Pedig amúgy jó zene. Lehet telóra is feltenném, de ha ma hallom vagy 50X, talán 100X, akkor lehet elmegy tőle a kedvem. :D Ráadásul rákerestem a dalszövegére, és az egy versszakos Süss fel nap is hosszabb... De az biztos, hogy az a fajta zene, amit jó hangosan kell bőgetni, szóval bulira ideális.

https://youtu.be/0FRlJkUSKv8

Azi beszéde után páran táncolni kezdtek a Punjabira, és nem bírtam ki, én is csatlakoztam. Becsuktam a szemem, és nem táncoltam vadul, csak úgy egy kicsit ringattam a csípőmet, és ide-oda tettem a kezeimet. Dan eleinte csak nézett, aztán csatlakozott. Elég sokat táncoltunk, persze közben csomót csókolóztunk... :) <3 Ez volt az első alkalom, hogy Dannal táncoltam. A következő a szalagavató lesz...

Nem is tudtam, hogy táncolni ilyen jó, ha van veled egy szexi srác. Tökéletes alkalom volt, hogy beszívjam az illatát, hozzábújjak, ölelgessen, én is őt, csókolózzunk, puszikat adjon... Sokan néztek minket, mivel mi voltunk az egyetlen ilyen szerelmesen táncoló pár. Persze közünk se volt a Punjabi ritmusához. :D (Megszakítás nélkül FOLYTON a Punjabi szólt Azi beszéde után. Olyan volt, mintha Azi számára a Punjabi lenne a Despacito. :D)

Eddig volt jó a buli.

És ez után kezdődtek a bajok.

Észrevettem egy lányt, aki a nagy asztalnál ült a nappaliban.

Kezdjük azzal, hogy nagyon szép volt. Az alakja, és az arca is. De a stílusa is. Nem úgy öltözött, mint a többi lány, vagányan, de nem is a mainstream nőies vonalat képviselte. Inkább klasszikusan nőies, retros darabokat viselt. A sminkje is retrós volt, mint Marilyn Monroe-é, és a göndör frizurája is... Olyan volt, mint aki egy 40-es évekbeli Vogue-ból lépett volna ki. Vagy egy Lana del Rey videó klipből. És a szépsége is olyan volt, mint egy modellé vagy színésznőé.

Ezen kívül korához képest nagyon, de nagyon érettnek tűnt. És ő nem úgy nézte a táncunkat mint mások. Hanem megijesztett a nézése.

Mikor abbahagytuk, kimentünk az étkezőbe, hogy szerezzünk magunknak hideg italokat. Már majdnem el is felejtettem a retrós lányt, de aztán visszamentünk a nappaliba, és épp embereket kerestek társasjátékhoz. Én rögtön beszálltam, és leültem a nagy asztalhoz. Dan nem állt be, ő a kanapéra ült le. A retrós lány se állt be, hanem leült a kanapéra Dan mellé, és rögtön beszélgetni kezdtek.

Egész játék alatt azt kellett néznem, ahogy ez a szép lány Dannal beszélget, nevet, mosolyog... Gondolom elkápráztatja, hisz látszik, hogy nagyon intelligens, a pasik pedig buknak az okos csajokra... A lány a haját csavargatta, és sokszor hajolt Dan füléhez, hogy ne kelljen túlkiabálnia a zenét. És ezúttal nem volt ott Réka, hogy segítsen.

Alig bírtam koncentrálni a játékra, annyira evett a fene. Nagyon zavart, féltem, hogy Dannak tetszik a csaj. Hisz szép, kifinomult... Ugyan melyik pasinak ne tetszene? Szörnyen éreztem magam. Mikor végre vége lett a játéknak, azonnal felpattantam, és lehuppantam Dan ölébe.

- Vége? - kérdezte.

- Aha.

- Barátnőd? - kérdezte a retrós lány.

- Igen. Mimi, a barátnőm. Mim, bemutatom Rékát.

Áhá. Szóval őt is Rékának hívják....

- Szia - mondtam kimérten.

- Szia - mondta. És sajnos, közelről is ugyanolyan szép volt...

- Miről beszélgettek? - kérdeztem.

- Csak ismerkedünk - mondta retrós-Réka.

- Nem táncolunk? - próbáltam Dant elszakítani tőle.

- Már nem nagyon van kedvem, így éjfél-tájban - mondta.

Mialatt ők tovább beszélgettek egyetemről és főiskolákról, én egyszerűen nem bírtam lazítani. Hogy tehettem volna, mikor az egyik leggyönyörűbb lány akit csak láttam, a pasimmal dumálgat? Elkápráztatja kifinomult, felnőttes, intelligens beszédével, és sugárzó szemeivel, retró-piros ajkaival...

Közben kezdték összeszedni az embereket még egy társasra. 

- Nekem van kedvem - mondta retrós-Réka.

Ennek örültem, akkor végre lekopik.

- Igen, nekem is - mondta Dan. Jaj ne!

- Azt mondtad, nem akarsz! - néztem rá.

- De már megjött a kedvem.

- De én az előbb játszottam... Nincs kedvem még egy menetet...

Dan megvonta a vállát.

- Nem kötelező. Akkor nem jössz?

Akartam volna menni, de egyszerűen nem bírtam rávenni magam, hogy még egyszer végigüljek egy hosszú-hosszú menetet abból a játékból.

- Nem.

- Elleszel?

- Persze...

Dan adott egy puszit, és leült... Leült egyenesen retrós-Réka mellé. Kimentem az étkezőbe, és megkerestem Rékát.

- Mi az? - kérdezte.

- Mit tudsz egy retrós, szinté Réka nevű lányról?

- Tudom kire gondolsz. Ő a Viki barátnője, néha lóg velünk. Nagyon bírom a stílusát... Olyan Nancy Drew-s.

- Szerintem több, mint Nancy Drew-s. Inkább valami 40-es évek sztármanökenje...

- Hát igen, viszonylag szép. De mi van vele?

- Semmi, csak Dannal dumál...

- Féltékeny vagy?

- Asszem.

- Ugyan már, Mimi! Dan téged szeret. Nyilván beszélgetnek, az nem bűn. Jófej csaj, ismerem. Az nem azt jelenti, hogy most akkor le akar cserélni...

- Hát, remélem. De vissza is megyek, szemmel tartani a csajt.

- Lazíts már, Mimi! Szerintem csak azért vagy ilyen féltékeny, mert te sosem beszélgetsz fiúkkal. Különben tudnád, hogy az ilyen haverkodás, meg a beszélgető-partneri viszony nem jelent vonzalmat.

- De ez a lány SZÉP, Réka! NAGYON szép!

- Na és? Nem szebb, mint te!

Ez aranyos volt Rékától, de nem igaz.

Vissza is mentem, leültem a kanapéra. Dan és a retrós-Réka egymás mellett ülve játszották a játékot, és sokat beszélgettek közben egymással, mikor épp nem ők jöttek. Legszívesebben a hajam téptem volna a tehetetlen dühtől, amit éreztem. Gyűlöltem azt látni, ahogy Dan egy ilyen gyönyörű szép, és minden szempontból különleges lánnyal nevetgél.

Mikor végre vége lett a játéknak, Dan mellém ült, retrós-Réka pedig mellé.

- Kértek valamit inni? Én nagyon szomjas vagyok - kérdezte Dan.

- Nem - feleltem.

- Igen - mondta a retrós-Réka. - Hozol nekem Sprite-ot, ha elmész italért?

- Persze. Mim, biztos nem kérsz semmit?

- Fix.

Szóval Dan elment, és ottmaradtam retrós-Rékával.

- Mióta vagytok együtt? - kérdezte.

- Két éve - hazudtam, hogy elrettentsem.

- De hisz Floridában volt... Távkapcsolatnak indult?

Huppsz. Erről meg is feledkeztem.

- Olyasmi - ködösítettem.

- Nagyon okos srác - mondta.

- Az - feleltem.

- Jó vele dumálni.

- Hát azt látom!

- Jöttök máskor is?

- Az kizárt!

Ha az az ára, hogy Dan és retrós-Réka ne legyenek többet egy légtérben, tuti megoldom, hogy Dan és én ne jöjjünk többet.

- Miért?

- Mert... Mert nem tetszik a Punjabi.

- Nem mindig ez fog szólni...

- Akkor se!

Közben Dan visszaért, és én retrós-Réka mellé huppantam, hogy Dan ne tudjon mellé ülni, hanem én legyek középen.

- Képzeld - mondta Dan, - Réka a Semmelweisre akar menni.

- És be is fogok jutni!

- ÁOK? - kérdeztem.

- Aha - felelte.

- Az jó... Bár kemény.

- Kémia szakos vagyok. És bioszból is elég jó vagyok, nem lesz gond.

Aztán retrós-Réka elkezdte Dant Miamiról faggatni, és sajnos én már tudtam a választ minden kérdésre, ezért nem tudtam bekapcsolódni a beszélgetésbe, csak hallgattam a kérdezz-feleleket, amit felettem átbeszélve folytattak.

Nem bírtam elviselni, ahogy ez a lány tette-vette magát, igazgatta  a haját, stb. Szokás szerint előadta tárgyi tudását az USA belpolitikai helyzetéről, amivel persze lenyűgözte Dant, és hosszas, intellektuális beszélgetésbe bonyolódtak.

Úgy éreztem, semmi vagyok retrós-Rékához képest, és hogy késő, Dan már menthetetlenül beleszeretett. Már a sírás határán voltam, nem bírtam ott ülni tovább köztük némán, úgyhogy felálltam, és kimentem a WC-re. Ott aztán tényleg elsírtam magam. Mikor kopogtak az ajtón, lenyugtattam magam, és kimentem.

De utána nem tudtam, hová menjek. Menjek ki az étkezőbe Tibihez? Meg Rékához? Nem, csak nem értenék mi a bajom. Menjek vissza a nappaliba? Á, nem fogom még két órán át bámulni, ahogy retrós-Réka az ujjai köré csavarja Dant. Fogtam magam, és elhagytam Azi lakását. A fülemnek jót is tett, hogy végre nem bömbölt bele a pundzsábi. Konkrétan elindultam haza.

Végig vártam, hogy Dan hívjon, üzenjen, de semmi. Egész úton a sírással küzdöttem, nehogy rákezdjek. Szörnyű gondolatok forogtak a fejemben, hogy azok ketten, Dan és a retrós-Réka hogy összemelegedtek... talán Dan türtőztetni sem fogja tudni magát, és még ma éjjel megcsókolja a csajt.

20 perc alatt hazaértem. Reméltem, hogy csörög a telóm, és Dan hív, de nem tette. Ledobtam a cuccaim, és letusoltam. Fél óra. Már fél órája eljöttem, és Dan még mindig nem keresett. Persze én is hívhattam volna, de nem tettem, kíváncsi voltam, mikor veszi észre, hogy a barátnője eltűnt.

10 perc múlva, 40 perccel a távozásom után megszólalt az Arctic Monkeys egyik száma, Dan csengőhangja. Felvettem. Egyből a Punjabi ütötte meg a fülem, ami a háttérben szólt.

- Hol vagy, Mim? - szólt bele.

- Otthon.

- Micsoda?!

- Itthon!

- Ugye most csak viccelsz?!

- Nem!

- De miért nem szóltál?!

- Csak. Te miért nem vetted észre?

- Hogy kellett volna észrevennem?! Azt hittem a WC-re mész, utána meg biztos kimentél Tibiékhez az étkezőbe. Hajnali egykor, kettőkor egyedül mászkálsz Budapesten?! Miért nem mondtad hogy menni akarsz?! Hazakísértelek volna...

- Sebaj - feleltem. - Kísérd haza a Rékucikát!

- Majd Tibi hazakíséri. Hogy jön ez ide?

- Nem Verőci Rékát, hanem azt a retrós, medikus tyúkot, akivel egész este enyelegsz!!

- Mi ütött beléd?!

- Semmi! - mondtam, és egyszerűen letettem a telefont.

Egy perc múlva újra hívott. Ekkor nem szólt a Punjabi a háttérben, és halkabban is beszélt a telefonba, nem kellett túlkiabálnia a zenét.

- Na, kijöttem a folyosóra. Mondjad el légyszíves érthetően, mi a bajod.

- A Réka, akivel egész este enyelegsz.

- Mit csinálok?

- Enyelegsz!

- Enyelgek... Féltékeny vagy?

- Én aztán nem! - mondtam, pedig hazaúton alig kaptam levegőt, annyira kínzott a fullasztó féltékenység.

- Miért mentél haza egy szó nélkül?

- Nem akartam felesleges harmadik lenni!

- És akkor az a megoldás, hogy hazamész hajnalban egyedül?

- Tudok vigyázni magamra!

- Szólnod kellett volna, ha bármi bajod van, nem pedig megsértődni és elrohanni!

- Menj vissza, enyelegj tovább az okostojás szerelmeddel!

- Féltékeny vagy!!

- Mondom, hogy nem!

- Dan, minden oké? - hallottam hirtelen a háttérben retrós-Réka hangját.

- Igen - felelte neki Dan.

- Semmi sem oké!!! - kiáltottam bele a telefonba, hátha hallja a retrós-Réka.

- Ó! Összevesztetek a barátnőddel? - és eskü hallottam a hangjában a kaján örömöt, hogy hátha szétmegyünk, és lesz lehetősége lecsapni a barátomra. De abból aztán nem eszik!

- Nem - mondta neki Dan. - Mindjárt megyek vissza, megvárnál benn?

- Persze, nem zavarlak - felelte.

- Szuper. Szóval a hívás után mész hozzá vissza, mi? Valld be, hogy tetszik neked!

- Mim, nyugodj már le! Teljesen bekattantál. Nem tudtam, hogy te ilyen féltékeny típus vagy.

- Ez nem válasz! Tetszik vagy nem?

- Nem!

- Ja persze... Szép, okos, egész este magasröptű diskurzust folytattok... Tutira tetszik neked. Nincs férfi, akinek ne jönne be. Ismerd be!

- Te jó ég, Mim! Szörnyen viselkedsz. Majd hívj, ha lenyugodtál. Jó éjt.

Azzal letette a telefont. És ha addig rosszul éreztem magam, most kezdtem csak pokolian érezni magam. Velem összeveszett, a retrós-Réka viszont a tökéletes nő, megy hozzá vissza. Még órákig fognak dumálni, aztán felveszik egymást facebookon ismerősnek... De lehet már ma este összejönnek és megcsal Dan. Hisz izzik köztük a levegő, ugye hogy tudna ellenállni retrós-Rékának? Nem bírnak majd a hormonjaikkal, és tuti vad csókcsatába kezdenek a buli után a sötét utcán. Dühödten püföltem a párnámat. Nem nagyon aludtam aznap, csak hajnali 6-kor nyomott el az álom.

Másnap reggel azt sem tudtam mi legyen. Üzenjek Dannak? Hívjam? Á, inkább Rékát kerestem fel.

Szia! Mikor lett vége a bulinak?

3-4 fele. Te tényleg hazamentél egyedül?

Aha... De Dan is 3-4-ig maradt?

Igen.

És a retrós-Réka is?

Igen, együtt indultak haza.

Úgy tudtam... Több kérdésem nem is volt Rékához. Tutira megcsalt. Tutira nem bírt magával, és jól lesmárolta a tökéletes szépségű retrós csajt. Igazából már úgy éreztem magam, mint akivel szakítottak. Hideg és nehéz volt a szívem, és végtelen, letört bánat nehezedett rám. Borzasztóan éreztem magam.

Délután csengettek, és Dan állt az ajtóban.

- Szia - köszönt.

- Szia. Jöttél szakítani?

- Mi van? Látom semmi sem változott tegnap óta...

- Nem, csak... Ő a tökéletes nő, az okos, a művelt, a kifinomult, a nagyon szép, a titokzatos, a  különleges, a minden férfi álma... Ugyan hogy tudtál volna neki ellenállni?

- Jaj istenem Mim, nyugodj már le... Réka rendes és igen, okos, de a többi... Feltűnési viszketegsége van, hogy úgy öltözik, mintha egy 30-as évekbeli film forgatására tartana. Túlzásba vitte az erős sminket is, nem fotózásra ment, hanem egy házibuliba... Kicsit zizi a csaj szerintem. Meg amúgy is, sok mindenről volt véleménye, és azok egyáltalán nem voltak szimpatikusak. És ezt a "tökéletes" és "nagyon szép"-et se értem tőled, szerintem ronda manófeje volt... De mindegy. A lényeg, hogy eszem ágában sincs szakítani veled. És szeretném, ha ezen a viselkedésen sürgősen változtatnál, mert ha sokszor lesz ilyen, azt nehéz lesz tolerálnom. Ez egyszerűen... Egyszerűen beteges viselkedés volt tőled. Betegesen féltékeny voltál, és elég gyerekes is. Légyszíves, legközelebb hívj félre és soroljad a bajaidat, ahelyett hogy teóriákat szősz és hazarohansz éjnek évadján egyedül!

Úgy éreztem, mintha odabenn kisütött volna egy nap, és szenvedés érzése kezdett eltűnni.

- Ezek szerint... Nem is tetszett neked?

- Nem.

- És... És még mindig velem akarsz lenni?

- Te jó ég, Mim... - nevetett fel.

Ami ez után következett, azt már cenzúrázni kell. :D