VALAHOL AZ ERDŐ MÉLYÉN EGY VISKÓBAN:

Egy árny ült a sötétben éhség és hallucináció kínozta. Jensen már nagyon gyenge volt. Hetek, hónapok esetleg évek teltek el mióta itt hagyták. Nem tudta mivel kezdet elveszteni az idő érzékét és lassan a tudatát is. Haragudott a világra ,magár ,a családjára de leginkább magára. Hogy lehet ilyen hülye hogy elkapták? 1000 év után mért pont most akarnak rajta segíteni?

Talán magánál csak Mishára haragudott jobban. Miért segít neki mindig amikor Misha csak kihasználja? Jensen dühös volt éhes és fájdalmak is gyötörték.

- Miért hagytatok itt?! Gyertek vissza! Misha, Liv , Theo, Izzy kérlek! Egyedül vagyok! - ordította bele a sötétségbe a fájdalom és hallucinációk közepette.

- Theo kérlek öreg harcos beszéljük meg! - Jnesen teljesen összetört

- Elfelejtettek. De ők a családom. Lehet hogy gyilkos vagyok, talán nagyobb mint ők de szükségem van a családomra. Theo, Liv, Izzy, Misha milyen szép is volt addíg amíg apa meg nem halt. Lehet nem volt jó viszonyom vele de Mishának igen és amikor meg tudta hogy apa halott teljesen összetört. Végül szép lassan olyan lett mint apa egy szörnyeteg. Az én részem egy darabja is olyan mint ő. Miatta kapcsoltam ki mert elvileg könnyebb érzelmek nélkül élni. De én belül halott lettem érzelmek nélkül. Plusz van egy titok amit csak én tudok. Nem könnyebb érzelmek nélkül hanem nehezebb. De most már ez az én utam érzelmek nélkül céltalanúl bolyongani az életben. Le kellene lépnem róla talán? Nem tudom nem félek az ismeretlentől de még is riaszt. Nagyon. Nem merem visszakapcsolni. Egyelőre nem.

- Nem, nem ! -Jensen ordítása betöltötte a teret.

Egy újabb kérdés cikázott át az agyán: Miért?

-Miért pont én? Miért nem Mishát próbálják megmenteni hanem őt? Miért hagytatok magamra?

Jensent teljesen eluralta a magány a félelem és a fájdalom. Sötétből egy árny lépett elő olyan mint Jensen de még is más.

- Theo? Vissza jöttél? Végre!- mondta remény teli hangon

- Jensen tudod mióta vagy itt?

-Három napja?

- Nem igazán.

- Akkor mióta?

- Egy hónapja

- De hiszen csak három napja mentél el. Tudom . Theo kérlek segíts! Azt hiszem kezdek megörülni . Segíts!

- Nyugodj meg Jensen segíteni szeretnék de akkor muszáj beismerned magadnak azt amit most érzel. Vissza kell kapcsolnod!

- Kiéheztettél egy hónapon át! Itt hagytál egyedül! A saját elmém játszott velem! Most azt akarod hogy vissza kapcsoljam!? Nem fogom mert .....mert.... én.....

- Félsz?

- Nem nem félek mert akkor éreznék! Ezer éve nem érzek semmit fel fogtad?! Az egy évezred Theo ! Azóta nem érzek semmit!semmit! Csak feltörekvő érzelmeim vannak amiket elfolytok mert ....

- Félsz? Dühös vagy? Csak ismerd be magadnak! Soha nincs késő! Mit számít ezer év halhatatlan vagy! Félsz a hogy nem bírsz el a lelki ismereteddel?! Akkor majd mi segítünk csak ismerd már be magadnak hogy érzel! Az unoka estvérem vagy és nem hagyom hogy Misha irányítson téged! Nem azért voltál itt egy hónapig hogy ne ismerd be magadnak amit érzel. Mert tudom milyen kiszáradni. Szép lassan egyre éhesebb leszel elkezdesz hallucináni. A saját elméd ellned fordul. Jön a düh a félelem és végül a magány lesz a legjobb barátod, és akiknek nincsenek érzéseik ezen a ponton kapcsolják vissza.

-De....-itt már Jensen sem tudott semmi kifogást mondani

- Semmi de elég a kifogásokból! Képes vagy rá!

- Ez annyira vicces tudom hogy igazad van de nem merem megtenni!

- Jensen amit érzel az félelem de nem csak félelem a magánytól való félelem. De neked ettől nem kell félned hiszen itt vagyunk mi neked.

- Ki az a mi?- Jensen kezdte eszméletét veszteni

Theo egy vér tasakot dobott oda neki.

- Ettől majd jobb lesz. Kérlek Jensen kelj fel!

Jensen megfogta majd inni kezdett elméje kitisztult . Majd felkelt és meg állt a ketrec szélén Theoval szemben.

- Igazad van tényleg jobb.

- Akkor vissza kapcsolod?

- Egy feltétellel

- Mi lenne az?

- Mishát nem öljük meg.

- Rendben

-Akkor megteszem

Jensen lehunyta a szemét és utat engedett az érzéseinek. Ezer évnyi elfojtott érzelem egyszerre jött vissza. Jensen a földre rogyott.

- Nem bírom annyira fáj.

- Ki kell bírnod

Vissza tért ezer évnyi fájdalom, félelem, düh, magány, boldogság,szomorúság, vér szomj és minden érzelem ami létezik. Jenesen fel kelt és Theo felé fordult.

- Érzek! Újra érzek- mondta mosolyogva

- Gyere menjünk haza, vagy ha meg tetszett a kis cella akkor maradhatsz is?

- Menjünk- de hirtelen a mosoly lehervadt Jensen arcáról.

Theo kinyitotta az ajtót és Jensen ki lépett rajta:- Szabadság

- Kész vagy haza menni?

- Theo valamit el kell mondanom.....

- Mit?

- Én még nem mehetek haza- mondta egy fájdalmas mosollyal majd eltörte Theo nyakát és bezárta a cellába.

- SAJNÁLOM. De nem tehetek mást még egy dolgot meg kell tennem mielőtt elkezdjük ezt a családosdit.- mondta majd kisétált az épületből.

Hali remélem tetszik ez a kissé depisebb rész. Meg tudom hogy eléggé sokat emlegetem Izzyt de nincs benne a sztoriba ez azért van mert később még nagy szerepe lesz.