- Mimi, a hétvégén meglátogat minket Bandi bácsi - mondta anya hétfő este.

- Tényleg? De jó! Ezer éve nem láttam a "mentoromat". Itt is alszik, ugye?

- Igen. Szeretném, ha pénteken áthívnád Dant!

- Oké, de miért?

- Bandi bácsi kérdezte mi a helyzet veled "pasifronton", és mikor meghallotta hogy az első barátoddal jársz, feltétlenül meg akarta ismerni.

- Végül is, nem bánom, viszont... Ugye tudod, mit jelent ez, anya?

- Mit?

- Le fogja tesztelni. 1000%.

- Igen, én is erre gondoltam. Persze nem kötelező bemutatnod neki Dant, ez a te döntésed. Viszont, ha megbízol a barátodban, és ha még mindig sokat jelent neked Bandi bácsi szava, úgy mint régen, akkor "aláveted" annak, amit kitalál. Magad is örülnél, ha Bandi bácsi az áldását adná rátok, nem igaz? 

- Hmmm. De, igen. Sőt! Örülök neki, hogy jön, és megismeri Dant. :)

*

- Dan, szia! - köszöntem telefonon az imádnivaló szerelmemnek.

- Szia, Mim! Mi a helyzet?

- Ugye ráérsz pénteken suli után?

- Persze, ha szeretnéd. Miről van szó?

- Még sosem meséltem neked Bandi báról. Azt kell róla tudnod, hogy kisebb koromban sok időt töltöttem vele, a család ismerőse, és mindig a "mentorom" volt, nagyon adtam a szavára. Már ezer éve nem láttam sajnos, elköltözött.

- Meglátogat?

- Igen. Átjön pénteken, itt alszik. Szombaton elmegy, valami barátjához, de vasárnap este is átjön majd vacsorára. Van egy kutyája, Boni, tuti őt is hozza. 

És pénteken szeretném, ha átjönnél, hogy bemutathassalak neki. 

- Rendben. Átmegyek.

- Köszi! Alig várom! Na mindegy. Holnap találkozunk a suliban!

- Szia!

- Szia. :)

*

Csöngettek.

- Kinyitom! - pattantam fel.

Dan állt az ajtóban, megcsókoltam. Aztán megöleltem. 

Aztán Boni ugatni kezdett rá, úgyhogy elléptem tőle és megsimogattuk. Utána beinvitáltam Dant.

- Bandi bá, bemutatom a barátomat, Dant! Dan, bemutatom Bandi bát!

- Jó napot! Ottomán Dániel - nyújtotta a kezét Dan. Bandi bá megfogta, megszorította.

- a

- a

- Aval-Abaházi Attila András. De nyugodtan szólítsd Bandinak.

- Micsoda monogramm: A. A. A. A. - mosolygott Dan.

Kaja után Bandi bá azt mondta Dannak:

- Dániel, fiam. Átjönnél velem a nappaliba?

Anya és én összenéztük. Mindketten mosolyogtunk, hogy na, most megtörténik... :)

Dannak persze fogalma sem volt róla, mi fog történni. Meglepődött, de bólintott és felállt.  Követtem őket a nappaliba, a nyomomban Bonival.

Bandi bá leült a kanapéra, Dan pedig vele szemben helyezkedett el, egy fotelben. Én leültem Bandi bá mellé a kanapéra.

- Szóval. Ugye szereted Mimit?

- Igen. Hogyne.

- És ugye megértesz engem, ha nem adom azonnal az áldásomat rátok? Hisz még alig ismerlek.

- Megértem. Mit szeretne?

- Hajlandó vagy tenni érte, hogy elnyerd az áldásom, tekintve, hogy ingyen ilyesmit nem osztogatok?

- Igen, mert látom, Miminek fontos a maga szava. De miről lenne szó?

- Boniról - simította meg  a kutyája fejét Bandi bá. - Boni nagyon különleges kutya. Dingó keverék.

- Hű - lepődött meg Dan. Hát, igen. Az ember sosem találkozik olyan kutyával, amiben Dingó vér is van.

- Megtennéd, hogy gondját viseled? Ha ez sikerül, az áldásomat adom rátok.

- Úgy akar próbára tenni, hogy a kutyájáról gondoskodom?

Ez így elsőre elég képtelenségnek tűnik, de tudtam, többről van itt szó...

- Igen. Mint mondtam, különleges kutya. Vasárnap este visszajövök. Aznap vissza is kérném, de addig szeretném, ha te vigyáznál rá. Ha vasárnap épségben visszakapom, az áldásomat kapod cserébe.

- Rendben, legyen.

- Csodás - nyugtázta Bandi bá. - Tessék a főbb tudni valók a gondozásáról - nyújtott át Dannak egy összehajtott A4-es papírlapot.

*

- Háló?

- Szia, Mim!

- Szia! Na, mi a helyzet? Minden oké Bonival?

- Igen. De hallod, iszonyat problémás kutya...

- Hmm...

- Nem annyira örülök, Bandi bá elég rosszul időzített, mert kedden fontos bemutatót kell tartanom a cégnél, ahol gyakornok vagyok, és Boni mellett elég nehéz erre készülnöm. De mindegy, megoldom.

- Figyelj, Dan.

- Igen?

- Hozd át.

- Tessék?

- Hozd át Bonit!

- Miért?

- Mert itt maradhat vasárnap estig. Majd én vigyázok rá, te pedig készülhetsz a bemutatódra!

- Mi? Nem, dehogy! Vállaltam, most már végigcsinálom.

- Dan, ez nem csak rólad szól. Hanem rólunk, nekem is kell az áldása! Ketten vagyunk benne, miattam van. Szeretnék segíteni! Komolyan. Hozd át, ez így helyes!

- Biztos?

- Aha! Te péntek este vigyáztál rá és szombat napközben, én pedig majd vigyázok rá szombat este és vasárnap napközben. Fele-fele!

- Hát, legyen. Akkor indulok is át, legalább tudok haladni a prezentációmmal.

- Szuper. Akkor várlak! Szia.

- Szia!

*

Csöngettem. Dan nyitott ajtót.

- Mim?

- Jaj, Dan! - borultam a nyakába.

- Mi az?

- Szörnyű dolog történt!

- Micsoda? - ijedt meg.

- Elhagytam... Elhagytam Bonit!

- MICSODA?

- Sajnálom... Elhagytam...

- Ajaj! Remélem meglesz... De az biztos, hogy az áldást már elbuktam, mivel alig pár óra múlva átmegy a mentorod hozzátok, és várni fogja a kutyát - pillantott az órájára. - Hát, ez iszonyatos szívás. Basszus! Ilyen könnyűt adott, de még így sem tudom teljesíteni...

- Úgy sajnálom!

- Nem haragszom rád. Hogy hagytad el?

- Elvittem sétálni, és elfutott. Nem lett meg...

- Miért nem pórázon vitted? Rajta volt a lapon.

- Tudom, de nem hittem volna, hogy ilyen történhet. A Dingók nagyon problémásak, akkor is ha Boni már nem egy vadkutya... Bandi bá le fog nyakazni, amiért elhagytam az imádott Boniját! Nem hiszem el, hogy ilyen csalódást kell neki okoznom... :'(

- Ajj, gyere ide - ölelt meg. - Nem a te hibád, az enyém. Rám volt bízva, rajta kellett volna tartanom a szemem, és nem lepasszolni. Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe hoztalak.

*

Csöngettek.

- Sziasztok! - lépett be Bandi bá.

Anya, apa, Dan és én üdvözöltük.

- Hol van Boni? - vette észre rögtön az imádott kutyája hiányát. - Dániel?

- Rám bízta a kutyáját, és mindössze annyit kért az áldásáért cserébe, hogy vigyázzak rá két napig. Most be kell ismernem, elbuktam. Elhagytam a kutyáját...

Megfagyott a levegő.

- Hogy micsoda?!

- Higgye el, nagyon sajnálom! Meg fogom kerestetni.

- De a lap szerint gondoztad?! Nem adtad ki a kezedből?! 

Félve pillantottam Danra. Nagyot sóhajtottam. Mekkora csalódás lesz Bandi bának, hogy az imádott Mimije elhagyta a kutyáját!

De Dan megvédett...

- Nem adtam ki a kezemből. Én hagytam el sétáltatás közben.

Hálás pillantást vetettem Danra. És ekkor...

Bandi bá megölelte Dant! :)

- Miért ölel meg? - rökönyödött meg.

- Mert megkapod az áldásomat fiam! - kurjantotta Bandi bá. Közben anyáék is tapsolni kezdtek, és én is ugrándoztam örömömben, hogy SIKERÜLT! :D

- De hát elhagytam a kutyáját, nem tudtam épségben visszaadni! Nem teljesítettem a kikötését, hogyhogy mégis áldását adja?!

Bandi bá nem felelt, csak kiment Boniért, akit pár méterre hagyott.

- Nem is veszett el? - nézett rám Dan.

- Nem. Elvittem Bandi bácsinak - mosolyogtam.

- Basszus! Te részese voltál ennek az egésznek??

- MIND részesei voltunk - pontosított anya.

- Hát ilyen nincs! De akkor mi volt ez az egész teszt?

- Bandi bá kíváncsi volt, bemártanál-e engem, avagy megvédenél azon az áron, hogy ezzel te viszed el a balhét.

- És elvitted a balhét, Dan, fiam! - csapott Bandi bá barátilag Dan vállára. És ez volt az első alkalom, hogy Dannak szólította, és nem Dánielnek. :)

- Magyarul ebben a családban az kapja az áldását, aki hazudik, és aki őszinte, elmehet a fenébe! - vigyorgott Dan.

- Ó, igen, nagyra becsüljük a hazudozókat - nevetett Bandi bá. Boni pedig ugatni kezdett.

- De legalább meg van az áldás - sóhajtottam.

- Féltél, hogy nem lesz meg? - nézett rám Dan.

- Hát, nem tudtam, hogy eszedbe jut-e megvédeni engem... Egy ilyen szituációban, ahol amúgy tök jogosan mondhatnád el az igazat...

- Látod, eszembe jutott - ölelt meg Dan.

- Igen - bújtam hozzá. :) <3