Hurrá, szeptember 1., és hurrá, megint mehetek suliba. Ja, és hurrá, idén érettségi... Király. Megint hallgathatom nap mint nap Niki és a többiek piszkálódását. Megint izzadhatok Perlaki tanárnő óráin. Na mindegy, majd idén is lógok egy csomót. :D

Már 18 vagyok, de még sohasem csókolóztam, és ami még rosszabb, esélyem sincs rá belátható időn belül. A fiúk sosem vesznek észre, sosem figyelnek fel rám. Én meg nem merek közeledni hozzájuk, nem is lenne értelme, kiröhögnének.Soha, egyik sem fog belém szeretni... Ugyan mi érdekes lenne bennem? :( Miért engem választanának?
Pedig jó lenne járni valakivel.

Beértem a suliba, és felkerestem a termemet, a 105-öst. Leültem a helyemre, ami az első sorban van, szélül. Mielőtt leültem volna, még kijjebb húztam a padomat, hogy a lehető legkevésbé legyek útban.

Néhányan már benn voltak a teremben, dumáltak. Mikor beléptem az osztályterem ajtaján, elrebegtem egy halk "sziasztok"-ot, de nem jött válasz. Réka volt az egyetlen, aki felém pillantott, és biccentett a fejével üdvözlésképpen.

Elővettem a jegyzetfüzetemet, és firkáltam. Aztán megérkezett Niki.

- Hello everybody!

- Szia! Hali Niki! Heló! - jöttek a válaszok a többiektől. Illemből még én is leheltem egy nagyon halk "sziá"-t. Nem akartam felhívni magamra a figyelmét.

Ledobta a cuccait a helyére, hátulról a 2. sorba. Eleinte a többiekkel beszélgetett, de aztán kiszúrt engem.

- Csá, lúzerke! Mi a stájsz?

Hátrafordultam.

- Semmi extra. És nem vagyok lúzer.

- Ja, bocs, elfelejtettem hogy te vagy a példaképem... Képzeljétek, tegnap összefutottam Mimivel a Westendben. És úgy nézett ki, hogy majd kiégett a szemem.

Dühösen előre fordultam. Magamtól is tudtam, hogy tegnap túl furcsa ruhákat válogattam össze. De erre csak akkor jöttem rá, mikor már a plázában voltam. :S Egész végig kényelmetlenül éreztem magam, és mikor találkoztam Nikivel, csak tovább rontott a helyzeten.

Aztán megjött Tibi.

- Sziasztok! - köszönt mindenkinek, és a többiek visszaköszöntek, de én fel sem néztem. Még be se csöngettek a  tanév első órájára, de már teljesen elegem volt. Arra ocsúdtam fel, hogy a padomhoz lép.

- Szevasz, Mimi.

- Heló!

- Mérges vagy? Nem köszöntél.

- Ja, nem... Bocsi. Csak kicsit felbosszantottak egyesek - vetettem hátra dühös pillantást Nikire. - Minden oké?

- Aha, igen. Neked jó volt a nyarad?

- Aha, elment.

- Akkor jó - azzal elment a többiekhez.

Tibi rendes srác, sokszor vagyunk együtt csoportmunkákon, vagy ha párban kell lenni, mert mellettem ül az első sorban. Gyenge a szeme, azért ül elöl. Szemüveges. Kedvelem, mert nem az a cikiző típus.
Igazából tavaly, 12-ben piszkáltak a legtöbbet. 9. és 11. osztály közt csak simán láthatatlan voltam, de nem gúnyolódtak velem. Ez tavaly kezdődött. De Tibi sosem cikizett, egyszer sem. És Réka sem, de rajtuk kívül mindenki. És valaki pedig túl sokat is, az pedig Niki. Nagyon utál engem. :/
Réka és Tibi nagyon jó barátok, sokszor ábrándozom arról, hogy én is összebarátkozom velük. De sajnos, nincs bennünk elég közös. Jóban vagyunk, de semmi több. És nem vagyok elég szórakoztató. :/ Ők menők, én nem. :(

Közben megszólalt a csengő, és bejött az ofő.

- Sziasztok gyerekek. LEÜLNI!!!

Kemény kezű nyanya, azt meg kell hagyni. Aztán mézédesen ránk mosolygott.

- Örülök az új tanévnek. Hogy mind újra itt vagyunk, együtt. :) TANULJATOK!!! Mert idén érettségi van. És ha megbuktok, az SZÉGYEN ÉS GYALÁZAT!!!!!!

Nagyjából az egész beszéde ebből állt. Egészen addig, amíg valami nagyon meglepőt nem mondott.

- És következő órán már itt lesz velünk Ottomán Dániel. Az első szünet alatt érkezik.

Azonnal felbolydult az osztály, mint egy méhkas.

- Mi, Dani meglátogat? Hogyhogy, nem Amerikában van?

- CSENDEEEEET! Visszajött Amerikából, 3 évre ment ki a családjával. És nem meglátogat, hanem velünk marad. Az osztálytársatok. Előző tanév végén nem mondtam?

Az óra hátralévő részében Dánielen gondolkodtam. A beceneve Dan, ami abból ered, hogy szeretett másokat a nevük első 3 betűjén szólítani. Én pl. Mim voltam. Tibi pedig Tib. Ő volt Dan legjobb barátja. Miután elment Amerikába, utána történt, hogy Tibi Rékával vált olyan közeli baráttá. De amíg itt volt, Dan is nagyon jóban volt Rékával, Rék-nek szólította.
Én csak azt remélem, Dan nem áll be a cikizők sorába. Emlékeim szerint egész jófej volt, és ha újra a legjobb barátok lesznek Tibivel, talán békén hagy.
Sőt, igazából azt remélem, hogy idén mindenki elhagyja ezt az ovis tempót, a mások piszkálását. Jó lenne újra teljesen láthatatlannak lenni. 

Aztán szünet lett, és elővettem a mobilomat. Épp a Plants vs. Zombies-al játszottam, mikor hirtelen egy ismeretlen hang ütötte meg a fülem.

- Sziasztok.

Felnéztem, és leesett az állam.