Campingezés óta sok dolog történt Theoék megpróbálnak rájönni hogyan mentsék meg Jensent önmagától eddig ne túl sok sikerrel. Campingezés óta Liv és Jess viszonya javult. Nem azt mondom,hogy örökre szóló barátságot kötöttek de jóban vannak. Első óra irodalom volt amin a Rómeó és Juliából néztünk meg egy színházi feldolgozást. Nem mondom,hogy unalmas volt de izgalmas sem. Végre kicsengetek de a tanár még adott házit.

- Gyerekek mindenkitől kérek a jövő hétre egy fogalmazást a családjáról,gyerekkoráról,szüleiről.

Remek az enyémek halottak,egy otthonban nőttem fel és ezeréves hibridekkel élek együtt. Ez egy nagyon szép fogalmazás lesz, érzem. Ráadásul most van a szüleim halálának az évfordulója.

- Érthető a feladat?

- Igen tanárnő- mondta az osztály

Szünetben fejbe dobtak egy papír galacsinnal amire az volt rá írva:

BRÜHÜHÜ SZEGÉNY SARAH ANNYIRA NEM SAJNÁLAk

Amikor megfordultam Rick állt mögöttem.

- Rick kopj le ha jót akarsz!!!!!

-Csaknem félsz a közelgő Irodalom egyestől?

- Mi bajod van neked? - kérdeztem miközben fellöktem őt

- Csak ennyit tudsz?

Ekkor már megindultam felé hogy megüthessem de Theo és Liv akkor jöttek be a terembe és Liv lefogott.

-Sarah ti meg mi a szart csináltok?

Nem tudtam mit mondjak neki ezért csak ránéztem majd le a földre. Egyszerűen elkezdtem sírni, felszínre tört újra az a fájdalom amit 3 éve ilyenkor éreztem. Utáltam ezt az érzést. Mintha minden emlék egy penge lenne és belülről vágdosnának vele.

Haragot is éreztem mert szívem szerint pépé vertem volna ezt a barmot. De a haragom elszállt és csak a fájdalom maradt.

-Nyugi majd én elintézem ezt a barmot. - mondta nekem Theo miközben a tekintetem kereste amit kerültem , mivel nem akartam hogy lásson sírni.

Theo elindult Rick felé aki egy lépést hátrált a félelemtől.

- Haver nem úgy gondoltam-mondta védekezően.

- Ó tényleg?- mondta Theo miközben a torkánál fogva a falhoz szorította Ricket.

Ide figyelje te címeres barom szállj le Sarahról amíg én nem verlek pépé!!! Világos?

- Igen világos - nyögte ki félelemmel a szemében

- Most pedig tűnj el!

Rick ki ment a teremből így már csak hárman maradtunk ott.

- Mivel húzott fel ez az idióta? -kérdezte Theo

- Csak a szüleimmel piszkált.

- Ohhh- kaptam erre a választ- Akarsz beszélni róla?

- Még senkinek nem mondtam el én mit hallottam akkor.....

- Nekünk el mondhatod ha szeretnéd - közben Liv átölelt

- Rendben nektek elmondom mert bennetek bízom.

Miután megnyugodtam elkezdtem mesélni:

- Egy átlagos nap volt este amikor haza értem a szüleim dolgoztak még ezért nem voltak otthon így át hívtam Maryt hogy megcsináljuk a Fizika projektet.

3 évvel ezelőtt:

- Hello anya- köszöntem bele a telefonba

-Hello kicsim csak meg akartam kérdezni mit vigyünk vacsira?

-Pizza tökéletes lesz

- Gondolhattam volna hogy ezt válaszolod. Akkor kb fél óra és otthon vagyunk. Szeretlek szia.

- Én is, szia -mondtam majd leraktam a telefont.

- Ki volt az - érdeklődött Mary

- Csak anya. Akkor elkezdjük a projektet.

- Én már elkezdtem de nem jutottam sokra.

Kb 10 perc telt el amikor nagyon rossz érzésem támadt. Gyorsan a telefonom után nyúltam és felhívtam anyát. Nagyon sokáig csöngött ki ami eléggé idegőrlő volt.

- Mi az kicsim? -szólt bele anya a telefonba

- Merre vagytok?-kérdeztem aggódva

- 20 perc és otthon vagyunk. Mi a baj?

- Csak egy hülye érzés hagyjuk.

- Sarah minden oké mindjárt otthon vagyunk - nyugtatott anya

- Rendben- mondtam de egy hatalmas robajt hallottam a vonal másik oldaláról.

A vonal másik oldalán:

Az autó beborult az árokba a kettő utas pedig kirepült az autóból mivel akkora volt a becsapódás. A két felnőtt a földön feküdt. Sarah apja nem mozdult , olyan volt mintha már halott lenne. Az anyja tiszta vér volt, a mellkasába éles fájdalom nyílalt és a levegőt is nehezen szedte. Egy alak lépkedett a földön heverő üveg szilánkok között ami pár perce az autó ablakai voltak. Nem szólt semmit csak Sarah apjához lépett majd eltörte a nyakát. Az alak szemei sárgán izzottak. Most az anyja felé vette az irányt. Önelégült mosolya a sötétben is látszott.

- Nem bánthatod őt- mondta az anyja nehézkesen- Engem megölhetsz de bosszút állnak mindenért amit tettél .

Minden egyes szó egyre jobban sokkolt. Mi folyik ott? - gondoltam magamban.

Most néma csend volt végül egy hangos reccsenés majd megint csönd amit egy mondta tört meg:

- Most te jössz - mondta a hang majd a vonal megszakadt. - meséltem mi történt Livenk és Theonak akiknek az arcán sajnálat és egy kis düh látszott.

-Tudod ki volt az ?- törtem meg a csendet

- Nem. Sajnálom.

- Lehet hogy Misha volt az? -kérdeztem őket

- Lehet de nem biztos. A telefon meg lett?

- Igen egy közeli tó mélyén.

- Aha. Részvétem- mondták mind a ketten

-Köszönöm- mondtam a könnyeimmel küszködve- Még senki nem mondta legalábbis nem őszintén. Tudjátok mi a legrosszabb?

-Mi?

- Hogy az én hibám.

- Ez nem a te hibád. Nem tehettél volna semmit - mondta nekem Theo

- De meg próbálhattam volna.